Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
1985. április 27., szombat Somogyi Néplap 3 Kiváló gyár HARMINCHÁROM ORSZÁGBA SZÁLLÍTOTT A CÉRNAGYÁR Harminchárom országba jutottak el tavaly a Nagyatádi Cérnagyár versenyt álló termékei. 1811 tonna cérnát gyártottak, ebből 810 tonnát exportálhattak a nyugati megrendelőknek, mivel sikeresen szerepeltek a különböző versenytárgyalásokon. Ehhez szükség volt arra is, hogy több új technológiát vezessenek be. Kidolgozták például a csomómentes cérna gyártásának folyamatát, átalakították gépeik egy részét. így sikerült betörniük a nyugatnémet, a francia és a holland piacra is. Az elismerésükhöz vezető út nem volt gondoktól mentes. Hogy csak egyetlen példát említsünk: az első negyedévben ^ mindössze 69 tonna cérna* gyártására volt megrendelésük, az utolsó három hónapban pedig 362 tonnányit kellett készíteni. Ez az év sem lesz könnyebb, 1910 tonna gyártására vállalkoztak, ebből 1109 tonnát külföldön kívánnak értékesíteni. Szerencsésnek mondható, hogy az első három hónapjuk jobb volt a tavalyinál, így talán nem lesz túl nagy az év végi hajrá. Gondot okoz, hogy most a kisebb értékű, munkaigényű fonalak iránt van kereslet a külföldi piacokon, ezért eddigi árbevételük a tervezettnél kisebb. Minderről szó volt tegnap este Nagyatádon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban, ahova ünnepelni jöttek el a cérnagyáriak: megkapták a Pamutfonó-ipari Vállalat kiváló gyára címet. 1954 óta ez a tizenharmadik rangos elismerés, amelyet elnyertek. Gregor István igazgató beszédében ezúttal nem tért ki a termelési feladatokra, hiszen az elmúlt hónapokban számtalan fórumon szóltak azokról. Ez az este az ünneplésé volt, amelynek előlegeként április negyediké alkalmából 31 szocialista brigádnak adták át az elismerés különböző fokozatait, s ötven munkatársukat részesítették kiváló dolgozó kitüntetésben. Dorcsi Sándor, a városi pártbizottság titkára felszólalásában erről is megemlékezett. Elmondta, hogy a kiváló cím elnyerése különösen szép eredmény akkor, ha figyelembe vesz- szük, hogy a város ipari üzemeinek teljesítménye az elmúlt években éppen csak szinten maradt, nyereségtermelő képességük pedig csökkent. Szerinte is példaként állítható a cérnagyár a többi atádi üzem elé. Nerrícsak gazdasági munkájuk miatt, hanem azért is, mert tisztességgel ápolják munkáshagyományaikat. Jövőre lesz hetvenöt éves a Nagyatádi Cérnagyár, éppen ezért a születésnapnak még jobb teljesítményre kell sarkallnia. Miután Krauth Pálné, a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatója átnyújtotta a kiváló gyár címről szóló oklevelet, többen kiváló dolgozó kitüntetést vehettek át. N. J. Budapesten átadták az új szovjet műszaki központot Tegnap Rákospalotán ünnepélyesen átadták három szovjet külkereskedelmi egyesülés, a Traktoroexport, a Machinoexport és az Ener- gomachexport új budapesti műszaki központját. Az átadásinál jelen volit Marjai József, a MiniisEtertainács elnökhelyettese. Az ünnepi megnyitó alkalmából Viktor Ocseretin, a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képviselője arról szólt, hogy a magyar—szovjet árucsere-forgalom évente hét-nyolc százalékkal bővül, s különösen a gépipari jellegű szállítások növekednek. A most átadott, csaknem hétezer négyzetméter alap- területű műszaki központ több ezer. magyar szakember