Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

4 Somogyi Néplap 1985. április 30., kedd Tudnivalók a választásokról Lépés­tartók A forgácsolóüzem. horizon­tal esztergagépei iszonyúan sivítanak, az ember a sa­ját szavát sem hallja. Csil­logó acélforgács tefoeredik a földre -kéken, ezüstösen. A fejem fölött daru mozdul méltóságteljesen. Olajos minden, a munkapad, a fa­lon függő tervrajz, beszélge­tőtársaim keze. A bemutat­kozás sikertelen, a gépek hangja elnyomja a szót. A művezetői iroda vi­szonylagos csendjében a Csepel Művek kaposvári ne- hézgépgyárának -két fiatal munkását arról faggatom, mi ösztönözte őket, hogy a szakmunkás-bizonyítvány mellé újabb szakmákat ta­nuljanak. Farkas Zoltánra úgy -mon­danák a régi öregek: sűrű gyerek. Huszonhárom éves, széles vállú, szőke haja nem tűri a fésűt, bajusz legény- kedik a szája fölött. Látszik rajta, egy kicsit bosszantja a kérdés, nem érti, miért kellene erről beszélnie. Az 503-as ipari szakmun­kásképző intézetben vég­zett, köszörűs-marós osztály­ban. Hivatásos gépkocsive­zető forgácsoló technikus és daruvezetői bizonyítványa is van. Ez utóbbira itt a gyár­ban már csak legyintenek' a fiatalok, szinte mindannyi­an megszerezték ezt a képe­sítést, — Az általános iskola után fogalmam sem volt, mi szeretnék lenni — kezdi az­tán mégis —, de úgy gondo­lom, egyetlen tizennégy éves fiatal sem tud felelősséggel dönteni. A szakmaválasztá­som tehát véletlen volt. 68. Odabent akárha harang belsejében volnék; kong a lépteim, minden zaj visszaverődik a falakról. Kevesen vannak az állomá­son, azok is olyan tétováior- mák. A pénztárnál ketten- hárrnan állják a sort. A pa­dokon sem üldögélnek so­kan. Egy család: apa, anya, négy lánygyerek. Szalonnázó öregember. Kártyázó férfiak. Egyik sem lehet messiásom. A tél óta fűtetlen, utasoktól szeméttárolónak használt vaskályha körül cinegeforma takarítóasszony söprögeti a csikkeket: az arca horpadt, korán búcsút mondhatott a fogainak. Amikor lehajol, hogy kiürítse a szeméttar­tállyá romlott kályha gyom­rát, összeszedem a bátorsá­gomat és odalépek hozzá. Háttal a váróteremben lé- zengőknek fagyos szájjal el­suttogom: Megszerettem, jól tanultam, úgyhogy szerencsésnek is mondható a dolog. Az izzó­ban voltam tanuló, három évig ott dolgoztam, aztán eluntam, hogy ígéret ígé­ret hátán halmozódott pénzt meg nem láttam. Pedig ki­emelt órabért kaptam a jó tanulmányi eredményért, ti­zennégy forintot! Még az iz­zóban elkezdtem a gépipari technikumban a dolgozók esti szakközépiskoláját, de semmi távolabbi célom nem vollit vele. Ráértem, lehető­ség wlt a tanulásra, miért ne próbáltam volna meg ? Nem is volt különösebben nehéz, a tananyag arra épült, amit már tanultunk az ipariban. Utána elvé­geztem a technikusminősítőt is. Haszna volt-e? Persze. Az ipari iskola arra elég, hogy az ember oda tudjon állni a géphez. Én szeretem ezt a szakmát. Az izzó után elmehettem volna gépkocsi- vezetőnek is, tisztább, ké­nyelmesebb munka. Mégis úgy' határoztam, hogy itt, a Csepelben boldogulok. Nincs — Segítsen, jóasszony! Ki kell jutnom innen, nem aka­rom Németországban meg­szülni a gyerekemet. Megrezzen, alulról tekint fel rám: két nagy porcelán- gomb a szeme, gölyvás le­het. Most dől el a sorsom. Nyög, ahogy talpra tolja ma­gát. Valamelyik hanyag utas ottfelejtette az újságját a pádon. Ezt emeli fel, szem- magasságban szétnyitva. — Karoljon, és ne nézzen semerre! Vezet. Mintha agyagos sár marasztalná a cipőmet, és a kölönc minden lépésnél ne­hezülne. Kísérőm szinte von­szol már, úgy szorítja ólda­lához a karomat, hogy az fáj. Neki még az újságot is tartania kall — mintha ol­vasná —, takarja az arco­mat. Hány magamfajtát kí­sért már ki így az állomás­ról? Orromban érzem szú­rós, áldott testszagát, merő annál szebb dolog, amikor egy nagy darab vas a kezem munkálja után alakul. A többet tudásra pedig nagy