Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-28 / 49. szám
4 Somogyi Néplap 1985. február 28., csütörtö! Az új esztendőt újdonsággal, a „Dóra” bútor- család gyártásával kezdte a kaposvári Lakberendező Ipari Szövetkezet, Ülő- és sarokgarnitúrákat, rekamiékat, he- verőket és szekrénysorokat gyártanak. A korszerű műhelycsarnokokban már javában folyik a termelés. Sarokgarnitúrából nyolcszáz, heverőbői 1700, rekaatniéból pedig 1500 darabot rendelt eddig a kereskedelem. Fotó: Gyertyás László FÓRUMOK DÖNTÉS ELŐTT Véleményt mond a lakosság Siófokom, 1979-ben hét helyen alakítottak 'lakó- és ut- oabizottságot, mely arra hivatott, hogy képviselje a lakosság érdekeit, 'hogy erősítse az együttműködés hatékonyságát a Hazafias Népfront lés a tanács között. E bizottságok közül egyik-másik eredményesen tevékenykedett, bizonyította életképességét, néhány azonban csak fonmáillisam működött olyan személyiségek híján, akik képesek és hajlandók a közösség dolgában eljárni, társadalmi munkát végezni. Idén januárban újraszervezték a bizottságokat. Remélhetőleg az eddiginél nagyobb figyelemmel kíséri munkájukat a Balaton-parti város közvéleménye. A már meglévő, illetve újraválasztott bizottságokon kívül még kettőt alakítottak, sőt felkérték a lakásszövetkezetet és az OTP-itársasházak vezetőségeit, hogy lássanak el a lakó és utcabizottsógokóhoz hasonló feladatot. Tizennégy lakásszövetkezet vezetősége vállalkozott erre a várospolitikai szempontból 'hasznos tevékenységre, mely a tanácsi munka demokratizmusának továbbfejlesztését is szolgálja. A jelentős társadalmi és gazdaságpolitikai kérdésekkel kapcsolatban s bizonyos döntések ellőtt véleményt kér a tanács a lakosságtól. Csakis az alapos tájékozódás s a vélemények elemzése utón képesek a 'testületek olyan döntést hoznii, mely megfelel a központi keret- jogszabályok széliemének és a közakaratnak is. A gyógy- és üdülőhely ekkel vagy a telep ülésfiejilesztésii hozzájárulással kapcsolatos rendelkezések esetében például különösen fontos, hogy a lakosság véleményt mondjon: megvitatandó például, hogy milyen mértékben emeljék az üdülőhelyi díjakat, hogy a városon belül indokolt-e bizonyos körzetek között különbséget tenni a díjak megállapításakor, vagy milyen várospolitikai célokat érdemes megfogalmazni a településfejlesztési hozzájárulás felhasználásával .kapcsolatban. Ezekről a kérdések ről lesz szó a többi közöl azokon a fórumokon is, ame lyöket a városi tanács rendez a közeljövőben a lakó és utcabizottságök közremű ködösével. Március 4-én ; Siotour üdülőhelyi klubjábai a Mártírok útjától keletri eső üdülőterület lakói részére dr. Gáti István, a városi tanács elnöke, a tanács- háza nagytermében a Siót» keletre fekvő városrész lakossága részére dr. Filiszái Tibor vb-titkár, a kintieknek pedig — a 'Csárda étteremben — dr. Takács Antal pénzügyi-, terv- és munkaügyi osztályvezető tart előadást. Tíz nappal később a SZOT Csepel Üdülőben a Siótól nyugatra lakókat ugyancsak a tanácselnök tájékoztatja az említett témákról. A döntéseket megelőző fórumok szervezésében, előkészítésében, de a hamarosan sorra kerülő tanácsi — és országgyűlési képviselőválasztások lebonyolításában is fontos szerepet kapnak a lakó- és utcabizottságok. Az Ikarus brigád vállalása Nem lesz a te talpadnak nyugalma A szöveg alatt nagy törött eketalligakerék — mindent olyan 'hatalmasra rajzolnak mostanában —, a kerék mögött, de valahogy mégis alatta ember görnyed egy ép eke szarvára, munkálva a finom, zsíros földet. Olvasni, rajzdgatni mindig is tiltott, édes gyümölcs volt nekem; az erdős! lányra libapásztor korától háromlábú vénségéig — mert a bot olyan, mint a -harmadik láb — az a törvény, hogy munkába törje magát, ne szórakozásban, hiábavalóságo- toértt. Miiilyen kevés öröm jutott a lánykoromra: négy-öt vásár, néhány búcsú nyolctíz lakodalom, tíz-tizenkét bál, fonlóháZi kedves esték. Nem sók kényesség, nem sok fényesség. pNT'em a pillákat a lépes- vessző, az én szememet a félsz ragasztja a színes lepedőképp- Az a se élővé, se holttá gyalázó félelem, amely talán csak azokat fogja el. akik előtt egy pillanatra megvilágosul a jövő. Pedig csak a bizonyosságért jöttem él a községházára. Tolnám kli mégis a pillanatot az időből, pedig tudom, mire számíthatok. Nyári Péter nem tartott titkot, amikor Hans megkérdezte tőle: „Halj ami, Sommer elnök, ha velem n)Lncs baj, akkor kivel Van ? ... — Avval, aki 41-ben németnek iratkozott a famíliájával népszámlálásikor, Hans. Akinek az öcsse belépett laz SS-be!... Magával, Langné asszony.” Es mégis, mélyen bennem valahol!, mint iá havas erdőben csordogál egy vékony erecs- ke, a reménység tiszta patakja. Másként is alakulhatott volna ez az 'én történelmem! Nem vagyok egyedül. Bir- fcanyájként toporgunk a folyosón, és én gyűlölném őket, ha volna hozzá lelkierőm, mert tanúi lesznek annak, ha pucérrá válva megmerülök a szégyen vörös tengerében. Bizsereg még a fejbőröm is attól, ami bekövetkezhet, hideg és meleg ker- igetőáik bennem, de sohasem érik utol egymást. Béna a nyelvünk. Vállkendőbe görcsülő uj'jaink, lapos pillantásaink, orrunk mellett a bőr rángása beszél a nyelvünk helyett. 'Sokan szorongunk itt, a fél Erdős, öregasszonyok: fekete ruhájukból csak fehér ingük világít. Azokban a magyar lakta községekben, ahol ré- szasművélést vállalnak, a ruhájuk mliatt csúfolják őket gólyáknak. Bársonynadrágos, kék kötényas öregemberek. Viaszgyertya színű lányok. Gyerekek lis. Érzem a párolgó testek szagát. Egy tak- nyos orrú .legényke napraforgómagot ropogtat. — Olvassa valaki! —már nem fér a papírlaphoz, aki ezt javasolja hátulról. Visalös a 'hangja a nyugtalansággal. INem, ne olvassátok! De a suttyólegónyke rákezd. Ügy köpi a neveket, ahogy iaz élőbb a napraforgó héját. Valaki csúnya hangon felzokog. — Csönd legyen! Nem halljuk! A hátul állók előre szeretnének jutni. Istenem, csak össze ne nyomjanak. Mintha a falak is egyre jobban ránk szűkülnének. Bitt- ner iRupent káromkodik. Egy kisgyereket a földre taposnak. Talán ütések is csattannának, iha lénne hely az ököl emeléséhez! Nem sokéiig bírom már. — Ti lis rajta vagytok, Éfi- kém. Te meg apádék. Hogyan hallhattam meg abban a hangzavarban? Azt sem tudom, ki sietett tudtomra adni a minket ért szerencsétlenséget. De mint ligetzölddel, mezőbamával, églklékkell hímzett szép szőnyeget húzta ki alólam Erdőst. Igen, azért jöttem el, nehogy valaki csak úgy bekiáltson a kerítés fölött: — Maguk is rajta vannak, M-a- yerélk, Most mégis majdnem ez történt. Mintha egy fé- ilig-meddig varasodéit seb szakadna fel, egyre többen sírnak. — Istenem, istenem, mi lesz velünk? Miért büntetsz ennyire minket? Akkor 'meghallom Kádi nénit mellettem, ahogy azt mondja nagyon csöndesen Bittner bácsinak: — Minket nem vettek listára. Irigység és harag egyszerre akar fészekre vergődni bennem. Olyan émelygés fog el, mint amikor Lizikémmel az első hónapban voltam. Én nem akarok 'idegen földre, idegen népek közé települni! Valakinek a hangja — karcos férfihang — legyőzi a zajt. Énekel. „Isten, áldd meg a magyart”. Azt a hegycsúcs hangot, ahová a „meg”-gel felkapaszkodik, már mindenki meghallja. Bittner Rupert csatlakozik. (Folytatjuk.) 1710 óra társadalmi munka Akadnak, akik ezt az elvet vallják: „Manapság nincs becsülete a társadalmi munkának, mindenki csak annyit tesz, amennyiért fizetést kap. Azután rohan haza, fusizik, vagy gmk-tagként keresi a pénzt. Egyre kevesebben vállalják mások gondját, esetleg csak akkor, ha valamilyen érdekük fűződik hozzá...” — Nálunk is voltak bajok a brigádokkal, a szocialista versenymozgalommal, pedig enélkül létezni sem tudunk. Ezért hoztunk több intézkedést, hogy változtassunk munkájukon, segítsünk megszabadítani őket a formális vonásoktól. Változtattunk az értékelési módszereken, növeltük a versenyben részt vevők jutalmazására adható összeget. Az eredmény: alig ikét esztendő alatt hússzal növekedett a brigádok száma, dolgozóink 60 százaléka vesz részt bennük — mondja dr. Bor hajosné. a Kapos- ker igazgatója. Farkas Tibor, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára még hozzáteszi: — Tartalmasabbá tette a brigádok munkáját a XIII. pártkongresszusra, ,a felszabadulás 40. évfordulójára való készülődés. Nagyon sok közösség vizsgálta felül éves felajánlását, s még azokat is megtoldotta. Szép jubileumot ünnepel az idén a Kaposker Ikarus szállító, szocialista brigádja: éppen tíz éve, hogy megalakították közösségüket. Az eltelt időszak bizonyítja: olyan utat tettek meg, amely dicséretükre válik, szép példát mutatnak. Találkoztam velük egy mozdulatlanságra kárhoztatott, idős, rokkant ember otthonában, aki sírva köszönte meg a brigád ajándékát, a sok-sok óna társadalmi munkával elkészített, könnyen kezelhető kocsit. Szép időben kimehet vele a Szabadság parkba. Láttam a Zrínyi Ilona iskolának készített ételszállító járművét, s láttam őket szombaton, .vasárnap dolgozni, telefonkábelnek árkot, ásni, bolti pincékből vizet szivattyúzni, vezetéket fektetni, azután szabadnapjaikon a Balatonon árut rakodni, segítve társaikat. A brigád a XIII. párt- kongresszus, a felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére 1984-ben vállalt 500 órán felül még 500 óra társadalmi munkát és 50 000 forint bérköltség-megtakarítást vállalt. Az eredmény: összes társadalmi munkájuk 1710 órára, a bérköltség- megtakarítás pedig 91000 forintra sikeredett. Csöndes, szerény ember Papp István, az Ikarus brigád létrehozója, vezetője, s egyúttal a vállalat szállítási csoportjának a vezetője. Amikor közösségéről van szó, mindjárt szenvedélyesebben beszél. — Gépkocsivezetők, rakodók, néhány szerelő, segédmunkás — belőlük áll a 15 tagú közösség. Közénk csak az kerülhet, aki legalább egy éven keresztül már bizonyította: ragaszkodik a vállalathoz, s kész akkor is dolgozni, ha azért legföljebb csak köszönet, elismerő szó jár. Én láttam, hogy ezekkel az emberekkel — mini Csapó László brigádvezetőhelyettes, Jenei Ferenc gépkocsivezető, Tóth Gyula lakatos és mások — lehet dolgozni, lehet rájuk számítani. Velük együtt kezdtük a munkát, s az évek bennünket igazoltak. Fölfelé ívelő, szép utat tett meg az Ikarus brigád. Ezt jelzi a sok százezer forint értékű társadalmi munka, a tizenöt fizikai munkás, 'kommunista és párton kívüli összekovácsolódása. Emellett négy aranyplakett, a vállalat kiváló brigádja kitüntetés, a megyei tanács vb-től a társadalmi munkáért, a népfront megyei bizottságától pedig a kiváló társadalmi munkáért kapott kitüntetés. Ez utóbbit a Zrínyi iskola tízéves patro- nálásával érdemelték ki. Szalai László
