Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

4 Somogyi Néplap 1985. február 13., szerda Fortuna szórakozott kegyeltjei Tizennégy éve, hogy a ta­karékpénztáraknál gépko- csi-tnyereménybetótkönyve- ket lehet vásárolni, amelyek évente négyszer vesznek részt a sorsoláson. Az or­szágban sok száz ember a mai napig sem tudja, hogy betétkönyve révén évek óta autótulajdonos. A nyereménybetétköny- veik száma a megyében egy­re inő. Eddig 1023 gépkocsit sorsoltak ki Somogybán, ti­zenegyen nem vették át nyereményüket. A feledé­keny szerencsések heten Kaposváron váltottak betét­könyvet, négyen pedig Sió­fokon. >— A nyeremény kifizeté­se iránti igény nem évül el — tájékoztat Pék György, az OTP megyei igazgatóhe­lyettese —, rugalmasabb te­hát az ügykezelés, mint a lottó-tárgynyeremények esetében ahol, ha harminc napig nem jelentkezik a tu­lajdonos, elveszíti a jógáit, A nyertes betétkönyvek szá­mát nyilvántartjuk, a betét­könyv ellenőrző szelvényén pedig jelezzük. Előfordult már, hogy egy idős néni évek múlva — mikor meg akadta szüntetni a betét­könyvét — tudta csak meg, hogy időközben autótulajdo­nos volt. Volt kacifántosabb esetünk is: tizenkét évvel ezelőtt a postahivatalban váltott betétkönyv szelvé­nyére elfelejtette följegyez­ni a hivatalnok, hogy a könyvet a sorsoláson ki­húzták, a tulajdonos pedig megszüntette a betétet. A vállalati revízió során éveik múlva derült ki, hogy gép­kocsit nyert. Neve ismere­tében személyesen próbál­tam kideríteni, ki is a sze­rencsés nyertes. Megtalál­tuk az illetőt, s közöttük vele a jó hírt. Furcsa mó­don nem köszönte meg, sőt, ragaszkodott ahhoz, hogy évi kamatot fizessünk ré­szére, mondván, jogtalanul használtuk addig a pénzét. — Az adatok szerint ed­dig tízmillió forintot „felej­tettek” a takarékpénztár­ban az ember dk. Mi a helyzet a lottónyeremé­nyekkel? — Erre vonatkozóan nincs megyei adatunk: Budapes­ten összesítik ezeket. Millió forintokra rúgnak a föl nem vett nyeremények. A tárgy- nyereményeiket — amelye­ket nem vesznek föl — újra sorsolják. A számsorsoláson nyert összeg pedig a nyere­ményalapot növeli. Egy .ki­csit hanyagok az emberek. K. A. Munkahelyek fagyban Kemény a tél, s a der­mesztő hidegben sok mun­kahely fölött nincs tető. A munka csak nehezebb, de nem állhat meg. RAKODÓK Hegedűs Lajos avatott kéz­zel próbálja a rakoncátlan- kodó targoncát irányban tar­tani. A jéggel bélelt gödör­ből azonban nincs Visszaté­rés. Ketten-íhárman is eme­lik, míg újra egyenes talaj­ra kerül a targonca a te­herpályaudvaron. — Ma nyitott vagonok ér­keztek tele hóval. Órákba telik, míg az árut ki léhet rakni — mondja Hegedűs Lajos. — Ilyenkor alig ke­res az ember, hiába állítják, hogy a trógereknek a bőrük alatt is pénz van: teljesít­ményibériben dolgozunk, s az időjárás nagyon megnehezí­ti a munkát. Késnek a szál­lítójárművek, az árut sok­szor ki kell csákányozni a vagonból, hogy a gép hozzá­férhessen. Ha megfeszülünk sem tudunk annyit dolgozni, hogy elegendő pénz legyen fizetéskor a borítékban. A szóródó áru most a leg­rosszabb, a sóder, a szén odafagy a vagon oldalához, feszítővassal, nagykallapács- csal is alig lehet leszedni. HÜSZCÉNTIS FAGY A Toldi lakótelepen hóbuc­kák, eldobált vasdarabok kö­zött Podlain markoló küzd a fagyott földdel. A SÁÉV ll­es építésvezetőségének egyik brigádja a földet lapátolja. — Az