Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. április 4., csütörtök Somogyi Néplap 3 NEGYVEN EVRE EMLÉKEZTÜNK (Folytatás az 1. oldalról) Az első teendők egyike volt a magyar parasztság „évszázados perének” meg­oldása, a földosztás. 1945. március 17-én fogadták el azt a történelmi jelentőségű, demokratikus földreform- rendeletet, amelynek alap­ján a föld azé lett, aki meg­műveli. Somogybán csaknem 40 000-ren kaptak földet, több mint 17 000-ren pedig házhelyet, házat. A földre­formhoz a megye szántóte­rületének 35 százalékát vet­ték igénybe. A termelés meg­indítása igen nagy erőfeszí­téseket követelt Somogy 85 000 parasztgazdaságában, különösen az újonnan föld­höz jutottak körében. A föld­reform végrehajtása döntő jelentőségű volt a munkás­paraszt szövetség, a népi de­mokratikus hatalom alapjá­nak megszilárdítása és a népi demokratikus átalakulás meggyorsítása szempontjá­ból. A földreformot más, olyan nagy jelentőségű döntések követték, mint például az államosítás, amely alapvető­en megváltoztatta a tulaj­donviszonyokat. A politikai hatalom mellett a gazdasá­gi hatalom is végérvényesen a munkásosztály kezébe ke­rült. Az ünnepi szónok ezután felidézte a felszabadulás előtti Somogy elmaradottsá­gát, majd így folytatta: — Az eltelt négy évtized történelmünk leggyorsabb gazdasági fejlődésének idő­szaka volt. Somogy általá­nos fejlődése az 1960-as évek közepe óta gyorsult fel. El­maradottságának felszámo­lása az MSZMP Politikai Bizottságának a „Somogy megye általános helyzetéről és fejlesztésének irányáról” 1965-ben hozott határozata alapján indult meg lendüle­tesen. Klenovics Imre részletesen elemezte az ipar, a mező- gazdaság fejlődését, szerke­zeti átalakulását, méltatta az osztályok és rétegek élet- körülményeiben , az élet- színvonalban, a szociálpo­litikai juttatások mértéké­iben bekövetkezett hallatlan változásit, a műveltség ki- teljesedését, majd így foly­tatta: — Azokban a történelmi eredményekben, amelyeket a negyven év alatt elértünk, a magyar kommunista párt mindvégig kezdeményező és vezető szerepet játszott. Pártunk harca és munkája bebizonyította, hogy a fej­lődés kulcsa a munkásosz­tály vezető szerepe. Szövet­ségi politikánk nem egysze­rűen taktikai lépés, hanem fejlődésünk hosszú távú, semmi mással nem pótolha­tó stratégiai irányvonala. Ennek nyomán milliók kap­csolódtak be a közügyak alakításába, a hatalom gya­korlásába. Olyan politikai rendszer alakult ki, amely a dolgozó nép érdekeit fejezi ki, s amely be is vonja a dolgozókart a döntések meg­hozatalába, az ügyek inté­zésébe. A szocializmus építése so­rán megtett út nem volt zökkenőmentes. Sok nehéz­séggel, hibával, tévedéssel is meg kellett küzdenünk. Olyanokkal is, amely eket el­kerülhettünk volna. Törté­nelmi távlatokban nézve a felszabadulás óta eltelt időt mégis hartalmas társa­dalmi fejlődés korszakaként értékelhetjük. Amit elér­tünk, az nem kevés. A meg­tett útra jogos büszkeséggel tekinthettünk visszai. Van mit megvédenünk. És van miért harcolnunk. Felada­taink nagyok, de lehetősé­geink sem szerények. Céljaink elérésének leg­fontosabb feltétele a béke. Mint a világ somsáért fele­lősséget érző emberek soka­sága, úgy mi is aggódunk sajált magunk és az emberi­ség jövőjéért. A világban, főleg az Egyesült Államok­ban jelentős erők lépnek fel a békés egymás 'mellett élés, az enyhülés politikája elleni Ez a politika azonban társadalmi szükségszerűség karunkban, objektív alapja a két világrendszer erővi­szonyának — mindenekelőtt katonai erejének — egyen­súlya. E politika megvalósí­tását késleltetni lehet, de megkerülni, vaigy mellőzni lehetetlen. Ezért vallják ve­lünk együtt milliók és mil­liók a világon, hogy itováhb- ra is a békés .egymás melleltft élés politikáját kell folytat­nunk, még fokozottabb erő­vel és következetességgel. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szocialista közösség ereje és következe­tes békepolitikája. Az ünnepi szánok méltat­ta ezután a párt XIII. kongresszusát, majd így fe­jezte be beszédét: — Április 4-i megemléke- izésühket dolgos hétközna­pok követik. A négy évti­zed tanulságai, örömei és gondjai tettekre köteleznek bennüket. Visszatekinté­sünk a gazdasági fejlődés, az életkörülmények válto­zásának számadatain túl emberközelségről', egymás­hoz való viszonyról, megér­tésről tanúskodnak, vitákról és küzdelmekről is, amelyek során — a szocializmus út­ján haladva — összeková- csiollódotlt nemzetünk. Ha­zánk megbecsült szocialista országgá vált a szocialista közösségben, de a kapitalis­ta világban is. Felszabadulásiunk negy­venedik évfordulója a Szov­jetunióhoz és a szocialista közösség országaihoz fűző­dő kapcsolatunk további erősítésével kötelez bennün­ket. Kötelez a felszabadító hősök mélységes tiszteletére és utunk további folytatásá­ra. Fejlődjék tovább ez a kölcsönös barátság! Váljék eredményesebbé a lenini bé- kepolitika, amely . lehetővé teszi, hogy népünk még ma­gabiztosabban bontakoztat­hassa ki alkotóerejét, tehet­ségét a szocializmus építésé­ben! Éljen és virágozzék a Szov­jetunió, a szocialista orszá­gok és hazánk megbontha­tatlan .barátsága! Éljen a Magyar Szocialista Mun­káspárt! Éljen a béke! FELSZÓLALÁSOK, KÖSZÖNTŐ SZAVAK Klenovics Imre ünnepi be­széde után megyénk vendé­gei s a KISZ-ifjúság képvi­selője léptek az emelvényre, hogy meggyőződéssel teli, köszöntő szavakkal járulja­nak hozzá legnagyobb nem­zeti ünnepünk előestéjének fényéhez. Először J. A. Hrusztaljo- va, a Kalinyini Területi Párt­bizottság titkára adta át az ünnepség résztvevőinek test­vérmegyénk kommunistái­nak, valamennyi dolgozójá­nak szívélyes üdvözletét. Emlékeztetett rá, hogy a két megye baráti kapcsolata hu­szonöt éve szövődik egyre erőteljesebbé, bensősége­sebbé és mindkét nép szá­mára hasznosabbá. Utalt az érdekek azonosságára, s ar­ra, hogy barátságunk gyöke­rei mélyre nyúlnak, kitép- hetetlenek. Beszélt a magyar internacionalistákról, akik részt vettek és nagy áldoza­tokat hoztak a nagy októ­beri szocialista forradalom győzelméért, s megemléke­zett arról a 140 000 szovjet katonáról, aki életét áldoz­ta hazánk szabadságáért. Méltatta ezután az MSZMP, hazánk sikereit, fellépését a nemzetközi porondon, harcát a békéért, amellyel méltán vívott ki elismerést a vilá­gon. Végül átadta a kalinyi­ni Területi Pártbizottság ajándékát, s jövőbe vetett hittel kívánt további sikere­ket. Ezután dr. Szirmai Jenő, Somogy szülötte, a megyei pártbizottság egykori első. titkára állt a mikrofon elé, s hazai élményektől fűtött, szenvedélyes hangon vallott a történelmi sorsforduló em­bert emberré tevő hatásáról. S hogy hitelt adjon szavá­nak, számos bizonyítékkal utalt a Horthy-nemdsäer em­bert nyomorító módszereire, az átkos örökségre, amely­ből indulva azóta egyre vi­rágzóbb élet bontakozik ki a Balaton és a Dráva között. — Emlékeznünk kell a múlt­ra — mondta, s emlékeztet­ni a fiatalokat, hogy apáik­tól is tudják: honnan indult a somogyi nép. Utalt ezután arra, hogy nemcsak felsza­badítónk volt a szovjet had­sereg, a szovjet nép, hanem azóta is legjobb barátunk, segítőtársunk. Személyes éle­téről tett vallomása után to­vábbi munkasikereket kí­vánva üdvözölte az ünnep­lőket. Milcso Milcsev, a Kardzsa- li Megyei Tanács elnöke kórt szót ezután. A Rodope népé­nek, kommunistáinak és ve­zető testületéinek szívből jö­vő, baráti üdvözfletét hozta Somogyiba. Méltatta hazánk vezető erejét, s a népet, amely létrehozta, megvédte és eredményesen építi a szocializmust, ahol virágzik az élet, a kultúra; ahol jól élnek és jókedjvűek az em­berek. — Közös eszménk és célunk a barátság alapja — mondta, majd Kádár János és Todor Zsiivkov egy-egy mondatát idézve adott hang­súlyt szavalnak. Miegemléke- zett a vérüket áldozó szov­jet és bolgár hősökről, és így fejezte be felszólalását: — Senkit és semmit nem felej­tettünk el. De amikor a hő­sökre gondolunk, az élőket szólítjuk: tegyenek meg mindent a bekéért... — Üd­vözlő szavai után átadta Di­mitrov mellszobrát pártbi­zottságunk első titkárának. — Boldog születésnapot! — így kezdte fiataljainkhoz méltó, érzelemgazdag] felszó­lalását Mihalics Veronika, a megyei KlSZ-bizottság tit­kára. Lírai — mondhatnánk úgy — előremutató emléke­zéséből az elődök tengernyi áldozatvállalását, hitét érté­kelő ifjúság szava, a nők életérzése és tenniakarása, a példamerítés szándéka s az önmaguk jövőjéért is érzett felelősség csendült ki. — A mi születésnapunk ez — köszönő szavakat mondott az élőkhöz —, s a mi örö­münk, hogy gyamapits.uk a valóságot. Lépteink alatt szilárd aiz út... — Vallomá­sa, megragadóan szép és igaz gondolatai végtére is visszaadhatatlanok néhány sorban. De hogy méltó be­fejezése volt a dísz,ünnepség első felének, azt az ünnep­lők megértő és egyetértő itapsa fejezte ki. Elhangzott az Intemacdo- nálé, s a szünet után ünne­pi műsorral köszöntötték szabadságiunk születésnapját a Csiky Gergely Színház művészei. Végül a díszün­nepség közönsége együtt énekelte el a Szózatot. Sorsfordulónk Az uradalmas Somogy — mondták a megyére a fel­szabad ulás előtt, utalva a jó földjein szélesen elterpesz­kedő nagybirtokra, a pusztáin dolgozó népes cselédréteg- me. Köpködő — így hívták a megyeszékhely központjában, a városházává! szembeni utcát, ahol munkanélküliek szá­zai vártak naponta valamilyen pénzkeresetre. A Kapós völ­gyi országos hírű középparaszti .birtokon viruló állattenyész­tés szintén azt bizonyította, hogy zömében mezőgazdasági, népfölöslegét ipari munkával föüszívni képtelen megye Somogy. Ez volt az az örökölt szerkezet, amelyen negy­ven év gazdaság- és településfejlesztő munkájának alapul­nia kéllett. Ennek átalakításán fáradozik négy évtizede a megye vezetősége és dolgozó népe. Amikor az ötvenes években elkezdték a textllműveket építeni, a felhívásma egy kislány is jelentkezett. Fölvették, s a hatalmas gépéket zsírozta, jeges tétben, szabad ég alatt. Akkoriban gyakran esett szó az újítások fontosságá­ról. A tapasztalatlan lány úgy gondolta, hogy erme ő is ké­pes. Forró vízzel melegítette a dermedt kenőanyagot, s így jobban ment a munka. Pofonegyszerű ötlet szakadt föl belőle, úgy is mondhatnánk, alkotó energia. Ezek sokaso­dása, a helyzet megváltoztatásában való hit rengeteg em­bert vitt új pályára, százezreknek kanyarodott új .irányba az életútja. Országos adatok szerint az ötvenes évekbeli társadalmi átrétegződés egymillió embert érintett, az ak­kori Magyarország lakosságának mintegy 13—15 százalé­kát. S ez az arányszám valószínűleg jellemző megyénkre is. Az elmúlt negyven év politikájának van néhány ál­landóan jelenlevő vonása. Az együk legfontosabb: az anya­gi alapok, a termelés új társadalmi és szervezeti föltéte­leinek megteremtése, az örökölt szerkezet modernizálása. A szocialista ipari nagyüzemek a megye fejlődését igazán csak a hatvanas évek derekától, a Politikai Bizottság em­lékezetes határozatától kezdik meghatározni. Ezek enyhí­tettek a foglalkoztatottság .évszázados gondjain, s a megyé­ben meghonosították a magasan fejlett műszaki kultúrát. Igazán azonban, csak a következő évtizedben válhatnak az intenzív, munkaigényes termelőmunka bázisaivá. Ehhez le­hetőségeink kedvezőek. A somogyi ipar átütőerejét, kor­szerűségét tekintve kedvező pozícióban van, gépgyártás, híradástechnika jelenti a magvát. Azok az iparágak tele­pedtek meg, amelyek eddig is, a jövőben azonban mégin- kább húzóerői a műszaki-technákali háladósnak. Az inten­zívebb fejlődés egyik motorja a somogyi üzemek önálló­ságának további fokozása lehet. A megye mezőgazdasági adottságai vegyesek. Van­nak kiváló termőterületeik, szép hagyományok a somogyi mezőgazdaságiban, de igaz .ennék fordítottja is. Mégis, a mezőgazdaság negyedszázaddal ezelőtti kollektivizálása a vártnál jobban föl tudta erősíteni az .erényeket, noha tel­jesen nem volt képes kiegyensúlyozni az adottságok hátrá­nyait. A megye mezőgazdasági nagyüzemei — tsz-ek, álla­mi gazdaságok — egyre inkább megtalálják azokat a forrá­sokat és formákat, amelyek kihasználásával kiteljesedhet a jövedelmező gazdálkodás. Somogy szellemi energiáinak egyik legnagyszerűbb teljesítménye is itt született; a Ka- hyb, az immár Európa-szerte híres és elismert hlibridser- tós. A mezőgazdasági nagyüzemek termésátlagainak, hús­termelésének folyamatos növekedése, a termelési rendsze­rek széles körű elterjedésén és a technikai színvonal emel­kedésén kívül leginkább a földeken és az állattartó telepe­ken dolgozók hagyományos szorgalmából merítette a tarta­lékokat. A somogyi falvak lakódnak a hetvenes évektől föllendülő termelőikedve — háztájiban, hobbikertekben — irtod hozzájárult az ellátás döntő javulásához és a koráb­ban tapasztalt hiányok megszüntetéséhez. Megyénk mező- gazdaságának eredményéin alapszik a somogyi élelmiszer­ipar híre. A történelmi hagyományok ötvöződnek itt a le- ihetőségekkél számoló szívás és céltudatos fejlesztésekkel. Hogyan alakult a somogyi ember élete, életmódja? Milyen volt megyénk lakosságának életminősége, világ­szemlélete 1945 előtt? A szociográfiák, kutatások többször szóltak már erről. Csak egy epizódot mondanánk el. A .hatvanas évek elején a taibi járási pártbizottság titkárát megbízták, vizsgálja meg az egyik környékbeli község párt titkárának viselt dolgait. Ugyanis a derék tisztségvise­lő a faluban rendszeresen — fcántorüzált. A feddő szavak­ra nem tagadott a delikvens, sőt egy régi papírt rángatott élő az aszailfdókból: „Megbízzuk X. Y-t, hogy épüljön be a klerikális reakció szervezetébe, s annak készülődéseit rendszeresen jelentse..." Dátum: 1946, aláírás: az MKP tahi szervezetének titkára. S a megbízott beépült. Oly jól magára öltötte a ruhát, hogy még akkor is abban járt, amikor már egészen más volt a viselet. Igen, a koalíciós időikben és később is roppant élesek voltak a politikai harc frontvonalai. És mégsem volt egy­szerű. Hiszen Somogyiban — minit az országban máshol is — az emberek nagy többsége vallásos neveléssel — s ami ezzel járt: konzervatív világnézettel — a fejében érte meg a fölszabadulást. S ez gyakran lehetett a nagy elha­tározások. a mindennapi tettek fékje, visszahúzó ereje. Csak a gazdasági talpraállás, megerősödés, a szocialista társadalmi viszonyok izmosodása és végleges felülkereke- dése után veszíthette el ez a kérdés a felszabadulás utá­ni években tapasztalt megkülönböztetett fontosságát. A szocialista életmód értéket szervező és teremtő terjedésével meghatározóvá váltak ezek a viszonyok a társadalmi élet legkülönbözőbb színterein, a családban, munkahelyen is. Ma egyaránt érvényesülnék az oktatásban, a kulturális életben, s a lakóhelyért, a szűkebb környezetért végzett társadalmi munkában és a szabadidő eltöltésében. Ma, bármerre járunk, a városok és falvak megújho- dott képe fogad minket. Á községek legtöbbjének képét az építkezések határozza meg, s az eltelt negyven év alatt egyről ötre szaporodott városok lakótelepei, városközpont­jai, bevásárlócentrumai, művelődési és egészségügyi léte­sítményei magasabb szinten szolgálják a korábbinál jóval nagyobb igényeket. Megyénk lakói is eljutottak a motori­záció életmódot és -szemléletet viharosain formáló kor­szakába. Ez olykor komoly gondokat is jeleni; a váróéi élet megnövekedett zajszintjéban, a levegővédelemben, s egyes tájak (például a Balatan-part) eredeti értékelnek megőrzé­sében. Megyénk vezetőit, lakóit továbbfejlődésünk meggyor­sításának kérdései foglalkoztatják: a negyven év után ki­alakult korszerű gazdasági szerkezet újabb, nagyobb tel­jesítményű motorjainak bekapcsolása, a társadalom de­mokratizmusának elmélyítése, s az egyes ember szintjén a természetesnek tekinthető új életmódelemek, fogyasztási és műveflődési javak megszerzése életünkbe szervesítése. Ehhez jó programot adott a nemrég befejeződött XIII. pártkongresszus, és van hozzá megfelelő alkotóerő äs. Cs. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents