Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
1985. február 21., csütörtök Somogyi Néplap 3 Falvak számvetése Somogy hetvenhét termelőszövetkezetének mintegy kéthormada megtartotta zárszámadó közgyűlését, vagy pedig küldöttértekezleten értékelték a múlt évi gazdálkodás tanulságait A szocialista falu új ünnepévé lépett elő a zárszámadás. Az elmúlt két hét során szinte nap nap után megtartott rendezvényeken mértéktartó örömmel vették, számba az eredményeket, azt, hogy a Szövetkezetek az előző évinél : ■...... ' ...-...- .............. 5 ,7 százalékkal több, mintegy nyolc- milliárd-négyszázmillió forint termelési értéket állítottak elő. Emellett kritikusan, felelősséggel tárták fel a gondokat, a hibákat, és ezek ismeretében határozták meg a tervidőszak utolsó évének, 1985-nek a feladatait. összeállításunkban a mai falu társadalmi,* gazdasági életének egyik legfontosabb eseményéből villantunk fel képeket. Hegtartó erő a szövetkezet A tahi városi jogú nagyközségi közös tainács elnöke. Farkas István mondta felszólalásában a kapolyi Haladás Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén: azon a településen érzi jól magát a lakosság, ahol megfelelő élet- és munkakörülményeket teremtenek száméra, ahol a megélhetést biztosító ellátottság minden tekintetben megfelelő. Ezen a téren természetesen nélkülözhetetlen a jó együttműködés a tanács és a helyi gazdálkodó szervezet között — erre ad jó példát a tabi tanács és a kapolyi téesz kapcsolata. Hogyan szolgált rá a Haladás Tsz erre az elismerő megállapításra? Erre a kérdésre is válaszolt Pikli Béla elnök a vezetőség beszámolójában. A gazdaság tavaly csaknem 13,3 millió forint nyereséget ért el, a jövedelem növekedésében az utóbbi években példátlan fejlődést mondhatnak magukénak, s a múlt hét péntekén tartott zárszámadó közgyűlést követően számottevő — tízszázalékos nyereségrészesedést vehettek kézbe a gazdák. Szende Lászlóné mondta a rendezvényt követően: reális, a téesz gazdálkodását, a múlt évi erőfeszítéseket jól tükröző zárszámadási mér leget készített a Haladás Tsz — el is fogadta a tagság vi ta nélkül, miután a munkahelyi megbeszéléseken már Felfelé a kapaszkodón alaposan meghányták-vetet- ték az eredményeket, a tanulságokat — s a hibákat se rejtette véka alá a vezetőség. Az alaptevékenység a tervezett 53,9 millió helyett 60,8 millió forint bevételt adott. Különösen figyelemre méltó a juhászat és a nö- v endékmarhák bérhizlalása az előbbi 28, az utóbbi 40 százalékkal teljesítette túl bevételi tervét. — Sok tanulsága volt a tavalyi gazdálkodásnak, s ezeket ezekben a napokban, hetekben kell elemezni — mondta az elnök. — Az el ért eredményekből merítünk erőt ahhoz, hogy a jövőben még pontosabban, minőségileg jobban dolgozhassunk. Többek gondolatát mondta ki, amikor hangsúlyozta, helyesen kell egyeztetni a népgazdasági, a szövetkezeti, az egyéni érdekeket. A jövőben a költségtakarékosabb termelés kerül előtérbe, ugyanis a most kihirdetett eredmények is még szebbek lehettek volna, ha kevesebb anyagi ráfordítással jutnak ugyanezekhez a bevételekhez. Az eredményekből következnek tehát a tennivalók is. A közgyűlés hangulatából ítélve a kapolyiak és a so- mogymeg,gyesiek készségesen segítenek a vezetőségnek aiz oknyomozásban, az elképzelések valóra váltásában. Most kilencen kapták meg a Termelőszövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést. hozzá pénz- és könyvjutalmat — nekik is. másoknak is biztatás volt ez az idei és a következő évek munkaijához. Dolgos napok után ünnep A varrónőknek az utóbbi hónapokban megszaporodott a munkájuk: Göllében ünnepnek tekintik a zárszámadást, és az asszonyok erre az alkalomra új ruhát varratnak. A faluközösség jelesebb ünnepei sorába lépett elő a zárszámadás. A gépműhely tágas szerelőcsarnoka, a délelőtti közgyűlés, az esti közös vacsora színhelye erre az alkalomra megújult. Szorgos; kezek már napokkal előbb valóságos ünnepi díszteremmé változtatták. Az idén talán még jobban készülődött a Béke Tsz közössége erre az alkalomra, mert ezúttal nem csupán' az elmúlt, példásan szép eredményeket hozó év tanulságait vetitek számba, hanem a vezetőség újjáválasztása ürügyén egy kicsit mesz- szebbre, az elmúlt ötéves ciklus eseményeire, örömeire és gondjaira is visszatekintettek. Először külön összejövetel során az elődökkel, az alapítókkal, a mai nyugdíjasokkal idézték az évet a már hagyományossá vált öregek napján. — Életemnek talán a legszebb élménye volt ez — mondja Vétek József, a szövetkezet elnöke. — A tizen- kilencmillió forintos nyereségnek nem örültem annyira, mint annak, hogy elődeinknek, apáinknak, anyáinknak, milyen őszinte, szép, emberi boldogságot szereztünk. Azzal is, hogy milyen eredménnyel dolgozunk az ő hagyatékukban, s hogy nem feledkezünk meg az irántuk érzett tisztelet kifejezéséről. Következtek a szövetkezeti demokrácia különböző fórumai, a termelési tanácskozások, a küldöttközgyűlés, ahol már pontos adatokban vált ismertté a megannyi erőfeszítés, a fáradozás, olykor vitai, aggodalom minden jó és kevésbé jó eredménye. Azt szokták mondani: „Göllében élég ha elvötnek, aztán megy minden magától.” Hogy ez mennyire téves, arról többek között sokat tudna mesélni Boszto- nics János, Horváth János, Kardos Károly, Hajdú Tibor, Horváth Lajos — és a sor még igen hosszú, ö’k traktorosok, és nem mostanában felejtik el a tavalyi őszt, mennyi kínkeservvel tudtak szántani. És itt is volt olyan tábla, amelyik három tonna búzát termett hektáronként, de olyan is. amelyik hét és felet! — Tanulságot minden év hoz — jegyzi meg az elnök. — Keményen meg kell dolgozni minden előrelépésért. A jó föld is csak akkor terem, ha jól báninak vele. — Néhány számmal hogyan jellemezné a Béke szövetkezetét? Vétek József összeráncolja homlokát. — 1977-ben, az évzáráskor tizenkilenc forint nyolcvannyolc fillér volt az egyszámlánkon. Most húszmillió forint a biztonsági alapunk, hárommillió forint van a tartalékszámlánkon, öt év alatt harminchét százalékkal nőtt a tagság jövedelme, évente általában tizennégy százalék kiegészítő részesedést fizetünk — öt év alatt ez csaknem kilencmillió forintot jelentett. — És mit hozott a nyolc- vannégyes év? — Kimagasló terméseredményt búzából, kukoricából, a várt tízmilliós nyereség helyett tizenkilencmilli- ót. Munkánk hatékonyságára a legjellemzőbb adat: nálunk a jövedelmezőségi szint huszonkét és fél százalékos. Nem véletlen, hogy igazi faluk öizösségi ünnep lett Göllében a zárszámadás. Akikor is, ha ez a nap is úgy kezdődik Vétek József számára, hogy kimegy a majorba, a gépműhelybe. Jó reggelit kíván, megkérdi, rendben vam-e minden, és a gondozó tegnap még betegeskedő gyermeke jobban lett-e. Á megújulás érdek és kötelezettség Három évvel ezelőtt mélyponton volt a tapsionyi Rákóczi Tsz. Azután különböző intézkedések következtek, változtak a személyi és tárgyi feltételek, a KSZE rendszerrel való együttműködés hasznosnak bizonjyult. Megkapaszkodott és nem kis erőfeszítéssel lépésről lépésre halad előre a szövetkezet. Közmegelégedésre végezte feladatát a rendszer révén megszerzett Kleine cukor- rópaMbetakarító gépsor. Nem csak az eszköz keltette föl a közfigyelmet, hanem az emberi erőfeszítés jutalma is: a mennyiségben és minőségben egyaránt példás termés. — Jó év lesz ez — mondta akkor Németh Gábor elnök —, a tervezett ötmillió forint körüli nyereség helyett nyolcat várunk. A számadás napján a tervből már tény lett, s a mérleg szerinti nyereség meghaladja a kilenc és negyed millió forintot. A zárszámadás beszámolója mindenekelőtt az egy évvel ezelőtti elhatározásokra emlékeztetett. „Az eredményes gazdálkodás volt a legfőbb célkitűzésünk, a szövetkezet anyagi, műszaki bázisának gyarapítása, a dolgozók munkakörülményeinek javítása, bérének emelése, az állammal szembeni kötelezettsógek teljesítése és ötmillió forint körüli eredmény elérése.” Egyes területeken — például a szarvasmarha-ágazatban — nem sikerült elérni a kitűzött célokat, a növénytermelés és a melléküzemág a feladatok túltelje- sítésélveL pótolta a kieséseket, és elsősorban makik köszönhető, hogy a nyereség csaknem megkétszereződött A sikerek mám feledtethetik a gondokat. Megkapaszkodott és egyre biztosabban lép előre a szövetkezet, de nem kevés a teher, a megoldásra váró gond, amelyeket cipel magával. Egyre jobban fogy az odaadó szorgalommal dolgozó munkaerő, több területen is akad javítanivaló a munkafegyelmen, az erőfeszítések ellenére sem mérséklődtek a minőségi hibák a szarvasmarha-tartásban. Lehetne sorolni azokat a gondokat, melyeket a közgyűlésen számba vett a tapsonyi szövetkezet tagsága. Nem ünneprontásként, hanem a holnapért, a soron következő előrelépésért érzett felelősségiből. A Rákóczi Tsz-ben is — hasonlóan sok más nagyüzemhez — a zárszámadás egyben nyitást is jelentett: megvitatták és jóváhagyták a nagyüzem idei termelési, gazdálkodási céljait. Ezek a feliadatok mindenkitől a teljesítőképesség, a fegyelem, az ésszerű takarékosság fokozását kívánják meg. S ha sikerül ennek a követelménynek megfelelni — ahogy elhangzott a közgyűlésen —, a múlt évhez hasonlóan többleteredményre is képes lesz a Rákóczi szö- vet kezet. A szárszámadó közgyűlésen szót kért az iskolaigazgató, és a számvetés perceiben azokról az egykori tanítványokról emlékezett meg, akik elődeik örökébe lépve, felelősséggel gazdálkodnak a nagy csalód, a szövetkezet javaival. A mozgalom negyedszázados történetéhez a nemzedékváltás is hozzá tartozik már. A közgyűlésen véleményt nyilvánítók megemlékeztek a vezetők munkájáról is, és szóltak az irányítással járó álmatlan éjszakákról. Köszönetét mondtak, nemcsak az elnöknek, hanem a vezetőség tagjainak is, akiket — mint Mika József mondta — esetleg személy szerint nem ismémnek, de tudják, hogy részük, felelősségük van minden előrelépésben. Ilyen pillanatokkal volt teli a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlése, és ettől lett nagyon emberi, nagyon őszinte, a múltat tisztelő, a jelent megbecsülő, a holnapért felelősséget érző számvetés. A Marcali térségében mindig is példának tekintett, az újat ikereső és bátran alkalmazó nagyüzem egy különösen nehéz, és sok tekintetben a vártnál talán szerényebb eredményeket hozó évet hagyott maga mögött. Olyan időszakot, amikor a több mint tizenkétmillió forint eredmény elérése nagyobb fizikai és idegi megterhelést jelentett, mint más időszakban az ennél jóval több nyereség. 1984. július másodika a szövetkezet és az egyén számára is a múlt év legfájdalmasabb napja volt: megannyi gyönyörű ígéretét verte el a jég. A derékba tört gyümölcsfa többé nem áll már talpra, és évek kellenek a szőlőt ért csapás kikeveréséhez is. —-Nem olyan eredményeket veszünk számba ma, mint amilyeneket reméltünk — mondta a vezetőség beszámolójában Kovács Zoltán elnök —, de ezzel együtt törésmentes a gazdaság fejlődése. A számot vető közösség tudja a legjobban, hogy mennyi gyötrődés, erőfeszítés van a tény mögött, kivált, ha hozzátesszük, hogy az utóbbi évtizedben tizenegyszer érte jég-, kétszer homokverés a gazdaságot, és volt két igen aszályos esztendő is. De tudják azt is — elhangzott a beszámolóban —, hogy a nehézségek felszínre hozták a gyengeségeket, élesebben megmutatták a hibákat. Azt is, hogy hol van szükség a szervezettség fokozására, a pontosabb, fegyelmezettebb munkára, a rugalmasabb ügyintézésre, egyszóval arra, hogy „egymásnak kevesebb gondot, bosszúságot okozzunk.” A harminckétmillió forint kárt okozó jégverés, a munka, a gazdálkodás minden tanulságát számba vette a közösség. Nem a magyarázkodás, hanem az okulás céljaiból. A feladatokról is határoztak ezen a fórumon: jóváhagyták az erre az évre vonatkozó terveket. „Tőlünk függ, hogy a magunk szabta követelményeknek mennyiben sikerül eleget tennünk. Nemcsak megújulásra van szükség, hanem arra is, hogy a jelenleginél jobban vigyázzunk egymásra, jobban segítsük egymást, és őszintébben becsüljük az odaadóan dolgozó, alkotó, gondolkodó embert.” Virággal, jutalommal köszöntek el a nyugdíjba vonulóktól, megemlékeztek a negyedszázados szövetkezet alapítóiról. Tapasztalattal, tanulsággal és útravalóval telt meg az a képzeletbeli tarisznya, melyet az új gazdasági évbe indulva ki-ki a vállára akasztott ezen a napon.
