Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
1985. április 20., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Belcsapuszta Barcsnak van egy majdnem megmentett kastélya Ez a fanyar megállapítás illik rá jelenlegi állapotában a legjobban. Éhben még mindig benne foglaltatik a lehetőség, mert úgy foga Imazhattam: van. De a majdnem, annyit is jelent: a van-bol könnyen lehet néhány év múlva volt. És az nagy haj lenne. A címben jelzett településnév és Barcs összefüggése némi magyarázatra szorul. Belcsapuszta ma a délsomogyi városhoz tartozik. De a régebbi följegyzések ezt a fatat még önálló. 1200 lelkes községiként említik, s Balcsapusztát hozzá tartozónak sorolják, birtokosként pedlig Széchenyi Ferenc grófot említik. Ezekkel a följegyzésekkel majdnem egy- időből származó dokumentumok viszont Kremzir Károly gyártulajdonos belcsa- pusztali üzemeit barcsi székhellyel jelölik meg. Ebben a szövevényben azonban csak az első pillantásra nehéz eligazodni. Barcs a századforduló idején jelentős Virágzásnak indult, fontos kereskedelmi, közlekedési és ipari gócpontnak számított, dinamikusatoiban fejlődött, miint bármelyik somogyi település. így hát nem véletlen, hogy az akkori közigazgatás szerint Dráva- páifalvá'hoz tartozó puszta gazdája az alig egy-két kilométeres közelségben levő, fölfelé ívelő pályájú nagyközséget jelölő telephelyeként, nem pedlig az ismeretlenebb falut. A kastély a ma te működő szeszgyárak közelében van, ebben lakott a Kremzir család. Arra — sajnos — nem találtam értékelhető dokumentumot. hogy maga az épület pontosan mikor keletkezett, vajon még a Széchenyi család építtette, s a származó minden ipari és gazdasági építmény jelentős és védendő építészeti emlék lenne. A kastélyt a háború után több termelőszövetkezet használta, katonái célokat te szolgált, a méhészeti vállalaté te volt, jeleneg a Vörös Csillag téeszé a bejegyzett tulajdonjog. 1978-ban bontási engedélyt (!) te kért rá a tsz, de ezt elutasította a tanács. Viszont ezután a termelőszövetkezet azt kérte, hogy vegye át az állam a kastélyt... Amely időközben védett épület lett. Dr. Szigetvári György, a megyei műemléki albizottság elnöke elmondta: — Az utolsó pillanatban sikerült megmentenünk az épületet, sőt azt is elértük, hogy az országos alapból a barcsi tanács hátszázezer forintot kapott állagmegóvásra. Tudomásom szerint a megyéi múzeum te érdeklődött a kastély iránt. Úgyhogy azt hittük, jóra fordul a sorsa. Adjuk Vtesaz a szót Henger Jánosnak. — Valóban itt a pénz. És tárgyaltunk a múzeummal. Elvben megegyeztünk. Szó volt aianymosó-múzaum létesítéséről és egyébekről te. Azután, sajnos, itt nálunk a belső utakon az egész ügylet késni kezdett. És amikor elküldtük a hivatalos levelet az átadásról, akkor már nem vette át a kastélyt a múzeum. Ezt nem te csodálom, mert akkor nékik kellett volna etezámolntak a főhatóságnak azzal az einem költött pénzzel, amelyet még m|i kaptunk a kastélyra, s amely nálunk maradit holt tőke. Személy szerint tőlem régebben elkerült az egész, ez az átadási úgy már nem hozzám tartozott, ezért nem szívesien beszélek róla. Hiába te védeném a mundér becsületét, ezt a dolgot a tanács packázta el. S hogy idebent „ki viszi el a balhét” emiatt, azt a tanács vezetői döntsék el. Mészáros Balázs megyei múzeumlgazgató megerősítette Henger János szavait: — Az utolsó utáni pillanatban az összes gonddal és az élköltetlen pénzzel együtt nem voltam hajlandó átvenni a múzeum kezelésébe a SZESZ-ÉsSZESZFINOMITÖ-GYÁR Kremzir Károly c(.«!**»<<& rof aAI.OM M. titR.POSTÁT*KARÍK<*fKiöli +~4az ttm~ tízReocvcs gróftól került át a gyáros família birtokába, avagy már a Kremziirek teremtettek ilyen otthont maguknak. Az eklektikus stílusú „ház” inkább a korabeli nemes családok építkezési szokásait tükrözi, mlint egy nem kevésbé tehetős polgárcsalád elképzeléséit, de ez még semmit sem bizonyít: akkoriban erőteljes a „keveredés” a régi és az új vagyonos osztályok között. Végső soron mindegy, a kastély áll ma te. És áhhoz képest, hogy min ment keresztül, nagyon jó állapotban van. Henger János a barcsi váróéi tanácsom hosszú ideig volt a kastély ügyéinek gazdája, ám amikor beszélgetésre kértük, nemigen aka- ródzott kötélnek állni. Végül mégis belekezdett: — A történet eleje nagyon szép. Kremzir Károly a környék legfejlettebb mintagazdaságának a vezetője volt. Ma úgy fogalmaznánk: nagyüzemi sertéstenyésztést és növénytermesztést folytatóit, ezt feldolgozói iparral egészíette ki. Szesz- és likőrgyára híres volt, talkar- mánytartósítással és -forgalmazással te foglalkozott. Tulajdoniképpen az ő idejéből X ' \ Ili * A ■D fi* kastélyt. És ezután sem vesszük át. Sok épületgon- dunlk van, szervezeti változások híre érkezett... Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy vállalhassuk egy ilyen ház gondjait. Valaki keserűen mondta: a Kremzir család tragédiája üldözi talán az épületet te ... (A magyarázat ehhez: amikor a német megszállás után Magyarországon is megkezdődött a zsidóság elhurcolása, a kastély akkori lakója, Kremzir Mór megölte családját, majd öngyilkos lett.) A szörnyű árnyék azonban csak a kesergéshez szolgáltat adalékét. Hiszen az épületnek jelenleg te van lakója, Janeczek Béla, aki jól érzi ott magát, s idős kora ellenére ahogy csak tudja, gondozza a kastélyt. Ö any- nyit mondóit: — Néha megjelennék itt emberiek és tervezgetnék, de azután nem történik semmi. Az én életemet még kiszolgálja az a rész, amelyikben a feleségemmel lakunk. De, hogy mi lesz azután ezzel a gyönyörű házzal... Mi lesz? Majdnem megmentette a tanács és a múzeum. A pénz még itt van. A tanács még igyekezhet jóvátenni a hibáját. Talán a múzeum mégis segíthet... Most még néhány millió forinttal sokszor tízmlilió forintos értéket lehetne menteni, újrateremteni. Luthár Péter Fotó: Maikkai Károly MEGOSZTVA SOKASODÓ ÖRÖM „Mindannyian úgy éreztük, hogy gazdagabbak lettünk..." Ha valaki négy vagy ót gyereket tisztességgel fölnevel, az tesz annyit a társadalomért, mint aki aktív szerepet vállal a közéletben és sok társadalmi munkát végez. Ez a vélemény azon a megyei népfrontfóruimon fogalmazódott meg, ahol a kiemelkedő Itársaodalmi munkát végzők kitüntetéséről döntöttek. A fentiekkel mnidienki egyetértett, a vitában azonban többen megfogalmazták : más dolog az, hogy valaki több gyereket szül, s más, hogy a több gyereket becsülettel föl te neveli. Míg az előbbiek olykor csak a társadalom gondjait szaporítják, addig az utóbbiak nagyszerű emberi értékeket .teremtenek. E téma kapcsán került szóba a kadarkúti Matán Istvánné neve, aki több mint tíz éve a helyi iskola szülői munkaközösségének elnöke, a megyében működő egyetlen szülők klubjának vezetője, négy gyermek édesanyja. — A legtöbben anyagi és egzü&tendiálte Okokkal magyarázzák, hogy csak egy vagy két gyereket vállalnak. — A valódi okot én a kényelmességben és az anyagiak jelentőségét eltúlzó köz- szellamben látom. Sokan érzik úgy, hogy több tekint- tély.t ad nekik a kocsi vagy a villa, mint ha több gyerekük volna. Férjem a ruhagyár helyi üzemegységében dolgozik, én élelmezósvezető vagyok az iskolában. Két fizetésből élünk beosztóan, luxus nélkül. Sokat jelent, hogy eredeti szakmámat hasznosítva meg tudom varmii a családnak a legfontosabb ruhaféléket. Egyszer megkérdeztem a 17 éves lányomtól, nem bánja-e, hogy öltözködésben sok osztálytársával nem állja a versenyt. Ugyan anya — válaszolta —, ez lengem nem ér- dökel.” SZilvi és Attila egyaránt a nagykanizsai vegyipari szakközépiskolába jár, már mindkettőjüknek szerződésük van egy-egy vállalattal, ahol majd a munka mellett szeretnének tovább tanulni. Azt mondták, elég lesz nektek a kicsik taníttatása. Az ikrek most az általános iskola második osztályába járnak. Tény, hogy a több gyerek több energiát kíván, s hogy a nagy család lemondással te jár. Húszévti házasság után az idén először megyünk üdülni. Mégis irigylésre méltónak érzem maA Zsel ic szerelmese ZBeMcfcSstak határában jellegzetes kis falusi ház néz a környező dombokra. Az udváron kutya, macska, baromfi, a kertben az első tavaszi munkák jelei. Azt hinnénk, tősgyökeres falusiak portáján járunk. Pedig a gazda, dr. Horváth Ernő és f elesége élete nagy részét Pesten élte le. Nyugdíjasok voltak már, amikor a csendes somogyi faluban letelepedtek. — A fiúnk, aki állatorvos, Kaposváron helyezkedett el, és mi valahol egy környező falúban szerettünk volna otthont találni — meséli a jogász, amint az ám- biituson át bevezet a kedves parasztházba. — Több mint negyven házat megnéztünk, és ez tetszett meg közülük. Ügy megszerettük, hogy az eredeti tervünket megváltoztatva most már a telet te !tt töltöttük, és csak néhány hétre utazunk fel Budapestre. Horváth Ernő azelőtt sohasem foglalkozott néprajzzal, az Üvegipari Művek főrevizoraként ment nyugdíjba. Ide költözésük után azonban mindjárt foglalkoztatni kezdte a környék története, a helybeliek életmódja, múltja. — Amikor idejöttünk, beléptem a vándorkönyves helytörténeti játékba. Az első évben a Zselic somogyi részével foglalkoztam, majd a másodikban a baranyai zselici falvaíkat kutattam fel. A játék keretében vándorkönyvbe kell írni a látogatások krónikáját, képeikkel, térképeikkel illusztrálva, merre jártam, mit találtam. Voslkos, jó félszáz oldalas dolgozatot vesz elő. Zselic- kislak .településtörténete a címe. Ezt a játék harmadik fordulójában készítette. Az igényesen megírt tanulmány minden részletre kiterjedve tárgyalja a falu földrajzát, történelmét, hagyományait, szokásait, részletes térképékkel szemléltetve magyarázza a környék helytörtónéti neveit. — Amíg a vándorkönyvet vezettem, majd a dolgozat megírásánál te nagy segítségemre volt a személyes tapasztalatok mellett a megyei múzeum és a levéltár. Rengeteg szakirodalmat bocsátották .rendelkezésemre. — A vándorkönyves honismereti játék véget ér. Ezzel az ön helytörténészi munkássága is befejeződik? — Szó sincs róla. Ha valaki egyet befejezett, lehet más témát választani. A faluban jéirva már sok helyen megfigyeltem érdekes, régi tűzhelyeket. Több háznál van még nyitott füstös konyha, ami a kemence és a füstölő szerepét egyaránt ellátja. Ezeknek a történetével, elterjedésével, használati módjával szeretnék foglalkozni. — Hamar megismerte, „fölfedezte” a környéket. Ezt bizonyítja az te, hogy a si- monfai tanács bevonta önt a fátafónyképezési akcióba. — A Hazafias Népfront tavaly hirdette meg a Településeink képekben elnevezésű társadalmi akciót. Hazánk minden falujáról fotókat kell készíteni. Nem a szokásos képeslap és bédekker típusú fényképeket, hanem olyanokat, melyek a falu mindennapjait tükrözik. A képeket, illetve a filmeket a levéltár archiválja. Dokumentumok lesznék az utókor számára, hogyan élt Magyarország a felszabadulás negyvenedik évében. Én négy község: Zseüiéktelak, Bőszénfa, Simonija és Zselicszentpál fényképezését vállaltam. — Most már végleg itt maradnak a faluban? — Pesti rokonaink és barátaink te csodálkoznak, hogy annyi fővárosi év után a vidéki életmód mellett döntöttünk. De mi jól érezzük magunkat. Megragadott a táj szépsége, nyugalma. A feleségem is megkedvelte a kerti munkát. Eleinte persze nehezen ment, de a falubeliek segítségével hamar belejött. Igyekeztünk alkalmazkodni a helybeli szokásokhoz, s a. faluban hamar befogadtak minket. T.K. gam, hiszen a gondok mellett oly sok — szavaikkal el nem mondható — örömöm van. — A nagycsaládosok közül sokan panaszolják, hogy miközben oly sok szó esik a többgyerekesek fokozottabb megbecsüléséről, őket segítő intézkedések sorát hozzák, a közvélemény korántsem nagycsaládpárti. Vannak, akik megszólják a sokgyerekeseket. — A községi ifjúságvédelmi albizottság tagjaként magam is nem egy 8—10 gyerekes, úgynevezett hátrányos helyzetű családot ismerek, s úgy tapasztalom, hogy jórészt önmaguk hozzák létre hátrányos helyzetüket. Hiszen rengeteg segítségeit, megkülönböztetett figyelmet kapnak. A különféle segélyekből azonban vajmi keveset költenek a gyerekre. Visszaélnek a támogatással és úgy érzik, nelkilk még több járna pusztán a gyerekek száma alapján. Az eszükíbe sem jut, hogy ők maguk tesznek-e bármit a gyerekekért. Az ilyen esetek belőlem is ellenérzést váltanák ki. Sajnos sokan az ilyen rossz példákból általánosítanak. — Hogyan lehetne jobban fölébresztenli a fiatal házasokban a több gyerek iránti igényt ? — Ezt a célt önmagában a még oly jó szociálpolitika sem értheti el. Az emberekben kellene jobban tudatosítani, hogy a forintokban mérhetőnél nagyobb, nemesebb értékek te vannak. Hogy a teljes élet öröméhez a javaknál közelebb visz a népesebb család. Sokan arra sem gondolnak, hogy egy többgyerekes családban eleve jobbak az esélyek arra, hogy közösségi embereket neveljenek. Itt nem kell külön magyarázni, hogy értéket csák a munka teremthet. Az a gyerek, amelyik nehezebben jut hozzá például egy új cipőhöz, jobban meg is becsüli. Félek, hogy az a mindennel elhalmozott, egyedüli kisgyerek, aki szülei sugallmazására azáltal érzi magát többnek, hogy neki több van, ugyanezt a szemléletet plántálja majd tovább saját egyetlen gyermekébe, ákii majd szintén önző és anyagias felnőtt lesz. Ezekről sokat beszélgetünk a szülők klubjában, melynek összejöveteleit — már három éve — a tévé Családi kör műsorához kapcsolódva tartjuk. Sajnos ide zömében csak azok járnlak, akik amúgy is tisztességesen nevelik gyerekeiket. Ezért próbálunk olyanokat te el csalogatni, akik valóban rászorulnak a segítő szóra és a jó példák hatására. Körbejártam a szerényen berendezett, maguk építette családi házat. Az egyik szoba bebútorozására még nem jutott pénz. — Fontosabb volt a nagyobbak tanulása — magyarázta Maiánmé, akiről alig hinnénk, hogy érettségi előtt álló gyerekéi vannak. — Az ikrekkel valahogy megfiatalodtam. Űjra végigéltem a kisgyerekes örömöket és gondokat, s a kort legföljebb alb'ből vettem észre, hogy velük már enge- dékenyébb vagyok. Szívesen emlékezem arra a túláradó gyöngédségre, amellyel férjem vett körül, mikor elmondtam, hogy ikreim lesznek. Boldog tervezgetésbe merülték a gyerekek te, s mindannyian úgy éreztük, hogy gazdagabbak lettünk ... Bíró Ferenc