szükség van. A szakmák ta­gozódnak, kell, hogy az em­ber az egészet egyben lás­sa, tudja, mire kell ügyenie, hogy az is jól végezhesse a munkáját, aki majd utána veszi kézbe a munkadara­bot. Csiszár Ferenc oldott, könnyen barátkozó termé­szet. Büszkén mondja, hogy ő már törzsgárdatag a gyár­ban. öt évvel ezelőtt har­madik lett az országos szak­munkásversenyen, így sza­badult esztergályosként. — Eredetileg a gépipari technikumba jelentkez­tem, de helyhiány miatt nem vettek föl. A szakmun­kásképző után csak azért is dacból iratkoztam be az is­kolába, és végeztem el. Ki­térő volt tehát számomra az ipari iskola, de nem bán­tam meg. A szakközépiskola után lehet, hogy elmélet­ben többet tudtam volna, szakmailag azonban ugyan­csak hátul ballaghatnék még sokáig. Tovább akar­tam tanulni, főiskolán, egye­temen, olyankor nem új szakmát hajr .ol az ember, hanem magasabbra néz. Így még mindig nyitva előttem az út, jövőre szeretném el­kezdeni a főiskolát. Ná­lunk, a családban természe­tes dolog ez, én. meg amúgy is nyughatatlan természet vagyok. Állandóan izgat, foglalkoztat valami. Itt a gyárban is sokan tanulnak tovább, nem szeretnék le- maradni. A Csepelben olyan emberek dolgoznak, akik­ben van ambíció, s ez óriá­si húzóerő. Nekem is van van hivatásos jogosítvá­nyom és most már két szak­képesítésem. Megbecsülnek, jól érzem magam a gyár­ban. Ezek a bizonyítványok biztonságot adnak, köny- nyebben ragaszkodhat az ember ahhoz, amit szeret, mert tudja: nem kerülhet sakk-matt helyzetbe. A lépés­tartás nagyon fontos a si­kerélményhez, anélkül meg nem érdemes dolgozni. tót. — Arra!... Nehogy ro­hanjon, csak szépen, lassan. Ott álüdk egyedül, mint éj­fél után az első óra. A ne­vét sem kérdeztem; hogyan foglaljam fohászkodásba es­ténként? Egész valómban sajgók, mintha egyetlen vé­res, nyers séb volnék: most szakadt el örökre a köldök- zsinór, mely anyáimhoz kö­tött. El vonszolód am valahogy az első hirdetőoszlopig, hogy legombolyítsam a fonalat a pénzről meg arról az irka- laptérlképről, melyet Hansom rajzolt a segítségemre. De olyan gyöngeség fog el, hogy néki kell támaszkodnom a plakátoktól vörhenyes osz­lopnak. Az állomáson éleset sikolt a gőzmozdony ké­mén ysípja. A járókelők biz­tosan nem értik, miért zo­kog oseimpült szájjal, némán A szocialista demokrácia továbbfejlesztését, a válasz­tási rendszer demokratizmu­sának szélesítését, a népkép­viseleti testületek tevékeny­ségének hatékonyabbá téte­lét, a választások előkészíté­sének és lébonyolításának egyszerűsítését szolgálja a választójog új kodifikéciója­ként 1983-ban megalkotott törvény az országgyűlési képviselőik ás a tanácstagok választásáról. Ezt a jogsza­bályt a gyakorlatban első íz­ben alkalmazzák most a Népköztársaság Elnöki Taná­csa által június 8-ra kiírt vá­lasztásokon. A törvény leg­fontosabb, a korábbiaktól el­térő rendelkezéseiről kért tájékoztatást az Igazságügyi Minisztérium illetékeseitől az MTI tudósítója. Elmondták, hogy az or­szággyűlési képviselőket és a helyi tanácsok tagjait a vá­lasztópolgárok, akárcsak ed­dig, az új törvény rendelke­zései szerint is általános és egyenlő választójog alapján, közvetlenül, titkos szavazás­sal választják meg. A jog­szabály azonban két fontos új szalbályozást vezetett be. Az egyik az, hogy országos listán választják meg az or­szággyűlési képviselők mint­egy 10 százalékát, elfogadá­sukról vagy elutasításukról az ország valamennyi vá­lasztópolgára véleményt nyilváníthat. A másik alap­vető változtatás az, hogy az országgyűlési képviselői és a tanácstagi választókerületek mindegyikében legalább két jelöltet kell állítani. Feltétlenül indokólt, hogy a Magyar NéplköztfiárSaság legfőbb népképv iseletti, tör­vényhozó szervében jelen legyenek az ország politikai és társadalmi életének veze­tői, a tudomány, a kultúra, az egyházak kiemelkedő sze­mélyiségéi. Az ő tevékenysé­gük