Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

1985. április 6., szombat 5 TOJÁS­FESTŐK A tojásfestés ha>- gyamánya a tavaszi népszdkásokShoz, l>eg- inltóbb a húsvétihoz iklötődik. Díszítőm íivé- szeitéről nevezetes Vi- dékéiinlken gyakorlott népművészeik remekei őrzik gazdag motí- vüimkincsünlket. Ball felső képünkön: hús­vét Kazáron. Jobbra: sártközi motívumok. Lent: Tüiina megyei itajásifestők. Orvosi és munkahelyi rehabilitáció Járadék és foglalkoztatás Másfél é|V' állatit huszonhe­ten fördultak a barcsi helyi rehabilitációs bizottsághoz; a csökkent munkaképessé­gűek husizaniöten a járadé- kot választották, ketten a felajánlott munkahelyet A megyei' iterülletii rehabilitá­ciós bizottság minap tartott ülésén; a barcsiak tevékeny­ségét elismerve kiemelte: a város üzemei sokat tesznek a munkahelyi rehabilitáció érdekében, ezért nem for­dultak többen segítségért a bizottsághoz. Arnii még a statisztikából kiolvasható, az általános: szívesebben vá­lasztják a csökkent munka­képességűek a járadékot, irriint a munkahelyi rehabili­tációt. Ám az is ismert, hogy a (járadékosak közül sokan otthoni gondozómunkát, il­letve alacsony jövedelmük kiegészítésére máshol vál­lalnak munkát. Barcson rehabilitációs üzem, vagy szociális foglal­koztató, ahol a csökkent munkaképességűek el tud­nának 'helyezkedni, nincsen. Ellenben arra törekszenek a vállalatok, hagy a hagyomá­nyos portás, őr munkahelyek mellett újabb foglalkoztatási lehetőségéket biztosítsanak a rászorulóknak. A megyei kórház mozgás- szervi rehalbiliitáioiós osztálya arról adott számot, hogy év­ről évre (több sérültet, bete­get kezelnek: 1984-ben 115 579 embert, 29 328-cal többet, mint egy érvvel ko­rábban. A mozgásszervi re­habilitációs osztály a megyei kórházban 1978-ban1 kezdte meg működését. Huszonhá­rom fekvőbeteg kezelésére van csupán lehetőség, de mi­helyst elkészül a kórházban az új műtéti tölmfo, kétszer ennyi hely jut 'az osztályon részükre. Mint ér. Ujsághy Erzsé­bet, a megyei egészségügyi osztály vezetője, a területi rehabilitációs bizottság elnö­ke tájékoztatójában elmond-, ta: a megyében több egész­ségügyi központot fölszerel­tek fizikoterápiás kezelésre aikallmjas eszközökkel', a ka­posvári fürdő rekonstrukció­jának a befejezése után is­mét (lehetőség nyílik itt is a gyógykezelésre. Nagyatádon úgyszintén'. A megyében vannak olyan rendelők, amélyeket fölsze­reltek elektroterápiás készü­lékekkel, ám több helyen nincs szakasszisztens, áki ezeket a gyógyítás szolgála­tában használni tudná. A megyei mozgásszervi rehabi­litációs osztály szakasszisz­tensi tanfolyam szervezésé­vel igyekszik ezekre a he­lyekre szakembereket álilí- tani — állapította meg dr. Mecseki László osztályvezető főorvosa H. B. Vallomások a szülőföldről „Erdőfogta hullámzó sok ha­lom”. Mindenekelőtt a ri­portalanyok jó válogatásáért illeti elismerés az adás1 ké­szítőit, hiszen nemcsak szű- kébb pátriánk magas beosz­tású párt- és állami veze­tőit — Klenovics Imrét, a megyéi pártbizottság első titkárát és Sugár Imrét, a megyei tanács elnökét — szólaltatták meg, nemcsak országos közéletünk Somogy- ból elszármazott irányítóit — mindenekelőtt Losonczi Pált, és dr. Szirmai Jenőt — sike­rült , ^mikrofonvégre kap­niuk”, s nem is csupán olyan személyiségeket, mint Takáts Gyula és Kanyar József — de nem hiányzott a színképről a kétkezi dol­gozók vallomása, a fővárosból érkezett, a déli tájon gyöke­ret vert Horn Péter és Ba- barczy László őszinte, és bensőséges megnyilatkozásai sem. Az pedig már szinte bravúrnak számított, hogy Kádár Jánost bírták szóra Kapolyon töltött gyermekko­rának emlékeiről, hiszen tudjuk, hogy pártunk főtit­kára sohasem keresi a nyil­vános szereplés lehetőségét, s módfelett ritkán szól egyes szám első személyben. ízes, szép vallomása élvezetes volt. Bensőséges érzelmek gyer­tyája világított és melegített ezen az ünnepen. Kétségte­len, hogy ez is az uóbbi évtizedekben kibontakozott társadalmi fejlődés eredmé­nye. Lengyel András Az egészséges ifjúságért Az április 7-i egészségügyi világnap alkalmából az Egészségügyi Minisztérium sajtótájékoztatót rendezett Szolnokon, a Hetényi Géza kórházban. Dr. Hutás Imre egészségügyi minisztériumi államtitkár ismertette a vi­lágnap idei programját, cél­kitűzéseit. Az Egészségügyi Világszervezet az ifjúság nemzetközi évéhez kapcso­lódva fogalmazta meg az idei egészségügyi világnap jelszavát: az egészséges ifjú­ság a legfőbb erőforrásunk. E rokonszenves jelszó igazát tanúsítja az a tény, hogy a ma ifjúságla a valaha élt leg­egészségesebb korosztály. Mindebben része van a gyer­mekbetegségek szinte teljes felszámolásának is. Az egész­ségügy e látványos' munká­jában Magyarország élen járt: a járványok visszaszo­rítása mellett megszűntek a koraibban gyakori reumás gyermekkori 'szívbetegségek, s a csípőficam orvoslásában elért eredményekre is mél­tán büszkék lehetünk. — Az egészségesen felnövő nemzedék azonban koránt­sem él veszélyek nélkül. A serdülők szamára — hang­súlyozta az államtitkár — megannyi káros hatás forrá­sát jelenti az urbanizáció, a balesetveszélyes közlekedés, az önpusztító szokások és a korai szexualitás. Az ifjú­korban elszenvedett, balese­tek jelentős részét például a veszélyes gépek kezelésében való gyakorlatlanság okozza, de a statisztikái adatok sze­rint egyenesarányú összefüg­gés mutatható ki e téren az alkoholfogyasztással is. Mindezek ismeretében az Egészségügyi Világszervezet f elhívjál a tagországok fi­gyelmét : fokozottabb mér­tékben. óvják, őrizzék a 10— 24 éves korúak testi-lelki egészségét, s így a felnőtté váló _ fiatalok harmonikus fejlődésével a ’ társadalmi, gazdasági gyarapodást segít­hetik elő. A felnőtt társada­lom a fiatalokat ne problé­mának, hanem erőforrásnak tekintse. Szépen, hangulatosan, mér­téktartóan ünnepeltünk. Az ünnep mindenekelőtt a négy évtizeddel ezelőtti események felidézésére, újraértékelésére adott alkalmat — köszönet elsősorban Karsai Eleknek, akinek hétfőn ért véget „ ... nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország.. című tizenhárom részes so­rozata. Ezúttal a hazánkat felszabadító harcok utolsó fejezete, a balatoni hadmű- vtedét volt a témája a szer­kesztő, valamint Korom Mi­hány debreceni historikus és Borús József had történ ész beszélgetésének, melyet ugyanazok az erények jelle­meztek, mint a korábbi adá­sokat: a legfontosabb té­nyek korrekt csoportosítása, a szűkszavú, mégis élmény- szerű előadásmód és a nagy­világ levéltáraiban össze­gyűjtött firtiss adatok bőkezű adagolása. A történelmünket 1944. március 19-től 1945. április 4-iig feldolgozó kitűnő sorozat szövegét bizonyára sokán: Olvasnánk szívesen nyomtátásban, hiszen csak elvétve élvezhetjük az isme­retterjesztésnek és a szaktu­dományos elmélyül tségnek olyan szerencsésen sikere­dett elegyét, mint Karsai Elek munkája volt. A somogyi lokálpatrióták nyilván nem csekély büsz­keséggel konstatálták, hogy éppen a szerdai ünnepnapon a kora délelőtti órákban hangzott el a Vallomások a szülőföldről című sorozatban Juhász Judit, Asperfán György, Győrffy Miklós és Pintér Dezső tényeszerü, hangulatos műsora szűkebb hazánkról ezzel a címmel: Móringlevél és komaterítő Kincseket rejt a szorosadi porta Szorosad alig pár száz la­kosú község a volt siófoki járásban, nem messze Tö- rölkkoppánytól. Az erre járó idegennek bárki megmutatja Bősze Gábor házát. A török- koppányi iskola pedagógusa kincseket őriz otthonában. *— Mióta a faluban lakom, mindig gyűjtöttem a régi tárgyakat — meséli a tanár, ahogy bevezet a múzeumnak berendezett nagy helyiségbe. — Komolyabban úgy tíz-ti­zenöt éve foglalkozom vele, azóta állt össze ez a gyűjte­mény. A környékbeliek már jól ismernek, ha építkezés, vagy szántóföldi munka köz­ben előkerül valami különös tárgy, elhozzák niekem, itt pedig régészek segítenek megállapítani, hogy melyik korból való. Ügy látszik, a környező falvak, tSomogyacsa, Somogy- döröoske, Törökkoppány és Kára gazdag lelőhelyei a muzeális értékű leleteknek. Még. hat-nyolcezer éves ko­holtakat 'is találtak itt, a rómái korból pedig érmék és cserépraaradványok kerültek elő. (Különösen sok a török korból származó lelet. Tár- latvezetőmk rozsdás fegyve­reket, ágyúgolyókat mutat. Persze, ezek a több száz éves leiétek inkább csak ku­riózumok. A tárgyi emlékek zöme a közelmúlt paraszti életformájáról vall. Mégpe­dig nem is akárhogy, ötle­tesebbnél ötlétesébb célszer­számok. eszközök bizonyít­ják: eleink Is sok mindent kifundáltak már, hogy a ne­héz munkákat megkönnyít­sék. — Ezt a különös eszközt összeinsszálónak hívták — magyarázza házigazdánk. — Két orsóról csavarták össze véle a szálakat. Ezt a pa­rányi vasalót az asszonyok használták csipkevasaláshoz, ezzöl a tizenhat kilóssal a szabók dolgoztak. Egy különös forgatható fia- tákolmányről megtudjuk, ez­zel keverték régen a nagy komidéiban a sűrű szilvalek­várt. Akad itt mindenféle méretű tutyisámía, amelyen egykor a kedvelt lábbelit készítették. Fagylaltkeverő­gép is élőkerült a század elejéről, és egy reges-régi, petróleummal működő csi­bekeltető lámpa láttán már kénytelen felsóhajtani az ember: nincs új a nap alatt! A tulajdonos felesége asz- szanyszemektet gyönyörködte­tő holmikat vesz elő: pántot, ürnögöt, zsinóros, posztó svábnadrágot, szalagos vő­félykalapot. A gazdagon hímzett abroszról kiderül, komatarítő: a kisbaba szüle­tésekor vitt komátálaf takar­ták le vele. — No persze, előbb házas­ságot kellett kötni, és ez nem is vélt olyan egysze­rű. — Bősze Gábor 1849-ből származó házassági szerző­dést mutat, mely szerint a vőlegénynek negyven váltó forintnyi móringgal, a meny­asszonynak pedig egy kato- naággyal kellett hozzájárul­nia a közös élet megkezdé­séhez. Az ilyen mórin gleve- let némelyik örömszülő még a második világháború utá­ni években is megkövetelte. Az írásos emlékek között egy kétszázéves „javosköny- vet” is átböngészhetünk. Eb­ből kiderül, hogyan kell or­vosolni a beteg lovat, meg­tudhatjuk, honnan fúj a szél, és akit érdekel, a jövő titkaiba ,is bepillanthat: hány éves korában fog kor- nytadozni, mikor és milyen halálnemmel fog elköltözni az árnyékvilágfoól. A múzeum nagy részét a minisztérium felhívására két szemléltették a kárai kisiskolásoknak. Persze képtelenség lenne itt mindent felsorolni, a sok­sok látnivalóból csak ízelítőt adhatunk. Szinte minden koriból és mindenféle terü­letről akad Hitt valami érde­kesség. És ami talán egye­dülállóvá teszii ezt a magán- gyűjteményt a múzeumok sorában: itt minden kézbe vehető, kipróbálható. Bősze Gábor, akit 1982- ben Szocialista Kultúráért kitüntetéssel jutalmazott a minisztérium, természetesen sohasem tekinti befejezett­nek művét. — A folyamatos gyűjtés mellett nemrég a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum­tól fontos feladatot kaptam. Azt tervezik, hogy feltérké­pezik a népi gyógymódokat, szákértők bevonásával ele­mezve, mi az, ami hasznos megfigyelés, és mi az, ami csak hiedelem. Ebben a munkában a helybeli hagyo­mányok, kuiruzslási módok, receptek gyűjtésével és fel­dolgozásával veszek részt. Tertsztyánstzky Krisztina nemrég összeállított iskola- történeti kiállítás teszi ki. A húszas évek kisdiákjaihoz hasonlóan bárki kezébe ve­heti az agyonhasznált pala­táblát. Belelapozhat a múlt századi tankönyvekbe, meg­oldhatja a Német Gramma­tika fordítani való példáit, nézegetheti a szemléltető ké­peskönyvet. — Ezeket a népiskolai egységes vezérkönyveket, az­az tanmeneteket a nagyszü- leink — ők is pedagógusok voltak — még használták az órai munkában — meséli Bősze Gáborné. — Az osztott és osztatlan iskolákra kidol­gozott tanmenetei? némelyi­két nemrég még mi -is ha­szonnal forgattuk. Egy régi prédikációs könyvnek az írásmódja utal rá, hogy még az 1700-as óvók végéről származik. A múlt század közepi vaskos imádságoskönyvet óriási be­tűkkel nyomtatták, hogy az egyszerű parasztnjónik is tudják olvasni. A falakon színes festmények sokasága. A század első évtizedeiben ezek a tanítás részei voltak: a nagy történelmi eseménye­Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA RÁDIÓSZEMLE

Next

/
Thumbnails
Contents