Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-07 / 55. szám

4

Somogyi Néplap

1985. március 7., csütörtök

IRÁN YV ON ÁTOK A SZOVJETUNIÓBA

700 vagon búzát szállít a Szovjetunióba márciusban a gabonaforgalmi vállalat körzeti üzemének tárháza (Nostra). 30-40 vagont töltenek meg naponta. Ha a szállítás úgy kívánja, szombaton és vasárnap is dolgoznak.

Kevesen mentek kis településre

Á nagy forgalmat kedvelik

A városok és a nagyobb települések üzleti képéihez hozzátartoznak a kiskereskedők. Eldugott kapualjakban, vagy az új lakótelepek árkádjai alatt nyitnak kis üzleteket.

Rövid idő alatt elfogadtuk őket, nem egy esetben pedig egyenesen kívánatosnak

tartjuk a megjelenésűiket. A lakossági ellátást segítő kiskereskedőket a tanácsok és a. Kiosz többek között pavilonok építéséivel és tevékenységüktől függően adókedvezménnyel segíti.

1982Hben jelent meg a rendelet, amely lehetővé teszi a magánkiskereskedelem tevékenységet. Miként változott azóta Somogy kereskedelmi ellátása? Dóri János, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője:

— A megyei tanács végrehajtó bizottságának állásfoglalása szerint az ellátás javítása és egyenletessé tételének érdekében a tanácsoknak ösztönözniük kell a magánkereskedők működését. örvendetes tény, hogy számuk 30 százalékkal nőtt és a múlt élv végén elérte az 1440-et. A növekedés elsősorban a Baliaton-partoin és a városokban jelentős, szakmailag pedig a vendéglátóiparban és a szolgáltatások terén számottevő. A Balaton-parton tavály például jószerivel csak a magánkereskedők növelték az ellátóhálózatot.

— Sok vagy kevés Somogybán a magánkereskedő?

— Számuk és a forgalomból való részesedésük az-országos átlagnál nagyobb. Ez azt is jelenti, hölgy bizonyos területeken pótolhataöano'k, ugyanakkor gyorsaságukkal, bővebb választékukkal, rugalmasabb üzletpolitikájukkal pezsdítő hatással vannak az állami szektor üzleteire is. Vannak azonban olyan problémák is, amelyeket nem sikerült megoldani a kiskereskedők révén sem.

Ilyen például a kistelepüléseik ellátása és az étekni- szenkeresikedalem. Bár adó- kedvezménnyel és egyéb segítséggel is igyekeznek a helyi tanácsok megnyerni a magánkereskedőket, mégsem sikerüli számottevő eredményeket elérni.

— Amikor a magánkereskedelem jelenlegi formája kialakult volt az áruhiány, és egyes esetekben ma sincs másként.

— És voltak visszaélések, esetenként kirívó szabálytalanságok is. Ezeknek szigorú intézkedésekkel kívánjuk elejét venni. Bizonyos importtermékek értékesítését például megtiltottuk a magánkereskedőknek, fokozottabban ellenőrizzük a tevékenységüket, emellett a tanácsok és a kiskereskedők érdekvédelmi szerve, a Kisosz meggyőző, orientáló szerepet is magára vállalt. Az ellenőrzések szigorúbbak, ez jelzi, hogy az elmúlt évben 63 magánk iskaresked ő mintegy 250 ezer forint bírságot fizetett szabálysértésért. A létszámukhoz képest nem sok a szabálysértő, de a visszaélések károsultjai a kedvező statisztikai adatok ellenére is becsapottnak érzik magukat.

— Mi várható a továbbiakban?

— Üzleti és hangulati stabilitásira lenne szükség. Ehhez azonban szükség van az árualapok növekedésére, hitelekre és az ellenőrzés itiegelőző szerepének fokozására. A közelmúltban megjelent a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvény. Ennek keretein belül működve várható csak el, hogy a közvélemény jobban be tudja fogadni a magánkereskedőket, akiknek tevékenységét, annak szükségességét eddig is csak esetenként kérdőj elezte mag.

Nagy Zsóka

Kevés az interpelláció

Útépítést szerveztek

Nagyobb a vita a bizottságokban

Egyre nagyobb követelményeket állítanak az emberek azok elé, akik őket képviselik a tanácsiban. Ki is mondják, hogy olyanokra adják szívesen a voksukat, akik elmondják a véleményüket, s harcolnak az érdekeiként, ha szükséges.

Ez a nagyobb követelmény Kaposváron is érződik mind a tanács, mind a lakosság részéről. A városi népfrontbizottság a közelgő választásokra való tekintettel a tanácselnök értékelése alapján, mérlegre tette a kaposvári tanácstagok több mint négiy és fél éves tevékenységét.

A múlt választáskor harmincöt új tanácstag került a -nyolcvanhat tagú városi testületbe. A tanács a népfrontbizottsággal (karöltve minden^ megtett, hogy fölkészítse őket közéleti munkájukra. Az első beszélgetésék (hasznosak voltak. Két és fél évvel ezelőtt az indokolta összehívásukat, hogy csökkent az aktivitás az üléseken, sőt a látogatottság is. A bátorításnak, a jó munkamódszerek átadásának megvolt a hatása. A város néhány népfrontkörzetében, mint a donneriban, a cseriben, öntevékenyen is foglalkoztak az új tanácstagokkal.

Ötven tanácstag tevékenykedik a bizottságokban. Gazdag tapaszitialatukikal segítik a döntések előkészítését. E kisebb csoportokban azok is bátrabbak, akik a tanácsülésen nemigen szólalnak meg.

A városi tanácsnak meghatározó szerepe van az egész megyesziéklheilyeit érintő döntésekben, tehát nem mindegy, hogy a tagok hány százaléka van jelen. Sajnos. Kaposváron volt olyan ülés, ahol az elvárhátánál kevesebben jelentek meg. Az 1980. évi 85 százalékos megjelenési arány tavaly tizenhárom százalékkal kisebb volt! A rossz kiválasztásit jelzi, hogy akad olyan tanácstag, aki a megválasztása óta egyetlen tanácsülésre se ment el. Éppen ezért javasolták többen is: a jövőben hívják vissza azokat, akik alkalmatlanoknak bizonyulnak.

A tanácstagok fele mondta el a véleményét az üléseken. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a másik fele passzív volt, hiszen némelyikük a vb-ülésen, másak pedig a bizottságokban fejtették ki véleményüket. Egyik-másik tanácstag, aki nem szívesen szólal föl, igen aktív volt a választókerületében, társadalmi munkát és egyebeket szervezett.

Az interpelláció jó fegyver a tanácstagok kezében. A négy és fél év alatt hatvannégy hangzott el a húsz tanácsülésen. A tanács vezetői az utóbbi két évben külön intézkedtek, hogy alaposan vizsgálják ki az interpellációkat, ugyanis előfordult,- hogy az apparátus le akarta rázni a „kisebb ügyeket”. Sok vagy kevés ez az interpelláció? Erre nincs pontos mérőeszköz. A városi népfronttiitkár mégis úgy ítélte meg, hogy többre volna szükség, hiszen annyi a feszítő gond Kaposváron.

A népfrontbizottságok és a körzeti pártszervezetek minden segítséget' megadnak a tanácstagoknak, elősegítik a jó kapcsolatukat a lakossággal. Különösen fontosak a tanácstagi beszámolók, ezek évről évre tartalmasabbak. Sajnos, előfordul olyan isi, hogy egyikük-má- siikuk csak a stencilezett vázlatot olvassa fel, s nem gyűjti össze a körzet eredményeit, gondjait. A jövőben csak az olyan, beszámoló járhat eredménnyel, amelyikben csokorba gyűjtik ezeket Is.

A tanácstagok szervező munkájának köszönhető, hogy húsz kilométernél több a szilárd burkolatú út a városban, s tavaly megépült öt kilométernyi gázvezeték. A mindegyiküknek járó tízezer forintos alapból az apróbb panaszokat orvosolják. Erre a pénzre ezután is szükség lesz.

Sok mindentől függ a tanácstag tekintélye. Attól a testülettől is, amelyben tevékenykedik. Nyilván jobban figyelnek a szavazatára, ha majd több változatban készülő tervek közül választhatják ki a legjobbat. Az is fontos, hogy a tanács tartsa meg a szavát, amikor rajta keresztül ígér valamit a városrésznek.

Lajos Géza

Galvanizáló

berendezések

Csurgóról

Új termékekkel kísérleteznek

Magyarországon sokáig senkii sem foglalkozott a galvanizáló berendezések gyártásával. A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet a hazai igényeket és a külföldi lehetőségeket felmérve tizenöt évvel ezelőtt megkezdte a készítésüket, ám sokra nem juthattak, hiszen nem volt elegendő (kapacitásúik. 1981- ben állították föl ihiainminc- mlilliMó forintos beruházással új szerelőcsarnokukat. Alkkor jövedelmező exportkilátásokról beszéltek. Hogy váltak vallóra elképzeléseik? — kérdeztük Hofferka Gyulától, a Metatux Ipari Szövetkezet elnökétőll. Történt ugyanis, hogy időközben megszűnt a nagy szövetkezet, külön utat jár az egykor ipari részleg és a ruházati is.

— Panaszra ugyan nincsen okunlk — mondja az elnök, majd hozzáteszi —, de azok az exportlehetőségek, sajnos, nem váltak be.

Külföldön úgy kérik a galvanizáló (berendezéseket, hogy a gyártó egy teljes gyárat, vagy üzemrészt szereljen föl, készítsen technológiái előírást, s tanítsa be a dolgozókat is. Erre, sajnos, ma még nem képesek a csurgóiak. Mondják, azért, mart kicsi a létszámuk, s kicsik a lehetőségeik is. Keresltek volna kooperációs partnert, de mert ennek a munkasornak nincsenek hagyományai Magyarországon, hát le kellett mondaniuk erről. Saját maguk nem voltak képesek arra, hogy egy külön menedzselő csoportot (hozzanak létre, hiszen a bérszabályozási rendszerünk erre nem adott lehetőséget.

— Talán egy-két év múlva eljuthatunk odáig, hogy saját dolgai árukat úgy intézzük, ahogy ndkünik tetszik. Addig be kell érnünk a hazai piaccal, s ez nem kis dollog. Rajtunk kívül ugyanis senki sem gyárt hasonló berendezéseket, így termelési értékünk kétharmad része itthon talál vevőre. Importot helyettesítünk, s ez már önmagában is nagy szó. Ami a fej.lesztéselink ellen szól, hogy az elmúlt három évben, s a következő háromban azt a Mtelt törleszti ük,

melyet a hartniincmiilliós beruházásunkhoz vettünk

igénybe. Ennek ellenére bízunk abban, hogy tovább lehet lépni. Életképes cég a Metallux. 1982-ben 125 dolgozóval, 56 millió forint értékű berendezésit forgalmaztunk, 1984-iben pedig 95 termelő dölgozóval 65 millió forint értékű lmunkét tudtunk megcsinálni. A múltkoriban Kairóban tárgyaltunk, áráinlk alapján megnyertünk egy versenytárgyalást. Mégis az angolokkal kötöttek megállapodást az egyiptomiak: ők mindent tudtak biztosítani. Ma a legnagyobb tőkés partnerünk az osztrák Ogu- sza cég, részűikre bizonyos részegységeket készítünk. Hogy megmarad janak az üzleti kapcsolataink még arra is hajlandók voltunk, hogy ipari gyémánt csiszolásába kezdjünk, ők adtak gépeket, s ők tanították be Ausztriában a dolgozókat is. Kéthetente visszük hozzájuk személygépkocsival a csiszolt kincseket.

Az elnök irodájában egy különleges berendezés prototípusát láttuk, amit a Videoton számítástechnikai' intézetben csinált egy gmk. Bonyolult renszerével alkalmas arra, hogy a dolgozók pontos munkaidejét rögzítse, majd számítógéphez is kapcsolható lesz, ezáltal a bérszámfejtők munkája köny- nyíthatő. Mindössze nyolcvanezer forintba kerül, mondják, van rá piac, csakúgy, minit a többi fejlesztés alatt álló berendezésünkhöz. Az OMFB segítségével dolgoznak modernebb galvanizáló. felületkezelő gépeken. Készül egy olyan gépsoruk, amivel az élelmiszeriparban használatos műanyagrekeszeket tudják tisztítani. (Ezt egyébként a Csongrád megyéi Húsipari Vállalatnál fogják kipróbálni.) Angol li- cenc alapján olyan gépet fognák forgalomba hozni, amely alkalmas a nyomtatott áramkörök zsírtalanítá- sára.

Hofferka Gyula elmondta, hogy a termelés növelés érdekében szerződést kötöttek kooperációra a Hegybát- szenitjafcalbi Építőipari Szövetkezettel, a segesdi termelőszövetkezettel és a Nagyatádi Autójavító Kisszövetkezettel is, amely például festést végez részükre.

Nagy Jenő

Nem lesz a te talpadnak nyugalma

31.

— Hát ti, hogy s mint.

Éfiim ?

— Csak szeletelgetjük a karéj ókat abból a nagy kenyériből, ami az év.

Éva akkor hallotta először bundásoknak csúfolni a bun- d istákat.

— Hiansod?

— Nagy baj ért bennünket, Mariiánnom: megkapta a mozgósítási parancsot, be kelllett vonulnia a pécsi Frigyes laktanyába.

Hallgatva baktattak.

Éva hamar beletanult a paraszltasszonyi szerepkörbe anyósa mellett, akii maga adott példát mindenben. Bár lányfc arában is észben tartotta az évszakok parancsolta munkákat, most ez kötelezővé Vált számára. Apósa diktált a családban, ő mondta meg, miikor (kell indulniuk Hanssal a latyakoSodotít, tócsákká vált havat teeregetni a Hideg-völgyi tagba, mikor kezdjék a boronélást, henige- írelóst. Nemsokára megbontják majd a prizmákat, hogy vetókrumpliit válogassanak, csak a kutya egye már meg ezt a tavaszi telet végre! Megkezdik a szőlő nyitását, kötözését is. Ezekben a férfi parancsol. Az asszony dönt ábhan, húshagyó kedden elkezdik-e a paprika, káposzta palántázását, melyik márciusi nap alkalmas a konyhakertiek ve- temányezésére. Az ő dolga tojásokra ültetni a kallóst, jól tartani a kikelt sárga csibéket köleskásával, apróra vágott zsenge csalánnal.

— Nem a ti Szepi-tek az ott? — bökött orrával a templom felé Stagl Marianne. — Mit akarhatnak, hiszen vasárnaponként is csak a templomkertben várják ki a mise végét?

A fiú észrevette őket. Ku- vaszügetéssdl szaladt oda hozzájuk.

— Hé, nővérkém, nem akarsz te is a falu szeme lennii? Megyünk fél a toronyba a barátokkal őrszemnek, hogy idejében jelezzünk.

Aszályos nyarákon aratás- időben onnan kémlelték a határt a tűzkiáltók. Éva — maiga sem tudta volna megmondani miiért — annak a csalódását élte át, aki a sa- vanykás sóska helyett tévedésből lósóskéba harap: keserű tett a szája íze.

— Csak vigyázz, nyakadat ne szegd!

öccse és a másik két le- gányke már trappok is, port rúgva. Ki bízta meg ezeket, hogy Erdős szemei legyenek?

— Kivonulltok megnézni őket, Éfiim?

Volt valami Marianne hangjaiban, ami arra késztette Lamgnét, hogy ránézzen.

— Van is nékem arra időm, Maniánnom.

— Mondják, Szülőkből is solkan átkerékeznek ma német katonát látni.

— Ha jönnék, itt lesznek.

— Láttad azt a tákolmányt a bundlház előtt? Sánta Vankék már (tegnap eltervezték mit és hogyan ... A legnagyobb zászlóra Lisz- ka anyja, hímezte a napkere- ket.

Langné nem fűzte tovább ezlt a cérnáit. Néhány ház- hossznyit ismét némán léptek meg.

— Mintha az orrod vére folyna, Éfiim. Tudom, Han- son jár az eszed.

— Anyárrm is ... Valami érhette, talán még Zwuk doktor se -tudja, mi. Az is többet „rendel” a bundház- ban, rhint a saját rendelőjében.

— A baj mindenhol megtalál.

Gondban váltak el. Éva megfigyelte, itt is, ott is kint vannak az emberek az udvaron, várakozásukat tevékenység látszatával leplezve. Aznap álig kót-bárom gazda indült a határiba kocsiján megadni a földnek, ami megilleti. Ezek viszont tüntétően hangos astorpat- togtatással kocsiztak végig a falun, hogy egész Erdős lássa: őket nem tartja itthon a Wehrmacht vonulása. Közöttük volt Stagl Marianna apja, Bieber Lorenz és Bi-tt- ner Rupert is. Szombaton egyébként az volt a rend Erdősön, hogy csak délig foglalhatta le a munka a gazdát a haltárban, délután az udvart takarították, az istálló környékén találtak dolgot.

Az erdős! férfiak reggelinél kicsit politizáltak Teleki Pál miniszterelnök öngyilkosságáról; a csütörtöki újság meg sem írta, hogy önkezével vetett véget az életének, csak a pénteki közölte ezt is. Bititner Rupert tegnap Szigetváron járt, ott már találgatták, miért ment önként az úristen nyakára gróf Teleki.

(Folytatjuk.)