hatóköre természetesen túllép a helyi kereteken, így indokolt, hogy megválasztá­suk az ország valamennyi választópolgárának véle­ménynyilvánításával történ­jék. Ezt a célt szolgálja az országos lista, s azoknak a számát, akik ezen a listán indulnak, a választások ki­tűzésékor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa harmincöt­ben határozta meg. Az or­szágos listára való jelölés jogát — a politikái, társa­dalmi és érdekképviseleti szervek javaslatai alapján — a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa gyakorolja. Az egyéni választókerületektől eltérően, az országos listán csak annyi jelölt neve sze­repelhet, ahány képviselőt meg lehet választani. Az országgyűlési képvise­lők túlnyomó többségét és a helyi tanácsok valamennyi tagját egyéni választókerü­letben, közvetlenül a válasz­tók választják meg. A vá­lasztójog egyenlőségének elve egy terhes falusi asszony, ar­ra a 3 éves terv plakátra hajtva a fejét. 3. Hauser Henrik egész éjjel könmölte az anyakönyvi ki­vonatokat, enélkül a legé­nyek hiába jelentkeztek vol­na a pécsi kiegészítő pa­rancsnokságon, hogy be akarnák rukkolni magyar katonának. Az a hír tartot­ta magát, hogy aki a front­ra kéri magát, azt azonnal bevonulltatják. A szülök! ál­lomáson, ahol vonatra száll­tak, pótvagon várta a sze­relvény végén az erdősí le­gényeket. Köztük volt Ma­yer Joseph is. A Vólksbund bonyhádi nagygyűlése óta nem volt ti­tok: harmadszor is toboroz­hat az SS. Basch népcso­portvezető felhívási plakát­jait 1944 májusának elején kezdték ragasztani. (Folytatjuk.) jut kifejezésre abban, hogy az ország területén minde­nütt megközelítően egyfor­mán 30 ezer lakost képvisel egy-egy országgyűlési képvi­selő, illetve a településen be­lül nagyjából azonos számú népességet egy-egy tanácstag. Az új törvény munkaképe­sebb tanácsi testületek lét­rehozását kívánta szolgálni azzal, hogy a korábbi gya­korlathoz képest csökkentet­te a tanácstagi választólkerü- letdk számát. (A választóke­rületek területi beosztásakor — március közepén — mint­egy 42 és fél ezer helyi ta­nácstagi választókerületet alakítottak ki.) Választási rendszerünk de­mokratizmusa jut kifejezés­re abban, hogy az országgyű­lési képviselőik, valamint a helyi tanácstagok jelölésének jogát minden, választókerü­letben a választópolgárok je­lölő gyűlésein gyakorolják. A jélölő gyűlések szervezése a Hazafias Népfront szerveinek • feladata. A helyi tanácstag­jának jelölésére választóke­rületenként két vagy több jelölő gyűlést kell szervezni. A többes jelölésre korábbi választási törvényünk is le­hetőséget nyújtott, a gyakor­latban azonban ezzel kevés helyen éltek. A többes jelö­lés kötelezővé tétele kettős célt szolgál: egyrészt meg­növeli a választás politikai jelentőségét, fokozza a vá­lasztópolgárok aktív közre­működését. A másik cél az, hogy felpezsdítse a helyi közéletet, a választók érdek­lődését a megválasztott kép­viselő, tanácstag tevékenysé­ge iránt, ezzel együtt a meg­választott személy felelőssé­gét a választóktól kapott megbízatásának teljesítésé­ért. Harmincnyolc somogyi horgászegyesület küldöt­tei tanácskoztak Kaposvá­ron. Majdnem tizenhárom- ezer horgászt képviselve ké­szítettek számvetést a múlt évi munkáról, megvitatták a MOHOSZ Somogy megyei Imtéző Bizottságának tevé­kenységet összegező beszá­molót, a horgászvizek hal­telepítését, illetve az egye­sület közgyűlésének tapasz­talatait. írásos előterjesztés foglalkozott az IB 1984. évi gazdálkodósával; ezt egészí­tette ki a felügyelő-, továb­bá a fegyelmi bizottság be­számolója. A somogyi horgászmozga­lom a legutóbbi küldött- gyűlés óta is számottevően fejlődött; nőtt az egyesüle­tek száma (három új egye­sület küldötteit köszöntötte ezúttal az elnök), s az or­szágos átlagot meghaladva emelkedett a taglétszámuk is. A megye horgászmozgal­mának legfontosabb felada- dataiit éves munkaterv ha­tározta meg — ennek alap­ján tevékenykedett az inté­ző bizottság, jól együttmű­ködve az illetékes párt- és állami szervekkel, segítve a mozgalom céljainak elérését. Munkáját négy szakbizott­ság támogatta — eredmé­nyesen. Megyénk vízkezelő egye­sületei — a korábbi évek­hez hasonlóan — jól és szakszerűen végzik a hala- sítást, bár az ivadék be­szerzésével esetekként sok a gond. • A beszámoló kitért az 1984-ben befejeződött de- sedai „busaprogram” érté­kelésére. A busa tavalyi ér­tékesítése 374 327 forintot hozott a MOHOSZ-nak; eb­ből 200 000-et juttatott a Deseda halasítására, továb­bá tízezer egynyaras com- pót. A számvetéshez hozzá tartozik: a desedai horgász idény drasztikus csökkenté­A lassan félidejükhöz kö­zelgő jelölő gyűlések részt­vevői már a gyakorlatban tapasztalhatták, hagy a je­löltekre bármelyik — a je­lölő gyűlésen résztvevő — választópolgár javaslatot te­het. A választókerületben képviselőjelöltnek, illetve tanácstagjelöütnek azok te­kintendők, akik megkapják a jelölő gyűléseken megje­lent válás,ztópölgárok leg­alább egybairnnadának a sza­vazatát. A gyűlés résztvevői­nek természetesen joguk van a jelölés sarán több jelöl­tet is támogatni. A többes jelölés kötelező, ezért ha — a jélölő gyűlés lebonyolítá­sa után — a választókerü­letben nem lenne 'legalább két jelölt, hét napon belül Újabb jelölő gyűlést kell szervezni. Á jelölteknek nyilatkozni­uk kell arról, hogy a jelölést ölfogadjják, arról is, hogy sa­játjuknak tekintik a Hazafi­as Népfront programiját és annak megvalósításán kíván­nak munkálkodni. Ezzél tu­lajdonképpen minden jelölt a Hazafias Népfront jelölt­jévé válik. A kettős vagy többes jelölés érdemi döntés elé állítja a választókerület választópolgárait, hiszen a szavazás során ők döntik el, ki képviselje érdekeikét az országgyűlésben, illetve a he­lyi tanács testületéiben. A népfront fontos kötelessége, hogy segítségére legyen a választóknak jelöltjeik meg­ismerésében. A jelölés nap­ját és a szavazást megelőző nap között választói gyűlé- sóket kéll szerveznie a je­löltek és programjuk megis­mertetésére. E gyűlések cél­ja az, hogy a választók tud­ják, személyesen is megis­merhessék, kire szavaznak. se miatt kevesebben vásá­rolták területi jegyet, s így a MOHOSZ az utóbbi kéT évben mintegy félmillió fo­rintot vesztett „a vámon”... A jelentést Száler Endre, az IB titkára egészítette ki. Szólt a múlt évi zárás ta­pasztalatairól, felhívta a fi­gyelmet a balatoni stégek, vízi bejárók felállítását sza­bályozó új rendeletre, illet­ve az 1986-os tisztújítás előkészítésére, s összegezte a horgászok társadalmi mun­kájának eredményeit. Hu­szonhat egyesület másfél ezer tagja teljesített 8564 társadalmi munkaórát, a balatoni egyesületek 1267-et a tóparti (védnökségi) terü­leten. A vitában több figyelem­re méltó felszólalás hang­zott el. Giczi Frigyes — a megyei tanács képviseleté­ben — az utóbbi évek fej­lődésének tapasztalatairól szólt, számadatokkal bizo­nyítva az eredményeket. Kurdi János, a MOHOSZ Balatoni Bizottságának el­nöke a balatoni horgászat eredményeit, gondjait tag­lalta, kitérve a Balatoni Hal­gazdasággal való jó együtt­működésre. A vitát, melynek végén a megyei küldöttközgyűlés a határozati javaslatot a ki­egészítésekkel együtt elfo­gadta, dr. Takács László, az intéző bizottság elnöke ösz- szegezte, szorgalmazva a színvonalasabb munkát, a szervezeti élet továbbfej­lesztését. A gyűlés végén dr. Gala- bár Tibor, a MOHOSZ el­nökségiének tagja A hor­gászsportért kitüntetést nyújtotta át Száler Endré­nek. Kiváló társadalmi mun­káért kitüntetést kapott dr. Takács László IB-elnök és Horváth János, a gyékénye- si Lokomotív HE titkára K. F. Klie Ágnes ■-----------­H Nem lesz a te talpadnak nyugalma víz lehöt ő is. Kilöki az aj­Horgászgondok, eredmények Megyei egyesületek közgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents