Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-15 / 62. szám

1985. március 15., péntek Somogyi Néplap 3 EMLÉKEZETES NAP „A mennydörgés azt mondja: le térdeidre ember, az Isten beszél. A nép szava is megdördült és mondd: föl térdeidről rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, mellyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szívetekbe és el ne felejtsétek!" Felírtuk. Nem felejtjük el, ahogy a kortárs, Petőfi és Jókai, az Életképek munkatársa kívánta. A nap, a már­ciusi ifjak, Petőfi, Jókai, Vasvári, és Táncsics, s barátaik napja a mi napunk is. A mi rendünkben immáron év­tizedek óta érvényes az az alapelv, amelyet Jókai a nagy­szerű forradalomról beszámoló újságszámban közreadott Nyílt szavak honunk fiatalságához című kiáltványában így fogalmazott meg: „Legyen mindenki annyi, meny­nyit a haza előtt ér.” 1848 március idusán egy olyan forradalom és szabad­ságharc kezdődött, amelynek elveit nemcsak szívünkbe írtuk föl, hanem tanulságait elménkbe is véssük. Ezt a napot akkor is megünnepelték, amikor lábbal tiporták mindazokat az eszményeket, amelyeket a márciusi ifjak zászlaikra tűztek, de az uralkodó osztályok mégsem szé- gyellték e nemes háromszínű lobogót ablakaikból lobog­tatni. A két világháború közötti Magyarországon Petőfit szavaltak, és a Szózatot harsogták azok, akik a nemzet­ben nem szent kötelességüket, hanem kizsákmányoló ural­muk tárgyát látták. Olyanok, akik hatalmas kokárdát tűztek drága ruháikra az ünnepnapon, miközben ron­gyos gúnyájú magyarok százezrei, milliói maradtak ki­rekesztve ennek az országnak, és általában az ember­ségesnek nevezhető életből. Függetlenségről papoltak, akik eladták az országot, mert amikor választaniuk kellett a haza és a saját uralmuk között, ez utóbbit választották, s még csak fel sem riadtakéjszakánként, elaltatott lelki­ismeretükkel együtt ők is aludtak. Nem aludt azonban, legföljebb tetszhalottnak látszott március eszméje. Az 1942. március 15-i tüntetését ma­gyar kommunista hazafiak életüket kockáztatták, börtön- büntetést vállaltak, de március zászlaját nem hagyták a fényes palotákban lobogni. Amikor pedig végleg, visszavonhatatlanul beköszöntött a márciusi ifjak és az őket követő nép által hőn óhaj­tott szabadság, 1945-ben éppen március 15-én határozták el a földosztást s kezdték meg sok helyütt az egykori jobbágyok utódai, meg sem várva a hivatalos rendelke­zést. Az 1945-ös jelszó — a föld azé, aki megműveli — nagyon is. egybecsengett a híres 12 pontnak az úrbéri viszonyok eltörlését deklaráló elveivel. „Föld! Kenyér! Szabadság!” — hirdették a kommunisták. Éljen a haza; virágozzék szabad munkánk nyomán! Mi elvetettük az olyasfajta „jogegyenlőséget”, amely sze­rint — mint Anatole France mondta — a gazdagnak és szegénynek egyaránt joga van a híd alatt aludni. Mi, bár szabad országban élünk, nem elégszünk meg a sza­badság elvont elvével, hanem szüntelenül arra törek­szünk, hogy az valóban az ország és annak minden dol­gos állampolgára hasznára váljék. Mi szellemi és gazda­sági szabadságot igyekszünk biztosítani — a szó legtel­jesebb értelmében — minden alkotó, előrevivő erőnek. Ma már tudjuk, hogy bár megszabadultunk a nyomor rabságától, nem könnyű a gazdasági kényszer, a törté­nelmileg kialakult körülmények béklyóitól megszabadul­ni. S azt is megtanultuk, és nem feledjük: nincs szabad­ság azok számára, akik ezt magának a szabadságnak a megfojtására használnák föl. Megtanultuk helyesen ér­telmezni a függetlenség eszményét is: barátainkkal együtt, az ö érdekeiket tiszteletben tartva védhetjük meg és teljesíthetjük ki. Március tizenötödike szent napját, és az azt követő napokat, hónapokat, eszméket, tanulságokat felírtuk szí­vünkbe és elménkbe, s nem felejtjük el. Pintér István CIPŐK EXPORTRA Salamander cipőket készít már negyedik éve a bonyhádi BONY—KS Cipőipari szövetkezet. Az idén 210 ezer párat gyárt egy NSZK-beli cég részére. Most a tavaszi-nyári cipő­kön dolgoznak. Harminchat modellben, 144-féle változatban küldik exportra. Több tartós fogyasztási cikk A fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok dolgozói a 'kongresszusi versenyben fo­kozták a háztartási munkát könnyítő cikkek előállítását, s több új, korszerűbb termék előállítását kezdték meg. A jászberényi hűtőgépgyár csaknem háromszáz szocia­lista -brigádja például vállal­ta, hogy az idén négy száza­lékkal növeli termelését a -keresett termékekből1. Az év folyamán) 220 azie-r hűtőszek­rényt, mintegy fél millió habszifon-t és több mint egy­millió négyzetméternyi ra- diétorelemet készítenek. Az elmúlt betekben a tavalyi őszi BNV-n nagydíjat nyert 300 literes fagyasztószek­rényből a tervezettnél tiz százalékkal többet adtak át a kereskedelemnek. A pápai Elekithermax bri­gádjai az év elején összefog­tak, hogy a szokatlanul hi­deg időben kielégíthessék a meg növekedett igényeket hőtárolós kályhákból. Terven felül1 eddig ezer ilyen kály­hát állítottak elő — elsősor­ban óvodák és iskoláik részé­re. Egy másik népszerű tar- piókulk a szűk helyre is be­építhető, mindössze 50 c-m szélességű tűzhely. Ennek gyártása több hetes késéssel indult meg, mert a jelmeze­ket szállító vállalat csak kiésve tudott eleget (tenni kö­telezettségének . A Hajdúsági Iparművek eddig teljesítette időarányos tervét. A vállalat az év vé­géig összesen 255 ezer forró- víztárolót 'készít, jóval töb­bet, mint tavaly. A munikaverseny eredmé­nyeként várhatóan a múlt évinél jóval több, összesen mintegy százezer automata mosógép is készül. Lapradiá­torból közel egymillió négy­zetméternyit állítanak elő, 20—25 százalékkal többet, mint a múlt esztendőben. Üj technológiai megoldások­kal 14—18 százalékkal növe­lik a radiátorok hőleadását. Rövidesen megjelenik a ma­gas fordulatszámú centrifuga is a piacon. Az új háztartási 'gépnek neon nyitható föl a teteje, amíg nem fejeződött be a centrifiugáiás. A felajánlásoknak megfe­lelően a Videotonban is több új -termék gyártását kezdték meg az év elején. Már gyárt­ják a hordozható színes tele­víziókat, s- tervezik annak távszabályozós típusát is. Rö­videsen megkezdik az új 'BRG-mechanikával készülő magnós rádiók sorozatgyár­tását. Az Orionban a keresett nagyikópernyős színes tévék­ből az idén összesen 30 szá­zalékkal állítanak elő többet mint tavaly. A napokban az üzletekbe került az új, 32 cm képcsőá'tmérőjű, 8 progra- mos hordozható színes ké­szüléke is. A színes tévéken kívül mintegy 90 ezer hagyo­mányos fekete-fehér televí­ziót is szállítanak a kereske­delemnek. Történetek és tanulságok A mindennapi munka ve­lejárója az öröm: „ma el­végeztem, 'ami a feladatom volt”. Velejárója a kudarc: „hiába igyekeztem, nem si­került”. És van még egy ezerarcú kísérő, amelyet olykor ütközésnek hívunk, olykor bírálatnak; adjuk és kapjuk — sok esetben mél­tán, sok esetben méltatla­nul keserítve egymást. Az emberi, jószándékú felelős­ségérzetből fakad az előbbi, s ugyanennek a hiányából az utóbbi... „Elmarasztaltak, hogy ta­lán nem kellene ilyen kri­tikus szemmel nézni a gaz­daságot. Volt, aki azt mond­ta, jobb lenne, ha egy ve­zető inkább a távlatokkal, a »-nagy ügyekkel« foglal­kozna -többet, mint azzal, hogy itt vagy ott miért van rendetlenség, miért csak úgy megy a munka, ahogy ép­pen megy. Tudom, hogy a bírálat senkiben sem kelt jó érzést. A legelső reakció rendszerint mindig a mél­tatlankodásé, akkor is, ha szíve mélyén érzi az ember: tényleg rászolgáltam a kri­tikára. A legritkább esetben van erőnk ezt szóban is ki­mondani — de tulajdonkép­pen nem is kell, elég az, ha a következő órától vagy másnaptól jól dolgozunk. Nem tudom szó nélkül hagyni, ha olyat látok, ami többleterőfeszítés nélkül mehetne másképp is. Vállal­tam és vállalom az ütközést, és vallom, hogy egy vezető­nek ez az egyik legfontosabb dolga. Másnak is az lenne a maga posztján, a maga területén, egy vezetőnél azonban ez követelmény! Nem kétséges: azért válasz­tottak meg elnöknek, hogy felelősséggel irányítsam, szervezzem a »nagy ügye­ket«. De egy mezőgazdásága üzemben lehet-e rangsorol­ni?! Nem épp akkora »ügy« az, hogy a szántóeke a kí­vánt mélységben forgassa meg a földet, mint hogy például tejtermelésre szako­sodva milyen telep épüljön? Számomra nemigen van kü­lönbség. A téma más, a cél voltaképpen egy: többet -ter­melni, jobban gazdálkodni — mindannyiunk boldogulá­sára. Konfliktusok nélkül nincs előrehaladás. Elmarasztaltak. A bírála­tért bíráltak. Akárhogy gon­dolkodom is, nem tudok változtatni magamon e té­ren.” „Több oka is van annak, hogy itt mindenki előtt szól­ni szeretnék. Jólesett, hogy a beszámoló megemlékezett rólunk: a kezdőkről, az ala­pítókról, akik bizony olyan lelki -és fizikai viharokat él­tünk át, amilyenek ma ta­lán hihetetlenek. De mi tud­juk, igaz volt. Mondom, jól­esik, hogy ez a közgyűlés ilyen tisztességgel véleke­dik rólunk — és külön öröm, hogy a mi lelki gyöt­rődésünk, fizikai próbatéte­lünk nem volt hiábavaló. Azt azért szóvá teszem, hogy nemcsak így ünnepnapon, hanem a rohanó hétközna­pokon is olykor mást vár­nánk. Nem pénzre, segélyre vagy valami egyéb juttatás­ra gondolok, hanem például arra, ha kérünk egy fogatot vagy valami járművet, hogy hazahozzuk a jószágnak azt a kis takarmányt, akkor ne intézzék el azzql, hogy »majd« vagy hogy »legyen türelemmel, sorra kerül...« Akik ezzel foglalkozunk, nemcsak magunknak dolgo­zunk a háztájiban; eladjuk, értékesítjük a jószágot. Szégyen az, ha az ember szinte sírva megy haza az irodából, mert nem kap fo­gatot, s kinn rohad a széna. Azt kérem, hogy úgy segít­senek bennünket: aki még tud és akar dolgozni az ott­hon körül, az tehesse a dol­gát zavartalanul. Azért mondtam el ezt itt, a köz­gyűlésen, mert ez a dolog nemcsak engem bánt, és nem hiszem, hogy ne lehet­ne rajta változtatni!” Lehet, csak jószándékú emberi felelősség kell hoz­zá. A mindennapi munka velejárója a bírálat. Szük­ség van rá: mert ez is ré­sze a többet, a jobbat aka­rásnak. Vörös Márta Mai kommentárunk A hatékonyság hordozója Az ország több mint há­romezer falujának mintegy kétharmadában a fogyasztá­si szövetkezetek boltjai biz­tosítják a lakosság ellátását: ezeken a településeken ki­zárólag az. á fészekre hárul az igények kielégítése. így van ez Somogybán is. A szükségletekhez, no meg az anyagi lehetőségeikhez igazít­va igyekszenek kereskedelmi hálózatukat fejleszteni, kor­szerűsíteni megyénk áfészei. A Barcs és Vidéke Afész kereskedelmi és vendéglátó tevékenysége döntő mérték­ben kihat a város és a kör­nyező települések alapellátá­sának alakulására, s az utóbbi öt évben — egyéb fejlesztések mellett — az isitvándi vegyesbolt, a dará­nyi önkiszolgáló bolt, a bar­csi üzlethálózat bővülése valósult meg ebben a tér­ségben. A fonyódiak szerint ezután is csak az éfésszel valósíthatják meg a keres­kedelmi hálózat korszerűsí­tését, fejlesztését a közigaz­gatási területen. Kaposvá­ron és a városkörnyéken is dinamikusan nőtt a kiske­reskedelmi forgalom; a köz- igazgatási térségben műkö­dő fogyasztási szövetkezetek több falusi boltot felújítot­tak az elmúlt öt évben. Ezek a tapasztalatok és a jövőre vonatkozó tervek is alátámasztják mindazt, amit dr. Szlameniczky István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának a tagja, a Szövosz el­nöke nemrég budapesti elő­adásán mondott. Az ország minden részéből összegyűlt több száz hallgató a szövet­kezetpolitikai előadássoro­zatból ezúttal arról hallha­tott elemző tájékoztatást az MSZMP Politikai Főiskolá­ján, miként szolgálják az életszínvonal alakulását ha­zánk fogyasztási szövetkeze­tei. Az áfészek az országban a kiskereskedelmi forgalom 34 százalékát bonyolítják le. Az utóbbi években megin­dult a szervezet korszerűsí­tésének folyamata. A cél: kevesebb emberrel és anya­gi ráfordítással — vagyis hatékonyabban — minél több új értéket létrehozni. Kereskedelmi, üzleti kul­túránk azonban nem áll azon a szinten, ahol állhat­na — a megállapítás szinte már közhelyszámba megy, mint az is, hogy a boltokba nem eladóból, hanem ke­reskedőből kellene több, mert csak így állhat meg a lábán. Sokasodnak a jó pél­dák arra, miként nőnek az eredmények a szövetkezetek szövetkezése révén — ezen a téren is indokolt a gyor­sabb előrelépés. Az anyagi lehetőség sok jó tervnek, elképzelésnek szabja meg a határát, de akadnak fogyasztói igények, melyek kielégítéséhez nem a pénz az egyetlen előfelté­tel. Ilyen a kultúrált kiszol­gálás is. H. F. Kell a nyílt szó Párttagsági könyvük kelte 1945. Mit jelentett a kommu­nista párt tagjának lenni a felszabadulás évében és mit jelent ma 45-ös párttagnak lenni? Mit tettek, hogyan él­tek az eltelt négy évtizedben? Nem vittek véghez hőstetteket, nem töltöttek be magas tiszt­ségeket, csupán segítenek megérteni, hogy miért megbe­csülésre érdemes mai életünk. Dékmár József kétszer is megjárta a II. világháború frontjait, majd 44 őszén megszökött. Két -társával ol- dalkocsis motorkerékpáron ügyeskedte végig a fél orszá­got, míg eljutott a szovjet csapatokig. A történet A ti­zedes és a többiek című film epizódjait idézte föl bennem. — Először a bajai ország­úton találkoztam szovjetek­kel, éppen defektet javítot­tak. Segítettünk nekik, cse­rébe élvittek a kompig. Anniikor végre a házunk kapujába értünk, alig enged­tek be. Az emberek -retteg­tek, ha zörgettek a kapun. Nyomasztó bizonytalan- sálban -telt napok után is­mét katonairuhát öltött. Zá­kányba került határőrnek, ott lett -tagja a kommunista pártnak. Akkor még kevesen vol­tunk kommunisták: sokan tartózkodóan viselkedtek ve­lünk. Akkoriban az osztály­harc napi tetteket kívánt. 1946—47Jben még gyakran szóltak a fegyverek. A szol­gálat nemcsak nöh-éz volt, hanem veszélyes is. 1948-ban a demdkrátikus rendőrséghez került, s on­nan ment nyugdíjba főhad­nagyként, csaknem 30 évi szolgálat után. — Nehéz napokat éltem át 1956-ban. Utólag büszke voltaim arra, hogy beosztot­taim közül egy sem futamo- dott meg. Valamennyien ki­álltak a rendszer mellett. Pe­dig olyan parancs is jött, hogy a pihenőn levő rend­őrök fegyvereit adjuk át a nemzetőröknek. Azt válaszol­tam: nem én adtam a fegy­vert a rendőrök kezébe, nem is fogóm elvenni. Dékmár József számára az elkötelezettség és a fegyelem mindig rokon szavak voltak. — Hogy szigorú voltam? Meglehet. Amikor eljött az idő, társaim mégis kérvényt írtak, hogy még ne engedje­nek nyugdíjba. Jólesett ugyan, családi okok miatt mégis mentem. Azóta — en­nek már több mint tiz éve — a cseri körzeti pártaílgp- szervezetben látom el a szer­vezőtitkári feladatokat. Min­dig becsültem a nyílt szót, a pártban meg egyszerűen elengedhetetlennek tartam. Voltak vitáim, ma is van­nak. Talán különös, hogy in­kább a korombeli elvtársak- kal és nem a fiatalabbakkal. Az új párttagöktól hiba szá­mon kérni egykori önma­gunk munkastílusát. Igyek­szem magam is -lépést tar­tani a politikával, a fejlő­déssel. Az újságolvasás min­dennapos elfoglaltságom. Dékmár Józsefet legutóbb ismét beválasztották a párt- vezetőségbe. —- Csak bírjam egészség­gel ! Tenn takarásban 65 évesen sincs hiány. Felesége újságkivágás-t tett az asztalra. „A fiúnkról szól; egyidős a szabadság­gal.” Az 1965Jben megjelent sorokban a fiatal építész ar­ról vall, hogy autópályákat szeretne tervezni. — Húsz éve ez még egy mérnök számára is csak álom volt, ma min-dannyi- unkn-ak természetes. Ren­geteget fejlődött ez a város. Örülök, hogy ebben a fiam­nak is része -volt. Az ő dip­lomamunkája volt például a Kaposfüred és Juta közötti út terve. Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents