Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
10 Somogyi Néplap 1985. március 26., kedd HOL ALAKULNAK VÁLLALATI TANÁCSOK? Több vállalati közösség döntött már, hogy államigazgatási felügyelet alatt marad, vállalati tanácsot alakít, vagy a közgyűlési, küldöttgyűlési formát választja. Ma már az iparvállalatok dolgozói is tudják, hogy számúikra mit javasolt a minisztérium, s április 30- ig módjukban áll javaslatokat tenni. Egyúttal közölniük is kell, hogy mikor kívánják életibe léptetni az új vezetési formát. A program szerint ugyanis 1986. december 31-ig minden cégnek át kell térnie az új rendre. — Türelmesek vagyunk, hiszen a mostani változások nemcsak jelképesek — mondja Deák János, az Ipari Minisztérium szervezetfejlesztési főosztályvezetőhelyettese. — A vállalatoknak most kall átgondolniuk, hogy ezután mennyire önállóan dolgoztatják a gyárakat, üzemeket. S nem kell feltétlenül darabjaira hulltam agy vállalatnak, alapíthatnak leányvállalatot, vagy a belső elszámolásra, a jóival nagyobb önállóságra késztethetik a részlegeket. Nincs tökéletes vállalat, ahol ne lehetne több jogot adni az egységeknek. A mi javaslataink sem megfeldbezhetetlenek, hiszen az íróasztali mellől nem láthatunk mindent, ezért várják a módosító javasltatokat. — Az államigazgatási felügyelet viszont kötelező érvényű 40 vállalat számára. — Valóban, negyven céget államérdek miatt idesoroltunk. A bányákat például azért, mert az országnak gazdasági stratégiai érdeke, hogy a «természeti kincseket az előzetes tervek szerint kiaknázzák. A szénbányászatot fenn kell tartani, nem tehetjük ki a piaci hatásoknak. A szénhez hasonlóan az alumínium is stratégiai terméknek számít és — közüzemi szolgáltatásai miatt — a kőolajjal és földgázzal gazdálkodó OKGT is állami felügyelet mellett dolgozik tovább. Honvédelmi kötelezettségei miatt ugyancsak több vállalatot kellett még idesorolnunk. — Az említett vállalatok viszont így jóval kisebb önállósággal bírnak, s ez megszabja a lehetőségeiket is. — Az államigazgatási felügyelet nem zárja ki a részlegék fokozottabb anyagi érdekeltségét és önállóságát. A műszáki fejlesztő és karbantartó részlegek maguk" is járhatnak munka után, hiszen a szűkös fejlesztési lehetőségek miatt aligha van rájuk mindig szükség. Márpedig. ha önállóan számolnak el, érdekükben áll, hogy mindiig legyen munlkájuk. — A vállalatok zömét valószínűleg vállalati tanácsok irányítják majd, de min múlik, hogy még az idén, vagy csak 1986-ban csatlakozzanak? — Mi fele-fele arányban soroltuk be a váltaltaltokat, így az idén 197 alakítaná meg a tanácsot. Azóta több megyéből szóltak, hogy ők bizony siettetnék, de a mi besorolásunk szerint csak jövőre következnének. Mindenkinek megmondták, hogy nem ragaszkodunk a határidőkhöz. Ha felkészültek, akkor előbbre hozhatjuk. Ám egy szakmailag nem megalapozott döntés később visszaüthet. Ha leányvállalatot akarnák alapítani, akkor azt például meg kell várni. A leányvállalat vezetői csak akkor vesznek részt a tanácsüléseken, ha róluk van szó. ök ugyanis önállóbban dolgoznak, mint mások. S ha egy műszaki fejlesztő részleg és a vidéki gyáregységek viszonylag önállóan dolgoznak, ák,kor az ottani vezetők ugyancsak tagjai lesznek a tanácsnak. Arról is dönteniük kell az előkészítő bizottságoknak, hogy az üzemeket, gyáregységeket milyen arányban képviseljék. Nincs kötött szabály. Lehet a termelési adatok alapján és lehet a nyereség szerint. Szerintünk az utóbbi a szerencsésebb, hiszen a magyar gazdaságban egyre mlkálbb azoik a vállalatok élnek meg, amelyek nyereségesek. — Nyilvánvaló, hogy a közgyűléses forma csak azoknál a cégeknél szerencsés, ahol nincsenek többen ötszáznál, hiszen ott képesek a dolgozók átlátni a gyár dolgait. — Mi is úgy gondoltuk, s bár határt kellett húznunk, nem kívánunk mereven ragaszkodni az ötszázas számhoz. A közgyűlés évente egyszer, vagy akár többször >s összehívható, s ahol több vidéki telephely vain, ott a küldöttgyűlés is jó megoldásnak látszik. Természetesen a közgyűlés által választott vezetőség évente többször is ülésezhet. Látszólag ez a legdemokratikusabb forma, ám a legnagyobb élűén tétekre is itt számíthatunk a munkavállalók és a munkáltatók között. A munkásnak ugyanis arról kell döntenie, hogy a stratégiára szavazzon, vagy ma lehetőleg miniéi több pénzt kivegyen a kasszából. Nagy dilemma ... — A vállalati tanácsok és a közgyűlések mindenképpen csorbítják az igazgatók hatalmát. Ezért történhetett meg, hogy néhol — a dolgozókat nem kellően tájékoztatva — gyorsan döntöttek. — Valóiban, ez a demokrácia próbálja is, s ahol manipulálják a választást, ott nem sok haszna lesz. Am attól egyetlen igazgatónak sem kell tartania, hogy kiszolgáltatott helyzetben lesz, és szakmailag megalapozatlan terveket kell végrehajtania. A jogszabályok szerint a vállalati tanácsok csak stratégiái kérdésekben dönthetnek. Irányokat és arányokat határozhatnak meg, de hogy mit gyártsanak és mennyit, arról az igazgató határoz. Megtörténhet, hogy az igazgatót leszavazzák és más stratégiát kell követnie, mint amit jónak lát. Ám, ha menetközben újabb érvei adódnak, összehívhatja a vállalati tanácsot, s újból megvitathatják a követendő irányt. Az igazgatónak sem érdeke, hogy szó nélkül végrehajtsa a mások által javasolt stratégiát, s aztán, öt év múlva azt mondja: „Na, ugye megmondtam”. A vállalati tanács elnöke nem utasíthatja az igazgatót, inkább felügyeleti joga van. Az igazgatónak egyébként így nagyobb mozgásszabadsága lesz, mint amikor a minisztérium gyakorolta ezt a jogot. Dalia László Áz első kaposvári manöken Telefonszám nélkül Az Ez a divat című lap közzétett egy fölhívást; új arcokat kerestek maneken- nek és fotomodellnek. Hatszáz jelentkező ostromolta meg a felvételi bizottságot. A kétévenként megrendezett tanfolyam harmincöt végzőse között egy somogyi kislány is volt márciusban. Német Éva mosolyog a kislány szóra. A Petőfi utcai harmadik emeleti lakáson férjének, Horváth Lászlónak neve áll. Kisfiúk hat-, a kislányuk ötéves. A divatlapokból ránk mosolygó hölgyek családi hátterét hajlamosak vagyunk „lazábban”, nem ennyire hagyományosan képzelni. — Kislány korom óta vonzott ez a pálya. Sűrűn for- gatam a képeslapokat, olvastam a fotomodellek életéről szóló cikkeket. Sokszor megesett, hogy a közölt testméreteik megegyeztek az egyémmel. Ilyenkdr mindig arra gondoltam, miért ne lehetnék én is ott. Tavaly szeptemberben volt az Állami Artistaképző Intézetben a felvételi, ami után el sem akartam hinni, hogy sikerült. A felvételi bizottságon kívül több fotós is ott volt, előfordult, hogy egyi- künk-másikunk címét még mielőtt a bizottság elé léptünk volna elkérték, mert épp olyan arcot kerestek egy-e©' munkájukhoz. Tőlem is kérték a telefonszámomat, és kicsit furcsán néztek rám, amikor mondtam, hogy nincs telefonom és kaposvári vagyok. A nyolchetes tanfolyamon dzsessz-táncot, akrobatikát, pantomimet, színpadi mozgást, divattörténetet és színészi mesterséget tanultunk. A tanfolyam végén vizsgát tettünk, így képesítésünk most maneken és fotómodell. Eddig Horváth Lászlóné története. Egyetlen kérdésre kértem még választ. Arra, hogy mit kezdhet egy maneken és fotómodell, akinek ráadásul óvónő a szakképzettsége, egy megyeszékhelyen? — Szinte biztos, hogy a fővárosiakkal nem vehetem föl a versenyt. Ha azonban kedvező munka kínálkozik, alkalmanként szívesen fölutazom. Bízom abban, hogy Kaposváron is lesz majd munkám. Egyelőre azonban örülök, hogy elvégeztem a tanfolyamot. Fotós kollégám dolgozik: elégedett riportalanyával. Látszik: tud viselkedni a fényképezőgép előtt. V. I. LESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te talpadnak nyugalma Szakmai programok kiállításon 44. V. 1. „Taksony község küldöttsége előtt Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes a magyarországi svábok kitelepítésével foglalkozott... Rákosi Mátyás közölte a takso- nyi telepesekkel, hogy ezek az országszerte általános panaszok hamarosan megfelelő megoldást nyernek, remény van ugyanis arra, hogy addig is, amíg az amerikaiak újra lehetővé teszik, hogy a potsdami szerződés értelmében Németország amerikai zónájába legyenek szállíthatók a kitelepedő svábok, a Szovjetunió jön Magyarország segítségére oly módon, hogy bizonyos számú svábot Németország szovjet zónájába is befogad.’’ (Somogyvármegye, 1947. július 21.) 2. Nem tudom dátumozni, mikor kezdtem visszavágyakozni lánykoromba. De mostanában sokszor az a búzatáblatenger jelenik meg előttem állom és ébrenlét mezsgyéjén. És újra ott fekszem abban a sárga száltengerben. Fülembe zizegi a csendet, kreppráncos halvány eget ringat fölém. Minden porcikámiban ott alvad a nyugalom; apám haragja is szétolvad bennem — gazdának bosszúság a lehevent gabona —, nem íövisezik szavai a lelkiismeretemet. Olyan ártatlan a világ! Valahonnan rég holt nagyanyám hangja siseg a kalászosokkal: „Pé- ter-Pál: gabonagyökér rothad már ... Kilián: kaszás beálljon ám!” Belesimulok a világ álmába, és olyan egyszerű, bizodalmasjó minden. Valahogy nekem ez a fölém boruló szőke száltenger és a szavakba vehetetlen nyárillat jelenti a gyenekilánykort. De álomimezsgyés visszavágya- kozásomat kaszák búzaderekat metsző serrenése, durva bakancsok tarlótörő lépte szaggatja. Csukott szemhéjamon át is látóm a pengék cilkkanását; kiáltani kellene, hiogy észrevegyenek, de néma a szám, testemet millió gyökérről béklyózza a gabonaerdő. Már lendül a penge, hogy érett kalászok között learassa az éretlent, amikor sikerül megéhrednem. Learattunk, elmasináltunk 1947-lben is. Apám az idén nem idézte fel a régiek Ladis- taus-napi mondását: „Keresi László, hol az arató”. Kedvetlen nyarunk volt, a betakarítás öröméből nem éreztünk semmit, mert tudtuk, nem magunknak aratunk. Loptunk a magunkéból. Élnünk azért nekünk is kell! Nem a sajátunkban vagyunk már. Szemét sorsára jutottunk, kisöprűztek bennünket apámék fedele alól is. Magtalan, öreg felvidéki telepespámák juttatták a szülőházamat, melyet még nagyapám ragasztott a Hideg-oldalhoz. Minket meg odaparanesoltak Bürgerék nyakára. Azt mondják, Hauser Henni keze benne volt, ő is szorította annak a lapátnak a nyelét, amelynek lapján kihajítottak minket, pedig — ezt is beszélik — megbillent köztük a mérleg nyelve, amikor Nyári Péter, a másik parasztpárti fejes elkezdte a komon isták nótáját fújni. „Te elweresed'tél, Péter, én meg maradok a Kovács üllője mellett”, ezt mondta volna Henrik a a cimborájának — apám szerint. * Nem tudok én már eligazodni a világon: Resch Péter kompániája, a kisgazdapártiak meg úgy pattognak szerteszét, mint egy gatyakorcnyi bolha — így apám —, merthogy a vezérük, aki miniszterelnök is volt, odakint maradt valahol Nyugaton. Bürg érékén mér ott élős- ködtek Fuchsék is, nekünk csak a konyha jutott, hátul a házban. Tizenhatan szorongtunk egy fedél alatt. Tudom már: nem a test ernyedtsége a legrosszabb, hanem ha a lélek erőtlenedik el az emberben. És ahogy Mózes mondta az Unnak a Sinai-hegyen, én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok, hogy elmondjam a lélek gyámoltalanságát. A telepesek 47 tavasza óta vannak a nyakunkon; valahonnan a Felvidékről keveredtek ide, hogy kiszorítsanak minket a falunkból. Sohasem hittem vólna, hogy apámék hitvány kis hajlékára is szemet vet valamelyikük. Hiába magyarázták — nem tudták elhitetni —, hogy ez az öreg, magtalan Szánya meg a felesége nem fért már meg a Vank-ház- ban, annyian vannak ott, mint kölykezés után a pat- kányfészekiben. Nökünk nem kell egy fedél alatt laknunk velük, mint Somme- réknek valamelyik befurakodott famíliával; legalább ez a keserű pohár eltávozott tőlünk. Sommer Vincét az öccse, Nyári Péter tétette listára, ne mondhassa neki, hogy kivételt csinál a saját retyerutyáj ával! Testvér a testvérrel viaskodik, ilyen időket élünk. * Utalás Veres Péter alel- nök és Kovács Imre főtitkár illetve a bal és a jobb szárny közötti ellentétre a Nemzeti Parasztpártban. (Folytatjuk.) az Utazás '85 A nemzetközi idegenforgalmi kiállítás keretében több szakmai programra került sor hétfőn. A francia idegenforgalmi hivatal és a Transtours francia utazási iroda képviselői találkoztak magyar újságírókkal, és elmondták: az elmúlt évben csaknem 40 ezren érkeztek Franciaországból Magyarországra, és megközelítően hasonló számú magyar állampolgár látogatott turistaként, vagy üzleti céllal Franciaországba. E számok is arra mutatnak, hogy a két ország közötti idegen- forgalomban még nagyon sok a kiaknázatlan lehetőség. A turistaforgalom fokozására az elmúlt évben együttműködési megállapodást írt alá a magyar és a francia utazási irodák szövetsége, melyben megállapodtak, hogy 15—20 százalékkal növelik mindkét irányban a vendégforgalmat, különösen a csoportos turizmust. A Transtours több magyar utazási irodával és a MALÉV-val áll kapcsolatban, s ezek közvetítésével változatos programokat kínál Franciaországban. Így például a 4 napos „Párizs és riviéra” elnevezésű programot vagy a loire-völgyi kastélyok meglátogatását. A Dalmacija Tourist jugoszláv utazási iroda képviselői az Atrium Hyatt-szálló- ban ismertették a magyar turistáknak szóló ajánlataikat. Davor Tornas, az iroda kelet-európai igazgatója elmondta, hogy az idei nyári szezonra elsősorban a 8 napos tengerparti üdülést ajánlják a magyar turistáknak a Splittől 40 kilométerre fekvő Ruskamen- szállóban. A kellemes környezetben lévő üdülőközpont különösen kedvelt a családosok körében; az üdülők strandolhatnak, válogathatnak a gazdag sportprogramok között, s megismerkedhetnek a dalmát konyha különlegességeivel. Erre az útra a Malév Air Tours irodáiban fizethetnek be az érdeklődők. Az NSZK-ba utazóknak szóló kedvezményekről tartottak tájékoztatót a Német Szövetségi Vasutak és a Lufthansa képviselői. Elmondták, hogy a két ország közötti turistaforgalom növelése érdekében április 1- től az NSZK-foeli turisták a repülőjegy normál áránál 40 százalékkal olcsóbban utazhatnak Budapestre. A magyar utazók is kedvezményesen repülhetnek az NSZK-ba: április 1-től csökkentik az úgynevezett apex díjtételű repülőjegyek árát, így például egiy frankfurti repülőjegy a korábbi 8033 forint helyett 7171 forintba kerül majd. Ugyancsak újdonság, hogy az eddiginél több nagy városba, például Brémába, Hamburgba és Hannoverbe is lehet majd apex jeggyel utazni.
