Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-20 / 42. szám
Somogyi Néplap 1985. február 20., szerda / Sokat szenvednek az erdők vadjai a hosszúra nyúlt, kemény télben. Kevés az élelem. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozói rendszeresen etetik az állatokat. A zselici tájegységben naponta feltöltik friss szénával és zabbal a vadetetőket, hogy az éhező állatok könnyebben jussanak eleséghez. Fotó: Gyertyás László NE ÁRTSON AZ IDEGENFORGALOMNAK A tanácsé a döntés joga Az üdülőhelyi díjaknai vonatkozó új rendelkezések meghatározzák az üdülőhellyé nyilvánítás feltételeit, megváltoztatják a fizetendő összeg mértékét. Mint ismeretes, a díjak beszedése azért jogos, mert a többi között ebből a pénzből fedezik a közterületek karbantartásával kapcsolatos kiadásokat, s némi fejlesztésre is ad lehetőséget. A szabályozásra egyrészt azért is volt szükség, mert az országban az elmúlt évek során új üdülőhelyeket létesítettek (érthető módon nem mindenütt azonosaik az üdülés feltétele'!, másrészt mert a díjakat évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt állapították meg (például a szakszervezeti, vállalati, szövetkezeti üdülők lakói 1957 óta 2 forintot fizetnek). Az új rendelkezések a díjak kiszabásánál különbséget tesznek kiemelt, illetve nem kiemelt gyógy- és üdülőhelyek, valamint hazai és külföldi vendégek között. A pénzügyminiszter a legmagasabb tételt állapította meg, mely szerint a kiemelt helyeken a külföldiek 40, a magyarok 20, a szociáltu- risatikában részt vevők pedig 8 forintot fizethetnek _ a helyi tanácsok belátása, határozata szerint. A többi településen alacsonyabb a maximum: a felső határ a külföldiek számára 30, a hazaiaknak 15, a szakszervezeti stb. üdülők számára 6 forint. A fizetés alól mentesülnek a nyugdíjasok, a sokgyermekes családok, a tanulók és a mozgássérültek. Az új rendelkezések lehetővé teszik, hogy egy-egy településen belül is változzék a díj mértéke, továbbá, hogy a villaitulajdo- nosok, illetve haszonélvezők minden szezonban díjátalányt fizessenek. Kiemelt üdülőhelyen ennek az ösz- szegnek a felső határa 1500. másutt 1000 forint. A déli parton három település tartozik a kiemeltek közé: Siófok, Bálát onfölc^vár és Boglárlélle. Ezekben a helységekben tehát a maximum is kiszabható, bár a tanácsoknak érthető módon differenciálniuk szükséges, hiszen a Balaton-parton egyébként is magasak áz árak. — A rendelet sajnos elég későn jelent meg (akárcsak tavaly a fizetővendég-szolgálattal kapcsolatos intézkedés), s bizony nem csekély feladattal jár — mondta dr. Gáti István, Siófok tanácselnöke. — Ha áprilisig nem állapítanánk meg a tarifákat, s ha nem sikerülne megszerveznünk a munkát, hatalmas összegtől esnénk el. Január 31-én terjesztettük a tanács elé elképzeléseinket, s ekkor a tanácstagok arról hoztak határozatot, hogy a bizottságok és a szakigazgatási szervek milyen szempontból vizsgálódjanak a lakosság körében. A cél: úgy emeljük a díjakat, hogy ne ártsunk az idegenforgalomnak, de növeljük a tanácsi bevételt. — A várható összegek? — Az az elképzelésünk, hogy az üdülőhelyi díjakat 40 százalékkal emeljük, a viUatulajdonosok díjátalányát pedig 1500 forintban állapítjuk meg. Persze, ez még nem végleges. A következő tanácsülés feladata a döntés. Arra is ügyelni kéne, hogy településenként — legalábbis az azonos adottságú területeken — ne legyen nagy különbség a díjak mértékét illetően, hiszen ez érdekösszeütközésekkel is járhatna. Fonyód (Fonyódliget, Fenyves) nem kiemelt üdülőhely, ám közismertein népszerű. Mint dr. Komáromi József tanácselnök elmondta, csak villából van vagy 8 ezer a területükön. — összegről még nem beszélhetek — mondta. — Egy bizonyos: élni fogunk a lehetőséggel, de mértéktartóan. Persze, felmerül néhány kérdés. Most ismét érdekükben áll majd a nyaralóknak a vendéglétszám eltitkolása, és elképzelhető, hogy ezt sokan megpróbálják. Lesz-e elég ellenőrünk, s milyen jogosítványt adhatunk nekik? Aztán: úgy tetszik (bár az irányelveket még nem kaptuk meg), hogy a viUatulajdonosok is kérhetnek mentesítést, ha