Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

2 Somogyi Néplap 1985. február 9., szombat Az események címszavakban Vasárnap: Fidel Castro tárgyaláso­kat iavasol az Egyesült Államoknak. — Az ENSZ főtitkárának délkelet­ázsiai útja. — II. János Pál pápa Latin-Ameri- kában. Hétfő: Washingtonban rekord- összegű katonai költség- vetést terjesztenek elő. — Közös amerikai—pana­mai hadgyakorlat. — Kim De Dzsung ellen­zéki vezető hazaindul Szöulba. Kedd: Genfben megkezdődik a leszerelési értekezlet újabb ülésszaka. — Spa­nyolország megnyitja a gibraltári határt. — Nyu­gatnémet-francia kor­mányfői találkozó. Szerda * Megkezdődik a Francia Kommunista Párt 25. kongresszusa. — Gromi- ko és Malmierca kubai külügyminiszter megbe­szélései. — Reagan üze­nete az Unió helyzetéről. Csütörtök: Izraeli katonai lépések Dél-Libanonban. — Az Egyesült Államok konf­liktusa Anzus-szövetsé- geseivel. Péntek: A mezőgazdaság problé­máiról tanácskozott az SZKP KB Politikai Bi­zottsága. — Howe brit külügyminiszter buka­resti és szófiai látoga­tása. — Békekonferencia Hirosimában és Naga­szakiban. A hét három kérdése Caspar Wednberger amerikai hadügyminiszter a rekord­nagyságú katonai költségvetés tervezetét igyekszik megin­dokolni a szenátorok előtt (T) Miről tárgyal a genfi leszerelési értekezlet? Genfben ismét összeülitek negyven ország — köztük hazánk — képviselői, hogy a leszerelés több fontos kér­déséről tanács kozzanak. Ez a testület már jó két és fél évtizede működik. A konferencia malmai lassan őrölnek, de őrölnek, hiszen itt dolgoztaik ki szá­mos jelentős megállapodást az atomsorompótól a tenge­rek és óceánok mélyének demilitarizálósán át a kör- ■ nyezet katonai célú befolyá­solását megtiltó egyez­ményig. Az enyhülés idő­szaka kedvezően befolyásol­ta az értekezlét tevékeny­ségét, viszont a feszültség fokozódása valóságos bé­nultságot okozott. 1978 óta nem kevés összejövetelre került sor, de gyakorlati előrelépés nem történhetett. A genfi leszerelési érte­kezlet eredményessége — akárcsak a Stockholmi és bécsi konferenciák munkája — alapvetően a nemzetközi helyzettől, a kelet—nyuga­ti, s mindenekelőtt a szov­jet—amerikai viszonytól függ. Az újabb startnál is perdöntő lesz, milyenek a külső körülmények, s ez ügyben nem kel messzire menni. A leszerelési érte­kezlet színhelyétől, a nem­zetek palotájától légvonal­ban alig egy kilométernyire tárgyalnak majd március 12-től az új, hármas szov­jet—amerikai fegyverzet­it onlátözási konferencia résztvevői. De vajon milyen előjelek vannak március második keddjére, amikor megindul­nak Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zötti új tárgyalások? Az előcsatározások máris foly­nak. Ennek jegyében ítélték ellentmondásosnak az ame­rikai elnök hagyományos éveleji üzenetét az Unió helyzetéről, amely egyfelől a tárgyalási készséget han­goztatta, másfelől azonban a fegyverkezés fokozását sürgette. Kitartott az űr­fegyverkezés kutatási és ikí­Az NSZK-ban nagy erővel folyik a nyomozás a múlt héten megölt üzletember, Ernst Zimmermann gyilkosának kézre- kerítéséért. A képen: szigorú ellenőrzés Münchenben sértett síkon való megindí­tása mellett. A szovjet külügyminisz­ternek módja volt a közeb múltban több, Moszkvában látogató amerikai szenátor­ral eszmecserét folytatni. Gromiko mind Hanti, mind Mathias előtt hangoztatta, milyen alapvetően fontos a genfi közös közlemény elő­írásait valóra váltani. Már­pedig a januári külügymi­niszteri találkozón nem az űrfegyverkezésről, hanem az űrfegyverkezés megakadá­lyozására vonatkozó tár­gyalásokról történt megegye­(tu„ _ _ ményezések történtek a kö­zép-amerikai rendezés érde­kében? Fidel Castro újabb javas­lattal fordult Washington­hoz: kezdjenek tárgyaláso­kat olyan függőben levő, közös érdekű problémákról, amelyeknek megoldása mindkét fél hasznára szol­gálna. Hiszen van jó példa, amint Havannában fogal­maznák: a komoly, tárgy­szerű, kölcsönös tisztelet je­gyében folytatott megbeszé­lések eredménnyel jártaik a családegyesítések ügyében. Már most februárban az Egyesült Államokban emig­rálhatnak bizonyos kubai állampolgárok, összesen mintegy húszezer személy­ről van szó. Ugyanakkor sokan vissza akarnak térni Kubába a korábbi emigrán­sok közül, s a szigetország visszafogad 2650 olyan sze­mélyt. akiknek amerikai je­lenlétét nem tartják kívá­natosnak .. Wash i n gton bán aiz első szóvivői megjegyzé­sek visszautasították a kez­deményezést. Kuba más erőfeszítéseket is tesz: felajánlotta közve­títését Nicaragua és Costa Rica viszályában (bár ezt Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök fogadja a KGST-tagországok minisz­terelnök-helyetteseit, köztük hazánk képviselőjét, Maróthy Lászlót, akik a szocialista gazdasági közösség Gépipari Együttműködési Bizottságá­nak alakuló ülésén vettek részt Moszkvában utóbb Costa Rica cáfolta). Kuba támogatja a Conta- dora-csoport béiketervét is, a közvetítés pedig éppen azért fontos, mert a managuai in­cidenst ürügyként használ­va, Costa Rica a itárgyalá- soktól való távolmaradást fontolgatja. Washington változatlanul ellenzi a Contadora-tervet az egyoldalúan megszakított és nem hajllandó felújítani párbeszédet Nacaraguáwal. Az Egyesült Államok ugyan­is egy nicaraguai ellenkor- mány ösezeeszkabálásával van elfoglalva. A havannai tárgyalási-dip­lomáciai kezdeményezések­kel szemben Washington a katonai eszközök elsőbbsé­gét pártolja... S Miért hívtak össze békekonferenciát Hirosimá­ban és Nagaszakiban? A Genszuikjo, az aitom- és hidrogénfegyverek ellen küzdő japán bókemozgalom minden évben, hagyomá­nyosan az augusztusi hó­napban, az első atombom- bázásök évfordulójáh, vi­lágértekezletet rendez Hiro­simában és Nagaszakiban. Az idén, negyven év múl­tán,, már mostt februárban sor került az első nemzet­közi megmozdulásra és augusztusig. folyamatosan tartanak a tiltakozó akciók. Az aláírásgyűjtés mellett a hibakusák (atomsérültek) delegációja felkeresi Euró­pát és az Egyesült Államo­kat. Ezek a konferenciák, a hely szelleméből is követ­kezik, minden bizonnyal fel­rázzák a világ leükidsmere- tét. Serkentőleg hatnak majd a nemzetközi békemozga­lomra, s Japánban erősítik a három „nem” híveinek táborát, hogy a szigetor­szágban ne gyártsanak, ne birtokoljanak és ne állomá- soztassanak nukleáris fegy­vereket. Genfet követő emlékezetes televíziós nyilatkozatában Gromiko szovjet külügymi­niszter hangsúlyosan szólt a nemzetközi közvélemény szerepéről az új tárgyalások előmozdításában. A közvé­lemény hangja szól ezúttal a két sókat szenvedett és jelképpé vált japán • város­ból is. Réti Ervin A Reagcm-beszéd visszhangja Reagan elnök költségvetési előterjesztése, valamint az Egyesült Államok helyzeté­ről szóló jelentése azit bizo- nyítjia^ hogy az amerikai kormányzat továbbra is a fegyverkezési hajszát eről­teti és a nemzetközi életben intervencionista erőpoliti­kát folytat — állapítják meg amerikai politikusok és is­mert kommentátorok. Eltúlzottnak és kiegyen- súlyoáatlannak minősítették a kormányzat jövő évi költ­ségvetési tervezetét azon a washingtoni sajtóértekezle­ten, amelyen a hadügymi­nisztérium egykori magas rangú munkatársai vettek részt A Rea gan-kormányzat idején a Pentagon dúskál a pénzben — állapították meg. és követelték, hogy ál­lítsák le az olyan drága és a biztonságot fenyegető programokat, mint amilyen az űrfegyverkezés, az MX- rakéták, valamint a B—1-es bombázók gyártása. Mark Hatfield republiká­nus szenátor beszédében képtelenségnek minősítette a kormányzatnak a fegy­verkezési haj sza fokozásá­val kapcsolatos érvelését. Reagan ugyanis azt bizony­gatja — mondta a szenátor —. hogy a földi élet meg­őrzése érdekében kell fegy­verkezni a világűrben, s a nukleáris fegyverkezés fel­számolása érdekében kell növelni e fegyvertípus gyár­tását. Elítélte a kormányzat űr­fegyverkezés! terveit az is­mert katonai szakértő, Brent Scowcroft nyugalma­zott tábornok a Los Ange­les Times című lápban meg­jelent cikkében. Az űrfegy­verrendszer megteremtése jelentős mértékben akadá­lyozni fogja a nukleáris fegyverekről és az űrfegy­verkezésről folytatandó szovjet—amerikai tárgyalá­sokat. W. Gray, a képviselőház költségvetési bizottságának elnöke azt vetette Reagan elnök szemére, hogy egyál­talán nem ismeri az ország életének valóságos tényeit. Az a kép, amelyet az elnök festett Amerika virágzásá­ról, semmiképpen nem vág egybe a valódi helyzettel — mondta. Claude Pepper kongresszusi képviselő meg­állapította, hogy az elnök beszédeiben semmi olyas­mit nem javasolt, ami elő­segítené az ország előtt álló problémák megoldását. Megverték a hazatérő ellenzéki politikust Kim De Dzsung dél-ko­reai ellenzéki politikus haza­érkezése felkavarta a kedé­lyeket Szöulban. A dél-ko­reai főváros több körzetében az ellenzék vezetőjét támo­gató és a Csőn Tu Hvan- rezsirn elnyomó politikája elleni tüntetésekre került sor. A rendőrség ezek szétoszla- tása érdekében ismét tanú- bizonyságot tett brutalitásá­ról. Értesülések szerint a tüntetőket durván bántal­mazták, s közülük több mint hétrvenet letartóztattak. A hatóságok az érkezéskor tettlegesen bántalmazták ma­gát Kim De Dzsungot, fele­ségét, sőt az őket kísérő amerikai személyiségeket ;s. Minden eszközzel arra töre­kedtek, hogy lehetőség sze­rint minél gyorsabban és szinte hermetikusan elzárják őt a külvilágtól. Mindez arra vall, hogy Kim De Dzsung sorsa — ha egyelőre nem is a börtön — a legszigorúbb házi őrizet, s nemcsak a po­litikai tevékenység folyta­tásában, hanem mozgásában is gátolni próbálják őt. Az Egyesült Államokból hazatért ellenzéki vezető házát rendő­rök százai vették körül, s mindenkit szigorúan ellen­őriznek. A nap folyamán Kim De .Dzsung otthonában válaszol­hatott néhány külföldi új­ságíró kérdéseire, a dél-ko­reai sajtó képviselőit azon­ban nem engedték oda. Hangsúlyozta, hogy minden erejével a demokrácia hely­reállítására törekszik, s ettől a céljától nem riasztja visz- sza a hatóságok brutalitása sem. Egyébként élesen bí­rálta a szöuli kormányt vele szemben tanúsított maga­tartásáért. Mindennek elle­nére hozzáfűzte, hogy a béke és a stabilitás érdeké­ben előnyben részesíti a pár­beszédet. amennyiben azon­ban a rezsim terrorral vá­laszol. a demokrácia hívei — mint fogalmazott —nem maradnak tétlenek. Megfigyelők szerint Kim De Dzsung hazatérése — amint azt az első nap ro- konszenv-tüntetései is bizo­nyították — hatalmas ösz­tönzőt jelent a Csőn Tu Huan-rendszerrel szemben­álló ellenzék tevékenységé­hez és egységének erősítésé­hez. Ugyanakkor a rezsim nehéz megpróbáltatások előtt áll. A pénteki esemé­nyek szemléletesen de­monstrálták a Csőn Tu Hvan rendszer ingatiagságát. Vandalizmus... Épeszű, józan értelmű ember elveti a vandalizmust. De vajon hol, mit nevezünk vandalizmusnak? E tömör bevezető azért kívánkozott a megjegyzés élére, mert az elmúlt hétvégén ismét sor került a brit békeharcos asszonyok tüntetésére a Greenham Common-i bázis körül. A rendőrség visszaszorította a tiltakozókat, de egyiküket „van­dalizmus” címen rendőrbíróság elé állítják. Részletek nem ismeretesek, lehet, hogy az illető a tilta­kozás hevében elragadtatta magát. De vajon mi a vanda­lizmus: az-e, amikor manőverező robotrepülőgépek támasz­pontját építik fel egy másik országban (Greenham Common- ban már 32 ilyen amerikai harci eszközt elhelyeztek, s 64 to­vábbi telepítésére kerül sor), az-e, amikor a másik tervezett bázis, Molesworth közelében felszámoltak iskolástól, templo­mostul egy egész „békefalut", vagy az-e, ha szót emelnek mindezzel szemben? A vandalizmus elleni fellépést csak helyeselni lehet. De először megválaszolásra vár a kérdés: mi az igazi vandaliz­mus a béke és az emberiség érdekeivel szemben? R. E. EGY LÉPÉST SEM TESTŐR NÉLKÜL Bankárak, iparvállalatok vezetői, tekintélyes üzletem­berek rettegnek — ahelyett, hogy hatalmukat, pénzüket élveznék, örömüket lelnék üzleti sikereikben. Nem cso­da: sokan a hasonló pozí­ciókban levők közül, akikkel addig tárgyalásokon és esté­lyeken találkoztak, rivális­ként szembenálltak vagy ép­pen nagyiszabású terveikben együttműködtek — egyszerre csak eltűnnek, s legközelebb újsághírként bukkannak elő, mint a legújabb terrorista támadás, áldozatai. Ki lesz a következő? Az NSZK gazdasági életé­nek vezetői igyekeznek min­den lehetséges óvintézkedést megtenni. A testőr az ő kö­reikben nem státuszszimjbó- lum. Az elnökségi üléster­mek — akár az erődök. Ha valaki be.akar jutni például Hans Joachim L angmann- hoz. a Német Iparszövetség elnökéhez, a danmsltadti Merők gyógyszerészeti kon­szern igazgatójához, az elő­ször egy négy négyzetméte­res golyóálló üveg-zsilip­be lép. Beépített mikrofo­nok és hangosan beszélők irányítják tovább a látoga­tót. A Der Spiegel beszá­molója szerint sok portás páncél-üveg fülkében ül. Karl Otto Pöhn, a Bun­desbank elnöke 215 ezer márkáért vásárolt páncélo­zott Mercedest. Sok cég a központon kívüli nagyobb városokban bérel ilyen jár­művet arra az esetre, ha az elnök odarepül. Vannak az­után egészen furcsa megnyil­vánulásai is az elővigyáza­tosságnak: az egyik nagy biztosítótársaság igazgatója például állandóan nagy mennyiségű életmiszertkész- letet tart magánál arra az esetre, ha a terroristák hosz- szú ideig ostromolnák. Hasonló félelem izgatja a magánéletet is. A cég költ­ségére a menedzserek villái­kat különleges riasztóberen­dezéssel látják el, magas bs- tonfalllal kerítik körül. Fri­derich Karl Flick nagyiparos müncheni menedékhelyét há­rom tefő és páncélablak vé­di, magántestőrségénék pa­rancsnoka egy Vietnamot is megjárt zöldsisakos. Otto Beisheim nagytőkést nem le­het telefonon hívni, meg kell várni, amíg az üzenet eljut hozzá, és visszahívja az il­letőt — mindenkori tartózko­dási helyét a legszigorúbb titok védi. Vannak azonban néhányan üzletemberek, iparmágnások, akik egyáltalán nem tesznek óvintézkedést. Ha egyszer az embert áldozatul szemelték ki, akkor csak idő kérdése, és a sors beteljesül — mond­ják.

Next

/
Thumbnails
Contents