Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26., kedd Somogyi Néplap 11 DÉL-DUNANTŰLI IS, ORSZÁGOS IS... Regionális tv-adások Pécsről Jó szívvel adni A Pálmajorban élő Berli­oza Jánostól idegen a szá­mítás. Magától értetődő ter­mészetességgel adja két ke­ze munkáját és szabad ide­jét. Még csak azt sem fo­galmazta meg magában, hogy ő közösségi ember, olyan, aki soha nem mond nemet, ha társadalmi mun­kára kérilk. Úgy segít, hogy eszébe sem jut viszonzást vagy akárcsak elismerést várni. Meglepi, mikor el­mondom, mennyi dicséretet hallottam róla a nagybajo­mi bölcsődében és óvodában a több mint tíz éve rend­szeresen végzett társadalmi munkájáért. — Egyszerűen szívesen csinálom. Látom ugyan, hogy vannak olyanok, akik csak a maguk hasznát né­zik: akiknek náLamnál sok­kal több van, mégis zsugori­an számolgatják, „mi éri ,, meg" ... Végülis ez engem nem érdekel. Nem hason lít- gatom magam, hogy meny­nyit kap és ad más és mennyit én. Megteszem, amit tudok, s máris egy- gyel többen vagyunk ezen az oldalon. Benicza Jánosl a Somogy Ipari Szövetkezet nagybajo­mi üzemegységének aszta­losa. Tizenhét éve kezdett ugyanebben a műhelyben, pedig ma is csak harminc­két éves. Felesége, aki most hathetes harmadik kislá­nyukkal van gyesen, szán­tén a szövetkezet dolgozója. — A gyerekek adják az életem értelmét. Nemcsak a sajátjaim. Minden gyereket szeretem. S bármit megte­szek, hogy nekik jobb le­gyen. mint nekem volt. Én állami gondozott voltam ita­lán ez alakította ki bennem, hogyha az óvodában polcot kell fabrikálná, azt legalább olyan fontosnak érzem, mint az otthoni tennivaló­kat. Egy munka annál töb­bet ér, minél több ember látja hasznát, ha sokan örülnek neki. Hogy van-e rangja a társadalmi mun­kának? Nem tudom. Azt hiszem, ez csak azoknak a körében ad tekintélyt, akik maguk is készek tenni. Kü­lönben nem is ez a fontos, inkább az a jó érzés, amely egy-egy ilyen munka után eltölt. Aki ezt átélte, aligha mond olyat, hogy köszö- nömmel már tele a padlás, azért a boltban semmit nem adnak. 1977-ben házasodtak ösz- sze, s bármiféle hozomány vagy szülői segítség nélkül kezdték saját életüket. Egyéb laikáshozjutási le­hetőség híján akkor vették 30 ezer forintos QTP-köl- csönből a nagyon, szerény pálmajori házat. — Hogy szerény? Látta volna csak pár éve! Azóta már fürdőszobát csináltam, bevezettem a vizet, egy kis műhelyt is kialakítottam. Az idén még két métert akarok ragasztani a házhoz, így békerül a WC és a kamra is. A fizetésem 4200 forint. Három gyerek van, ez meghatározza, hogy egy­szerre mire mennyi juthat. A fiatalembernek aligha tehetne bárki szemrehá­nyást, ha csak saját gyara­podásával törődik. Hiszen itt korántsem a javak hal­mozásáról van szó. Kimondatlan kérdésre vá­laszolt, mikor azt mondta: — A kevesebből vala­hogy jobb szívvel tudnak adni az emberek. A tár­saim, akikkel a munkásőr­ségben megismerkedtem; akik velem dolgoztak az óvodában vagy akik itt, az üzemben elsőiként vállalják a túlórát, mind munkásem­berek. Vlan, aki azzal tér ki, hogy kevés az ideje, más az anyagi gondjait pana­szolja, valójában az egész csak attól függ, ki akarja csinálni és ki nem. Én pél­dául azt sem igen tudom, mi a szabad idő. Az idén a szabadságom felét már föl­használtam, mert mikor a feleségem hazajött a kór­házból, kellett a segítség. A másik fele alighanem a ház­ra megy. Az idén fekete szedret is szeretnék telepí­teni leadásra. Ha néha mégis marad egy szabad órám, az a gyerekeké. Benicza János 1982 óta tagja a pártnak. Munkáját elismerik. A minap egy me­gyei népfrontfórumon ne­vét ott olvastam a kiemel­kedő településfejlesztési tár­sadalmi munkát végzettek sorában. — Elégedett nem vagyok, mégis boldognak vallom magam. Vannak, akik úgy gondolják, ez a kettő egyet jelent. Én tudom, hogy nem. Bíró Ferenc ma. akik támogatást kértek lakásépítésre, illetve vásár­lásra. Ilyen célra évente mintegy félmillió forint áll rendelkezésükre, de nem merítik ki teljesen. Viszont megnőtt az igény a segélyek iránt, ezért fokozott figyel­met fordítanak a nagycsalá­dosokra és a gyermeküket egyedül nevelő dolgozókra. A munkahelyi közérzet ja­vítását a fentieken kívül több más intézkedés is se­gítette. Zajcsökkentésre, üzembiztos fűtésre, a terem- és térmegvilágítás korszerű­sítésére, a környezetvéde­lemre, a parkosításra, a vé­dőruhára jelentős összeget adtak. Nagy Zsóka Április 2-án jelentkeznek először 18 órakor — majd minden kedden 30 percben tik. főként ha megválto­zott a munkaképességük. Az ő érdeküket szolgálja a re­habilitációs bizottság is, ez azonban csak viszonylag szűk lehetőségekkel rendel­kezik, hiszen a szalagrend­szerű termelés, a szigorú követelmények meglehetősen korlátozzák a rehabilitációt igénylő dolgozók foglalkoz­tatását. A szociális ellátás javítására, étkeztetésre, a bejárók — számuk 500 fö­lött van — szállítására, a bölcsődére, illetve kismama- szalagok beindítására jelen­tős összeget fordítottak az elmúlt években A korábbi évekhez képest is csökkent azoknak a szá­Ápril'is 2-a a hazai tömeg­kommunikáció fejlődésében fontos állomás: megkezdődik a körzeti, azaz regionális te­levíziós műsorszórás. Buda­pestről, Pécsről és Szegedről hetente egyszer — keddi na­pokon és azonos műsoridő­pontokban, a II. programon — önálló, a körzetek életéről szóló rétegműsorokat sugá­roznak. Nem feladva azon­ban az országos megszólalás további lehetőségeit és fel­adatait sem. A Pécsi Körzeti Stúdió 1976 novemberében kezdte meg működését. Műsorpoli­tikai arculata, műsorrendje folyamatosan alakult ki. Elő­ször havonta egyszer, 1984- ben már havonta tíz alka­lommal jelentkezett a kép­ernyőn. Információs és szol­gáltató műsoraikra odafi­gyeltek az ország más tájai­ról, s a fővárosból is. A „Pannon krónika” adásai sokfelé érdeklődést keltettek tájegységünk iránt. Több más, hasznos, nagy jelentősé­gű rétegműsoruk pedig, mint pl. a „Sorstársak” című re­habilitációs magazin, vagy nemzetiségi műsoraik, a „Nas ekran” és az „Unser Bild­schirm” pedig — pécsi gyár­tású székhellyel —, országos igényekét teljesítették, s fog­nak teljesíteni a jövőben is. A haza — táj — történelem fogalomköréből táplálkozó úgynevezett egyedi műsoraik a tájegység életében az élet­mód, a településszerkezeti változások, s múlt és jelen összefüggéseiben a társada­lom és a kultúra jelenségei­nek valósághű ábrázolására, bemutatására törekedtek. Mindezek ismeretében a legalapvetőbb kérdés mind­annyiunkban: mi és hogyan változik a Pécsi Körzeti TV- Stúdió műsorszerkezetében? Erről kérünk tájékoztatást Békés Sándortól, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának vezetőjétől. — Hangsúlyozni szeret­ném : műsoraink egy része regionális adás, más részé ezután is országos sugárzás­ban kerül a tv-nézők elé — mondotta. — Mindenekelőtt: április 2-től a minden ked­den jelentkező regionális adásunkban voltaképp a „Pannon krónika” folytató­dik, mosit már Dél-Dunántúl körzetében. S miivel a fővá­ros és Szeged hasonló adá­sainak időpontja is azonos a mienkkel —, amikor egyéb­ként a tv más műsort nem sugároz —, senki nem kerül dilemma elé: mit válasz- szón ... — 30 perces regionális adá­sunkban három jfhlsortípus váltakozik. Mindhárom ak­tuális információkat közöl. Az elsőben színes, érdekes, hangulatos és természetesen friss hírek, tudósítások, kom­mentárok, interjúk, helyszí­neken készült színes ripor­tok követik egymást. A má­sik típus is ad kb. 5—10 per­ces információs „blokkot". Ezt egy-egy — a tájegység településfejlesztési, helytör­téneti, kulturális, művészeti, néprajzi, népművészeti stb. értékeiből kiválasztott — té­ma mélyebb, elemzőbb be­mutatása követi. A harma­dik műsortípus — élő köz­vetítés, különböző — széle­sebb érdeklődésre számot tartható —, helyszínekről vagy eseményekről. Itt sze­retnénk bemutatni például, a szekszárdi Művészetek Házát; az üszögpusztai lo­vaspálya idegenforgalmi ne­vezetességeit, a pécsi Szikra Nyomdát és még sorolhat­nám. — Mi lesz a sorsa a „Sorstársakénak, a nemze­tiségi adásoknak, s az egye­di műsoroknak? — Egyedi műsorokkal ez­után is a táj-, haza-, törté­nelem és kultúra összefüg­géseiben és témaköreiben havonta egy alkalommal ka­punk helyet az országos adáshálózátban. A „Nas ek­Átadták a Bartók Béla— Pásztory Ditta-díjakat Az idén második alka­lommal adták át a Bartók Béla—Pásztory Ditta-dí- jat három zeneszerzőnek, egy előadóművésznek, egy zenekarnak és egy kórusnak hétfőn, a Zeneakadémián rendezett ünnepségen. A Pásztory Ditta alapítot­ta díjat gondozó kuratóri­um, amely a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ta­náraiból alakult, minden esztendőben azoknak a ze­neszerzőknek és előadómű­vészeknek ítéli oda a díjat, akik munkásságukkal ki­emelkedően járulnak hozzá a magyar zenekultúra fej­lesztéséhez. Bartók Béla—Pásztory Ditta-díjat kapott: Durkó Zsolt nemzeti hagyománya­inkban gyökerező, új hangú zenei alkotásaiért; Farkas Ferenc, a zenei műfajok széles körét átfogó alkotó munkásságáért és pedagó­giai tevékenységéért; Veress Sándor zeneszerzői, népze­ne-kutatói és pedagógiai munkásságáért; Doráti An­tal a zeneirodalom és külö­nösen a XX. századi magyar zeneművészet nagy alkotá­sainak tolmácsolásáért, sok­oldalú művészi tevékenysé­géért; a Tátrai-vonósnégyes a kamarazene-irodalom klasszikus és kortársi alkotá­sainak megszólaltatásáért, több évtizedes közönségne­velő tevékenységéért; a Ma­gyar Rádió és Televízió Énekkarának a kórusiroda­lom nagy alkotásainak tol­mácsolásáért, valamint a kortárs művek bemutatásá­ért. A díjakat hétfőn Ujfalus- sy József, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rek­tora adta át, s az esemé­nyen részt vett ifjabb Bar­tók Béla. rán” és „Unser Bildschirm” ugyancsak havi egy-egy mű­sorral jelentkezik, s mindkét nemzetiségi műsort ezután is megismétlik. Ezen felül mindkét nemzetiségi szekci­ónk 4-4 egyedi műsort is ké­szít német és délszláv nem­zetiségű nézőink részére. A „Sorstársak” megmarad ha­vonta egy — országos su­gárzású —, műsorunknak, is­métléssel. És kéthetenként továbbra is részt veszünk a népiszerű „Ablak” műsorá­ban. — A pécsi városi televízió megtartja szokásos kétheten­kénti műsorát. Megjegyez­ném még, hogy a hetente keddi napokon jelentkező 30 perces regionális adásainkat a misiinatetői és a csávolyi adóállomások sugározzák. Nagy gondot szeretnénk for­dítani benne a hét végék, általában a szabadidő eltöl­tésének kérdéseire. Sok szó esik majd itt a házkörüli dolgainkról; hobbikról, kis­kertekről, horgászatról és más, ugyancsak rétegeket ér­deklő témákról. De itt sze­retnénk elindítani például az „Ahol még nem járt a tv” című új sorozatunkat is. — Bizakodom április 2-án induló regionális adásaink ép»p úgy eljutnak Baranya, Somogy és Tolna megyei né­zőinkhez, mint korábbi ha­sonló műsoraink. A regio­nális adásokat megelőzően, illetve követően telefonügye­letet tartunk stúdiónkban. Várjuk nézőink leveleit, ész­revételeit, javaslatait. W. E. Á kultúra szabad­polcai A kaposvári Ruhagyárban az 1974 és 1978 között vég­rehajtott rekonstrukció mó­dot adott a szociális ellátás és a munkakörülmények lé­nyeges javítására. Javult a dolgozók egészségügyi ellá­tása és a kulturális élet is színesebbé vált, bár ez utób­bi korántsem érte el, amit a gyár vezetői és dolgozói kívánatosnak tartottak. A közelmúltban készült össze­foglaló jelentés a ruhagyári központban és az öt telep­helyen, illetve a három tsz- melléküzemágban a kulturá­lis ellátottságot mindössze kielégítőnek ítéli. Ez azt is jelenti, hogy bár a célok el­éréséhez a pénz rendelke­zésükre áll, a személyi és tárgyi feltételeket csak rész­ben tudják biztosítani. A különböző kiállítások, vetélkedők és egyéb kultu­rális rendezvények változó sikernek, a nemrég átadott 5000 kötetes könyvtár láto­gatottsága sem egyenletes. Napi nyolc órai munka után talán érthető is, ha inkább családi körben töltik szabad idejüket az asszonyok, és nem a könyvtárban, hanem otthon olvasnak. Mert hogy olvasnak — és sokat —, azt igazolja az évi 250—300 ezer forintos gyári könyvértéke­sítés is. A feszített munka fokozza az idegrendszeri panaszokat, s gyakoriak a mozgásszerv: megbetegedések is. Ezeknek a gyógyításán, illetve a ba­jok megelőzésén felkészült egészségügyi dolgozók tevé­kenykednek elsősorban a központi telephelyen, ahol az üzemorvosi rendelés mel­lett szakrendelés is folyik. A vidéki telephelyek dol­gozóinak egészségügyi ellá­tása a körzeti orvosok fel­adata. A betegellátás szín­vonalának javítását anyagi­lag is támogatja a vállalat: hozzájárul egy-egy berende­zés, műszer megvásárlásá­hoz. Mivel a megyében ma­gas a ruhagyári táppénzesek száma a dolgozóknak a munkaasztal! mellé valóvisz- szatérésit fokozottan segí-

Next

/
Thumbnails
Contents