Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

1985. március 9., szombat Somogyi Néplap 5 Több ciklus óta az eltérő érdekek miatt még mindig nem kielégítő a beruházó, a tervező és a lebonyolító szervezetek együtt­működése. Ebben nem sikerült lényegesen előrelépnünk. Továbbra is sok az egymásra mutogatás, a felelősség áthárítása. Az építőanyag-ipar a növekvő termelés ellenére a lakossági keresletet fontos ter­mékekből csak részben tudta kielégíteni. Az építőanyag-hiány elsősorban a magán­erős lakásépítőknek okozott gondot, növel­te kiadásaikat, gyengítette a családiház­építési kedvet. Az arra alkalmas téglagyá­rak bővítése megtörtént, illetve fo'yamat- ban van; a Kaposvár környékére tervezett új téglagyár építésének előkészítése azon­ban pénzügyi okok miatt késik. Mező- és erdőgazdaság Gazdasági életünk meghatározó ténye­zője a mezőgazdaság. Az iparszerű terme­lés - kiemelkedő növekedési ütemével - a lakosság élelmiszer-szükségletének ki­elégítésén kívül jelentékenyen hozzájárult az exportfeladatok teljesítéséhez. Az ága­zat 1984-ben csaknem egynegyedével több termelési értéket állított elő, mint 1980- ban. A növénytermelés meghaladta az ál­lattenyésztést. Legdinamikusabban a sok­rétű kiegészítő .-tevékenység fejlődött. A háztáji és kisegítő gazdaságok megtartot­ták korábbi, magas szintű termelésüket. A gazdálkodásban jobban előtérbe kerültek a hatékonyság és a jövedelmezőség szem­pontjai. Nőttek a fajlagos hozamok, javul­tak a vállalati eredmények. Kedvezőbbek lettek a dolgozók élet- és munkakörü'mé- nyei. Az ágazat alapvető módon segítette elő a települések - mindenekelőtt a falvak — fejlesztését. Az állami gazdaságok élen járnak a kor­szerű agrotechnikai eljárások bevezetésé­ben, az iparszerű termelési kapcsolatok ki­alakításában. Élelmiszeripari kapacitásuk bővítésével megteremtették a jövedelme­zőbb és biztonságosabb gazdálkodás fel­tételeit, fejlődésük kiegyensúlyozott. Nye­reségük a termelési értéket meghaladóan nőtt; veszteséges gazdaság nem volt. A Balatonboglári Állami Gazdaság kombi­náttá szerveződött. A termelőszövetkezetek termelése csak­nem egyharmadával, nyereségük egyne­gyedével nőtt. Kevesebb a veszteséges szö­vetkezet, mérséklődött a pénzügyi hiány, enyhültek az egyensúlyi gondok, létrejöttek a kibontakozás feltételei. Megerősödésü­ket előmozdította a központi szervek tá­mogatása, a közgazdasági szabályozó rendszer módosítása. A megyei pártbizott­ság az országban elsőként kezdeményezte a gyengén gazdálkodó termelőszövetkeze­tek felülvizsgálatát és helyzetük javítását. Az akció eredményeként a gazdaságok az átlagot meghaladóan fejlődtek. A magas szintű háztáji és kistermelést segítette a mezőgazdasági nagyüzemek és az áfészek támogatása, szervező munkája. Javult anyagi, műszaki-technikai ellátásuk. Nőtt az árutermelés, gyors ütemben fejlő­dött a sertéshizlalás. Gyarapodott a kis­kert-tulajdonosok száma, kiterjedt az önel­látás, ez is hozzájárult a lakosság zöldség- és gyümölcsellátásához. A növénytermesztésben eredményeket hozott a biológiai alapok jobb hasznosítá­sa, a műszaki-technikai feltételek és a ta­lajerő-gazdálkodás javulása. A termelés rugalmasan alkalmazkodott a tájegységi és a helyi adottságokhoz. A szántóte­rület a korábbinál mérsékeltebb ütemben csökkent. Jelentősen változott a vetésszer­kezet. Nőtt a kalászos gabonák és a nap­raforgó vetésterülete, csökkent a kukori­cáé, a cukorrépáé, a burgonyáé. A fajla­gos hozamok növekedtek. A gabonaprog­rammal kapcsolatos célokat időarányosan elértük. 1984-ben csaknem egymillió tonna gabona termett. A takarmánytermő terület az előirányzatok szerint csökkent, a hoza­mok azonban nem emelkedtek a kívánt mértékben. A gyepgazdálkodásban csak részben valósultak meg az elképzelések. A technikai fejlesztés hatására javult a tö­megtakarmányok minősége, szerény előre­lépés tapasztalható a melléktermékek és a hulladékok hasznosításában. A kézi-munkaigényes kultúrák vetésterü­lete - különösen a szántóföldi zöldségter­mesztésben - csökkent. Ennek ellenére a lakosság zöldségellátásában nagyobb fennakadás nem volt, a kiesést a kisterme­lés ellensúlyozta. Ezzel szemben feszültsé­gek, egyenetlenségek keletkeztek a kon­zervgyár alapanyag-ellátásában. A szőlő- termelés, a borászat - integrált keretek kö­zött - több irányban fejlődött. Ennek ered­ményeként a térség megkapta a Dél-bala­toni Borvidék minősítést. A korszerűtlen, el­öregedett szőlő- és gyümölcsültetvények nagy részét kivágták. A gyümölcstermő te­rület a nagy- és a kisüzemekben egyaránt csökkent, a hozamok azonban növekedtek. Szervezett és céltudatos, de a szükséges­nél kisebb mértékű volt a melioráció, amely az adott helyeken 10 százalékkal növelte a szántóterületet, és jelentősen emelte a ter­méshozamot. Az öntözést gazdasági okok miatt nem tudtuk fejleszteni; aggasztó a berendezések elavultsága, kihasználatlan­sága. Kedvezőtlenül befolyásolta az állatte­nyésztést az alacsony jövedelmezőség, az építési költségek drágulása, a világpiaci helyzet és az értékesítési árak csökkenése. A szarvasmarha-állomány a nagyüzemek­ben szinten maradt, a kisgazdaságokban erősen visszaesett. Folytatódott a tehénál­lomány szakosítása, és értéke is nőtt. A tejtermelés növekedése kiemelkedő. (Éven­te több mint 4200 liter tehenenként.) A sertésállomány és hízósertés-értékesí­tés 1983-ig növekedett, azóta csökkent. Nem javult kielégítően a vágósertések mi­nősége. Gazdaságossági és környezetvé­delmi okokból 19 gazdaság megszüntette a sertéstartást. A juhászat fejlődését visz- szavetette a piac ingadozása. Több nagy­üzem felszámolta vagy egyéni kezelésbe adta állományát. A baromfitenyésztés át­meneti válsága kevés gazdaságot érintett, mégis sok gondot okozott. Az exportlehe­tőségek szűkösebbé váltak, a termelőka­pacitások kihasználatlanok voltak, romlott a jövedelmezőség. Napjainkban a fellen­dülés jelei tapasztalhatók. A kiegészítő tevékenység fejlesztése je­lentékeny változást hozott a mezőgazdasá­gi nagyüzemek termelési szerkezetében; itt állítják elő a termelési érték csaknem egyharmadát. A termelőszövetkezetekben az ipari tevékenység, az állami gazdasá­gokban pedig az élelmiszer-feldolgozás fejlődött számottevően. A kezdeti bérmun­ka jellegű vállalkozásokat az ipari és a mezőgazdasági üzemek közötti szorosabb együttműködés váltotta fel; társulások jöt­tek létre. A további fejlődést elsősorban anyagi és piaci akadályok nehezítették. A piaci viszonyok változása kedvezőtle­nül érintette az erdő- és fagazdaságot az állami és a termelőszövetkezeti szektorban egyaránt. A SEFAG-nál kismértékben csök­kent a termelési érték, visszaesett a nyere­ség. A feldolgozóipari fejlesztés lehetővé tette az export növelését, ezzel egyidejűleg azonban mérséklődött a jövedelmezőség. Mindkét szektorban ütemesen folytatódott az erdők telepítése, felújítása és ápolása. A fagazdasági társulások száma nőtt, ki- terjedtebb lett az integráció. Az értékesí­tési nehézségeket fokozta, hogy lanyhult a kereslet az alacsonyabb értékű fafajok és a ragasztott épületszerkezetek iránt. Csökkent a mezőgazdasági beruházás. A termelőszövetkezetek eszközellátottsága alacsony fokú, az állattartó telepek nagy része rekonstrukcióra szorul. Mintegy 6000 szarvasmarha- és 32 000 sertésférőhely épült - kevesebb, mint az előző tervidő­szakban. Elkészült viszont a hal- és vadfel­dolgozó üzem, nőtt a szőlő-, bor- és gyü­mölcsfeldolgozó kapacitás. Sok pénzt for­dítottak műszaki fejlesztésre, különösen a gabonaprogramhoz kapcsolódó gépek be­szerzésére. A gabonatermelés fejlődésével azonban az ipar nem tartott lépést; a tá­rolótér nem növekedett kellőképpen, s ez a betakarításban feszültségeket okozott. Ezért a mezőgazdasági nagyüzemek pén­zük egy részét tárolótér építésére használ­ták fel. A gazdasági együttműködés elősegítette a mezőgazdasági célok elérését. Fejlődött a termelési rendszerekben folyó munka, a társulások többsége eredményesen dolgo­zott. A gazdasági kiskörzetekben is tartal­masabbá vált az együttműködés; felgyor­sult a tudomány eredményeinek gyakorla­ti alkalmazása. A termelő, a felvásárló és a feldolgozó szervezetek közötti kapcsolat — a fejlesztésre irányuló kezdeményezések ellenére - nem javult a kívánt mértékben. Mulasztások lazították a szerződéses és a fizetési fegyelmet. Energiagazdálkodás Kedvező szemléletváltozás és előrelépés tapasztalható az energiagazdálkodásban. A gazdálkodó szerveknél és a lakosság kö­rében nőtt az olcsóbb energiahordozók aránya; a termelő ágazatokban csökkent a fajlagos energiafelhasználás. Folytatódott az olajh.elyettesítési program végrehajtása. Ezek hatására a folyékony energiahordo­zók mennyisége nem emelkedett tovább, nőtt a szilárd tüzelőanyagok aránya. A Ba- laton-parton és másutt is több község kap­csolódott be a vezetékes gázellátásba. Ma már valamennyi városunkban van vezeté­kes gázszolgáltatás. A gázfogyasztás csak­nem másfélszeresére, a villamosenergia­felhasználás mértéke több mint egyötödé­vel növekedett. Ennek üteme a közietek­nél az utóbbi két évben jelentékenyen le­lassult. Az energiaracionalizálási program keretében a legnagyobb fejlődés a mező- gazdaságban és a közlekedésben ment végbe. Kevesebb tüzelőolaj és benzin, több dízelolaj fogyott. Fokozottabban használják fel tüzelésre a fahulladékot. Nem sikerült azonban kiaknázni a termálvizek hőener­giáját. Közlekedés, hírközlés Változott a közlekedés szerkezete az ár­emelés és a korlátozó intézkedések követ­keztében. A személy- és áruszállítási igé­nyek módosultak, a fuvaroztatók előtérbe helyezték a vasúti szállítást. Az utasforga­lom csökkent. Több városban, városi jogú nagyközségben fokozódott az igény a he­lyi közlekedés bevezetése iránt, erre azon­ban pénzügyi fedezet hiánya miatt nem került sor. A vasúti közlekedés a terv szerint ala­kult. A pályák korszerűsítése jó ütemben haladt. Befejeződött a gyékényesi állomás építése, elkészült a siófoki kereskedelmi pályaudvar. Megkezdődött a kaposvári kör­zeti pályaudvar és a fonyódi állomás épí­tése. Több vasútállomást felújítottak. A vontatást az egész megyében dízelesítették. Az építmények és a személyszállítás korsze­rűsítésével kényelmesebbé vált az utazás, viszont a menetjegyek díjának emelése kedvezőtlen hatást váltott ki. Szemléletvál­tozás következett be a MÁV-nál a teherfu­varozásban. Ennek ellenére továbbra is gondot okozott a tehervagonok összetétele és hiánya. Az élelmiszeripari termékek szál­lítása egyre több nehézséggel járt. A közúti közlekedésben mind az áru-, mind a személyszállítás csökkent, a közúti áruszállítók így kielégítették a mérsékel­tebb igényeket. Ehhez számottevően hozzá­járult a magánfuvarozás terjedése. Folyta­tódott főbb útjaink korszerűsítése. Az ösz- szekötőút-építés üteme lassú, s ez akadá­lyozza a területfejlesztési feladatok megva­lósítását is. Megépült a siófoki két új Sió- híd, készül az M 7-es autóút siófoki beve­zető szakasza és csomópontja, megkezdő­dött Kaposváron a tüskevári felüljáró kivi­telezése. A megyei utak korszerűsítésének üteme lelassult, minőségük sok helyen rom­lott. A Balaton-parton, főként Siófokon a közlekedési csomópontok, az átkelési sza­kaszok és a belső úthálózat építésének el­húzódása miatt nőtt a zsúfoltság. A közúti tömegközlekedésben említésre érdemes, hogy Marcaliban, Tabon és Sió­fokon új autóbusz-pályaudvar épült, illetve épül. Az igények kielégítését azonban hát­ráltatta, hogy az autóbuszok számát nem sikerült a tervezettnek megfelelően növel­ni. A közlekedés a forgalom nagyarányú növekedése ellenére biztonságosabb lett. A tanács Kaposvár közlekedésének, forgal­mi rendjének problémáját nem tudta meg­oldani, s ez az állampolgárok jogos fel­háborodását váltotta ki. A hírközlést javító beruházások késve ugyan, de felgyorsultak. A tervezett ütem­ben folyik a kaposvári telefonközpont bő­vítése. Terven felül nagyrészt megvalósul a dél-balatoni hírközlési rendszer prog­ramja. Ennek ellenére a telefonszolgáltatás minősége - a Balaton-part kivételével - romlott, a megye belső területeinek lema­radása fokozódott. Az alacsony sz;nvonal akadályozza a mindennapi munkát, és rontja a közhangulatot. Számottevő javulás csak a kaposvári új központ üzembe helye­zésétől várható. Idegenforgalom Az idegenforgalom gazdasági szerepé­nek növelésére, a kiemelt üdülőkörzetek terhelésének enyhítésére, a vízminőség vé­delmére hozott balatoni kormányprogram nyomán kedvező változás kezdődött meg. Az idegenforgalom tovább emelkedett, a fogadási feltételek folyamatosan javultak, de az igényeket nem tudták maradéktala­nul kielégíteni. Változatlanul a Balaton- partra érkezett a turisták döntő többsége A vendégforgalom a tervek ellenére évről évre nőtt, szerkezete módosult. Növekedett a külföldiek - nagyobb mértékben a nem szocialista országokból érkezők — és csök­kent a belföldiek száma; emelkedett a kis­pénzű turisták aránya. Kedvező, hogy nőtt az elő- és utószezon forgalma. Előtérbe ke­rült a minőségi turizmus; szorosabban mű­ködtek együtt az ellátásban érdekelt szer­vezetek. A túlzsúfoltság enyhítését anyagi és adminisztratív korlátok nehezítették. Megépült a Juventus- és a Fesztivál-szál­ló. Folyamatos a szállodák rekonstrukciója, a kempingek korszerűsítése. A szálláshe­lyek száma elsősorban a fizető-vendéglá­tásban nőtt. Gyarapodott a kereskedelmi és vendéglátó hálózat. Több magánkem­ping és penzió nyílt. Színvonalasabbá vált a programkínálat, bővült a szolgáltatások köre. A főszezonban változatlanul nagy a telítettség. Az elő- és utószezon emelkedő forgalmához nem igazodott rugalmasan az ellátóhálózat nyitvatartási rendje. Nem nőtt a nagyobb bevásárlóközpontok,, élelmiszer- üzletek száma. A magánkereskedelem könnyített a gondokon; tevékenysége első­sorban a jövedelmezőbb területeken bő­vült. Az idénymunkaerő biztosítása válto­zatlanul akadályokba ütközött. A megye belső idegenforgalmának fej­lesztésére és népszerűsítésére tett intézke­dések nyomán a látogatottság mérsékelten emelkedett, de a Balatonra nehezedő nyo­mást nem csökkentette lényegesen. Bőví­tették az igali és a csokonyavisontai ter­málfürdőt, megkezdődött a kaposvári re­konstrukciója. A tervszerűbb fürdőfejlesztés ellenére Somogy termálkincsének haszno­sítása még nem kielégítő. A kívánatosnál lassabban bontakozik ki a falusi turizmus. Szövetkezeti érdekképviseleti szervek A termelőszövetkezetek, a fogyasztási és az ipari szövetkezetek megyei szövetségei segítették a társadalmi, gazdasági felada­tok végrehajtását. Kapcsolatuk a párt-, az állami szervekkel és a társadalmi szerve­zetekkel, valamint a szövetkezetekkel ja­vult, esetenként azonban feszültségek is támadtak. Az érdekképviselet feltételei job­bak, de nem éltek eléggé sajátos lehető­ségeikkel. A TESZÖV részese volt a gyen­ge szövetkezetek megerősítésének. Előse­gítette a gazdálkodó szervek együttműkö­dését, a szocialista brigád- és versenymoz­galom kibontakozását. Kezdeményezései közül kiemelkedik a számvitel és a döntés­előkészítés számítógépes megoldásának terjesztése. A vezetés és az apparátus egy­sége még hagy kívánnivalót maga után. A MÉSZÖV megfelelően foglalkozott a gaz­daságszervezéssel, a szövetkezetpolitikai feladatokkal és az ellenőrzéssel. Előmoz­dította az új kereskedelmi módszerek és formák bevezetését, a kulturális hagyomá­nyok ápolását. A KISZÖV orientálta a szö­vetkezetek gazdálkodását. Erőfeszítéseket tett a termelőszövetkezetekkel való kapcso­latok kialakítására. Ellenőrző munkájának színvonala a korábbi időszak gondjainak megoldásával emelkedett, az irányítás ha­tékonysága azonban nem felelt meg a kö­vetelményeknek. Tanácsi gazdálkodás A tanácsi gazdálkodás színvonala fejlő­dött, de területenként eltérően alakult Szi­lárdult a költségvetési fegyelem. A taná­csok a rendelkezésre álló pénzzel ered­ményesebben, takarékosabban gazdálkod­tak, megteremtették az alapellátásban

Next

/
Thumbnails
Contents