Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
4 Somogyi Néplap 1985. március 9., szombat nagyközség (Fonyód). Nem valósult meg kellő sikerrel az átszervezés egyik lényeges célja: a községi apparátusok személyi megerősítése. A központi intézkedések és a megyén belüli kezdeményezések alapján az állampolgárok érdekeit szolgáló eredmények születtek a tanácsi szervezet korszerűsítésében, az igazgatási munka egyszerűsítésében. A tanácsi koordinációval szervezettebbé és eredményesebbé vált a jogi felvilágosítás, bővült az ebben közreműködő szakemberek köre. A tanácsi hatósági munka fejlődött, döntő többségében törvényes, jogpolitikailag megfelelő. A lakosság ügyei intézésének szervezeti és tárgyi feltételei több helyen javultak, kulturáltsága, hangneme előnyösen változott. A tanácsi munkában fellelhető bürokrácia nem csupán a jogi kötöttségekben, hanem gyakran az apparátusok helytelen szemléletében, módszereiben gyökerezik. A megelőző, feltáró tevékenység, hatósági ellenőrzés és a végrehajtás hiányosságai is kedvezőtlenül hatottak az állampolgári fegyelemre. Tervszerűbb lett és javult a káder- és személyzeti munka. Nőtt az apparátusok tagjainak politikai és szakmai végzettsége. A vezetők döntő többsége megfelelt a követelményeknek. Helyenként, elsősorban a községekben egyes vezetők és szakigazgatási dolgozók alkalmatlanok feladataik ellátására. A nem kielégítő anyagi megbecsülés, illetve más egzisztenciális okok miatt nehezebbé vált az utánpótlás megfelelő képességű és képzettségű szakemberekkel. A szocialista törvényesség Az állampolgárok túlnyomó többsége törvénytisztelő. A megye közrendje - a negatív jelenségek ellenére - szilárd. Kielégítő a lakosság személyi és vagyonbiztonsága. Az állami szervek érvényesítették a jogalkalmazás jogpolitikai követelményeit. Az utóbbi években viszont megyénkben is észlelhető morális lazulás. Elterjedtek a társadalom rendjét sértő vétségek, szabálytalanságok és bűncselekmények, amelyek összefüggnek a szabályozás és az ellenőrzés hiányosságaival, a vezetés gyengeségeivel is. összehangoltabbá vált az állami ellenőrzés. Javult az érdekelt szervek közötti munkamegosztás, ennek ellenére nem elég hatékony a szabálytalanságok, a társadalomra káros cselekmények feltárása, felszámolása, a felelősségre vonás. (Fogyasztói érdekvédelem, árdrágítás, munka nélküli és adózatlan jövedelmek, szabálytalan építkezések stb.) A belső ellenőrzés sem vált mindenütt a vezetés szerves részévé. A Népi Ellenőrzési Bizottság munkája, vizsgálatai gazdasági és politikai céljaink megvalósítását, a szocialista tulajdon védelmét szolgálták. Elősegítették a fejlődést gátló tényezők feltárását és megszüntetését, a vizsgálatok azonban nem mindig jártak eredménnyel. Nem volt kielégítő a gazdálkodó szervek szerződéses fegyelme. Ez károsan hatott a termelés szervezésére, s közvetlenül is sértette a lakosság érdekeit. Súlyos mulasztások terhelték a közösségi vagyon kezelését és őrzését. Az ellenőrzés felszínes szervezése, a fegyelmezetlen munka, a kártérítés elmaradása nagyfokú közönyösségre, elnéző vezetői magatartásra utal. A gazdasági önállóság növekedését nem követte a felelősségi rendszer kibontakozása. Az állampolgári fegyelem és kötelességtudat romlása a bűnözés növekedésében is megnyilvánult, s ez elsősorban a Bala- ton-parton és a megyeszékhelyen figyelmeztető. Szaporodtak az erőszakos, a súlyos, a bonyolult, a sorozatban elkövetett törvénybe ütköző cselekmények. Gyakoribbá vált a fiatalkorúak, a fiatal felnőttek, a visszaesők és a cigány lakosság bizonyos csoportjainak bűnözése. Az okok közül kiemelhető a családi kapcsolatok gyengülése, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek nagy száma, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a munkakerülő, élősdi életmód, a jogtalan haszonszerzés, valamint az ellátás zavarai. Az ismertté vált bűncselekmények több mint felét a társadalmi és a személyi tulajdon sérelmére követték el. A gazdasági bűncselekmények felderítése nehezebb, jelentékeny részük feltehetően rejtve marad. A megelőzésben, a bűnözés elleni fellépésben nem sikerült kellőképpen hasznosítani a lehetőségeket: a társadalmi összefogás sem volt elég hatékony. Az állami szervek kezdeményező tevékenysége nem érte el a kívánt hatásfokot. A kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetet tükrözi, hogy az állam elleni bűncselekmények elenyésző számúak és csekély súlyúak voltak. A bűnüldöző és igazságügyi szervekre - különösen a rendőrségre - háruló teher nagymértékben növekedett, a munka időszakonként feszített. A bűnüldöző szervek ennek ellenére jól és eredményesen összpontosították erejüket a társadalomra fokozottan veszélyes cselekmények felderítésére. A nyomozások színvonala megfelelő, az eljárások törvényesek voltak. A büntető ítélkezés — hasonlóan a bíráskodás egyéb területeihez, s eltekintve az eseti hibáktól - kiegyensúlyozott, megfelelt a jogpolitikai elveknek. A jogalkalmazó szervek együttműködése tartalmas és folyamatos. Jól segíti ezt az illetékes pártszervek politikai koordinációja. Honvédelmi felkészülés és nevelés A politikai, az ailami és a gazdasági szervek a honvédelmi felkészülés feladatait összességében eredményesen oldották meg. A tartalékos hadkötelesek és a fiatalok döntő többsége felelősséggel teljesíti a fegyveres szolgálatot. Tartalmasabbá vált a fegyveres erők együttműködése a területi szervekkel, a lakossággal. A megyében levő alakulatok szolgálati feladataik ellátása mellett - szükség szerint - segítettek a gazdasági munkában is. A munkásőrség önkéntes és demokratikus jellege érvényesült, politikai, erkölcsi egysége szilárd. Növekedett tekintélye, társadalmi megbecsülése. A parancsnokságok teljesítették szolgálati és kiképzési feladataikat. A kiképzés korszerűbbé vált, a testület szervezettsége és fegyelme fokozódott. A vezetés egységes, munkája kezdeményező és eredményes. A tervszerű állományépítő és kádermunka nyomán javult a testület összetétele, a parancsnokok politikai és szakmai felkészültsége. Az indokoltnál kisebb a vezetők és az intézményi n. Gazdasági élet Gazdaságpolitikai munkánk középpontjában a népgazdaság egyensúlyának megszilárdításához való hozzájárulás, az élet- színvonal megőrzése, az életkörülmények javítása állt. Gyorsítanunk kellett az áttérést a fejlődés intenzív szakaszára a termelő és a nem termelő ágazatok arányos fejlesztésével. Arra törekedtünk, hogy megyénkben a kiemelt társadalompolitikai feladatok megvalósításával tovább mérséklődjenek az egyenlőtlenségek. A fejlődés iránya és belső szerkezete megfelelt az előző pártértekezlet határozatának és a VI. ötéves terv területfejlesztési irányelveinek. Emelkedett a munka termelékenysége. Az előállított termékek értéke nagyobb volt, mint a korábbi periódusokban, a gazdasági növekedés üteme viszont nem érte el a tervezettet. Az ipari fejlődés lassúbb volt az előirányzottnál, de dinamikusabb az országos átlagnál. Az építőipar termelése csökkent. A mezőgazdaság az országos ütemet meghaladó mértékben fejlődött. Bővült az idegenforgalom, korszerűsítettük a településhálózatot, nőtt a községek népességmegtartó ereje. A megye gazdasága elsősorban az export növelésével segítette elő a népgazdaság egyensúlyának javítását. A szabályozó rendszer változásai új helyzetet teremtettek; a gazdálkodó egységek fokozatosan, de eltérő rugalmassággal alkalmazkodtak hozzá. Ésszerűbben használták fel a munkaerőt és az eszközöket. Számottevő eredmények születtek az anyag- és energiatakarékosságban, az importtermékek helyettesítésében. Nem eléggé alkalmazkodtak viszont a piaci igényekhez. A beruházásokat korlátozó intézkedések következtében az állami vállalatok, termelőegységek fejlesztésre fordítható pénze évről évre csökkent. A hangsúly a rekonstrukciókra és a nem termelő ágazatokra helyeződött. Az építés részaránya nőtt, a gépek beszerzése visszaesett. Az alapellátást biztosítottuk, mérsékelten emelkedett a kiskereskedelmi forgalom. Fejlődése ellenére sem tudta kielégíteni a növekvő igényeket a szolgáltatás. dolgozók aránya az állományban. A munkásőrök nagy része a párt tagja, szocialista vívmányaink elkötelezett védelmezője, lelkiismeretesen látja el megbízatását. Munkahelyükön fegyelmezetten és példamutatóan dolgoznak. Döntő többségük aktívan vesz részt a közéletben. Az ifjúság hazafias, honvédelmi nevelését, felkészítését - a párt honvédelmi politikájának megfelelően - szélesebb alapokra helyeztük. A végrehajtásban részt vevők együttműködése szervezettebb. Fontos szerepük van ebben az ifjúsági szervezeteknek, az oktatási, a közművelődési intézményeknek, valamint a fegyveres erőknek és testületeknek. A nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása, fejlődésünk ellentmondásai azonban szembetűnővé tették a honvédelmi nevelőmunka fogyatékosságait is. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus értelmezésében olykor bizonytalanság tapasztalható. A tanulóifjúság körében javult, a dolgozó fiataloknál nem volt elég hatékony a honvédelmi nevelőmunka. A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei szervei biztosították a fegyveres erők számára előírt szakképzést, összességében eredményesen teljesítették feladataikat. Sikereket értek el a honvédelmi sportokban, bár több, jó feltétellel rendelkező klub munkája visszaesett. A honvédelmi klubhálózat átfogja az egész megyét; egy részüknél hiányosságok mutatkoztak a szervezettségben, a klubtanácsok munkájában, a mozgalmi életben. Ipar, építőipar Az ipar alapvetően intenzív módon fejlődött, ágazati és területi szerkezete stabilizálódott. A korlátozott fejlesztési összegeket átgondoltabban használták fel. Nagyobb gondot fordítottak a hatékonyságra és a minőségre. A foglalkoztatottak száma csökkent, de ez teljes egészében a fizikai állományban következett be. Kedvező, hogy nőtt a szakmunkások aránya. A középfokú képzés szerkezete megfelelőbben alkalmazkodott az üzemek igényeihez, mint korábban. A megye ipari termelése tíz százalékkal emelkedett; dinamikusabban nőtt a gép- és élelmiszeriparban, mérsékeltebben a könnyűiparban. A növekedés forrása a termelékenység volt. Elsősorban az élelmiszer- iparban - de más iparágakban is - azok a vállalatok és szövetkezetek növelték gyorsabb ütemben termelésüket, melyeknek termékszerkezete jobban igazodott a piac igényeihez. Néhány vállalatnál változatlanul lassú a termékszerkezet-váltás. Nőtt az exportképes, a magasabb műszaki kultúrát képviselő, korszerű termékek aránya. Fejlődött gazdasági együttműködésünk c szocialista közösség országaival. A konvertibilis elszámolású export jelentékeny mértékben nőtt. Ugyanakkor a külpiacon értékesített termékek gazdaságossága - a világpiaci árak és a költségek kedvezőtlen változása miatt - romlott. Az export növelését és az import pótlását jól segítette a vállalatok és a szövetkezetek kooperációs kapcsolatainak bővülése. Ennek hatására valamelyest javult a gépipar anyag- és alkatrészellátása, a könnyűiparé viszont - érdektelenség és minőségi okok miatt - ma sem kielégítő. A készletgazdálkodásban nem léptünk előre. Megyénk iparában csak kevésbé jelentős munkahelyteremtő beruházás valósult meg. A vállalatok többségénél gépi rekonstrukcióra került sor. Új kenyérgyárat létesítettek Csurgón és Barcson, üzemcsarnok épült a Danuviában, a Videotonban, az Unitechnika Szövetkezetnél és a Patyolatnál. Folytatódott a húskombinát, a cukorgyár, a konzervgyár, a pamutfonó-ipari vállalat kaposvári és nagyatádi gyárának rekonstrukciója. Épül a Finommechanikai Vállalat 3. sz. gyárának új üzemcsarnoka. Mindez hozzájárul az ágazat termelésének növeléséhez. Kedvezően változott a gazdálkodás minősége. A vállalatok többsége törekedett az import helyettesítésére, csökkentette a fajlagos anyag- és energiafelhasználást, javította a munkaerő-gazdálkodást. Nem növekedett eléggé azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek a száma, amelyek sikerrel alkalmaztak külföldi licenceket, vettek részt a műszaki fejlesztésben, karolták fel a dolgozók újító kezdeményezéseit. Lassú volt az előrelépés a munkaidő és az eszközök jobb kihasználásában. Vontatottan haladt az új szervezeti és irányítási rendszer bevezetése, alkalmazása. Főként az élelmiszeriparban és a szolgáltatásban jöttek létre önálló vállalatok; a gép- és a könnyűipar nagyvállalatainak belső irányítási rendszere nem változott számottevően. Sok a nem megyei központú vállalat; korlátozott hatáskörük miatt a gyáregységek többsége nem tud elég gyorsan és hatékonyan igazodni a követelményekhez. A kisvállalkozások nagy része árutermeléssel és kooperációval foglalkozik. A vállalati gazdasági munkaközösségek hasznosan járulnak hozzá - az egyéni érdekeltség érvényesítésével - a gazdasági feladatok teljesítéséhez. Az új vállalkozási formák száma a városokban és a Balaton-par- ton szembetűnőbben, a községekben viszont alig nőtt. A gazdasági tevékenységükről szerzett tapasztalatok kedvezőek; működésük pontosabb szabályozást, egyes területeken módosítást és rendszeresebb, következetesebb ellenőrzést követel. Az építőipar helyzetét alapvetően meghatározta a beruházási összegek csökkentése. Az építőipari szervezetek csak részben vagy késve alkalmazkodtak a megváltozott feltételekhez, s emiatt feszültségek keletkeztek. Nem sikerült kihasználniuk az ipari gyártókapacitást, biztosítani az építőanyagot. A szerelési munkák volumene 20 százalékkal csökkent. Az új építésre irányuló - és a korábbinál kisebb - keresletet kielégítették. Az építési igény és a kapacitás viszonya az egyensúly irányába változott. A magasépítés befejező munkáinál ma is feszültség van, a mélyépítésben viszont az eszközök egy része kihasználatlan. Továbbra is sok a felújításra váró épület. A vállalatok nem tartottak lépést a felújítási feladatok ugrásszerű növekedésével, de 1984. második felétől a gondok e téren is észrevehetően enyhültek. Az építőiparban dolgozók száma a vártnál jobban csökkent, ez leginkább a magasépítőkre jellemző. Napjainkra e folyamat lelassult, sőt egyes vállalatoknál megállt; a hiányszakmák összetétele módosult. Az építőipari szervezetek munkájának minősége és hatékonysága - néhány vállalatot kivéve - nem fejlődött megfelelően. A termelékenység változatlan maradt, a termelés csak kismértékben vált ütemesebbé. Vállalkozási készségük változott a piaci helyzet hatására, de az előrelépés nem elegendő. A versenytárgyalások bevezetése kezdetben csak a mélyépítésben, 1984-ben már a magasépítésben is hozott számottevő eredményt. A magasépítők nyeresége alig nőtt, a mélyépítő szervezetek jövedelmezősége csökkent. A TANÉP veszteséges. A DÉLVIÉP és a SÁÉV gazdálkodása, eredménye javult, korszerűsítették irányítási rendszerüket. Leányvállalatok létrehozásával, a fővállalkozások előnyeinek kihasználásával alkalmazzák az új vállalkozási formákat. A vállalatok együttműködése kiszélesedett; az anyagellátásra, a kapacitások és a nagyobb értékű gépek kihasználására, az oktatás és a továbbképzés jobb megszervezésére közös irodát hoztak létre. Egyre több építőipari szervezet kapcsolódik be a magánerős lakásépítésbe. A saját vállalkozásé lakásépítés és -értékesítés azonban még kevés. A tervezők munkája differenciáltan fejlődött. A műszaki tervek minősége javult egy kissé, de a szerződéses határidők betartásával még több helyen gond van. A tervező vállalatok között is éleződött a verseny. Lassú javulás tapasztalható ä lebonyolítók munkájában, a megbízók érdekeinek képviseletét azonban még nem mindegyik vállalat tudta következetesen ellátni. A megyei intézkedések eredményeként javult a beruházások előkészítése, ütemesebben haladt az építési területek átadása.