képzésére, továbbképzésére is vállalkozik. A létesítményben bemutatóterem, oktatóbázis, korszerűen felszerelt szervizműhely, száz személyes konferenciaterem, és alkatrészraktár is helyet kapott. Már a megnyitó napján felkeltette a szakemberek figyelmét a kiállítóteremben bemutatott néhány, nálunk még kevésbé ismert újdonság, köztük a 150 és 175 lóerős traktorok, valamint különféle ipari akkumulátorok és elektronikai termékek. HÁRMAS JELÖLÉS TÖRÖCSKÉN Mindenki tudta, hogy a töröcskei tanácstagi jelölő gyűlés különbözni fog a többitől. A városrész — ez a még mindig kis falu — sok megoldatlan gonddal küszködik. A buszforduló ugyan elkészült társadalmi segítséggel, de még nagy a sár, rendkívül rossz a tele- fonhelyzet, a járdák állapota is sok kívánnivalót hagy maga után. A leendő tanácstagnak lesz majd miért fölemelnie a szavát. A jelölő gyűlés mindenben igazolta a várakozásokat. A 490 lélekszámú falu (a töröcskei városrész) lakóiból 43-an jöttek el a gyűlésre. Az első hozzászólók a volt és most leköszönt tanácstag, Fehér József erőfeszítéseit méltatták, s támogatták volna további jelölését, ha Fehér munkahelyi elfoglaltsága mellett tudja vállalni a tanácstagsággal járó teendőket. Erre azonban nem képes tovább. Szó esett arról is, hogy a tanácstag eddig nem kapott megfelelő támogatást a helybeliektől, azért is olyan sovány az elmúlt ciklusban a töröcskei fejlesztések listája. Ettől mintha a népfront mostani jelöltjei — Glük Lóránt és Füziné Gergely Éva — megijedtek volna. Bejelentették a résztvevőknek: mégsem vállalják a jelöltséget és a majdani tanácsi munkát. Különösen a férfi bejelentéséit fogadta némi megrökönyödés, hiszen lakóhelye iránt elkötelezett, tenni vágyó és jó ötletekkel teli embernek ismerik Tö- röcskén. Szándékuk azonban megmásíthatatlan volt, ezért a töröcsikeiek új tanácstag- jelöltek után nézhettek. Ilyenkor nő meg a jelentősége a jó helyismeretnek s hogy e szűk közösségben mennyire ismerik egymás életét, közéleti indíttatását az emberek. A töröcskei jelölő gyűlésen egymást érték a javaslatok, a vélemények és az ellenvélemények. A résztvevőik három jelöltet is állították a választásokra. Érdekes, hogy a három közül kettő — Sásdi József, a Se- fag bútorgyár művezetője és Tálas László középiskolai tanár — viszonylag új lakos Töröcskén. A harmadik jelölt Sebestyén Györgyné, a rendőrség polgári alkalmazottja. Agilitását, közügyekben való jártasságát jól ismerik a faluban. Mindhárman megkapták a jeli öleshez szükséges szavazatokat. A többi már a tö- röcdkeieík dolga lesz az urnák előtt. Cs. T. NEM KELL ELSIRATNI Mi leszel, ha nagy leszel ? — A pálya iránti vonzalom már nem az igazi, annak ellenére, hogy a kereskedelmi eladónak jelentkező diákok között sokszoros a túljelentkezés — kezdi a beszélgetést Tóth Imre, a kaposvári Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese. Keserűség van hangjában, megfogalmazásán pedig érződik: tudja, a gondokkal való szembenézés, és nem azok elkenése lehet csak eredményes hosszú távon. — A beszélgetések során arra a kérdésre, miért szeretnének eladók lenni, többnyire azt a választ adják: mert nagyon szeretek foglalkozni az emberekkel. Nem is ez a baj, hanem az, hogy egyre több az olyan jelentkezőnk, akit máshova nem vettek föl, s otthon a szülők úgy döntöttek: na, kereskedőnek talán még jó leszel, gyerek. Frányó Zsolt negyedikes szakközépiskolás. Egyetértőén bólint. — Hallottam, amikor Kádár elvtárs elmondta a kongresszuson, hogyan képezték a kereskedelmi eladókat. Ha fiú, legyen jól megborotválva, ha lány, megfésülve, és tudjanak fennhangon köszönni. Ez ma már nem elég, de sokszor végül is nem derül ki, mi lenne elég. Ha végzek, elvileg boltvezető-helyettes is lehetek, de hiába az érettségi, mégis eladónak vesznek csak föl. Ráadásul azt mondják, eredj Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Április utolsó teljes hete is hű maradt hónapjához és szeszélyeivel borzolta kedélyeinket az időjárás. Mindebből persze a legtöbb gond a mezőgazdáknak jut, de még a városi embert is jócskán idegesíti, hogy újra meg újra frontátvonulások hatása alá kerül. Mindez persze nemcsak Somogybán van így, de a földeken dolgozókat nem vigasztalja, hogy a növény- termesztésnek rendkívül kedvezőtlen időszak nem csupán helyi specialitás. Késésben vannak a gazdaságok, a háztáji sem kivétel, s bár az erőfeszítések nagyok — mint hétközi összeállításunkban is írtunk erről —, a lemaradást nehéz behozni, mert a hét vége újra késleltette a munkálatokat. Miközben kenyerünkért aggódva egyik szemünk a mezőgazdaságra néz, a másikkal egy nem kevésbé figyelemreméltó és az időjárástól nem függő esemény- sorozatot követünk. Zajlanak a jelölő gyűlések, Somogy polgárai közül sokan ezekben a napokban döntöttek arról, hogy kiket állítsanak csatasorba a választás napjára. Szintén kiemelkedő eseménysorozat, hogy a múlt héten sorra adták át vállalatoknak, szövetkezeteknek ci kiváló címről tanúskodó okleveleket és egyéb kitüntetéseket. Ez a sor még folytatódik, a legjelentősebbekről rendre beszámolunk lapunkban. Az úton járók azt tapasztalhatták, hogy sok helyütt volt közlekedési ellenőrzés, s ha sokan kellemetlennek érzik is ezt, haszna vitathatatlan. Különösen most, az idegenforgalmi szezon és a vele járó közlekedési csúcsok kezdete előtt nem árt, ha ilyen — megelőzésként is fölfogható — szúrópróbákkal figyelmeztetik azokat, akiket kell. Reméljük, hogy nem ismétlődik meg az elmúlt évek szomorú baleseti statisztikája, s talán ehhez a mostani közlekedési ellenőrzések is segítséget adnak. A gazdaságirányítási rendszeréhez is kapcsolható, hogy a héten két miniszter is Somogyba látogatott. Nevével „hozzánk tartozó” építési miniszterünk, Somogyi László, valamint a mezőgazdasági miniszter, Ván- csa Jenő tájékozódott megyénkben, és segített a vele találkozó szakembereknek jobb képet alkotni az országos helyzetről. Krónikánk végén — hogy keretbe foglaltassák — térjünk vissza a mezőgazdasághoz. Az ágazatban dolgozó fiatalokkal két fórum is foglalkozott a múlt héten. A KISZ megyei bizottsága csütörtökön a mezőgazdaságban dolgozó KlSZ-szer- vezetek tevékenységéről tárgyalt, a megyei tanács pedig több szervezettel — így az ifjúsági szövetséggel is — együttműködve szerdán hívta össze a mezőgazdaságban dolgozó pályakezdő értelmiségieket, s tartott velük tapasztalatcserét. Reméljük jól szolgálják jövőjüket ezek a tanácskozások. Luthár Péter adminisztrálni, te érettségiztél, ahhoz értesz. — Mit tervezel a végzés után? — Tovább tanulok, szeretnék közgazdaságtannal foglalkozni. A válasz rövid és velős. A gyerekkori boltos-eladó játékból, a családi tapasztalatokból — hiszen kereskedő több iis van a Frányó famíliában — nem sok maradt már; fényét, vonzását vesztette a szakma Zsolt számára. Nyári Éva is negyedikes. Ö szintén elhagyja a pályát. — Tanítóképző főiskolára szeretnék menni az érettségi után — mondja. — Ezt nem értem — rep- likázik azonnal Vadlek Ildikó harmadéves élelmiszereladó szakmunkás —, akkor minek jöttél ide? — Óvónő szerettem volna lenni, de nem vettek föl. Keresgéltem a szakközépiskolák között, és ezt választottam, gondoltam, majd csak lesz valahogy. De nem kedveltem meg, nem látom a továbblépés lehetőségét. — Furcsa helyzetben vannak a szakközepesek, az igaz — mondja Ildi. — Eladóként, a pult mögött, nincsenek versenyben velünk, kevés a gyakorlatuk. — ördögi kör ez — magyarázza Éva. — Nem is szeretünk kimenni a boltba, mert nem tudunk semmit, s azért nem tudunk semmit, mert nem megyünk a pult mögé. Nincs rá idő, heti négy-öt óra erre nem elegendő. — Nektek kellene a több mint hathetes nyári gyakorlat, nem nekünk, akik szinte minden időnket a boltban töltjük — mondja Somogy- vári Hajnalka másodikos ruházati eladó szakmunkás. — No, akkor meg nektek kellene azalatt suliba járni — csattan azonnal a válasz. Nem sokra megyünk az érettségivel, sokan keresnek magúknak másféle boldogulási lehetőséget. —- Nálunk is így van, a szakmunkások, hiába van zsebükben a bizonyítvány, nem érzik a megbecsülést — elemzi a helyzetet Ildikó. — Én maradok eladó, de előbb- utóbb szeretném megszerezni az érettségit, s úgy hiszem, így többre viszem majd. „Jobban kapnak” majd utánam a szakemberek is, ha boltvezető-helyettesi állásról van szó, hiszen megvan a szakmai gyakorlatom és az érettségim is. — Ez most a jövő útja, bármilyen furcsa is — mondja Kállai István igazgató. — A tanulók érdeklődése a pálya iránt kezdetben megvan, bár a jobb felkészültségűek inkább máshova kérik felvételüket. Mostoha körülmények között kell elsajátítani a szakmát, és a későbbiekben sem sokat változik a helyzet. A kereskedelemben még mindig aránytalanul sok a fizikai munka; hiába modern az eladótér, a raktárak szűkek, nem lehet gépesíteni az anyagmozgatást. Egy ötvenéves, régi szakember már nem tud más pályát választani magának, a fiatal azonban azt mondja: minek kínlódjak én, nehéz a munka, inkább más után nézek. — Szakmai hivatástudat csak akkor alakulhat ki, ha megfelelőek a körülmények — folytatja az igazgatóhelyettes. — Rengeteget segíthetnek és árthatnak azok a régi szakmunkások, akiknek irányítása alá tartoznak a boltokban a tanulók. Sok-- szór türelmetlenül, érdektelenül viszonyulnak a gyerekekhez, s ez, sajnos, láncreakciót indít el. A harmadéves tanuló alig várja a bizonyítványt, aztán amikor az első tanulót a keze alá osztják, csőstül visszaadja mindazt, amit ő valaha kapott. — , A 365-ös boltban dolgozom, ott nagyon jó lenni. A mumus a 330-as, a tanbolt — mondja Ildi. — A legnehezebb az első év, sokunkkal egy életre megutál- tatják a szakmát. Valódi feladathoz nem jutunk, takarítunk, aztán újra takarítunk, mintha más nem is lenne. Sok helyen szükséges rossznak tartanak bennünket, akiket el kell tűrni. A tanulófelelősnek harminc forint „fejpénz” jár utánunk, így magasabb a fizetése, de nem sokat törődik velünk. A szakoktató töri magát, hogy eredményesebben tanulhassuk meg a szakmát, a boltokban pedig egyáltalán nem zavartatják magukat. Ha valamit kérdezünk, azt mondják, ott a könyv, nézd meg benne. Klie Ágnes
