Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-20 / 42. szám

1985. február 20., szerda Somogyi Néplap 5 Tanfolyam távoktatással Egy új közművelődési le­hetőségre hívta föl az érdek­lődők figyelmét a napokban a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat. A Hajdú-Bi- h'ar megyei művelődési köz­ponttal együttműködve olyan távoktatási formához igyekszik közönséget toboroz­ni a TIT, amelyet még ke­véssé ismernek hazánkban, de elterjélése folytán jelen­tős szerepet játszhat az em­berek képességeinek sokol­dalú kibontakoztatásában, az önnevelés, az önértékelés fejlesztésében. Az irányított, önálló tanullásra alapozó húsz hetes kurzuson egyebek közt az egészséges táplálko­zással, a párválasztással, a lakberendezéssel, a vendég­látással, a kozmetikával, a testedzéssel kapcsolatiban jut­hatnak hasznos ismeretekhez az érdeklődők. A rajzokkal lillLusztrált programokat levél­ben kapják kézhez, a tanu­lók egy-egy részlet elmélyül­tebb tanulmányozásához iro­dalmat — könyvet, cikkeket -—is kérhetnek, s a folyama­tos önművelődést két konzul­tációval is segítik a szerve­zők. Az újszerű ismeretátadási formák kidolgozását három évvel ezelőtt kezdte meg a TIT országos központjának módszertani csoportja. Az irányított önműveléssel kap­csolatban Nagy Attilának, az .MTI munkatársának el­mondták: a szabadidő szer­ŰJABB FORMÁK AZ ISMERET- TERJESZTÉSBEN kezeiének átalakulása, a kul­túra kiteljesedése sarkallta arra a szakembereket, hogy a közművelődés új lehetőse­geit kutassák. Az irányított önművelés jegyében vezették be 1983 őszén a levelező fór. mát a József Attila szabad­egyetemen. A kedvező ta­pasztalatoktól ösztönözve az 1984—85-ös tanévben bővítet­ték a kurzusok körét. Jelen­leg a pszichológiával, a szá­mítógépek programozásával, az általános csillagászattal, a modern kozmológiával, a fotótechnikával és a mate­matikával foglalkozó soroza­toknak csaknem 300 hallga­tója van. Az új ismeretátadási for­ma előnye, hogy a 'tanfolya­mokba bekapcsolódók akti­vitására épít, s a hagyomá­nyos formáknál nagyobb le­hetőséget ad a kreativitásra, az önmegvalósításra. Az irá­nyított önálló tanulás a már ismert szabadegyetemi tan­folyamokhoz képest lénye­gesen nagyobb erőkifejtést igényel a vállalkozóktól. Ezt a többletmunkát azonban szí­vesen vállalj ák az érdeklő­dők, a tapasztalatok szerint a feladatokat színvonalasan A „ HÍRVI Nekünk későn hozza az újságos a lapokat, úgy dél­előtt 1.1 felé. Akkor persze már senki Sincs otthon, így reggelente a postán nézhe­tem meg, mi hír van a nagyvilágban. Vagy ha úgy hozza a sors, akkor az utcán egy másik körzet ismerős hírüapkihordójától, Cyócsi Istvántól érdeklődöm. Ő ezekben a napokban csendes jubileumra készül: negyed­százados postás múlt áll'mö­götte. Volt cukorgyári munkás, tsz-tag, konzervgyári dolgo­zó. Először 1958-ban lépett a posta szolgálatába. Rinyako- vácsiiban 'laktak, Gigébe járt át a kézbesíteni valóként. Hóban, sárban, fagyban egyaránt naponta gyalogolt a földeken át, oda és vissza is három-három kilométert, öt évig csinálta. A lakása volt a „hivatal”, ahol fölvette a küldeményeket. Akkoriban ha valaki telefonálni akart, hát a tanácsházára küldte, mert ott volt az egyetlen készülék. 1963 augusztusá­ban jöttek Nagyatádra. A postára nem 'kellett ember, hát próbálkozott a kenyér­keresettel ahol tudott. 