Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-28 / 49. szám
1985. február 28., csütörtök Somogyi Néplap 5 BALATONI RIANAS A PUSZTÁK ORVOSA Ügy érzem, nagy feladatra vállalkozom, amikor írni alkarok elmúlt dolgokról, emlékekről — sok évtized távolságából. Az emlékképek azonban annyira élesek, hogy -talán néhány mozaikban sikerül belőlük valami elfogadhatót bemutatni. A pusztáról s apámról, a puszták orvosáról. A körzet központja Kál- máncsa volt, s hozzá tartozott egy több mint húsz kilométer hosszú és tíz kilométer széles terület, déli pólusán Darány, az északin Homokszentgyörgy. Az öt község közül Kálmánesának és H om oks zent györtgy nek négy, illetve öt pusztája volt. A központi falu mértani középpontjában, ahol kereszt alakban találkoztak az égtájak szerint létrejött utak, állt a templom és hozzá közel magányosan és kiemelten az orvoslakás. A dombon épült uralkodó helyzetű házat, aki a falun átment, ki nem kerülhette. Ebben az egészségügyi központban tartott szolgálatot éjjel és nappal évtizedeken keresztül Barla Szabó Sándor dr., aki 1910-ben telepedett le a faluban, miután részére megfelelő rendelőt és lakást építettek. A Somogybán született orvos nagy utat járt meg, amíg eljutott Kalmáncsáig. A csurgói elemi iskola utón Triesztbe került -gimnáziumba, ahol a tanítás németül, a napi társalgás olaszul folyt. Majd érettségizni hazajött, az általa legjobbnak mondott pesti Fasori Evangélikus Gimnáziumba. Azóta a nagy nevek, Nobel- díjjal is kitüntetett kiválóságok világszerte ismertté tették ezt a remek iskolát. Az egyetemet Pesten és részben Bécsben végezte. Abban az időben, amikor még alz előadók közt volt Hy-rtl, a nagy anatómus és Billroth, a kiváló sebész. Majd a honi gyakorló évek következtek. Szekszárd kórháza, azután Erdély, Kárpátalja és Szlavónia, tehát a nemzetiségi vidék változatos föld- és néprajzi adottságaival. Ez a sokrétű gyakorlat jó alapképzést biztosított a későbbi nehéz szolgálathoz. Hiszen a járványorvosi feladótoktól az üzemorvosi és kórházi -munkáig sok minden szerepelt az elvégzendők között. Talán nem volt felesleges ily-en részletesen ismertetni az előzményeket, mert a rendkívüli szolgálat megkövetelte, hogy aki egy falusi körzetben helyt akart állni, annak fizikailag állóképesnek, szellemileg és szakmailag pedig felkészültnek kellett lennie, nem is akármilyen szinten. A körzet épített utak és villany nélkül élt, s ez elárulja, hogy az orvosi szolgálat állandó szekéren való utazásból állt, és a feladatokat főleg napvilágnál kellett elvégezni, mert a petróleumlámpa csak szükségmegoldásként -jöhetett szóba. Amikor divatba jöttek az Úgynevezett orvos regények, sorban elolvastam őket, és természetesen mindet összehasonlítottam á kálmáncsai tapasztalásokkal. Két könyv volt, amiben hasonló dolgokat találtam, az egyik az Isten áldja, doktor úr címet viselte. A másik Schweitzer Afrikában töltött éveiről szólt. A távolság óriási, de hasonlóság mégis van. A betegek ellátása általában a napi rendelésen-történt, ahova a járóbetegek vagy a kocsin szállítottak érkeztek, de a fekvőbetegekhez természetesen házhoz kellett menni. Az ambuláns rendelésen a puszták lakói nagy számban jelentek meg, a szociális viszonyok a betegforgalomban is tükröződtek. Ennek a mindennapi rutinmunkának volt egy speciális velejárója, amiről meg köll emlékezni. Betegbemutatásnak nevezhetném, de nem a szokásos orvosi értelemben, amikor az érdekes eseteket mutatják be. Itt az élét tisztelete és az emberi szépség felismerése volt a bemutatás lényege. A szép kisgyerekeket nézhették meg családunk tagjai. Persze ők legtöbbször az anyjuk karján érkeztek, de a nagyobbak szüléjük szoknyájába fogódzva igyekeztek elrejtőzni a -kíváncsi idegenek elől. Napjainkban is díj jár a szépségért, akkor is így történt. Ezek a kis lelkek kenyeret, süteményt vagy almát kaptak, és így oldódott az orvosi vizit félelmetes feszessége, és lett gazdagaibb a néző és a bemutoítt egyaránt. A másik bemutatás didaktikai célzattal történt. A fáról leesett vagy egyéb módoin sérült fiúk megtekintéséből állt — tudásgyarapítás és elrettentés volt a célja. A rendeléseken alkalom nyílott egy másik, most azt mondhatom imálr sdhweitzeri gesztus gyakorlására. (Hozzáteszem: akkor még nem tudtunk a gaboni orvosról és életviteléről.) A betegség nem rendelésre jön, hanem magától és igen gyakran hirtelen. A beteg a szorult helyzetben rohan a segítőhöz, és elfelejti magával vinni a legfontosabbat is. Ezek a fél évszázadnál is régebbi emlékek akkor adták a megírás gondolatát, amikor néhány éve felkeresett egy Párizsban élő magyar. Fürdőkúrára jött Harkányba, és amikor a nevemet hallotta, elmondta, hogy apja vándorolt ki Francia- országba. Mariettapusztán éltek, és gyerekkorában egy azonos nevű orvos gyógyította, amint a p.élda mutatta, eredménnyel. A pusztákon gyakran volt fekvő beteg, és ilyenkor kocsin ment hozzá az orvos. Ezeknek a látogatásoknak is sok érdekessége volt. Ha minden jól ment, csak fáradtság és fázás maradt a hosszú szekérút végén. De ha sötét volt, akkor előfordult, hogy a jármű felborult, vagy ami még rosszabb Volt: eltévedt az orvos. Télen történt, hogy az egyik igen távoli pusztára kellett menni, és a visszaútra apám már nagy hóesésben indult el. A viharban és sötétségben -a kocsis bejelentette: eltévedtek. A folytatás: a lovakra bízták sorsukat, gondolva, hogy az iigások ösztönükkel csak kiutat találnak. Mentek is azok reggelig, amikor a világosban kiderült, körbe a puszta körül a saját nyomaikon haladtak. Amint a múlt tél tragédiái mutatták, talán nem is egészen felesleges ilyen 'esetekre emlékezni. Egy másik történet színhelye szintén egy puszta volt. Cselédház, a bejárat a konyhából, ebből nyílt jobbra és balra egy-egy lakószoba egy-egy családnak. A közös szobában zajos jelenet: nagymama fenyítette a bűntevő unokát, aki hangos sírással védekezett: „Miért a fenyítés?” — hangzott a kérdés. A válasz: mert kivette a lábasból a baromfihúst. A közelebbi vizsgálat szerint kányahús volt az, a varjú baromfivá lépett elő. Kínában is mezei csirkének írják a békacombot. A keleti szemérmesség ilyen távolságra is megmarad? Másik lakás, másik történet. Változatosság kedvéért a szobában játszódott. Földes szobában. A „szerep- osztás” is igen hasonló volt. Egy nagymama, több unoka. Az orvos látogatása küszöbön állt, tehát a kulisszákat el kellett rendezni. Az apró népség rövid inigben játszott, és ez a ruhadarab nem akadályozta a természetes dolgok végzésében. A talaj pedig alkalmas volt az eredmény gyors eltüntetésére. Ahol ez nem valósult meg, ott nagymamika bese gített. A hajdan táncos lábak gyors mozdulatokkal tették a jelenségeket a földdel egyenlővé. Nem volt ebben semmi szörnyűséges, ám az orvosi feladatok körülményeit jól ábrázolja ez az eset is. A gyakorló orvosoknak az „első vonal” embereinek a jelenben csakúgy, mint a múltban, olyan nehéz a munkájuk, -amilyent jól csak elhivatottan lehet végezni. Változnak a körülmények, a lényeg azonban változatlan: egyedül kell szembenézni az örök ellenséggel, a betegsé2 jelmezében színre lépő halállal. Tisztelettel adózunk azoknak, akik ezt jól végzik. Fejet hajtunk aizok előtt, akik már nincsenek közöttünk. Dr. Barla Szabó Sándor Nincs felvételi tájékoztató és jelentkezési lap Mit tegyen a végzős középiskolás? Több továbbtanulni szándékozó fiatalembertől hallottuk a hírt: az idén három kötetben jelenít meg a felső- oki tatása intézmények felvételi tájékoztatója, amely a jelentkezéshez nélkülözhetetlen, csakhogy épp a legfontosabb kötet, laiz első mindmáig nem érkezett meg Kaposvárira. Lóczy István, a kaposvári Munkácsy gimnázium igazgatója telefonhívásunkra megerősítette az információt és hozzátette: — Március elseje lenne a jelentkezés határideje, de így vámunk keil. Szerencsére az iskoláknak március végén kell továbbküldeniük a jelentkezési lapokat, úgyhogy tudunk haladékot adni a saját diákjainknak. Ám az alapos és körültekintő választást nem segíti a hiány, az biztos. Így aztán telefonálgatunk az ország különböző sarkaiban levő főiskolákra, egyetemekre és személyesen tájékozódunk. Csakhogy ez pazarlás és nem éppen szorosan vett pedagógusi feladat. Jó, hogy a bővebb tájékoztatás érdekében három kötet jelenik meg a korábbi egy helyett de hogy épp a legfontosabb késik, az kissé mérgesítő. A József Attila könyvesbolt vezetőjétől megtudtuk, hogy már ők is reklamáltak a központjukban, de biztatást nem kaptak, s a tegnapi szállítmányt hozó emberek azt mondták, hogy még híre sincs a raktárban az első kötetnek. Viszont a posta a másodikat és a harmadikat is napokkal előbb megkapta, mint a könyvesboltok ... — Hogyan kerüli ide a posta? — kérdeztük Korb Józsefet, a megyei hírlap- osztályon. — Mi terjesztjük a felvételi egységcsomagokat, azaz a jelentkezési lapokat, valamint áruljuk a -tájékoztató könyveket is. De az első kötet nem jött meg, és közben olyan intézkedés született, hogy nem is veszi át a Magyar Posta, inanem csak a Könyvterjesztő Vállalat fogja terjeszteni. A jelentkezési lapok is elfogytak. Pótszállítmányii pedig még nem kaptunk, pedig kértünk. Eztán a nyomtatványboltot hívtuk, ahol is megtudtuk: van ugyan jelentkezési lapjuk, de nem árusíthatják, mert a minisztérium a régi fajtát megszüntette, azt vissza kell küldeniük, az új fajtából pedig csak a posta kapott. És ugyebár a postán nincs ... Mit tegyen a felvételizni szándékozó? Mi sem tudjuk. Viszont annyi bizonyos: ha a végzős gimnazistát nem is veszi föl majdan a felsőoktatási intézmény, most mindenképpen kapott egy kis „(továbbképzést”, mégpedig a bürokratikus torzulásokról. S ezzel már az élet kemény tanítómestere is megkezdte okítását —, ha eddig nem vette volna észre a nebuló, hogy nem minden fenékig tejföl. L. P. Fotó: Jávori Béla Kalevalatanulmánykötet Kalevala-tanulmánykötet látott napvilágot Békéscsabán a TeVam Andor Nyomdaipari Szakközépiskola és a megyei tanács kiadásában. Az ezenszáz példányiban közreadott szép könyv a finn nemzeti hősköltemóny megjelentetésének 150. évfordulóján a magyarországi Kalevala-kutatásokról ad átfogó képet. A rendkívül gazdag és változatos válogatós kiterjed a népművészet, a2 .irodalomltudomány, a mitológia, a zenetudomány területére, több tanulmány pedig a Kalevalának a magyar művelődésben betöltött szerepével foglalkozik. A békéscsabai Kalevala-tanul- mányköitetbe bekerült mindaz a kiemelkedő szaktudományos munka* 'amely az elmúlt száz é,v során nálunk született a Kalevaláról, s a kutatók, érdeklődők számára nehezen hozzáférhető. A tanulmánysort Vikár Béla 1899-es „A Kalevala és a székely népköltés” című dolgozata nyitja, s egy, Kodálynak a finn zenéhez és a Kalevalához fűződő kapcsolatáról szóló, ;1984-ben megjelenít tanulmány zárja. Az E'lias Lönnrot által 1835-ben közreadott „régi Kalevala" 150. születésnapját köszöntő békéscsabai könyvet finn nyelvű összefoglalás teszi teljessé. A filmszemle nagydíjasa Redl és a monarchia Nem lehet irigylésre méltó helyzetben Szabó István. Igaz, hogy a Mephisto című film csaknem minden ebben a szakmában megszerezhető díjat és elismerést „begyűjtött”, igaz az is, hogy olyan ledönithetatiLennek látszó tévhitet zúzott szét, minit hogy a film nem lehet egyszerre magas művészi színvonalú és a közönség széles rétegeihez szóló. Terhet csak az okozhatott a rendezőnek, hogy a filmet követően' nagyon nehézzé v-ált az újra jelentkezés, hiszen a Mephisltóhoz méltó produkcióval kellett közönség elé állnia. A magyar—osztrák—nyugatnémet kooprodukcióban készült Redl ezredes azonban mindenképp kiállja ezt a megméretést. Folytatásának is tekinthetjük, ha az alapsziltuációk szintjén elemezzük a két filmet. A társadalom alacsonyabb rétegéből induló hősök tehetségükkel, szorgalmukkal egyetlen ügy iránti elkötelezettségükkel nagy karriert futnak be. Redl, a rutén származású galíciai vasuitasgyerek katonaiskolába kerül, áhol jó barátságot köt egy magyar arisz- tdknatacsáiád sarjával, Ku- binyi Kristóffal. Hogy érzékelhessük a két fiú világa közti különbséget, Szabó Istvánnak elégséges egyetlen jelenet. A Kubinyiéknál vendégeskedő kis Redl esetlen, gátlásos viselkedése a film 1 egplasztik usabb megoldásai közé tartozik. Ahelyett, hogy részletesen elemeznénk a kis Redl útját az ezredesi rangig, el kell mondanunk — amit az alkotók nyilatkozataikban, sőt a film előtt leszögeznek —, hogy történetük nem 'megtörtént események elbeszélése, hanem egy valóságos eset — lehetséges változata. (Az 1913- ban kirobbant Red;l-botrány krónikásai között olyan alkotók szerepelnek, mint Egon Erwin Kisch, Stefan Zweig, John Osborne.) Az ezredes alakja elválaszthatatlan a monarchiától. A császárba vetett hite is azon szálak közé tartozik, amelyek ideig-óráig még elnapolhatják az agonizáló monarchia széthullását azzal, hogy fanatikus reménnyel nem vesznek tudomást a közeledő végről. Aztán nem meglepő, ha ilyen helyzetekben a Redl-típusú emberek is föláildoztatnak a megmaradásért való viaskodás oltárán. Tragédiájuk súlyát növeli, hogy halálukig a rosszra esküdve buknak el. Redl megszemélyesítője Klaus Maria Brandauer ebben a szerepben is tökéletes, nagy alakítást nyújt. Érződik, hogy igazán testre szabott szerepet kapott, hiszen a forgatókönyv írói — Szabó István és Dobai Péter — kezdettől! egy Bran- dauer-típusú Redlben gondolkodtak. A népes szereplőgárdából nehéz és talán fölösleges is lenne kiemelni még neveket, hiszen a magyar filmművészet 'élvonala mellett a koop- rodufccióban résztvevő országok legjobbjai is szerepelnek. Az azonban mégsem mellékes, hogy néhány jelenet erejéig Szabó István rendező kollégái — például Gazdag Gyula és Ács János is föltűnik. Jelképesnek is fölfoghatjuk mindezt: a közös szellemiség szép megnyilvánulási formájának. Az operatőr, Koltai Lajos egyszerűen nem tud unalmasan fényképezni. Ritka teljesítmény ez pedig, főként, ha figyelembe vesszük, hogy százötven percig kell fönntartani a néző érdeklődését. A professzionalista rendezés mellett az operatőr érdeme is, hogy ez mindvégig sikerül. Egy film útnak indulásakor nehéz megjósolni, hogy milyen fogadtatásban részesül majd. Az idei filmfesztivál fődíja jelzi a szakemberek véleményét. Bármilyen is legyen azonban a közönség álláspontja: a Redl ezredes Mephlisto-karriert érdemlő film. Varga István