például nyugdíjasok. A „szomszédvár”: az ugyancsak kedvelt Mária és Balatonkeresztúr. Ezeken a településeken is sokan üdül- tetnek, következésképpen a helybeliek szempontjából sem érdektelen az új rendelkezés. A tanács a lakosság véleményével összhangban kíván dönteni. — Ügy gondoljuk, hogy a külföldiektől 15—20, a hazaiaktól 12, a SZOT-, illetve a vállalati üdülök be-' utáltjaitól 6 forint körüli összeget kérünk majd — mondta Bárdos János tanácselnök. — Április elején rlönt erről a tanácsülés. Az üdülőhelyi díjakkal kapcsolatos új szabályozásról rendezett tanácskozást a múlt héten Balatonfüreden a Balatoni Intéző Bizottság is. Az értekezleten részt vettek az érintett tanácsok, az idegenforgalmi hivatalok, illetve utazási irodák, valamint Építésügyi és Városfejlesztési Minisizférium, a Pénzügyminisztérium és az Országos Idegenforgalmi Hivatal képviselői. Az utóbbiak elmondták, hogy a vita hatására még módosíthatók az irányelvek, ugyanis a helybeliek tapasztalata döntő jelentőségű. A vita során számos, főként gyakorlati, szervezési vonatkozású kérdést, előre látható nehézséget tettek szóvá a jelenlevők. Vajon egy-egy településen belül (ahöl például kevésbé színvonalas az ellátás, mint másutt), igazságos-e az azonos mértékű díj, vagy szűk- séges-e különbséget tenni? Ha igen, milyen módon lehet az ezzel kapcsolatos feladatokat gyorsan, jól elvégezni? Indokolt-e az elő-és utószezonban a díjcsökkentés? Dr. Fodor János, aSio- tour igazgatója például hangsúlyozta, hogy az említett időszakokban sokkal kevesebb szolgáltatásban részesülhet a vendég, mint a főidényben, s ezért adnak az idegenforgalomban érdekelt vállalatok is kedvezményt a tavaszi és az őszi turistáknak. Továbbá felhívta a figyelmet a kispénzű nyaralókra, akiknek nem mindegy, hogy naponta mennyit költenek. — Egy szállodai vendég számiára (aki naponta több mint ezer forintot fizet a hotelben) nem gond az a 40 forintos többlet — mondta —, de egy 25—30 forintos kempinghelyen esetleg már tetemesnek tetszik... Kétségtelen — ebben mindenki egyetértett —, hogy idegenforgalom nélkül üdülőhelyi díj sincs, következésképpen körültekintően, okosan kell élni a lehetőséggel. Sz. A. Beváltak az új LESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te talpadnak nyugalma kereskedelmi formák 18. Mi mondtuk, amit mondtunk. ‘hogy el kell kobozni a hazaárulók, a nyilas bitangok, a háborús bűnösök meg a Hitler fenekét csókoló népi németek földjeit, és szétosztani... Mi mondtuk, nem Erősék! Így volt? — Nem mindig ott a hatalom, ahol a bizalom — kerülte ki apósam a kérdést, és én tudtam, azért nem válaszolja meg, mert akkor keréken ki kellene mondania: igazatok volt a földdel, gyerekek. És azt is tudtam: csak miattam nem mondja ki, mert apámék, szegények, nem részesedtek a jóból. Azt kívántam, bárcsak ne lennék most) köztük, hogy a közös szavakat megtalálhassák, azokat ki is mondják. S imégis, fájt volna, ha egy nyelvet beszélnek! Ha csak a távollétemben is, apósomék kirekesztenek maguk közüL. Nem tudom, hogyan létezik, de vacogtam a belső forróságtól; talán az van így, aki égető, de piszkos pálinkát aszik. Nyári Péter elúnta a vias- kodást. — Mi nem magyarázkodni jöttünk, hanem eldönteni a sorsukat, gazda! Ne nehezítsék a dolgunkat. Az idő nem végez helyettünk, nekünk most kell szétválogatnunk az ocsát a tiszta szemtől. Az uram újra töltött magának, és felemelte a poharat. Zavarosan csillant benne a bor. — Itt születtünk, itt vagyunk otthon a világban, itt akarunk bérlői lenni annak a néhány lábnyi földnek, ahova majd elkaparnak, Nyári Péter! Más mondanivalóm nincs a számotokra . . Egészségetekre! Hauser Henni száraz kortyot nyelt, előkapta a fésűjét, és gyors mozdulattal vé- gíggereblyézte gyér haját. Szokása volt ez. — Világos beszéd. Mondtuk, veled meg apádékkal nincs is nagy baj... — Akkor ne szaporítsuk tovább az érvénytelen beszédeket, Henni. Mennénk apámmal a dolgunkra, nem végez el helyetünk senki. — Nem akarod jól érteni a szavunkét, Hans Lang — csóválta a fejét Nyári Péter. — Jó kártyás vagy, tökre mégis izöldet teszel. Olyan .malomkő volt ez. amely porrá őrölte Janim magabizodalmát. Láttam a haja tövében kiserkedni a verejtéket. — Halljam, Sommer elnök, ha velem nincs baj, akkor kivel van?! Valaki sikoltotta bennem a választ. — Avval, aki 41-ben németnek iratkozott a famíliájával népszámláláskor, Hans. Akinek az öccse belépett az SS-be!... Magával, Langné asszony. Az osztálytársam megma- gázott. Furcsa, de ez jobban fájt, mint amivel megvádolt. Hiszen, ha a gyümölcsöt sohasem szeled ketté, csak a külsejét .ismerheted, nem számolsz a magjával. Nyári Péter meg a két bizottságÍK'- li nem láthatott belém. Hansom kezében roppant n pohár. — Ne feledd a szavamat. Nyári, nem mondom kétszer! én letettem az esküt arra, hogy emellett az asszony mellett jóban-rosszban kitartok! Hát a legjobb lelk'- iameretetek szerint úgy dönt- setek abban, amire felhatalmaztak benneteket, hogy bármit határoztok, nem egy személy sorsát igazítjátok el, hanem kettőét. De azt is megmondom nektek, hogy az atyaúristenhez is elmegyek csakhogy ezt az asszonyt a kezetek közül kivegyem! Isten engem úgy segéljen! — Ne fenyegetőzz, Lang! A választ nyilvánosan kapod meg: a községi hirdető- táblán. 3. Binder Willy kirázta trombitájából a nyálat. Rázendítettek egy lándlerre, a Mariannára. Kezdett emelkedni a hangulat Jáksic kocsmájában, ahol a lakodalmat tartották. Az öhlösebb sárgaréz hangiszerek rakták ki azt a dalilamutcát, amelyen játékosan szökdécseltek a visítós klarinét hangjai. Resch Péter úgy is hintáztatta a száján a sOklyukú fekete zene- szerszámot, mintha a Marianna magasba pattanó, majd elábucskázó hangjai rántanák magukkal a hangszórót. Évának Resch Péterről meg a klarinétjáról a mese szerencsétlen szegényembere jutott eszébe, akinek kolbász nőtt az orrára. A klarinét fekete kolbász, amely valami félreértés okán ragadt Péter szájára. Hans rögtön letükrözte Éva arcáról a mosolyt a magáéra. (Folytatjuk.) Elkészült a mérleg a barcsi áfésznél. A lakosság ellátása érdekében hozott intézkedések, a sok gond, fáradság, a költségek csökkentese, az új kereskedelmi formák — például a jövedelem-érdekeltségű rendszer a megyében elsőként való alkalmazása — és sok más intézkedés a vártnál nagyobb eredményit hoztak. Makár Jánosné osztályvezetővel beszélgettünk. — Hogyan alakult az árbevételük 1984-ben? — Valamennyi üzemágunk, még a felvásárlás is, teljesítette éves tervét. Árbevételünk összesen 561 millió forint volt, 38 millióval több, mint az előző évben. Úgy gondolom, hogy szövetkezetünk kisebb hibáktól eltekintve eleget tett a kiskereskedelemben és a vendéglátásban is a feladatoknak. Kiskereskedelmi üzleteink közül öt kötött velünk jöve- delemérdekeltségi megállapodást, ugyanezt a Boróka étteremmel is megkötöttük. Négy kiskereskedelmi és 34 vendéglát óüzlet d ol gozott szerződéses formában, a többi költségtérítéses rendszerben végezte munkáját. A felvásárlás egyelőre a régi rend szerint folyik, kivéve két nagy felvásárlót, melyet a .magasabb árrés elérésében tettünk érdekeltté. Járásnyi területünkön különösen dicséretes eredményt ért el a barcsi Otthon áruház, a 12. sz. ABC, az Agroker-üzlet, a kultúrcikkbolt, a darányi élelmiszerbolt, a homokszentgyörgyi iparcikkbolt. A felvásárlók között kiemelkedő a szuldki burgonya- és a barcsi fafelvásárló. Dollár elszámolásra 12 millió forint értéket szállítottunk, 2,5 millió forinttal töhbet, mint az előző évben. — Miképp alakult a nyereség? — Amint az eddig elmondottakból kitűnik, számtalan olyan intézkedést hozott szövetkezetünk vezetősége, amely megalapozta a gazdaságos működést. Valamennyi üzemágunk nyereséggel zárta az 1984-es esztendőt. — A felvásárlás a megyében általában nem nyereséges ágazat. — Nálunk az előző évinél 19 százalékkal több nyereséget hozott ez a tevékenység, összességében 14 millió 551 ezer forintot. — Milyen elhatározással kezdik az új feladatok végrehajtását? — Szövetkezetünk vezetői a keresetszint szabályozási formát választották 1985-re. Ez valamennyi dolgozónkat nagyobb teljesítményre ösztönözheti a magasabb keresetek elérése érdekében. D. Z.