1965- ben hívták újra a postások közé. — Hatan kezdtük — em­lékezik —, de ma már csak én vagyok egyedül. Elment mindenki. Volt, ákiit a be­szedett pénz bolondított meg, volt, aki kényelmet­lennek találta a hordársá- got, más meg a fizetséget kevesellte. Régebben, a vonat hozta az újságokat Atádira., s a csomagos fogat járt ki érte az áldomásra. Ha késtek a vonatok, hát kerékpárral tol­ták be a zsákokat az osz­táshoz. Ma autó hozza —ha hozza. Mert ha egy kicsit is síkosak az utak. jócskán késnek a kézbesítéssel. Me­séli: az volt a cudar idő, amikor a mi lapunk is új technikára állt át. Néha há­romnapi újságot kellett egy­szerre kihordani. Megcsinál­ták tisztességgel, alig akadt, aki sértődötten lemondta volna az előfizetést. Nem volt baj az előfizetések dí­jának emelése után sem. Reggelente két társával osztja szét a kézbesítők kö­zött a lapokat, így jól tud­ja, hogy mi változott és mi nem. Somogyi Néplapból Nagyatád 2725 darabot 'kap, Népszabadságból 950 érke­zik, Népsportból 390, Nép­szavából 115, Magyar Hír­lapból 110. — A mi lapunk a legke­lendőbb? — Így van. S azt hiszem. I menne több is. A feleségem 1978 óta a Kossuth utcai pa­vilonban van. Látom én, hogy hány példány fogy ná­la. Gyakran már délben sincs. — És a többi napilap? — A Népsport a leginkább változó. Ha egy nagy meccs van, hát több kell. Régeb­ben a Hétfői Dunántúli Napló is kelendő volt, mert hozta a vasárnapi atádá meccsekét. Mosit a hétfői so­mogyi kell mindenkinek. így lesz ez akkor is, ha beindul a futballszezon. — Az újságkihordók haj­naliban kelnek ugyan, de délben mér otthon lehet­nek. — Nem panaszkodhatom az időre, de ehhez az is kell, hogy időben kapjuk a lapot. — S mire telik a szabad időből? Válaszúi egy demizsonért nyúl. Otvöskónyiban van szőlője neki is, mint a leg­több atádinak. Szép birtok, 1500 négyszögöl. Az idő oda szólítja. Mondja^ koccint­sunk a negyed századra, meg arra, hogy nyugdíjba is a postától menjen. Nagy Jenő oldják meg, a konzultációk látogatottsága nagy és ked­vezőek a fakultatív vizsgák eredményei is. A távoktatás egy másik for­májának elterjesztésére Ko­márom megyében kezdődtek a múlt évben kísérletek. Itt az anyanyelvi oktatás leve­lező formáját szervezték meg gyerekeknek. A tanulók retj- vényekbe 'bujtatott, játékos feladatokat kaptak postán, s akik helyesen oldották meg ezeket, jutalmat kaptak. Az irányított tanulásba bekapcsolódott általános is­kolások nyáron egyhetes speciális olvasótáborban vet­tek részt: itt, az úgynevezett önismereti foglalkozásokon saját maguk megfigyelését, a másokkal való kapcsolatte­remtést gyakorolhatták a gyerekek. A dehreceni Köl­csey Ferenc Művelődési Köz­pont tavaly Kérdezzen — válaszolunk! címmel hirde­tett akciót, amelyben az ér­deklődőktől kapott jogi, lakásügyi, egészségügfi, kozmetikai kérdésekre szakemberek adtak hite­les választ. Ugyancsak a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ hirdette meg ta­valy azt a konzultációkkal egybekötött levelező kurzust, amelynek során testszépítő tonnagyakorlatokról, kozmeti­kái, táplálkozásiam ismere­tekről .kaptak oktatólapokat a tanulók, s a divat iránt ér­deklődők önálló munkáját szábásmlintákkal, ruhatervek- ikel ,is segítették. Az iskolán kívüli ismeret- szerzési formák hatékonysá­gának mérésére Debrecen­ben, az Országos Pedagógiai Intézetben és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál is folynak kísérletek. Az irá­nyított önművelés szószólói hangsúlyozzák: a közműve­lődési .intézmények ne azt határozzák meg, hogy mit tanuljanak az emberek, ha­nem nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy az érdeklődők eljuthassanak a tudás forrá­sához. Az irányított önművelési formákkal kapcsolatos kísér­letek összehangolására, elő­mozdítására a TIT szakértői testületet hozott létre. A társulat elvállalta a téma or­szágos gondozását, s tervezi, hogy ezeket az új közműve­lődési formákat a jövőben az eddiginél több területire is kiterjeszti. A játékfilmszemle után A nemrég befejeződött XVII. magyar játékfilm­szemle társadalmi zsűrijé­nek elnöke Huszár István, az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének fő­igazgatója volt. A díjkiosz­tást megelőzően, a zsűri nyilvános ülésén, amelyen filmalkotók, hazai és külföl­di filmkritikusok vettek részt, részletesen kifejtette véleményét a szemle műso­rán látott tizennégy játék­filmről és három dokumen­tumfilmről. — Kérjük, foglalja össze olvasóink számára az el­mondottakat! — Egy év filmtermése nem alkalmas arra, hogy a magyar filmművészet jelen­legi helyzetéről átfogó vé­leményt lehessen alkotni — válaszolja Huszár István. — Már csak azért sem, mert a bemutatott filmek egy része már 1983-ban munkában volt, s készült olyan film is az utóbbi időszakban, amely — különböző okokból — nem szerepelt a szemle hi­vatalos programjában. Any- nyit mégis elmondhatunk, hogy a tizennégy játékfilm között jó néhány olyan mű­vet .találtunk, amelyről egy­hangúan megállapíthattuk: figyelemreméltó művészi 3égbe zárf világ Fiatal képzőművészek tárlata A ,19. országos ifjúsági képzőművész-tábort a múlt év nyarán, rendezték meg Mártólyon. Az ott részt vevő amatőr alkotók válogatott munkáiból rendezett kiállí­tást most nyitották meg Sze­geden a November 7. Műve­lődési háziban. Az ország minden. táját képviselő negyvenkét alkotó 60 fest­ményé^ grafikáját szobrát, kisplasztikáját és fafaragá­sát. mutatják be. A kiállítók közül öten el­nyerték a zsűri nívódíját, hárman — Bozsér Zsolt (Szeged), Kaku'k Tünde (Hódmezővásárhely) és Vil­lányi Zsolt (Esztergom) — pedig pályázat niálküli kü- lönmeghívást kapott az idei mártélyi táborba; Reggel a gimnázium fenyői fehér süvegcukor­ként álltak sorfalat a hi­deg csípte, rózsás arcú diákok előtt, akiknek a szemében még a farsan­gi fölvonulás vidám han­gulata csillogott. A pá­rost puha vattába csa­varta a tél. Nesztelen a város, csupán a sietős lépték alatt csikorgóit a frissen esett hó. Délutánra a bokrok és fák jégpáncélt öltöttek. Az ágak üvegcsőbe búj­tak. Üvegbokor ... üveg­fa... üvegvilág! A le­menő nap vörhenyes su­gara a gesztenyék, pla­tánok, fehér törzsű nyír­fák koronáit gyémánt­heggyé változtatta, s a szivárvány színeiben mu­tatta. Álltam ... áll­tam ..., s nem tudtam betelni e természeti cso­dával. Láttam havas és zúzmarás fákat, de jég­fákat még soha. Fgy élet múlhat el anélkül, hogy ilyen kép megismétlőd­ne. Este, amikor kigyul­ladtak az utcai lámpák, a koromsötét égből át­látszó figurák tűntek elő. Az ablakom előtti gesz­tenyefa szikrázott a ké­kes neonfényben. A galy- lyak között csupán egyetlen sötét folt akadt, egy gerle, mely párjá­val hónapok óta ugyan­arra az ágra telepszik; talán az ablaikomból ára­dó meleget érzi? Miért gubbaszt most egyedül, néma mozdulatlanság­ban? Hol van hű kísé­rője, a másik? Miért nem telepszik mellé eb­ben a dermesztő hideg­ben? Csak nem hagyta el? Szomorú lettem .., Vonzanak a délután látott fák, meg kell néz­nem esti világításban is őket! Éjfél van ... egye­dül rovom az utcákat. Fölöttem az összeboruló ágak fénylő alagútnak látszanak. A nyírfák óriás, feltupírozott, ezüst­szálú parókák; megrá­zom az egyiket... Csi­lingel. Kabátom alá alatto­mos hideg lopakodik; hazaindulok. A gerle mereven ül. Aggódni kezdek. Csak nem fa­gyott meg? Hátha sze­relmi csalódás érte. Nem tudok aludni, szemem az ágon, egyre őt nézem. Lehet, hogy olvadásig e szobrocska lesz üveg­fám dísze? Vagy egy na­pon ott lelem a hóba temetve? Virradatkor első tekin­tetem az árvát kereste, már nem volt ott. Bol­dogság öntött el... A szürke tollak alatt pár­ját szerető forró szív do­bogott, mely képessé tet­te a tovább szárnyalásra. Dr. Csapiáros Zsuzsa Felső képünkön: Feleki Kamill az Uramisten című filmben. Alul: egy jelenet a Vörös grófnő­ből (Básti Juli és Bács Ferenc). teljesítményt hordoznak. He­lyet érdemelnének a leg­rangosabb nemzetközi me­zőnyben is. A legjelentő- ■ sebbnek tartom ezekben a filmekben, hogy gazdagítják nemzeti önismeretünket, erő­sítik történelmi tudatunkat. A művészi kifejezés ereje, a mondanivaló tisztasága jel­lemzi őket. A múltban ját­szódok is a mához és a má­nak szólnak, nem pedig pusz­tán történelmi „képesköny­vek”. A múlttal foglalkozó filmek alkotóinak az kétség-, bevon,hatatlan érdeme, hogy ha művészileg nem is min­dig kifogástalanul, de bát­ran és őszintén vállalkoz­nak fontos történelmi prob­lémák feltárására és mély­reható vizsgálatára. Gondo­lok például Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk című filmjére, mely a ma­gyar szabadságharc utáni évek ellentmondásos kor­szákét ábrázolja, művészi erővel és históriai hiteles­séggel, és Szabó István új filmjére, a Reál ezredesre, mely az osztrák—magyar monarchia utolsó időszaká­ban játszódik, ezekben az ugyancsak ellentmondások­ban és konfliktusokban bő­velkedő évtizedekben. Ezek a filmek értékorientáltak, s különösen láttatják az álta­lános érvényűt. Véleményem szerint egy történelmi kor­szakot hitelesen és őszintén bemutatni legalább olyan bonyolult és felelősségteljes feladat, mint egy mai témá­val foglalkozó mű filmirevi- tele. Örömömre szolgált, hogy a díjazásra méltóvá vált filmekben egyaránt ma­gas színvonalat képviselt a rendezői és az operatőri munka, nem különben a színészi alakítások nagy ré­sze. Ami a díjakat illlieti: mint már ismeretes, a fődíjat a Reál ezredes érdemelte ki. Szabó István filmje kiemel­kedő teljesítmény, hitelesen ábrázol egy roppant bonyo­lult történelmi korszakot, ezen belül egy. a hatalom szolgálatába szegődött te­hetséges ember vívódását, gyötrelmét és tragédiáját. A film központi .kérdése azt fejtegeti: szabad-e tehetsé­günket nem igaz ügy szol­gálatába állítani. — Miért kapta Bodnár Erika és Temessy Hédi — megosztva — a legjobb női alakítás díját? — Elsősorban azért, mert ezúttal nemcsak szerepet játszottak, de alkotói telje­sítményt is nyújtottak. Tarr Béla Őszi almanach című filmjéhez nem készült pon­tosan megírt forgatókönyv, csupán a szituációk voltak kidolgozva. A párbeszédeket a színészek saját szavaikkal rögtönözték, az adott hely­zetnek, konfliktusnak meg­felelően. Székely B. Miklós és Eperjes Károly színészi teljesítménye is minden­képpen kimagaslott a me­zőnyből. — Ezek szerint minden tekintetben elégedett volt a szemlén látottakkal? — Maradtak hiányérzete­im is. Főként a mai témájú filmekkel kapcsolatban. Föl kellett tennem magamnak a kérdést: azok-e a legfonto­sabb mai társadalmi problé­mák, amelyeket a most be­mutatott filmek alkotói fe­szegetnek ? Másként fogal­mazva: megjelennek-e ezek­ben a filmekben vagy .leg­alábbis egyikükben-másikuk- ban a napjainkban legfon­tosabbnak tartott társadalmi problémák? Választ ka- punik-e olyan égetően napi kérdésekre, mint például ar­ra, hogy miért kerülnek ma­napság egyes emberek kriti­kus helyzetekbe? Nem tud­tam tetten érni annak a magyarázatát, kifejtését, de még felvetését sem, hogy miért élünk ma a kölcsönös függőségek kusza rendszeré­ben. — Magánemberként, csa­ládjával melyik filmet nézte volna meg a legszívesebben? Huszár István szinte gon­dolkodás nélkül, nyomban válaszol: — Lugossy László kitűnő, magával ragadó al­kotását: a Szirmok, virágok, koszorúkat. G. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents