Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

6 Somogyi Néplap 1985. április 6., szombat GYERMEKEKNEK A fölcserélt betűk titkai Az anagramma nevű szó­játék mér több minit két év­ezrede szórakoztatja a moz­gékony elméjű felnőtteket és gyermekiekéit. Eredete a homályba vesz­ne, (ha nem kínálna némi támpontot az ógörög ana- grammata megnevezés, mely új írást, más értelmezések szerint még egy írást jellent. Hívein a jelentésihez, ana­grammának nevezünk min­den olyan új szót, vagy akár egész mondatot, ami­ben az eredeti szó vagy mondat valamennyi betűje megtalálható. Szigorított és régebbi formájában az is feltétel vdtt, hogy az újon­nan alkotott fogóknak az eredetivel kapcsolatiban áll­ierített pa­lást melyik kockához tartozik. (A helyes választ el* . lenőrizheti- telk lapunk 13. oldialán.) járnák. Szép példa erre ARISTOTELES ókori bölcs neve, amiből az ISTE SOL ERAT mondat kerekedik ki. Ez utóbbi jelentése: Ö VOLT A NAP, ragyogóan utal a hajdani szellem fé­nyességére. Elmúlt korok emberei kö­zül sokan bűvös erőt tulaj­donítottak az anagrammák­nak. Ekkor iinkább gyógyí­tásra, „megbabonázásra” használták, mintsem a szel­lem edzésére. Jósltaitok és hí­zelgő versikők is gyakorta jelenték meg az anagram­ma köntösében. Ezt követő­en tudósok és csillagászok rejtjeles közlési módjává vált. Roger Bacon a puska­por receptjét foglalta ana­B C gramméba, s ezt tette Ga­lileo Galilei is, mikor fölfe­dezte a Satumus bolygó mozgásának furcsaságait. A hazai anagrammák szí- neijavát Ráith Végh István őrizte meg az utókor szá­mára. A Magyar Kuriózu­mok című könyvében érde­kes 'betűvariáoiók serege ol­vasható. Am a szójáték ‘történeté­nél iis érdekesebb, hogy mi magiunk milyen anagram­mákat tudunk kiötleni. Aki már lismeri iá fortélyokat, az bőven talál megfejtendő fel­adványokat a rejtvényla- pokban. De legalább ennyi szellemi izgalmait kínál: ön­állóan kitalálni anagram­mákat. Kezdetben legyünk szerények, és élégedjünk meg azzal is, ha egy-egy szóból, annak minden betű­jét felhasználva egy vagy több máéik szót sikerül lét­rehoznunk. A most kö­vetkező minták alapján könnyű lesz felelni az utá­nuk olvasható feladványok­ra 'is. RŐT — TŐR — ŐRT; OLDAL — DALOL; LAKA­TOS —. SALAKOT — TA- SAKOL; MÁLNA — NÁ­LAM — NA LÁM; ESZTER — SZERET; LEGELŐ — ELŐLEG; E VILLAMOSON — VILMA ELOSON. Ennyi példából már lát­ható, hogy az anagramma lehet tréfás is. És most kö­vetkezzenek a feladványok, miknek megoldásához jó szórakozást kívánunk. A következő szavakból magyar helységnevek olvas­hatók kli: GYALU, DÉL­CEG, SZEGŐK, HŐRA MA­LOM, KÉK MECSET, DÁN UDVAR, LECKE. (A megfejtések: (Helységnevek: GYULA, CEGLÉD, KŐSZEG, MÓ- RAHALOM, KECSKEMÉT, NÁDUDVAR, KECEL, Csáky Ida Jó szemetek van? Ha igen, akkor ha­marosan rájössz, hogy a ki­A legnagyobb földi ragadozó Barcs János Örültek egymásnak Istállónk sarkában kis jószág született: — s mutatott mindőnknek nagy szamár füleket. Nevettük iázó gondtalan jókedvét s melléje vezettük az ólból a kecskét. örültek egymásnak; játszottak, feküdtek; friss szalmát hintettünk, új, fekvő helyüknek. Két öcsém s öt húgom, hangosam, kacagtak, mi nyolcán örültünk ennek a szép napnak. Üj vendég érkezett; lucernát is kapott: — s hét múlva szétrúgta a fenyőléc kaput. Szirmay Endre Leskelődő Zörög, kattog a kilincs — az ajtóban senki sincs csikorgassa csak a szél úgyse halljuk mit beszél ha erre jár valaki kopogását hallani de itt nincs most senki sem még a szél is elpihen ha meg nyekereg a zár tán a manó, aki jár s bekukkant a kulcslyukon hogy mit lesett — nem tudom. A sarkkörön túli tájakon magányosan kóborol a je­gesmedve, a természet e cso­dálatos teremtménye. Biz­tonságban közlekedik a jég- torlaszokon és a jégtábláit közt zajló vízieken. Hónapo­kon át barangol egymagá­ban, társak nélkül a jég vi­lágában, mialatt még a szőr is lekopik a talpáról. Ottho­na a sairkvlidék, tápláléka a fókla, rozmár és a bal, fegy­vere hatalmas fogai és erős karmai. A jegesmedve a legna­gyobb szárazföldi ragadozó, súllyá az egy. tonnát äs elért, pedig áruikor a viliágra jön, fél kilót nyom csupán. A jegesmedve és a harnaimed- ve közös őstől származik, de az előbbi a távoli északon kifehéredett és mindenevő­ből ragadozóvá, húsevővé vált. Jól tűri az 50 fokos fa­gyokat 'is, kitűnően úszik, a hóban készít barlangot ma­gának. Sók mindent írtak már erről a sarkvidéki ván­dorról, ennék ellenére még ma iis rejtély a tudások szá­mára. Hogyan találja meg például a helyes utat a jég­táblák között a sarkvidéki éjszaka sötétjében? Egyálta­lán hogyan tájékozódik, hi­szen a jég állandóan zajlik, mozgásiban van, s a mozgás iránya kiszámíthatatlan. Ha keveset is tudtak az emberek a jegesmedvéről, vadászatához viszont túlon­túl lis értettek. Ennek kö­vetkeztében két évtizeddel ezelőtt a kihalás réme fe­nyegette e gyönyörű álla­tot: 19fl5Jben Norvégia, Alaszka, Kanada, Grönland és Szibéria térségében már csak alig 5 000—10 000 pél­dánya élt. Az 1973-han el­rendelt általános vadászati tilalom ‘hatására a jeges­medvék száma időköziben mintegy 25 000-re gyarapo­dott. így most már azt is elképzéllhetőnék tartják, hogy az állományiból évente 2—3 százalékot — leginkább hímeket — elejtsen ék. Képünkön: kedves családi idillit láthatunk; anyjától a halászat mesterségét tanulja a jégtáblán figyelő rmedve- bocs. SZÓ­TÖRE­DÉK Az ábra négy betűs szótöred ékeiből rak­jatok össze egy hat­szor-hat kockából ál­ló négyzetet úgy, hogy a betűk össze­olvasva Petőfi Sán­dor A magyar nemes című versének két sorát adják. Hogy széli ez az idézet? (A válasz a 13. ol­dalon található!) ORSZÁG—VÁROS KICSIT MÁSKÉNT Az ország-város néven közismertté vált játék (biztosan nem újdonság számotokra. Tálán eredeti formájában, ahol azonos kezdőbetűvel kell ország, város, növény és egyéb neveket fölímni, máír unalmas ás. Segíthettek a dolgon, ha szigorítjátok a játék szabá­lyait. Vagy újább fogalmákkal bővíti tok a meghatározandó dolgok körét. Miből is állít a régi játék: ORSZÁG, VÁROS, HÍRES EMBER, NÖVÉNY, ÁLLAT. FIÜ, LÁNY (név). Hogyan néz ki bővítve? A már fölírtak mellé jönnek a 'következők: VÉDETT ÁLLATOK, VÉDETT NÖVÉNYEK, KIHALT ÁLLATOK, KÜLÖNÖS TÁRGYAK. Természetesen más módon is nehezíthető a játék. Ha például megállapodtok abban, hogy nem csupán az első be­tű, de az első szótag is azonos kell, hogy legyen minden meghatározásnál. De megállapodhattok abban is, hogy nem a szó első betűje, hanem az utolsó, vagy utolsó kettő ugyanaz, italán ebben a variációban a legnehezebb kitölteni a teljes táblá­zatot. Edzésként ellátogathattok valamelyik könyvtárba, ahol a ritka és védett élőlényekről szóló könyvekre bukkanhat­tok. Mi több, ha csendesen játszotok, elképzelhető, ‘hogy a könyvtár egyik termében is nekiláthattok az ország-város­nak. így a vitás kérdéseket is könnyebb lesz eldönteni, hi­szen minden kézikönyv a rendelkezésetekre áll. Az est zenéje Leszállt a kék ég a fá­hoz: — Kérlek tedd simává a vizedet, hogy megnézhes­sem magam benned, mert vendégeket várok. A tónak most nem volt kedve a kék éggel társa­logni. — Ma ne nézegesd ma­gad bennem, mert nekem is vendégeim vannak, s velük játszom! A kék égnek ez rosszul esett. Újra kérlelni kezdte a tavat. — Kérlek, csak egy percre! Te vagy a föld legszebb tükre. Nem ra­gyog úgy ezen a földön semmi, mint a te tükröd. A tó már nem figyelt rá. Tovább játszott. Lágy hullámokkal mosogatta partját. Sellő gyerekek versenyt úsztak a hófehér vitorlásokkal. A tó gyö­nyörködött játékukban. — Na várjatok csak — gondolta a kék ég, s dü­hében elfeketedett. Épp a közelben voltak az esőfel­hők. Odahívta őket magá­hoz. A hosszú úttól már fáradtak voltak, hátuk meggörnyedt a nehéz zsá­kok súlyától, melyek tele voltak esővel. A kék ég lekapta hátukról a zsákot, s mint a szivacsot, kicsa­varta belőlük a vizet, rá a tóra. A tó először meg­ijedt a hirtelen jött ziva­tartól, s már nem fért el a medrében. — Jaj, nekem — sóhaj­totta —, mi lesz velem! De kis patak indult a sok vízből, s így a tó meg­menekült, a medrében maradt. A kék ég nagyot neve­tett: ha ha ha ... De már ö sem ragyogott, mert a nap fáradtan pihenni tért. A tó is elsötétedett a nagy ijedtségtől. Lassan leszállt az est. Kis tücskök esti zenét hegedültek. A béka­legények szerenádot adtak a békalányoknak. A csilla­gok is kinyitották ablaku­kat és lenéztek a földre. Egy kicsit irigykedve gon­doltak arra, hogy ők ott fenn némaságban élnek. Ez a tó meg minden este zenét hallgat. Egy pár csillag elindult a földre, hogy ők is meghallgassák a tó esti zenéjét. Leültek a tó partjára, s egész éj­jel áhítattal hallgatták a koncertet. Már hajnalo­don. Vissza akartak in­dulni, de nem tudtak! Mert a tó partja nedves volt, s ők beleragadtak. Gyökeret eresztettek, s vi­rág lett belőlük. Mire felkelt a nap, a tó partján gyönyörű, sárga virágok ragyogtak. Így a csillagok itt maradtak a földön a tó partján, és so­ha többé nem vágytak vissza a többiek közé, a néma égboltra. Ursinyi Julianna

Next

/
Thumbnails
Contents