árkot szintezzük — mondja Váradi János bri­gádvezető —, de kutya ne­héz a dolgunk. Tizenöt—húsz centiméter vastagságban fa­gyott _ a föld, alig mozdul, huszonnégy órát pihenünk, de kevés az ember, tolatni meg kell, így természetesen túlórázni is. Járjuk az ipar­telepeket egész nap, fűtött helyre alig kerülünk. Ha már nagyon didereg az ember, tíz percre, tizenötre behúzódik a mozdonyba. Ha neim érkez­nek meg időben a vagonok — mi vagyunk a hibásak, pedig mindent megteszünk a pontos munka érdekében. Kézi állítási váltókkal dol­gozunk, ebben a hidegben fáklyákkal melegítjük, de sokszor még így sem nyitja a kulcs. Koszosak, mocsko­sak vagyunk. A mienk a legcsúnyább és legveszélye­sebb munkakör a vasútnál. JÉGBALETT Lukács Gyufa tizennégy éve dolgozik távolsági bu­szon, tavaly megkapta az 500 ezer balesetmentes kilométe­rért járó elismerést. — Fél hatkor kezdtem, éj­fél lesz, mire hazaérek. Na­pi tíz forduló az adag, és most bizony nem egyszerű tartani a menetidőt. Az őr­ei buszmegállót például „át­nem enged az ásónak. Segí­teni kell a gépnek is. Amott a tízemeletesben melegedni lehet, a többiek forró teával várnak, kicsit mi is átme­legszünk. Nem hittük volna, hogy ilyen kemény tél sza­kad a nyakunkba. December­ben voltunk fagyszabadsá­gon, a januári időjárás is kedvezett az építőiparnak. Ahhoz, hogy az átadási .ütemtervet tartani tudjuk, most az ilyen nem-szeretem munkát is végezni kell. KÁLYHA A MOZDONY Ziegenheim Miklós har­mincnégy éve dolgozik a MÁV-nál, tizennegyedik éve futkosó, szeme sem reb­ben már az elnevezésre. A kaposvári állomásra érkező szerelvények rendezése, az ipartelepekre való elszállítá­sa a feladata. — Nem az irigylésre méltó munkakörökhöz tartozik a mienk — mondja. — Tizen­két órát dolgozunk, elvileg Lukács Gyula urna Nem lesz a te talpadnak nyugalma ..................... .......................... . . ............ ................... ........... . ........... 1 2. — Miicsoda férfi ez a Bara! — Neitzer Lizi szinte megszürcsölte a nyálát, ahogy ezt sóhajtotta a lefekvés után. — Ha nem volnék Hans Lang liehlingje, íkierő- szakosködinám nála a belső szolgálatot, mint a risszrossz cselédmacák! Tudta, hogy Lang nevével tüskét szúr Éva leikéibe? Hans és Mayer Éva között akikor már megvolt a titkos egyezség ... A kockaembert csak egy­szer 'látta még ilyen közel­ről Éva azon a nyáron, nem sokkal a jajgatói eset (után. Egyik este — éppen végez­tek a vacsorával —■ várat­lanul megjelent közöttük a Zsúpos előtt. Másodmagával jött. Hosszú, szemüveges fér­fit kísért; az idegen haja olyan színtelen volt, mint az aszályban kiégett fű. A szemüveg lencséje kék go­lyóvá nagyította a szemét. Hóna alatt összecsavart vász­nat szorongatott. •Birodalomból, — Embereik, csődüljenek fedél alá! Ez az én kedves kamerädom, Erich Kessler óhajt megismerkedni maguk­kal. Ügy beszéljenek vele, hogy az én vendégem, meg­értették? Jócakát. Bittner Rupert megbékíts Mayer Nikólausit. — Vándormadár szállott le Pöröspusztára. — Az lesz, Rupert bácsi, Vándormadár. Vándormadárnak (Wan­dervogel) nevezték a Német­országban képzett magyar nemzetiségi falvakban fel­lépő agitátorokat. Kíváncsian várták, mit akar az idegen. Erich Kess­ler elmosolyodott, és kéz­mozdulattal jelezte, hogy csukják be az istállóajtót. Két-lhárom kíváncsi zalai le­gényke rekedt kívül; maguk­ra maradtak a viharlámpa fénykoréban álló idegennel. — Látom, nehezen él­nék ... Ögták-mógtalk, nem tudták, mire véljék a szemüveges férfi érdeklődését. — Német vágyók, mint maguk — mondta az idegen, pillantásával szinte betakar­va őket. — Én a Reidből* jöttem, litt szolgálom a ha­za érdekeit Magyarországon. Bara Timót initéző úrtól ne tartsanak, kedvel bennünket, a fia nálunk tanul az egye­temen. Azzál, amit az intézőről mondott, valahogy láthatat­lan kört vont maguk köré; a nixbrotiák belül voltak azon a körön, melyben nincs ő és én, csak mi. — Egy nyelveit beszélünk, erdősi néptársaim. Hadd kérdezzem meg, mit mond ez a dátum: 1938. március 12— 13? — Nem szól az semmit — viccelt Bieber Lorenz, de az idegen úgy tett, mintha nem hallaná. Petőfi! — rikkantotta az a kopasz legényke, lakit az első hajnalon Lizi és Stagl Mariann iecsutákolt a vályú­ban. — Talpra, magyar!... — Az március 15-, ite víz­fejű — röhhenitett valaki az árnyékban. Erich Kessler nem vesz­tette el a türelmét. Olyan kihangsúlyozottan várt. hogy a zaj lassanként zavart csönddé ülepedett. — Megmondom. Ezerki- lencszázharminonyolc márci­us 12—13. az a dátum, mely nekünk örökre azt jelenti: Ausztria titkos reménysége valóra váilft, és csatlakozott a mi Németországunkhoz. Mi segítettük őket e döntésük valóra váltásában. — Puskával — mondta fél­hangosan Bieber Lorenz, de nem nevetett senki. — A német nép felelőssé­get érez minden egyes ide­gen országban élő népi né­met 'iránt, ezt el ne felejt­sék, barátaim! Szívén vise­li az erdősiek sorsát iís. Hoz­tam egy 'térképet, hogy meg­mutassam rajta: Európában mi vagyunk többségben. Mi, birodalmi németek, és önök, népi németek ... Vagyunk az életet jelentő vérerek Eu­rópa testében. Nélkülünk ha­lott a világ! Az a vászonhenger hirte­len színes téglalappá pördült szét a kezében. Európa tér­képén csaknem összefüggő zöldet alkotott az a terület, melyen németek is élnek. r Folytatjuk.) Ziegenheim Miklós helyeztem”, száz méterrel odébb lehet csak megállni, tükörjég van az utakon. A mellékutakat jó esetben, ha a téesz tisztítja le: csúszik a busz, alig lehet tartani a kormányt. A fizetésünk sem lesz valami sok; az üzem­anyag-takarékosságnak lőt­tek. A múlt hónapban száz­ötven forintot kapjam, pedig stabil kétezer forintot szok­tam elérni. Félóráig is me­legíteni kell indulás előtt, és én még szerencsésnek tart­hatom magam. Az utasaim nagykabátban, hócsizmában is fáznak a buszban, én meg csak amúgy nyániasan a volán mellett. Ki látott már sofőrt pufajkában vezetni? Itt a pályaudvaron is jégen korcsolyázunk. Radiálab- roncs helyett diagonállal, fu­tózott gumikkal járunk, cso­da, hogy kiálláskor be nem csúszok a halsütőhöz. A kaposvári Füredi úti benzinkútnál kocsisor: tan­kolni jöttek vagy gázpalac­kért. Van aki krumplit akar vásárolni, mert ott már azt is árulnak. — Sőt, napszemüvegét, ve­semelegítőt, műtrágyát, meg a csoda tudja még mit — mondja Fodor Tamás ben­zinkutas. — Kész kereskedő leszek a végén. Nagy csizmában, kék áfo- ros ruhája alatt három pu­lóverben, kötött sapkában is fázósan toporog a kútnál. Reggel hat óra óta tart a szolgálat, akikor mínusz ti­zenhét fokot mutatott a hő­mérő. — A vállalattól védőruha­ként vékony vászonból ké­szült melles nadrágot, dzsekit, ujjatlan bekecset és benzin­álló bőrből készült bakancsot kapunk. A bakancsban tíz perc alatt elfagyna a lábam, a többiről nem beszélek. Nem panaszképpen mondom, a telet igazán nem lehet kárhoztatni azért, mert van. Ha fázunk, hát felöltözünk. Mi legalább váltjuk egymást a társammal, s aki éppen melegszik, az forró teát is ihat. Klie Ágnes WkJM ** ■ ■ JgL M ____b m B KmS oi 11 33 S 3*8 áj ■ SiüP 3Níí 3 s3 H#>0F'sS? ywjs/i »PR j'm Fm -v|j r-^.a* Stf y*w£? «5 ®§í!r' BJst eg [EJ! íjaR m Y aa V9H ■■ B fii IS *^c!s «öSflP B B mw ^PW_B -syR BR W S B ÍR Br M MW ma mg BQ lA B MA Är BftB BRBBRJ»« RJb gr bb j gg Műkincslopási bűnügy tárgyalását kezdte meg ked­den Győrött a Győr—Sopron megyei bíróság dr. Laczó Gábor tanácsa. A bűntettnek 11 vádlottja van, az ügyiben 9 szakértő dolgozott és több mint 20' tanút idéztek meg. Az ítélejt kihirdetése február utolsó napjaira vagy márci­us elejére várható. Az első tárgyalási napon ismertették a vádiratot, majd megkezd­ték a bűnügy elsőrendű vád­lottjának, a 20 éves Papp Gábornak a kihallgatását. A 11 tagú bűnszövetkezet tagjai 1983-ban és 1984-ben Győrött, Esztergomban vala­mint Szegeden múzeumok­ban, templomokban nagy ér­tékű műkincseket loptak el, s számos egyéb betörést is végrehajtottak. A legnagyobb értéket az esztergomi székes­egyház könyvtárából tulajdo­nították el. Több nagy érté­kű könyvet loptak el, köztük az Árpád-házii királyok te­metkezési helyéről szóló 12. századi kézírásos kötetet, amelyet sikerült Bécsbe ki­csempészniük. Az értékesí­tésre azonban már nem volt idejük: az Interpol Magyar Nemzeti Irodája az osztrák bűnüldöző szervek hatékony támogatásával visszaszerezte a páratlan értéket, s vissza­szolgáltatta az esztergomi könyvtárnak. A, műkincstdlvajok kétszer is megkíséreltek betömi az eszitergomii egyházi múzeum­ba. Az ott kiállított több mint kétmillió forint értékű éremgyűjteményt szemelték ki magúknak. Első alkalom­mal a mennyezetet akarták áttörni, ez azonban nem si­került. Másodszor ugyan be tudtak hatolni, de a gyűj­teményt már nem találták a helyén, mert a kiállítást idő­közben átrendezték. Betörtek a szegedi Móra Ferenc Múzeumba is. Onnan ellopták a Bécsben őrzött nagyszentmikilósi aranyle­letek másolatait, azt hívén, hogy az eredetieket sikerült megszerezniük, bár egyéb­ként a másolatok is értékes műkincseik. Győrött kápolnából és mú­zeumból loptak különböző műkincseket, Komárom me­gyei üzletekből, áruházakból pedig elektronikai cikkeket és más értékeket tulajdoní­tottak el. Több víkendházba is behatoltak. A lopott műkincsek egy részét egy Győr melletti er­dőben ásták el. Számos ér­téket a Dunába dobtak, ezek közül többet időközben a könnyűbúvárok megtaláltak és a felszínre hoztak. A bűnügy elsőrendű vád­lottja a 20 éves Papp Gábor, a másodrendű vádlott édes­apja, a 44 éves Papp Ferenc győri magánénekes, a har­madrendű vádlott Tamási Ti­bor 51 éves győri zeneszer­ző, a negyedrendű vádlott Nick Tibor 19 éves (táti rak­táros, az ötödrendű pedig Gergely Csaba 41 éves győri magánénekes. Ök tervelték ki a lopásokat, és a végre­hajtásban is tevékenyen köz­reműköditek. A többi hat vádlott kisebb szerepet ját­szott a szerteágazó bűnügy­ben. A vád ellenük különösen nagy értékben elkövetett lo­pás bűntette. Annak értéke, amit eltulajdonítottak, 2 mil­lió 128 ezer forint, továbbá megkíséreltek ellopni 2 mil­lió 700 eeer forint értéket.

Next

/
Thumbnails
Contents