Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
1985. április 6., szombat Somogyi Néplap 3 Hasznos tapasztalatcsere Kalinyini vendégeink a Volánnál AZ ÜJ KOR HAJNALÁNÁL Hangulatos 'baráti találkozó, kölcsönösen hasznos tapasztalatokat nyújtó eszmecsere színhelye volt tegnap Kaposváron a Volán 13. sz. telephelye:. Ide látogatott el testvérmegyénk, Kaliinyin háromtagú küldöttsége Je- katyerina Alekszejevna Hrusztaljova, a területi párt- bizottság titkára vezetésével Tanai Imrének, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében. Dr. Bors István igazgató, a vállalat politikai és gazdasági irányítói nevében nagy szeretettel köszöntötte vendégeinket, és tömör tájékoztatót tartott a megye legnagyobb közúti fuvarozó vállalatának tevékenységéről. Utalt a kezdetekre, az 1949-ben mindössze hét tehergépkocsival megalakult vállalat indulására, a következetes munkával végrehajtott fejlesztésekre, az eredményekre, nem titkolva a nehézségeket, gondokat sem. Testvérmegyénk küldötteinek figyelmére és nagy érdeklődésére jellemző, hogy már a tájékoztatót kérdéseikkel szakították meg. Mint Jekatyerina Aiéksze- jevna Hrusztaljova, a küldöttség egyik tagja mondta, Vlagyimir Antonovics Szusz- lov, a 'kalinyini városi párt- bizottság első titkára azért is1 érdeklődik behatóan a látszólagos kis részletek iránt is, mert a kalinyini területen, nem egy ilyen nagy szállítmányozási társulás és egv vagongyár is működik, és (hasznosítható tapasztalatokat szerezni mindig lehet. A záporozó kérdésekből csak a teljesség igénye nélkül lehet felidézni, hogy mi minden érdekelte vendégeinket. A vállalat múltját és jelenét megismerve elsősorban iaz irányítási rendszer most folyamatban levő korszerűsítésének módjára voltak kíváncsiak, részletes tájékoztatást kérve a vállalati tanács működésére vonatkozóan. De nem kisebb érdeklődés kísérte a vállalati központ és a vidéki üzemegységek szervezeti kapcsolatát, a költségek csökkentéséért, a hatékonyság fokozásáért tett erőfeszítéseket. Sok szó esett a vállalathoz tartozó mintegy kétezerhat- száz dolgozó szociális körülményeiről — Tárnái Zoltán pártbizottsági titkár és Győré Vilmos, a szakszervezeti bizottság titkára is segített a kérdések megválaszolásában. Ám a szavaknál is többet mondott vendégeinknek az, amit az üzemlátogatás során tapasztaltak. A küldöttség vezetője elmondta, hogy a hallottakkal, látottakkal együtt teljes kép alakult ki bennük a vállalatról, és sok hasznos tapasztalatot szereztek. A találkozó végén született meg az a javaslat is, hogy jó lenne a már hosszú évek óta meglevő testvéri kapcsolatot kiterjeszteni egy kalinyini közlekedései vállalat és a kaposvári Volán között. Az azonos feladatokat ellátó kisebb kollektívák közötti tapasztalatcsere, kölcsönös segítséget jelenthet a növekvő feladatok elvégzésében. A jól sikerült baráti találkozót követően testvérmegyénk delegációja tegnap elutazott megyénkből. Magyar ízek bolgár elismerése Kardzsali barátaink a Kaposvári Tejüzemben A kardzsali pártmunkás- delegáció somogyi programjának utolsó napján — tegnap — Milcso Milcsevnek, a kardzsali megyei tanács elnökének vezetésével a Kaposvári Tejipari Vállaltat kaposvári üzemébe látogatott. A háromtagú küldöttséget elkísérte útjára Tóth János, a megyei párbizottság titkára. A bolgár vendégeket Horváth László, a vállalat igazgatója köszöntötte, majd áttekintést adott tevékenységükről. Elmondta, hogy mintegy százmillió liter tejét vásárolnak meg évente, s ennek kilencven százalékát a vállatat üzemeiben dolgozzák fel, a többit Budapestre küldik, s ott készítenek belőle különféle tejipari termékeket. Évi 1 milliárd forint termelési értéket állítanak elő és 1,2 milliárdos bevételre tesznek szert. Meghatározó a szerepük Somogybain ennek a fontos élelmezési cikknek a forgialmazálsábani, a bolti kereskedelem állandó ellátásában: a maguk készí tette harmincféle terméken kívül a társvállalatok százötven tejtermékét is ők értékesítik. Minthogy bolgár vendégeink a vállalat kaposvári üzemében kaptak tájékoztatást a megye tejiparáról, érthető, hogy erről az ipari létesítményről különösen sok szó esett, annál is inkább, mert ez a vállalat legújabb és legkorszerűbb üzeme, ahonnan úgynevezett napi fogyasztású termékeket adnak a kereskedelemnek. Nagy tetszést aratott a rögtönzött termékbemutató és -■kóstoló, melyen más üzemek készítményei együtt szerepeltek a kaposváriéval — így ott volt a Marcaliban gyártott és most is megdicsért Túró Rudi is. — A feldolgozásra megvásárolt tejből mennyi származik a nagyüzemekből? — érdeklődött Milcso Milcsev, s arra is kíváncsi volt a kardzsali megyei tanács elnöke, kik és hogyan végzik a tej minőségi ellenőrzését. Horváth László válaszából megtudhattuk, hogy a tej zömét a nagyüzemek adják, s egyötödét vásárolják az egyéni állattartóktól: a termelőszövetkezetektől veszik a legnagyobb mennyiséget, a jobb minőséget viszont az állami gazdaságoktól kapják. A küldöttség tagjai megkérdezték azt is, hogyan készült a vállalat idei terve, működnek-e a vállalatnál gazdasági munkaközösségeik, hogyan dolgoznak a szocialista brigádok, milyen témák foglalkoztatták a vállalati pártszervezet kommunistáit az elmúlt három hónapban ; hogyan függ össze a bérfejlesztés mértéke és a munka termelékenységének alakulása. A kérdésekre kapott válaszókból arról is tájékozódhattak, hogy a vállalat dolgozóinak körében egyre nő a fiatalok aránya, a kaposvári üzemben foglalkoztatottaknak például több mint a fele még nem töltötte be a harmincötödik évét. A kötetlen beszélgetést követően vendégek és vendéglátók közös üzemlátogatáson vettek részt: bolgár testvérmegyénk küldötted Tóth Gábor üzemigazgató kalauzolásával ismerkedtek a létesítménnyel, a gyártási folyamatokkal. ...és kihúztam a negyvenhatost Négy évtizedes múltra emlékezünk. Beszélgetünk 1944 szilveszterének éjsza- kájárólt amikor néhány óra átallt négyezer gránát hullott a városra, s ők a férje csiszolta konyhaasztal alá bújtak félelmükben. özvegy Voltig Lajosné Szeli ez Mária keserű emlékekről beszél 1945. március 30-án, amikor felszabadult a romokban hevient Nagyatád. A Murakeresztúr — Marcali — Nagybajom — Nagyatád — Vízvár közötti német védelmi vonal utolsó mentsvára volt a Rinya- parti település. A németek védték a zalai olajmezőket, a Görögországban és Jugoszláviában harcoló csapattesteikkel kapcsolatot teremtő egyetlen sávöt. Csaknem három hónapig állt itt a front. Házak és utcák cseréltek gazdát, de azon a napon az első bolgár hadsereg rohamának senki nem tudott ellenállni. Voltig Lajosné is átélte azokat a napokat. A visszavonuló németek a lakosság teljes élelmiszerkészletét felemésztették, föirobbantották a meglévő hidakat, gyárkéményeket és a templomtornyot is. Elpusztult a szarvasmarha-állomány kilencvenöt százaléka, megsérült a lakóházak hetven százaléka. Voltig Lajos asztalosmesternek akadt munkája bőven a felszabadítást követő napokban. Üj ajtók, ablakok keltettek mindenkinek. De akadt munkája azért is, mart újjászerveződött a kommunista párt, melynek elsők között lett a tagja a féleségével együtt. — Én cselédsorból származom — meséli Voltigné. — Az édesapám a Lelbach uraság parádéskiocsása volt. Mennie kellett, mikor huszonhatban -házhelyet igényelt Tömésből vertünk falat, pedig a nagyságos úr utóbb ajánlott volna téglát is. Apámnak nem kellett a könyöradomány. Ma az egyik házát csináltuk meg, másnap a másikét. Tizennégyben születtem, rossz időben. Akartak taníttatni a szüleim, de nem futott rá. Akkor az volt a divat, hogy fiú szerezzen magának egzisztenciát. A bátyám kijárhatta a négy -polgárit, nekem csak hat elemire futotta. Tizenkét évesen már a cémagyárban segédkeztem, tizennégy évesen pedig véglegesítettek is a kisasszonyok mellett, a raktárban. Emlékszem, még Zágrábba is küldtünk a cérnáinkból. Egy napra egy pengő volt a bérem akkoriban. Hogy hogyan kerültem a párttal kapcsolatba? Hosszú a sora annak. Kezdjük ott, hogy harmincháromban férjhez mentem Voltig Lajoshoz, ak-inék Imre bátyja tizenki- lences kommunista volt. A férjem sem gondolkodott másképpen. Nem csodá, hogy amikor negyvenötben eljött Pestről Turo-Pali Géza, elsőként nálunk kopogtatott az újjászervezés miatt. Mondta, tag már a pártban Farkas Vendel, Huber István, a Frányó bácsi, Voltig Lajosnak is ott a helye Hónap múltán ott volt az enyém is. Szép évek vo.1- tak-e? Igen. Pedig akkor már hiába is hívtak, nem dolgoztam a gyárban. A fiamat elvállalta édesanyám, de a kislányunk miatt otthon kellett maradni. A gyerek mellől jártam a párt mellett agitálni. Vezetőségi tag lettem, a propaganda- osztályon dolgoztaim. Téeszt szerveztünk Betegben, Nagyatádon, Henészben meg Si- mongáton. Tüntettünk az államosítás mellett Kaposváron. Negyvenhatban halt meg az édesapám. Meg akarta látni az új forintot — nem adatott meg neki. Mi teljesítettük akaratát, a munkánkkal. Tettük,- amit a párt kért akkor ... A Vasút utca 3-ban emlékekben gazdag a ház. Ma már csak Voltig -néni él benne. Kiröppentek a gyerekek is, a lány Pécsen, a fia nyugdíjas alezredesként Budapesten él. Hívták őt, de nem nagyon akar menni. Amikor negyvenhatban házhelyeket osztottak Pál- majorban, ő ment el számot húzni. A negyvenhatost húzta, így lett övék ez a porta. Voltig Lajos gyalulta az ablakokat, ajtókat, mint negyvenötben is. A példát mutató férj 1979-ben halt meg. Voltig néni azóta egyedül van. Emlékszik a régi napokra, arra, amikor fehérneműt mosott a katonákra, amikor a nagyatádi mozi vezetője lett, arra, hogy eljárt a konzervgyárba gyümölcsöt tisztítaná. Vöröses hajába az ősz hajszálak vegyülnek. 1914. november 7-én született: ott volt a mi új hajnalunknál. Nagy Jenő A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Eseményekkel zsúfolt napok követték egymást —felszabadulásunk negyvenedik évfordulóját ünnepelte Somogy lakossága. A koszorúzások, pályadíjtak, kitüntetések kétségkívül hozzájárultak az -ünnepi hangulatihoz. Az esemény -méltó megünneplésén, -a jól dolgozók jutalmazásán túl ezeknek tá- gabb, mélyben gyökerező jelentősége is van. Megyénk, a szőkébb környezetünk korszakos eseményeire való emlékezés és az ezekhez kapcsolódó kitüntetések fokozzák a szülőföldhöz és az ottani épífőmunka céljaihoz való kötődést. Olyan ez, mint a növény gyökérzetének a jó táptalaj: minél gazdagabb humuszban, a gyökér annál erősebbre, mélyebbre nő. S vajon van-e végzett munka érdem szerinti elismerésénél jobb „tápanyag”? Az ember munkája szüntelen megméretik, s tudatában kell legyen tevékenysége társadalmi hasznosságának. Csak így tud még eredményesebben tenni a hétköznapi építőmunkátoani. Ezt nevezzük -gyakran emberi tényezőnek, az alkotóképesség és a munkaszeretet kimeríthetetlen tartalékai ezek. Soha ekkora szükség még nem volt rájuk, mint éppen ma. Országunk a növekedés intenzív szakaszába érve a további felemelkedés .forrásai közül ezek lehetnek — és ezeknek kell lennie — a legfontosabbnak. Az ünnepi kitüntetések, jutalmak, a pályadíjkiosztás nagyszerű percei ezt a törekvésünket erősítik. De nem szabad megállni itt. Szüntelenül, az eddiginél is szívósabban kell kutatni az emberi alkotóképesség még gyorsabb és termelékeny kibontakozásának útjait. Jövőnk sorsa függ ettől. A sok rangos esemény között szinte elveszett a hír: v-ilágftástedhnikai szalon nyílt Kaposváron. Somogy, de különösen a megyeszékhely kereskedelmi hálózata szemmel láthatóan és örvendetesen megújhodik. Eltűnőben az a tanácstalanság, ami korábban jellemezte a boltok, üzletek üzemeltetőit. A mi és hol lenne a legalkalmasabb terméketlen töprengései helyén — -úgy látszik — ma már kész és határozott koncepciók alapján folyik a munka. Viták természetesen még vannak. Másként képzeli el például a belvárosi üzletközpont egyes boltjainak rekonstrukcióját a So- mogyker és imásként a városközpont nagyobb léptékű fejlesztésén dolgozó tervezők, városépítők. Ha vannak is viták, ez így természetes: Ezeket megoldani csak szakmai érvekkel, higgadt meggyőzéssel lehet és érdemes. A hatalmai szó, az egyoldalú érdekérvényesítés ugyanis valamiképpen mindig meglátszik a létesítmény külső megjelenésén, gyenge működésén. S akkor máris hiányzik a munka belső hitele, nem fogadja el' sem a szakma, sem a közvélemény. Ezért nagyon fontos a mostani rekonstrukciónál: különböző kérdésekben a szakma döntsön, ne a hivatali-vállalati érdek. A héten szinte nyárias meleg falun és városon kicsalta a kiskertekbe a tulajdonosokat. Most már visszavonhatatlanul itt a tavasz. Nemcsak időmérő szerkezeteinket hajtottuk előre egy órával a héttől, nemcsak a balatoni halászok vízre szállása, s a balatoni üdülők vendéglátó egységeinek tatarozása mutatja ezt, han-em a hétvégeken benépesült hobbi- kertek- és a szántóföldlékien tapasztalható pezsgés. A hosszú tél' nyomai dtt-ott még látszanak. Fölfagyott, tekintélyes gödrök a 'közutakon — meddig várnak még a javítással az illetékesek? —, a kémény fagytól málló vakolaté házak, repedt betonjárdák, és a téli bódulatból most éledező, jócskán megkésett természet. Napsütés, meleg, csapadék — aki a természet április eleji ajándékát jól kihasználta a héten, semmiről se késett le. Csak remélhet jóik: az idei jó termésről sem. Csupor Tibor
