Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

1985. március 20., szerda Somogyi Néplap 3 Egy mondat az irányelvekből Kicsikre, nagyobb gonddal Hazánk népességének 1970- ben több, mint a fele — 53,6 százaléka — községben élt, 1984-ben már csaik negy­vennégy százaléka. A döntő része persze ennék azarány- csölkkemásnek — szemben a közhiedelemmel — nem az elvándorlás, hanem a város­sá nyilvánítás következmé­nye. Ami e folyamaton be­lül nagy figyelmet keltett — olykor viharit kavart —, az a kis települések ügye, sonsa, holnapja volt. Történelmi örökség Területenként lényegesek az eltérések ábban, mit ér­tenék „kis” településen. A nagy vagy nagyobb város környékén az ezerötszáz lel­kes község is kicsi lehet, másutt viszont az ezer fős falu is betölthet körzeti sze- repet, amint megye és me­gye között — objektív hely­zetűiknél fogva — sízmtén te­temesek az ilyen értelmű különbségiek. Meghökkentőnek látszik első pillanatban, valójában a történelmi örökségnek az egyik jellemzője: az ország több mint háromezer telepü­lésének az 52,6 százaléka (!) kis -település <.. Ezer lélek­nél kevesebben élnek 1625 községben, ezen beliül 881- ben ötszáznál is kisebb a lakosság léleksizáma. Az or­szág népességének a 7,5 szá­zaléka az érintett, s mielőtt bárki legyintene, -nem döntő arány, leírjuk: 799 ezer em­ber a főszereplője ennek az ügynek. Azaz, ha úgy ten­nénk, hogy nem fontos hét­köznapjaik hogyanja, akkor akként cselekednénk, mint­ha — mondjuk — Csongrád és Heves megyét mint nem létezőt letörölnénk a tér­képről, mert ezeknek az együttes népessége annyi, mint a kis településeké. Ugye, így — ad abszurdumig etmenve — már egészen más megvilágítást kap a kis te­lepülések ügye, az ott élők helyzete, sorsa. A társadalmi igazságosság fogalmazódott meg az MSZMP Központi Bizottsá­gának a XIII. kongresszus­ra megalkotott irányelvei­ben, amikor kimondatott: „A kis települések ellátásá­ra nagyobb gondot kell for­dítani”. Az életkörülmények jelentős résziére, s ez hely­zetük objektív jellemzője, a kis települések lakossága semmilyen befolyással nin­csen. , (Például kereskedelmi ellátás, közlekedési lehetősé­gek, egészségügyi, oktatási feltételiek.) Ezek a tényezők javia részben központi — gazdasági, államigazgatási — döntésektől függnek, illetve átfogó — területfejlesztési — elhatározásoktól. Ezek a döntések és elhatározások hosszú ideig mos tolla sorsot juttattak a kis települések­nek, sok tekintetben furcsa helyzetet alakítva ki. Kanyarodó út Ismerős menet: körzetesi- tett iskola, másutt a tanács, a kenyérkereset lehetősége szintén... Nem tanácsi székhely község 1984-ben 1576 volt az országban. Eb­ben persze rengeteg az ész­szerűség. De sokféle hiba is sűrűsödött benne, hiszen olykor már-már más nem is maradt a településen, mint egy vegyesbolt meg a nép- frantbizottság. Ez utóbbiak­nak meghatározó szerepük volt abban, hogy napjaink­ban már kanyarodik az út: a legközelebbi tanácstagi választásokkor megalakul­nak a nem székhely társköz­ségek — döntő részben kis települések — elöljáróságai. Mind a képviselet, mind az érdekérvényesítés egészsé­ges módszertana megterem­tésének jó lehetősége ez. Az ötszáznál kevesebb em­bernek otthont adó telepü­lésekből Baranyában, Zalá­ban, Borsod-A'baúj-Zemp- léniben, Vasban van a leg­több, a legkevesebb Szol­nok és Csongrád miegyében — egy sem! —, Bács-Kis- kunban és Békésben. A kis településeiket — azaz az ezer lélek alatti községeket — nézve a legnagyobb soka­dalma vál’toaatQiainul Bara­nyának van, azután Borsod- Abaú j -Zemplén, Zala a sorrend. Egy év alatt 106 ezer em­ber telepedett le — állandó lakóhelye megváltoztatása­ként — újonnan érkezőként a községekbe, s közülük 64,2 ezer községből ment másik községbe. Még elgandolkoz- taitóbb ez a szám a lakóhe­lyüket ideiglenesen változ­tatóknál. Ott tizenkét hónap alatt 154,5 ezer főnyi sere­get alkot azoknak a tábora akik községekben leltek szál­láshelyet, városokból, mais községekből étkezve és e más községek java részben kis települések voltak.. Engedni kell Tapasztalhatjuk: a kis te­lepülések népességének igé­nyei, céljai mind erőtelje­sebben közelednek — olyan hatásokra, mint például s tv-ben látottak, a munka­helyről hozott magiatartá —, éLefanódminták — a v rosliakókéhoz, ám ugyanak­kor a kis településen éli körülményei jóval nehezeb­bek, lehetőségei sokkal kot látozottabbak. Goromba igazságot mon­datott ki hősével Móricz Zsigmond a Boldog ember­ben. Így hangzik: „Aíki a faluból kiment, az azt akar­ja, hogy aki itt van a fa­lun, az csak maradjon meg falusi bunkónak. ök azért nem akarnának visszajönni, de aki beleragadt ebbe a sárba, azt nem engedik ki­mászni belőle”. Vajon mond­hatjuk-e, mindenben és min­denkor, mindenkinél érvé­nyét veszítette napjainkra ez a goromba igazság? Vagy éppen a kis települések ügye int tükörbe nézésre, önkri­tikára ... Lázár Gábor Ez a tél válóban hosz- szú volt, nehezen akar tavaszodni. De a dom­ború. mélyihama hátú szán­tások egyre tüirelmetlenébb határozottsággal rúgják le magúikról a hótakarót. A gazdaember fejében közben akaratlanul is az motoszkál: — Ez a jó: szép lassan ol­vad, enged a fagy, nem szö­kik el, jól. a talajba szivá­rog az áldott csapadék. Mert ki lát a holnapba? A mai csendes olvadás, a rögök közt őrzött nedvesség a csa- padékiszűkös napokon élet­mentő lehet. A gazdaember elégedett " derűs tekintettel méri fel új­ra és újra, hogy a rögök kö­zött miiként tűnik él a hó le­ve. Az agronómus gumicsizmát húz; nyomasztja már a hosszú heteik irodai zártsága, a tárgyalások, a papírmun­kák tömege. Szorít a négy fal, a dohányfüstös levegő. Hepehupás, kátyús, sáros utakon döcög a terepjáró, míg elér a hó alól mind több zöld színt mutató vetésekhez. Begyalogol a táblába. Mély­re hajolva vizsgálgatja, kér­di a kissé megsápadt zöld növényeket: — Hogy vagytok, Hogy bírtátok? Miiyen volt a tél? Kihúz egy tövet, nézi a gyökereket; számolja, egy méteren mennyi van, életteé- . pes-e mind. Tapintja, szinte Harcok a Drávánál 194S tavaszán A bolmányi hídfőért Siklóson az egykori frontkórház Épül a Metró újabb szakasza A terveknek megfelelően tovább épül a főváros egyik legfontosabb tömegközleke­dési eszköze a Metró: az észak-déli vonalon a tavaly novemberi szakaszé tadást követően az Árpád-hídról Újpest felé haliadnak tovább a 'kivitelezők. Az úgyneve­zett 3/b szakasz 3850 méte­res vonalán négy állomás lesz: a Róbert Károly körút utáni első állomás aForgách utcánál, a második a Gyön­gyösi utcánál, a harmadik az Újpesti vasúti megállóhely­nél, az ideiglenes végállomás pedig az Árpád út, Bajcsy- Zsilinszky út csomópjontjá- ban lesz. Az újabb szakasiz forgalomba helyezésének pontos határideje még nem ismeretes, előzetesen annyi tudható, hogy várhatóan — a pánzügyi lehetőségek ala­kulása szerint — az évti­zed végéig átadják a beru­házást — tájékoztatták a Metró Közlekedésfejleszté­si és Beruházási Vállalatnál Frank Róbertét, az MTI munkatársát. A kivitelezők az Élmun- kás tér és aiz Árpád-híd kö­zötti szakasz forgalomba helyezését követően azonnal hozzáláttak a metróvonal to­vábbépítésének előkészüle- teábez. A tervezőasztalok mellett dolgozók természete­sen ennél jóval korábban kezdtek munkához. Elképze­léseik nyomán a metróalagút a Dózsa György útról már feljön közvetlenül az útpá­lya, azaz a földkéreg alá, s a most épülő új szakaszon is itt közlekednek' majd a szerelvények. Ennek megfe­lelően az építők első felada­ta területelőkészítés volt: az alagutak helyét meg kellett ,.tisztítaniuk” a közművek­től, amelyeket új nyomvona­lon építenek ki. A posta ká­belétnek, az elektromos, a csatama-, a viz-, a távfűtő és a gázvezetékeknek az át­helyezése már tavaly meg­kezdődött, s ez jelenleg is munkát ad a kivitelezőknek. Másik feladatuk a felszíni közlekedés új ideiglenes pá­lyáinak kialakítása, amit már ugyancsak 1984-ben kezdtek el. A területelőké- szítéshez tartozik az is, hogy a metróvonal útjába eső épületeket lebontsák. A legnagyobb ilyen terület az újpesti megállóhely északi oldalán helyezkedik el, ahol mintegy száz lakást kell megszüntetniük A hitleristák magyarorszá­gi ellentámadásának harma­dik csapása a baranyai há­romszögben védő 12. jugosz­láv hadtest erőit érte. Az 1945. március 6-án Valpovo térségéből átkelő 91. német hadtest 11. gyaloghadosztá­lyának egységei a reggeli órákban elvágták a 16. ju­goszláv hadosztály 2. és 15. Petőfi dandárjait. A jugosz­láv egységeknek éllenlökései lassították ugyan az ellenség térnyerését, de nem tudták megakadályozni Bolmány el­foglalását, amely a továb­biakban — a dr ávaszaö olcsi - hoz hasonlóan — a német fasiszta hídfőállás támp>ontja lett. A több mint két hétig tar­tó elkeseredett küzdelmek­ben a 12. jugoszláv hadtest minden dandárja, zászlóalja, százada kivette a részét. Különösen súlyos harcokat vívott a 16. és az 51. had­osztály. Bátor helytállásukról tették tanúbizonyságot a Pe- tőfi-dandár katonái, köztük magyarországi férfiak és nők. Március 6-án a Bol- mánylhoz felderítésre küldött járőr tagjaként halt hősi ha­lált a 16 éves Fábián Béla mániái fiatál, áki 1944, de­cemberében lett piantizán. Róla több újságcikkben úgy emlékeztek meg — tévesen —, hogy 1945. február 9-én felrobbantotta a barcsi hi­dat. A Bolmány központtal híd­főállást foglaló fasiszta cso­port azt a feladatot kapta, hogy március 6-án estére ve­gye b irtokba Mohácsot, más­nap p>edig a Drávaszábolcs körzetéből meginduló táma­dással egyidőben kezdje meg előnyomulását Pécs félé. A jugoszláv mépfelszabadító katonák azonban néhány négyzetkilométernyi terület védelmére korlátozták a hit­leristák harci tevékenységét. Március 12-én a Drávasza- boilcs felé tervezett előnyo­mulás végett átdobott fasisz­ta csapatok nagy veszteséget szenvedtek: Vitruk tábornok légi csoportjának bombázói súlyos légi csapást mértek rájuk. Ez azonban nem je­lenthette, hogy a 'hitleris­ták lemondták szándékaik­ról. Március 17-én Balmánynál ismét fellángoltak az elkese­redett küzdelmek. Űjabb hitlerista csapatok keltek át a folyón, köztük a Viaszon tábornok után vdaszovista hadseregnek nevezett ukrán nacionalista-fasiszta sereg több egysége. Feladatuk a hídfőállás északi kiszélesíté­se és Beremend elfoglalása volt, hogy ezt követően álta­lános támadásba menjenek át Mocska, Beremend, Kásád vonalán, s délről átkarolják a Drávaszabolcsnál harcoló szovjet—bolgár csoportosí­tást. Heves rohamaik azon­ban csák Torjánc elfoglalá­sát eredményezték. A jugoszláv erők sorozatos ellenlöfcéseket hajtottak vég­re, így a fasiszták tulajdon­képpen ném tudtak előreha­ladni, Másnap a felszabadí­tott drávaszábolcsi körzetből a szovjet—bolgár csoportosí­tás keleti irányba tört, és visszafoglalta Torjáncot. Az akciót az 51. jugoszláv had­osztály és a Petőfi dandár alegységed támogatták. Külö­nösen kitűntek itt az 51. hadosztály 7. vajdasági dan­dárjának harcosai, köztük sok Bács-Bodrog megyei ma­gyar és délszláv. Március 20-án este a 91. német hadtestparancsnokság megkezdte erői fokozatos ki­vonását a bolmányi hídfőál­lásból is. A jugoszláv csa­piatok azonban siettették tá­vozásukat, súlyos vesztesége­ket okozva az ellenségnek. Másnap a nópfe Is zabad í t ó csapatok általános rohammal birtokukba vették Bolmányt. A harc utolsó perceiben érte halálos lövés a magyar dandár parancsnokét, Kis Ferenc századost. Március 22-én helyreállt a Dráva északi partja mentén a szovjet—.bolgár—jugoszláv csapiatok védelmének eredeti peremvonala­Április 4-én befejeződött a Magyarország felszabadítá­sáért folyó 'hadműveletek sorozata. A Dráva mentén azonban csak 1945. április végére szűnt meg véglegesen az ellenséges betörés veszé­lye. Ezzel a Dráva-part, amely hónapokig a magyar- országi hadszíntér pieremvo- nalla volt, két ország békés határfolyójává szelídült, s azóta megépültek rajta a ba­rátság hidjai is. Godó Ágnes műhely pengő-csengő, olaj­szagú világában már rég egy másik esiZközön dolgozik. Hogy kijavítsa, megifjítsa, mire a munka úgy hozza, hogy szükség lesz rá. Az állomásra vagonok ér­keznek: műtrágya, vetőmag. Folyik a kirakodás. Aztán értékes terhével a majorba a magtárthoz indul a teher­autó. Fekete sarat fröccsent az árokban lapuló összetöp- pedt-jegesedett hóra. A konyha melegében az öreg, lyukas lábasokba még az őszről „eltett”, a pincében őrzött jó föld kerül. Munká­jától, ikapanyéltől kérgese­déit kéz simítja, egyengeti a földet, aztán magvakat szór bele. A lábasoknak, faládák­nak megvan a maguk he­lye az ablakok közelében — mindig ott, ahol az otthon melegében a legtöbb a fény. Mert a palántáknak ez kell, és a meleg. A kert ahová ke­rül, még csupasz, kopár. — Máskor ilyenkor már vetni szoktuk a mákot... Még fagyos, művelhetetlen a föld. Reggelente áthatelha- tatlannaik tetsző köd telep­szik mindenre. Makacskod ik a tél, de lassan elmegy a hó. Március van. És napiköz­ben, legyőzve a szürkeséget, árnyékot vetnék a csupiasz karú fák. Napközben yégre tavasz van... Vörös Márta utak ügyében is intézkedni kell. A műhely előtt újra fes­tett, megifjítatt gépiek sora­koznék. Kritikus tekintetű férfiak járják körbe őket, apxrólékosan ügyelve minden csavarra, zörrenésre. Azt mondják, vizsgázik a gép. Vizsgázik, hogy alkalmas-e arra. hogy egy új év új fel­adatainak nekivágjon. Pedig valójában az ember vizsgá­zik, áki most épp a javító­düljon a következő „menet” fejtrágya. Lassan l-épdel, le­lehajol csak a földet, a nö­vénykéket kémleli, nem is veszi észre, hogy ott messze, a látóhatár szélén füst száll a magasba, alakok, emberek mozognak, irtják a száraz bozótot, tisztítják az út mentét. Mikor újra a kocsi­ba ül, egy nagyobb döccenő — mint hotaii előjegyzési naptár — az emlékezetébe idézi; ha kicsit szikkad, az kóstolgatja a még szunnya­dó életet, közben csak arra gondolva, mit is kell tenni érted, ha a nap melege megpezsdíti a sejtek keringé­sét ne zavarja semmi a fej­lődés zavartalanságát. Egye­nes, határozott, sima legyen az út a végső cél, a gazdag termés felé. Közben eszébe jut, meg­nyugtató, hogy itt van a nö­vényvédő szer, s ha így megy az idő, mikor is in­Napközben tavasz van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents