Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-15 / 62. szám

4 Somogyi Néplap 1985. március 15., péntek VIRÁGOS VÁLLALAT FELADATA Tisztán tartja a déli partot Virágai tették ismertté a Solmogy megyed Település- tisztasági és Kertészeti Vál­lalatot. Tavasz közeledtével nemcsak szépségükkel, ha­nem az áruikkal is magukra vonják a figyelmet. A siófo­ki székhelyű vállalat tevé­kenységéinek fontos része a viliágértékesítés, de a bevé­telednek nagyabb hányada nem ebből adódik. Meg is kérdezték a megyei tanács- Vb legutóbbi ülésén; miért nem fordít nagyobb figyel­met arra a vállalat, hogy mindig — kom este és va­sárnap is — lelhessen vágott virágot kapni a megyeszék­helyen. A siófoki székhelyű vál­lalat két éve látja el' a ko­rábbi településtisztiasági és szolgáltató vállalat tevé­kenységét is. A két vállalat egyesülésiéből létrejött új cég felelős a Balaton-part tisztaságáért, és évről évre nagyobb területet fog át a parti sáv mögött is. Ignáczy Györgyné igazga­tó arról számolt be a me­gyei tanács vfi-nek, hogy a déli partom r-iegfelelően el­lenőrzött és a környezetvé­delmi előírásoknak megfele­lő a településtisztasági te­vékenység. Feladatuk jelen­tősen nőtt; 1982-iben 92 000 köbméter szemét elszállítá­sa volt a munkájuk, tavaly ennek csaknem a kétszere­sét, 154 000 köbmétert kel­lett összegyűjteni és olyan helyre szállítani, ahol nem jelent már veszélyt a Bala­tonra, a környezetre. A lerakó télepek regioná­lis hálózatának kiépítésével megoldódik ez a gond is. A VI. ötéves terv időszaka alatt 12 millió forintot for­dítottak korszerű szállító­járművek vásárlására, en­nek ellenére — éppen a nagy igénybevétel miatt — a lakossági hulladékgyűj­tést szolgáló eszközök mű­szaki állapota romlott. Fel­adataik ellátásait nehezíti, hogy egyes — az igazgatónő szavai szerint presztízs nél­küli — munkaterületekre nehéz találni a nagy érté­kű és korszerű gépek keze­léséhez értő szakembereket. A biztonságos szemétel­helyezést több bef ejezett be­ruházás is szolgálja a déli parton. A zamárdi és a ba- latonkeresztúri hulladékle­rakó mellett forgalmi telep és központi javító is épül. A folyékony hulladékok környezetkímélő elhelyezé­sére alkalmas telepet négy helyien alakítottak ki. Az idén fejeződik be Siófokon a szennyvízelőkezeilő beruhá­zás. Ezeknek a beruházás sóknak a megvalósításához háromszor nyert a vállalat a VI. öitéves tervben kör­nyezetvédelmi pályázatot. A vb megerősítette: a vál­lalat kiemelt szerepet ját­szik a balatoni környezetvé­delemben, és ha megfelelő­en felkészül rá, hosszú év­tizedekig biztos munkája lesz á déli parton. gazdasági területeik rendel­tetésszerű használatának kö­telezettségét. Ez az előírás kötelezi a magánszemélyeket (tehát az egyéni földtulajdo­nost is), valamint a személyi tulajdonú (háztáji) föld te­kintetében a tsz-tagot Mező- gazdasági rendeltetésűnek ■kell telkinitená a külterületi — ezen bedül a zártkerti — földöket akkor is, ha jelenleg nincsenlak hasznosítva, de al­kalmasak arra, valamint az 1500 négyzetméternél na­gyobb, be nem épített, mező­gazdaságilag hasznosítható belterületi földeket. A föld rendeltetésszerű megművelé­se alatt a művelési ágnak megfelelő termelést értjük. A művelési kötelezettség tel­jesítésiéhez tartozik a föld termőképességének fenntar­tása, a növényápolása, gyom- taianítási, növényvédelmi munkák időben történő el­r végzése is. A belterületi föl­dek művelési kötelezettsége zöldterület létesítésiével is teljesíthető akkor, ha a kö­rülmények miatt a mezőgaz­dasági művelés nem gazda­ságos. A föld használója eb­ben az esetben is köteles rendszeresen elvégezni a gyomirtást, a gyepesített te­rültet és a növényzet gondo­zását. A művelési kötelezettség teljesítését az államigazgatási szervek rendszeresem ellen­őrzik olyan időpontban, amikor az elmulasztott idő­szerű mezőgazdasági munkák pótlásáról még gondoskodni lőhet. Állandó gyakorlattá vált a tavaszi határszemle. Azokat, akik művelési kö­telezettségüknek nem tettek eleget, felhívják az időszerű mezőgazdasági munkák ha­táridőhöz kötött elvégzésére. A felszólítást a föld haszná­lójának, valamint a tulajdo­nosnak (tulajdonosoknak) és a haszonélvezőnek küldik meg. Ha a lakcímük isme­retlen; a felszólítást közszem­lére teszik ki a helyi tanács­nál. A határidő letelte után ellenőrzik, hogy eleget tet­tek-e a művelési kötelezett­ségnek. A magánszemélyiek felszó­lítás elleniére felróható okból műveletlenül hagyott mező- gazdasági rendeltetésű föld­jét kártalanítás nélkül álla­mi tulajdonba kell venni. Er­ről a föld fekvése szerint il­letékes helyi földhivatal hoz első fokú határozatot. Lénye­ges, hogy a kitűzött határidő után a föld megművelése már nem befolyásolja az el­járást, ezért akinél a határ­idő meghosszabbítása indo­kolt, ezt feltétlenül még a határidő letelte ellőtt kérje az ok megjelölésével. Dr. Kevy Ferenc A minőség ösztönzése Jogi szakértőnk írja A föld megművelésének kötelezettségéről Törvény írja elő a rnező­Módosult az állatok és állati termékek termelői ára 1985. január 14 hatállyal a mezőgazdasági ár- és sza­bályozórendszerben módo­sítás történt; az állatok és állati termékek termelői árában fontos változások következtek be. A 95—120 kilós súlyban értékesített hús- és húsjel- legű, élve minősített hízott sertéseik ára kilogrammon­ként 35,50 forint. Az alap­ár 1985. január 1-től kilón­ként 1 forint minőségi fel­árral1 egészül ki. Idén de­cember 1-től kilónként 1 forinttal alacsonyabb árat fizetnek azokért a 95—120 kilós sertésekért, amelyek nem felelnek meg a minő­ségi felár fizetési feltételei­nek. (Fekete színváltozatú, kiterjedtebb, összefüggő pigmentfoltos . sertések.) Nagyon lényeges szempont tehát a fehér színváltozatú sertésfajták, hibridek vagy a diuroc sertés keresztezé­séből származó utódok opti­mális súlyra történő hizlalá­sának megszervezése. A 121—140 kilós sertések át­vételi alapára ugyanis már csak 31,50 forint, a 140 kiló felettiekért pedig mindösz- sze 30 forint. A mezőgazdasági nagy­üzemeiktől élő exportra vá­sárolt hússertések termelői ára — súlykategóriától füg­getlenül — 39 forint kilón­ként. Ez magába foglalja az egy forint mennyiségi fel­árat és három forint nagy­üzemi prémiumot is. A hasított állapotban mi­nősített (75—95 kg súlykate­góriában) sertések ára I. o. esetén 52,10, II. o. esetén 49,40, III. o. esetén 46,70, IV. o. esetén pedig 44,00 forint 'kilónként. Az I—IV. osz­tályba sorolt, a minőségi követelményeket kielégítő sertések után kilónként 60 fillér minőségi árat fizetnek. A kistermelők részére 1985. december 31-ig kifize­tésre kerül a második te­nyésztői évre járó kilónfcénr ti 2 forint, valamint a har­madik és a további évekre járó 2,50, vagyis a többéves szerződéses felár. Ezt köve­tően a több éves szerződé­ses felár beépül az árakba. A vágómarha termelői árában; az áralkalmazás fel­tételeiben változás nem tör­ténik. Súly- és minőségi kategóriától függetlenül a tejelő típusú (hungarofríz fajta, tiszta vérű hollstein- fríz) növendék és felnőtt marhákért 1 forinttal keve­sebbet fizetnek. Az export­ra átvett vágómarhák után a felvásárló külön felárat fizet. A tehéntej rögzített ára, az áralkalmazás szintén nem változott. A kistermelők által át­adott I. o. fizikai tisztaságú tej termelői álra téli idény­ben literenként 7,15, nyári periódusban pedig 6,55 fo­rint. A nagyüzemekben termelt I. o. tej (0,5 millió alatti csíraszámú) alapára „év­szaktól” függően 7,25, illet­ve '6,65 forint. Mindkét eset­ben a termelői árak 3,6 szá­zalék zsírtartalmú tejre vo­natkoznak. A mezőgazdasá­gi nagyüzemek az alapáron felül literenként 40 fillér felárat kapnak. A gyapjú termelői ára át­lagosan 4 százalékkal emel­kedett. Az átemelés elsődle­gesen az ún. fésülhető mi­nőségű osztályokban való­sult meg. A legjobb minő­ségű (A/AA) hosszú fésűs, zsíros gyapjú ára 135,80, a fésűs gyapjúé 120,80, a kár- tolté pedig 71,70 forintra módosult kilónként. Mindezekből kitűnik, hogy az 1985-ös gazdasági évben elsődlegesen az opti­mális súlyra történő hizla­lásra, a hízott sertéseknél — genetikailag megalapozott — minőségjavításra, a csí­raszegény tej termelésére kell törekedni. Csak ilyen irányú tevékenységgel biz­tosítható az állattenyésztési főágazat — amúgy is sze­rény — jövedelempozíciójá­nak megtartása. Varga Gábor Eletet- lehel a holt" anyagba bádogosszakma művésze Az apró előszobájából nyíló ajtón felirat; műterem. — Ez az én kis remete­lakom — tessékel be a régi bútorokkal telerakott, ódon levegőjű szolbába Kovács Gy. József bádogosmester, ipar­művész. Körülnézek. A fa­lakon rézdomborítások, ok­levelek, munkásságának sze­rény elismerései. Amin te­kintetem rögtön megakad, egy mesterien megmunkált fómszoboregyüttes. — A kínai mitológia sár­kánygyíkját mintáztam meg — mondja —•„ eredeti doku­mentumok alapján. Mellette a kicsinye, ez már az én fan­táziám terméke. Elképzel­tem, milyen is lehet. Amott, a sarokban a fatörzsne ka­paszkodva egy őslény, szár­nyakkal. Átmenet a hüllő és a szárnyas állatok között. Hárman alkotnak egy cso­portot. Ez utóbbi rézmumka, tölbb mint harminc éve ké­szítettem. A másik sarokban óriási hal, mellette a béka­király. Ez egy szökőkútegyüt­tes. Bár nem vagyok a fém­munkák művészetének értő­je, mégis megállapíthatom, ^9 Nem lesz a te talpadnak nyugalma 35. Gépelt papírlapokat oszto­gattak. A vízimolnár két kézzel kapott a röplap után. Éva pillantásával szintén vé­gigbóklászott a sorokon. Néptársak! A mi népi német ifjúsá­gunk menetelni fog. Minden szülő szívének örülnie kell, ha látja: a Német Birodalom katonáival — véreinkkel egy sorban lépdelünk a közös cél felé. Ma büszkeség németnek len,.': Ahogy Franz Basch mondotta: ma mindenki azt a csepp vért keresi magá­ban, amelyik német, és ad­dig vakarózik, amíg az ki nem serked belőle. Mi kiválasztott nép va­gyunk. A Volksbund nem zárja ki a hazaszeretetei, de első a nép, aztán a haza! Az életünket csak a népközzös- ségért kell feláldoznunk, s ez a népközösség, amelyben az egész világon élő néme­tek mind beletartoznak. Min­den népi mémet gyereknek kötelessége megismernie a 100 milliós német nép szel­lemi világát, a nemzeti­szocializmust, Hitler eszméit. Nem azt kell megtanulniuk, ki volt Arany János, Petőfi, hanem azt: ki volt Heine, Kant és Beethoven! Német fiú csak német lányt vegyen feleségül, német lány csak német fiút válasszon párjául! Ne keverjük vérün­ket más nemzetiségekével! Minden csepp német vérért kár, mely elvesz belőlünk. Éljen Franz Basch! Éljen Adolf Hitler! Éva feje zúgott az özönlő katonai járművek zajában olvasottaktól. Zavartan gyű- rögette a papírt, nem,tudta mihez kezdjen vele. — Add (tovább, lányom — mordult rá Derr molnár. — Hadd olvassa minden igaz német, akár a szentírást! 2. Fölfejtődött az idő kötése Apám klumpát farag, pe­dig ez téli mestersége. Reg­gel előkészítette a baltát, a cigányfúrót, a kamáilfúrót, a tollókést. Anyám nem kérde­zett semmit, csak a fejét henrtergette az ajtófélfán: „Istenem, isteniem ...” Negy­venkettőben apám már sze­gény Szép ivei pádban farag­ta a facipőket. Kemény öt pengőket adtak értük Német- ladon, Soanogybárságyon. A jó klumpa puha harsból, fűz­ből készül. Az olyan meleg­tartó, hogy télen, amikor a gazda trágyát teríteni indul, nem fázik a szánkó bakján. Igaz, vastag fehér zoknit is húz alá, ezt meg az asszony­nak kell megkéseltemé. Apám farigcsáló ember: egy- lovas földművesnek értenie kell a kocsirúd, a lőcs, a für­gető reparálásához, a kapa­nyél egyengetéséhez, ha nem akar az iparosnál eladósod­ni. Rájár a keze a famun­kára. Szepimek szintúgy rá­álltak az ujjai. Titkos ve­télkedés volt köztük, kinek a klumpái fagynak jobban a szuloki vásárban. Bár ve­télkedhetne még szegény öcsém! Azt még én is tudom, hogy a klumpacsinálás téli munka: a nyensfa lábbelit éppúgy füstre kell akasztani mint a sonkát, kolbászt, svartlit disznóölés után. Ha négy-öt pohár nyolcas, kilen­ces, tíz és feles nyers klum­pa elkészült — a tíz és fe­les felél meg az átlagos fér- filábméretnék —, csak akkor gyújtott be apám a füstölő­be. Szeretem a facipőt; az ember lánya bekloppog ben­ne az istállóból, otthagyja az ajtó előtt és tiszta lábbal léphet be a konyhába. Csak az elsőnek kell megadni az árát — szokta mondogatni apám —, az töri fel a ké­nyes sarkakat. (Folytatjuk.) nem mindennapi tehetségű ember munkáját láthatom. Hellyel kánál, beszélge­tünk. Életéről, munkádról. — 1905-ben születtem Sze­geden, az inaséveimet is ott töltöttem — kezdi. A húszas évék elején költöztem Pest­re. Furcsa világ volt az ké­rem, még kenyérből sem et­tünk elegét. A Horthy rend­szer gyalázatát már csak az tudja, aki átélte. Emlékeit idéző gondolatai elcsaponganak. Emlékmor- zsáiból áll össze a kép. — 1930-iban még Ankará­ba is eljutottam. Nyolc hó­napig dolgoztam kint, egy Seifert Rudolf nevű bádo­gosnál. Együtt munkálkod­tunk egy épületen. Talán még ma is megvan ... Aztán hozzáfűzi: — Én naturalista voltam mündig. Ha az ember valamit .alkot, akkor ne kell­jen hozzá kommentár. — Hogyan került Kapos­várra? — terelem vissza a beszélgetés fonalát. — Tudja, én amolyan ván­dorlegény voltam; az egész országot bejártam. A testvé­remmel jöttünk le egyszer ide látogatóba, aztán megis­merkedtem egy özvegyasz- szonnyal... Hát így. A félszabadulást is itt ér­te meg. — Az első kiállításom 1947- ben volt — folytatja —, a kaposvári megyeházán. Dr. Molnár Erik kétszer is gra­tulált nékem — mondja né­mi büszkeséggel. — Milyen munkákon dol­gozott abban az időben? — Megterveztem és elké­szítettem a kisiasszomdi kas­tély nyolc tetőablakát. Úgy kellett megcsinálnom, hogy a múlt századot idézze. El­készítettem a kaposvári ta­nácsháza 1902-ben készült tornyának átfedését, a díszes gömböket, díszsárkányokat, majd a színház épületének bádogos-díszmunkáit és f émdomiborműveit. A kapos­vári IKV-nak is már körül­belül 300 munkaórában ké­szítettem fémmunkákat, pla­ketteket, fémdomiborításo- kat. Jelenleg is egy ilyen munkán dolgozom — mutat egy domborított fémtáblács­kát. — Csak tudja, a korom és a szemem. Négy éve ope­rálták a másik szememet is szünkehályoggal, akkor el kellett adnom a tévémet. Örökösöm nincs, szeretném, ha ezek az értékes munkák értő kezekbe kerülnének. Fölajánlanám a szökőkutat a kis békával a városnak a Latinca térre, a többit meg esetleg egy múzeumnak ... Asztalán dokumentumok, kiállítások bejegyzéséi. 1929- ben Siófokon az Iparosház­ban megrendezett kiállításon írta róla egy budapesti bá- dogosmester: „Az az ember, akit a jó Isten művészi te­hetséggel áldott meg, az nem szegény. Legalábbis nem lel­kiekben. A pénz, az anya­giakban való dúskálás, so­ha nem adhatja meg a lé­leknek azt a boldogságot, mint amit az anyagba öntött valóság nyújthat a művész­nek.” Még nem késő rá figyelni. Várnai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents