Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
4 Somogyi Néplap 1985. március 23., szombat I CIPŐFELSŐRÉSZ A PAPÍRFELDOLGOZÓBAN Szolgáltatás és árutermelés REMÉNYEK ÉS CSALÓDÁSOK A barcsi „teraszház” Pásztor Sándor három évtizede irányítja a Szolgáltató Ipáin Szövetkezetét. Mondta, hogy mostanában nem sok öröme telik benne. Kevés haszon van a szolgáltatásban. — Tevékenységünk meglehetősen szerteágazó. Több miint 300 dolgozónk a megyéiben 80 helyen lát el különböző szolgáltatást. Ezek szinte teljesen kézi munkát igényelnek, s ez nem tükröződik az árakban. A szolgáltatásból származó csekély nyereséget árutermeléssel próbáljuk növelni. Idén a tervek szerint 42 millió forint árbevétellel számolunk, ebből 8 millió forint a két árutermelő tevékenységből, a papirféldolgoízó és a bérmunka jellegű cipőfelsőrész- készítésből származik. Tóth Arpádné a papírfeldolgozó részleg vezetőjenem kis büszkeséggel mondja, hogy évek óta egyenletes, jó .teljesítményt érnek el az itt dolgozók. — összesen 19-en dolgoznak a részlegben, többségük törzsgárdatag. A Szolgáltató Ipari Szövetkezet gondjait természetesen mi is ismerjük, és bár eleinte voltak ellenvéleményeik; azért sikerült megértetni az itteniek- keL hogy volt idő, amikor például a fodrászat volt nyereségesebb, és akkor ők segítették ki a többi részleget. — Bármennyire is jó a kapcsolatunk a többiekkel, a nyereséget mi hozzuk a szövetkezet számára — mondja Herceg Ilona betanított papírt éld olg ózó. — Tudjuk, de nem azért vagyunk itt, hogy folyton erről beszéljünk, öt éve dolgozom a szövetkezetben: számomra a papírfeldolgo- zásnaít, a könyvkötészetnek csak szépsége van, nehézsége nincs. Szeretem a munkám, szeretnék szakmunkásvizsgát tenni könyvkötészetből, remélem lesz rá lehetőségem. A nyereséges papírfeldolgozás feltehetően még többet hoz majd a szövetkezetnek, ha a terveknek megfelelően még a nyáron újabb épülettel bővül az ipartelep. A több éves szünet után tavaly ismét megkezdett nyomdai munkafolyamatokat is itt végzik majd. — Az újra megkezdett tevékenységhez miért kell új épület, amikor egyszer már volt helye a nyomdának. — A nyomdai üzemcsarnokban 1981-től cipőfelsőrészeket készítenek a komlói Carbon vállalat számára bérmunkában — mondja Fehér Edit részlegvezető. Évente mintegy 100 ezer párat, s ez a munka csaknem egymillió forint nyereséget hoz. Szeretnék fokozni a termelékenységet, főként munkaszervezési intézkedésekkel. — A háziipari szövetkezettől jöttem át, amikor megindult a cipőfeilsőrész- készítés. Itt többet fizettek, és a munkaidővel is meg voltam elégedve — magyarázza Ferenc Lászlóné betanított munkás. Valamikor az alapító szövetkezetek azért társultak, hogy még gazdaságosabb legyen a tevékenységük. Jó- néhány eredményes év után azonban a Szolgáltató Ipari Szövetkezetnek egyre nagyobb terheket kellett magára vállalnia a csökkenő nyereség miatt. — Hogy mi lesz a szövetkezet sorsat arra ma még nagyon nehéz lenne válaszolni — mondta az elnök. — Egy bizonyos: a szolgáltatásból nem lehet megélni, bármennyire is szükség van fodrászokra, cipészekre, kozmetikusokra és másokra. Valamit segít ez a két nyereséges részleg.. Ha a gazdasági föltételek változtak is, a lakásépítés semmit sem veszített fontosságából. A kényelmes és szép otthon mindenkinek természetes vágya maradt, s megtesz érte bármit, amit tehet, így érezték a barcsi Piramis lakásépítő szövetkezet tagjai is, amikor 1981- ben elkezdték a tizeinkét lakásos társasház szervezését. Reményeiket sok biztató fejlemény támogatta. A magánépítkezéshez kapható tetemes OTP-fcölcsönk ai gyors és szakszerű munka ígéretével alakult környékbeli gmk-k, és a szervezők ígérete: a társasházat a meglehetősen borsos építési áraknál jóval olcsóbban tudják majd fölépíteni. A Fecske nem rak fészket Háromszintes épület, te- raszszerűen kiképzett homlokzattal, 77—95 négyzetméter közötti lakás alapte- rületek, s az alagsorban garázsok — ez volt a terv. Mindez — durván számítva. — lakásonként félmillió forint körüli összegért. Az építkezés haladt, de nem úgy, mint tervezték. Különösen legfontosabb partnerükkel, a szigetvári Fecske gmk-val romlott meg a kapcsolat 1982 végére. A gmk a munka kezdetén tervezői hiányosságokat vett észre, s ezért helyszíni építésvezetőt kért a Piramis lakásépítő szövetkezettől. Maga a gmk sem állt a teljesítésben feladata magaslatán, késett az eredeti határidőkhöz képest. 1983 novemberében a szerződést végleg felbontották. A Piramis a Fecske gmk számiéinak és a végzett munka minőségének ellenőrzésére fölkérte Szabó Gyula szakértőt, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetőjét. Az alapos vizsgálat egyhamar kiderítette, hogy agyaglábakra épültek a lakásszövetkezet oly nagyszerűnek látszó tervei. Megkértük Szabó Gyulát, foglalja össze szakértői véleményének főbb pontjait, — A Piramis lakásszövetkezet építésszervezői munkájában egész sor szakmai- építési hiba található. Ezek kölcsönösen erősítették egymást. A bajok már a tervezésnél kezdődtek. Ilyen típusú épület tervezésére a fölkért szakembernek nem volt jogai. Ezt tetézte néhány szakszerűtlenséggel. Nem vette figyelembe például az épület elhelyezésénél és az épület magassági pontjainak megállapításánál a talajmechanikai szakvéleményt. Így a biztonságos víz- és szennyvízelvezetés nem oldható meg. Nem figyelt az allapkészítésnél az agresszív kénszármazélkokait tartalmazó talajvíz várható hatására sem. Eltúlozta az alagsori gépkocsitárolók méretét, s ez tetemes többletköltséget okozott. Ugyancsak helytelen a loggiák kialakítása, a lezúduló csapadékvíz elvezetése itt is megoldatlan. A tervek azt tükrözik, hogy azokat két különböző kéz rajzolta két különböző elv szerint. Naiv várakozások Nem állt feladata magaslatán a városi építési hatóság sem. Elmulasztották az épület megfelelő környezetbe illesztésének vizsgálatát, és néhány más, az épület minőségét jelentősen befolyásoló kérdést nem gondoltak át. Legnagyobb problémát a szakszerűtlen és naiv költségvetés okozta. Az épület költségeit a külső közművekkel együtt 6,5 millió forintban határozták meg a jogszabályok és az áraik teljes figyelmen kívül hagyásával, vagyis a szövetkezet irreálisan ,,alulvállalta" a lakások építését. A 95 négyzetméteres lakáls árált 550 ezer, a 77 négyzetméteresét 448 ezer forintra tervezték, holott ennek éppen a kétszerese lett volna reális. — Vajon miért? — A szövetkezet tagjai és vezetői abban bíztak, hogy sok építési anyagot a tényleges árnál olcsóbban szerezhetnek be. Ez a számításuk egyébként részben megvalósult. Ugyanekkor több alvállalkozó jelentős felárral szállított a szövetkezetnek, illetve egyes munkákat drágábban végzett el. A betonacél arrpaitúráka.t a,z ÉSZKV például több, mint háromszoros áron szállította. Az alapbeton készítését Bakó József és társai jókét és félszeres felárral készítették el. De más példákat is tudnék mondani. Ezek többnyire olyan munkák, amelyeket a szövetkezet tagjai maguk is él tudtak volna végezni, jelentősen csökkentve a költségeket. Olyan kapcsolatok is akadnak, amelyek morálisan kifogásolhatók. Föld- és kaivicsfel- itöltési munkák^ például Budán Zoltán és társai vállalkoztak 46,5 ezer forint értékben, s ezt később a költségvetési üzem végezte el, ahol a munkákat Rudán Zoltán szállításvezető irányította. S van még néhány hasonló eset. Százezres nagyságrendű a helytelen tárolás miatt tönkrement anyagok értéke. — Hogyan fordulhattak elő ilyen esetek? — Nem volt az építkezésnél szakszerű műszaki ellenőrzés. Kötöttek ugyan ilyen szerződést, de sem az építési naplók, sem a számlák nem tükrözik, hogy a műszaki ellenőrzés folyamatosan megvalósult volna. — Hogy áll most az építkezés? — A falakat fölhúzták, a tető szigetelését azonban csak 1984 decemberében kezdték el, s ennek beláthatatlan következményei lehetnék az épület minőségére. Ügy tetszik: az építőközösség valamivel több, mint 6 millió forintos tőkéje is kimerült. A befejezéshez szükség lenne még legalább négymillióra. Ugyanakkor a laza ügykezelés, a megfelelő dokumentációk hiánya miatt az építőközösség nehéz helyzetben van, mert megalapozott követeléseihez — a túlszámlázások miatt — nem rendelkezik elég bizonyító anyaggal. Mit mond a hatóság? — Mi lesz a Piramis építőközösséggel? — kérdeztük a barcsi városi tanács hatósági osztályának csoport- vezetőjét, Berkicsné Petrics Máriát. — A Piramis magánvállalkozók közössége, olyan, mintha családi házat építenének. A tanácsnak igien kevés lehetősége van az eseményeket befolyásolni. Mi annak idején — dokumentumokkal igazolhatom — a szakértő véleményével szemben igenis kértünk komoly tervmódosítást és kifogásoltuk a tervező személyét is. Hogy mégis ő kapta a megbízást? Nem mi vagyunk a legmagasabb fórum. Egyébként korábban a Mészöv revizori csoportja — lévén a Piramis lakásszövetkezet, s hozzájuk tartozik — már vizsgálta az építés helyzetét, de nem állapítottak meg jóformán semmit. Tavaly februárban újabb vizsgálatra kértük föl a Mészövöt, de ennek se lett különösebb foganatja. A ház befejezését a szövetkezetnék kell — véleményünk szerint — megoldania valahogy. Kerestük a Mészövöt is, mondanák el véleményüket, de — sajnálatunkra — elzárkóztak a nyilatkozattól. A barcsi „teraszház” történetének dokumentumait szomorúan lapozgattam'. Íme, egy alapjaiban jó kezdeményezés csődje! A magánerős építkezés társadalmi hasznossága nyilvánvaló, sokoldalúan támogatja az állam. Volt már rá néhány jó példa, hogy szép lakások készültek el így — közmegelégedésre. A barcsi példa komoly figyelmeztetés: a rendkívül bonyolult építési tevékenységet alapos szakismeret és megfelelően képzett szakember nélkül ne kezdhessék el sehol. Csupor Tibor Nagy Zsóka Nem lesz a te talpadnak nyugalma 42. A házigazda kapta fel. Nehezen sdlabizádta: „Stagl Ádámnak pofája Bund által lesz bevágva! Felesége siratja, A kutyája ugatja.” Nem szokásos, v síkosságoktól hemzsegő alkalmi strófa volt. Stagl gazda káromkodva vágta hátra a nyársat a kert felé, és öklét rázta utána. Röhögés böffent és csörtető léptek zaja távolodott. — Mi van azon a papíron, Adi bátyám? Nem úgy fest, mintha megütötte volna az erdélyi nyereménykötvény egymillió pengőjét... De Stagl Ádám nem felelt. Nyálkás, rideg kígyót érzett kúszni a szíve felé. Le kellett ülnie. Megnyi’klkant, amikor a kígyó elérte célját, és méregfogát a szívébe vágta. Falfehér volt, homlokára savószínű verejtékcsöppek ültek ki. Elhagyták a szavak, a disznóvágás ünnepén — a mindig vidám vacsorán — sem lehetett a hangját gyakran hallani. Némán, elgondolkodva ette a toros káposztát, hússal, kolbásszal és hurkával; sűrűn töltött az elvirából az egészen elázott böllérnek. — Mit akartok ti tőlem, Franci? Deutséh-Német bambán nézett rá, nem értette Stagl Ádám kérdését. — Ferenc József keserűvizet ivott, Adi bátyám, vagy mitől ecetesedett meg ennyire? A háziak már készítették össze Németh Francinak a kóstolót, amikor megzörgették az ajtót. A dél-somogyi német falvakban szokás volt a disznóölést mulatsággal bevégezni. Marianna és Éva már várta ezt a dörömbölést. Egy pillanat múlva beözönlöttek az ajtón a kormozott arcú maszkák: lányok, legények, de házasemberek is rongyokban, viseletes és kifordított ruhákban, szurokfekete pofával. A benti meleg és a kinti hideg párafelhővé gomolydott és ezüstszínbe vonta az ablakokat. Zene szólt, zepedlit zöty- költ a szájharmonika. Az első maszka damiizsont tartott a kezében, az utolsó szatyorfület fűzött a karjára. Rudazó kötéllel erősítették egymásba magukat — így volt szokás' Erdősön —, nehogy valaki idő előtt szökjön meg a tormulátságból. A mulatság alatt a maszkáknak megmukkanniuk sem volt szabad, hogy a háziak hetekig találgathassák: kik búcsúztatták el a megboldogultat... A gazda aszerint töltötte vízzel vagy borral csurig a demi- zsont, hogy nagyra vagy megfelelőnek ítélte-e. A szatyrot jó falatokkal volt szökős megrakni. Ezek kezdet kezdetétől erőszakos maszkák voltak, Évának azonnal feltűnt. Félresöpörtek az útjukból mindent. Tánclépéseiktől dongott a föld; széles, erélyes mozdulataiktól csattanva borultak a székek. — Nana — hebegte a részeg böllér. — Nannanna ... Az egyik maszka karon ragadta a gazdaasszonyt, és táncba rántotta. Marianne pihésen piros arcú anyja kényszeredetten nevetgélt. Éva látta, hogy marcipánrózsaszín, puha húsú karján ott maradnak a hórihorgas álarcos ujjának nyomai. Később meg mert volna rá esküdni, hogy a maszka szándékosan vonszolódott Ami nénivel a fali tülkör felé. (Folytatjuk.) A NAGYKANIZSAI Általános szolgáltató szövetkezet rövid határidővel vállalja síremlékek készítését. Megrendeléseiket a Nagykanizsa, Ady E. u. 17—19. sz. alatti központi telephelyünkön veszünk fel. (73275) Az egész évben üzemelő üdülőnkben keletkezett ÉTELHULLADÉKOT 1985. ÁPRILIS 1-TÖL megvételre felajánljuk saját járművel történő naponkénti elszállításra. Megegyezés esetén szerződést kötünk. 43. SZ. AÉV-ÜDÜLÖ, SIÖFOK (45530)
