Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

4

________________________________________________

C

sereüdülés ax NDK-bán

Jutalmat kapnak a hűséges dolgozok

Munkásgyűlések a telepeken

Egy nappal a bizalmi tss- tüLet ülése után. iriáir oitt volt a Il-es szalag főbizalmija a vállalati szakszervezeti bizottság titkáránál, s beszámolt arról, hogyan fogadták náluk a dolgozókat érintő legújabb döntéseket, így van ez minden bizalmi testületi ülés után a Kaposvári Ruhagyárban és az öt telephelyén. Az emberek nagyon várják a híreket arról, mi hogyan lesz, menynyi jut béremelésre, jutalmazásra, a lakásépítés támogatására, milyen lehetőségek állnak a gyár előtt.

Az idén már két ülést tartott a bizalmi testület, a másodikat április 10-én. Horváth János, a vállalati szak- szervezeti bizottság titkára sorolja, milyen témák kefül- ték a kiilencventagú tsstület elé.

— Az idei első ülésen az 1984. évi tervtaljesítésről és a szociálpolitikáról szóló beszámoló után az idei tervkoncepcióval, a szociálpolitikai, valamint a kulturáliséi jóléti alappal foglalkoztunk. A bérfejlesztés arányát is ekkor fogadtuk el. A testület úgy döntött, hogy a 4 és fél százalékot alapbóresítjük. A vállalati szakszervezeti bizottság ellenőrizte, hogyan osztották el a pénzt a bizalmiak bevonásával a munkahelyeken,. Ez mindenhol rendben ment.

Testületi felelősség a pénz elosztása

Évről évre nagyobb a testület felelőssége, hiszen a szociálpolitikai célokra, a kultúrára és a jóléti feladatokra jutó pénzt a legésszerűbben kell elosztani. Most például már nem volt lehetőség arra, hogy emeljék az étkezési hozzájárulást, maradt az eddigi nyolc forint hetven.

— Két dolgot emelnék ki

— folytatta Horváth János.

— Tavaly 497-en vettek részt a vállalati üdültetésben Fonyódon, Gödön és Hévízen, ezenkívül 163-an kaptak szakszervezeti beutalót. Tavaly kezdődött'meg a csereüdültetés az NDK-bali eberswialdei húskombináttal. Akkor húszán voltak a gr# m- náitzi tavaiknál, az idén már negyvenötén jutnák el oda. Egyébként a váülaiáti, a

szakszervezeti üdültetésben most is .annyian kapnak lehetőséget a pihenésre, mint tavaly. Szép eredményt értünk el a lakásépítés támogatásában, több mint másfél millió forintot adtunk a dolgozóknak, ez az összeg kétszer annyi, mint 1983- ban volt. Az idén a pénzügyi lehetőségeink alapján 895 ezer forintot terveztünk erre a célra. Azt szeretnénk, ha a lakásalosztó bizottságunk véleményét figyelembe vévé minden jogos igényi, kielégíthetnénk.

Az új szabályozók szellemében

A legutóbbi ülésen elfogadták a kollektív szerződés módosítását. Az új szabályozók szellemében döntöttek az érdekeltségi alapról.

— Április 4-én és november 7-én nagyobb összegű jutalmakat adunk a dolgozóknak. A vállalathoz hű és eredményes munkát végzőket pedig külön megjutalmazzuk. Ezt az indokolja, hogy ezzel együtt most megszűnik a hűségjutalom. Ezen nagy vita volt a bizalmi testület ülésén, de mindenki megértette, hogy olyat nem vehetünk be a módosításba, amit nem lehet teljesíteni, s amire nem jut pénz. így is egymilliót tervezünk a jutalmazásra, hatszázezret a törzsgárdatagsóg elismerésére. Természetesen, ha a vállalat jobban dolgozik, ak - kor több jut ezekre a célokra.

Az új vállalatvezetési formára való áttérés előkészítése mindenhol nagy feladlak Az Ipari Minisztérium arról értesítette a ruhagyárat, hogy őket a vállalati tanács általános vezetése alá tervezik bevonni, 1986. évi megvalósítással. A bizalmi testület ezzel egyetértett, s tizenegy tagú előkészítő bizottságot választott.

A bizalmi testület hétköznapjai egyáltalán nem szürkék. Amivel egyetértenek, amiről véleményt mondanak, amiben döntenek — az minden dolgozótérint. Ezért várják az emberek a híreket az üléseikről.

Lajos Géza

Somogyi Néplap------------------------------------------------------------ ■

19

85. április 27., szombat

Tudomány- és technikatörténet

Széchenyi István

és a balatoni gőzhajózás

Széchenyi István (1791— 1860) életútja és a magyarországi technika története számos tekintetben összefonódott. A somogyi helytörténeti vonatkozások közüli kiemelkedő a balatoni gőzhajózás 1846. évi megindulása. A Dunán ekkor már évtizedek óta közlekedtek gőzgéppel hajtott vízi járművek, de a Balaton „meghódítása” a XIX. századközepéig késett. Egy angol utazó még 1835-ben is arról panaszkodott, hogy a magyaroknak nincs érzékük a hajózás iránt, foly óik, tavaik mintha mindig befagyottak volnának. Megállapításai szerint a „szép tó” teljesen kihasználatlan a kereskedelem és a szórakozás számára. A reformkor kezdetén Festetics gróf vitorlásai még csak nagyon gyér forgalmat bonyolítottak le. Valószínűleg a Festeticsekkel való családi kapcsolatok is közrejátszottak abban, hogy Széchenyi figyelme a balatoni hajózásra terelődött.

A technikai kérdésiekben is tájékozott Széchenyi nem anyagi hasznot remélt, hanem élsősorban a Balaton környékének fejlesztését várta a gőzhajózástól. Az ötlet nem egyedül az övé volt. Többek között Kossuth Lajos és a Balaton környéki földesuraik is a hajóforgalom bővítése mellett foglaltak állást. A megvalósításban azonban döntő szerepe volt Széchenyi Istvánnak.

Az első Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság előkészítő ülését 1845-bein tartották meg. Az 1846. évi közgyűlés Széchenyit a társaság „örökös elnökévé” választotta. Az ő javaslatára nevezték el Kisfaludynak az első balatoni gőzöst.

A korabeli dokumentumokból az tűnik ki, hogy a hajó gépi berendezéseinek megszerzése okozta az egyik legnagyobb gondot. Magyar- országon ekkor még nem tudtak megbízható, jó minőségű gőzgépet gyártani. Az első magyar gyártmányú

Széchenyi István (1791—1860)

gőzgép csak a XIX. század második felében készült el.

Széchenyi többek között zürichi és londoni gépgyárakkal kezdett tárgyalni. Sokat idézett mondása szerint: „Angliában főként három dolgot érdemes tanulmányozni: az alkotmányt, a

gépeket és a lótenyésztést.” A szigetország gőzgépgyártása már csaknem egy évszázados múlttal rendelke - zett, hiszen Watt első, jól használható gőzgépe az 1760- as évekre elkészült. A XIX. század első évtizedében külföldön megoldatták a gőzgépek hajókba építését is. Széchenyi jól ismerte a külföldi technikában rejlő lehetőségeket. Az 1815. évi naplóbejegyzései között például ezeket olvashatjuk: „Most jövök vissza a gyárakban tett körutamról... Mindent gőzerő mozgat... Különös dolog; ha egy huszárkapitány naponként három órán át nemcsak gépészektől, de még a munkásoktól is valóságos leckét adat magának elméleti és gyakorlati szempontból...” Feltételezhetjük tehát, hogy a hajógépek gyártására tett külföldi ajánlatok között szakértő szemmel válogatott.

A zürichi Escher Wyss gyár ajánlata 2 db 18 lóerős és 2 db 15 lóerős gépre vo- haitkozott 58 000, illetve 53 000 forintért, de a tárgyalások megszakadtak. A hajó gőzr gépére végül is a londoni Perun gyár 22 750 forintos ajánlatát fogadták eil, amely négyhónapos szállítási határidőit tartalmazott. A 40 lóerős angol gépet szétszerelt állapotban Rotterdamon és Trieszten keresztül szállították Balatonfüredre. A fából, készült hajótestet az óbudai hajógyárból lovakkal vontatták a helyszínre, A hajó tervrajzai sajnos nem maradtak fenn. A korabeli, csak közelítően megbízható metszetek alapján azonban később sikerült a modellt elkészíteni.

Külön figyelmet érdemel, hogy 1846. április 5-én, a közgyűlésen még a hajózási részvénytársaság alapszabály-tervezetének ismertetésénél tartottak, ugyanezen év szeptember 21-én pedig vízre bocsátották a lapátkerekes gőzhajót. A nevezetes eseményre éppen Széchenyi 55. születésnapján került sor. A szaikéntő közreműködők között volt két jeles mérnök, Beszédes József és Clark Ádám is. Az első nyilvános próbautat október 18-án tartották.

1847-ben a Kisfaludy gőzössel már kilenc kikötő között volt rendszeres hajó- forgalom.

A Balatonon az úgynevezett csavargőzösök csak később jelenteik meg. A Kis- faiudyt még a kétoldalt elhelyezett laipátozött kerekek hajtatták. Az első dumái gőzhajó szintén lapátkerekes volt. A lapátok vezérlését azonban már megoldották, mert azok a saját tengelyük körül foroghattak és így bemerülésnél, valamint kiemelkedésnél a víz felületére merőlegesen helyezkedtek el. Ez a gépek energiafelhasználása szempontjából kedvező volt.

Széchenyit a balatoni eőz- hajózás ügye haláláig foglalkoztatta. A Magyar Tudományos Akadémia megalakulásáért, a Tisza szabályozásáért, a Lánchíd építéséért tett erőfeszítései minden bizonnyal nagyobb jelentőségűek. Halálának 125. évfordulóján azonban tevékenysége Somogy fejlődésének tükrében is értékelésre méltó. A kortárs költő, Ga- nay János a Balatonért tett munkálkodásának állított emléket a következő sorokkal:

A balatonfüredi kikötő a Kisfaludyval

XIX. századi gőzhajó, melyet még életében Széchenyiről neveztek el.

„Egy évezreden át ugarul állott a magyarnak Tétlen pangásban a gyönyörű Balaton.

Széchenyi jött: a tó megijedt a nagy haladóiul ,Ez megigáz!’ mondá s kebele (elháborodott.

Hasztalan, a hullámzabáló gőzös előáll:

És u veszteglő tó — haladásnak ered!"

Dr. Rosta István

|^9 Nem lesz a te talpadnak nyugalma

I

_____________PIACI KORKÉP

P

rimőrök elérhető áron

66.

Óvatosan fordulok a másik oldalamra, mégis fel- zsemeg alattam a szalma. Itt is, ott is hánykolódik valaki a teremben. Ez az utolsó éjszakánk itthon, még ha ebben a sivár budai kaszárnyában is. A sarokban asz- szonyi hang rossz álmában isten után sírt. Nyitott szájjal lélegzem, ne érezzem a szagukat. Szerencsére a hányinger csak . felkelés után szökött környékezni, így volt ez szegény LiZikómnél is. Hacsak belegondolok, hogy ezt Németországban kell megszülnöm, apa nélkül, bizseregni kezd a fejbőröm, és az a képzetem, hogy így érzékelem a szálak barnából őszbe fehérülését. Csakugyan: anyámnak éppen a nap óikban nyílott a szeme az első ősz hajszálaimra. Én, boldogtalan, valahogy ábban reménykedtem mondattanul is, hogy az, akit a szívem alatt hordok, kivált engem a kitelepítendők közül.

— A magja borjacskája a más istállójában foglalja majd a helyet — ez a válasz rombolta le a reménykedésem laza falát.

Ugyanolyan sorshatározó mondás volt, mint Bieber Borenzé Erdősön:

— Az a határozat, hogy te ittmaradsz, Hans. Arra a vonata neked nem ád jegyet a pénztár, ha pedig megpróbálnál potyautas lenni, hát azok a műfűre kalauz bácsik úgy levágnak onnan, mint Bolond Gedi a taknyot az orra aljáról.

Hans- hetenként fordul Erdősről aiwal a kis batyuval, amelyben apáméktól a hazait bugyrolja nekünk Jó műltikorában egyszer nem tallált kerítésen belül minket, az őrt meg hiába is kérdezte — olyan az, mint a kapubálvány —, szálliítot- talk-e el máma svábokat. Nem tudhatta, hogy aznap munkára vittek bennünket a pesti oldalon, valami fontos épület újjáépítéséhez: nekünk kellett a törmeléket eltakarítani. Örültünk még ennek a nehéz testi munkának is, hiszian kiszabadított; máinkét abból a lelketlen kaszárnyából. A férfiak meg a suttyólegénykék rögtön

hangosabbakká váltak, mintha a mentesítő levelet is odamellékelték volna a lapátnyélhez. Ilyen reménysé- ges természetű az ember. Az én uram meg éppen akkor vesztette el még azt a kevéske bizodalmát is, amit egyre nehezebben élesztett magában ébredéskor. Egészen Rákospalotaig kajtatott utánunk, míg ott egy vasutastól biztosan meg nem tudta, hogy aznap nem indult az állomásról ember- szállítmány. Akkor ért visz- sza a laktanyához, amikor minket betereltek a munkáról. És nem tudtam, miért olyan kétségbeesetten örö- mös az a meggyfakéregszínű arca.

A következő beszélőn csúsztatta be nekem titokban a százast meg azt a zsebkendőformára hajtogatott irkalapot a kerítésen. Aznap volt, amikor hírül hozta Erős Matthias internálását valahová arra a lapos Hortoibágyra.

A hajnal ma is kitűzte nagy piros jelvényét. Előbb csak szürkére fakul a fekete éjszaka, mint a sokat mosott ruha, melyet aztán ké- kítőban öblítenek. Ezt a napot mi a vesztőhelyre hurcoltak bűzös gönceként fogjuk viselni. Ébredezik a terem: nagy férgeikként nyüzs- günk a szalmában. Minden olyan, mint más reggeleken, mégis más attól, hogy minden utoljára történik velünk itt; mintha semmi dolgokat bádogszócsőbe kiáltana valaki, ahogy Tilimann tanító a leventeoktatáson az öcsémnek: várjuk a sorsunkat az illemhelyen, mosdunk a vasvályúknál, állunk a reggeliért. Kenyeret kapunk és marmalédét, amit szívesen köpnék ki- „Az útra” — ezt mondja a fehér kötónyes katona egykedvűen.

Aztán már nem táblából- hatunk tovább. A motyónk mellett kell ücsörögnünk az udvaron indulásra készen. Amikor már csalk tlipródunk a fáradtságtól — milyen furcsa is az ember —, azt kívánjuk: bárcsak mennénk

már. Csak lopva merünk beszélgetni, őrzők között álldogálunk.

(Folytatjuk.)

A vásárlók végre nemcsak megcsodálhatták, de meg is tudták vásárolni a primőrféléket a tegnapi kaposvári hetipiacon. Igaz, a 180 forintos paradicsom még mindig túl borsos csemege. Kapósabb volt a zöldpaprika, melynek kevésbé friss, ám így és rég várt ízeket adó példányait már 2—3 forintért is adták darabonként. A mutatósabb hegyes erős paprika még 6—9 forint, míg a kiállításra kívánkozó fehér húsú ce- ceiért 12—13 forintot is elkértek. Nem ártott résen lenni a fejes saláta vásárlásánál. A bőséges kínálat ellenére több árus megpróbált 9 forintot kizsarolni érte. Kevés sikerrel, hiszen volt aki 5—6-ért is adta darabját.

Kígyóuborkát 60—70-ért kaptunk, a hónapos retek csomóját tizedannyiért. Újdonság volt a fos karalábé darabonként 10-ért. A zöldhagyma csomója 3—4 forintot kóstált. 7-ért szemrevaló új vegyeszöldségcsomót adtak. A petrezselyem és zeller csokra 1 forint.

A télről maradt zöldségfélék közül a burgonya tartja magát a legjobban, melyet most 6-ért is mértek. 10 forintra emelkedett a fejes káposzta kilója. Kétszer ennyiért nemigen kelt el a fonnyadozó kel. 12—14-ért fogyott a főzőhagyma. A sampinyon gombát ez alkalommal 85-ért kínálták a Zöldért pavilonjában, míg egy kiskereskedő megszólalásig hasonlóért 100-at kért. A gyümölcspiacon hetekig nem számíthatunk újdonságra, így csak annak örülhetünk, hogy 16—18 forintért még mindig gazdag a választék jó minőségű almából. A Zöldért mozgóárusánál 8-ért is turkálhattunk sárga almákban.

Szerény kínálat és csekély érdeklődés jellemezte a baromfipiacot, ahol változatlanul 60 forint a vörös pecsenyecsirke kilója. 180 forint méltányos árnak számított egy alultáplált tyúkpárért. 150 forintért nyílt meg a fazékba vezető út egy sokat látott kakas előtt. Egyik tojás olyan mint a másik, tartják, korántsem igaz azonban ez az árukra. 1,50-ért és 2,20-ért is árultak, b. F.