Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

8 Somogyi Néplap 1985. február 2., szombat ff r ff r ■ IRODALOM, MŰVÉSZÉT, KOZMUVELODES Ezernyolcs zá zhatvanban, te­hát 125 éve született, és 1935- ben, vagyis kereken ötven éve halt meg Kner Izidor, a hírnevessé vált gyomai nyom" da megteremtője. Pályafutá­sa a kiegyezés után nálunk hirtelen fellendült gazdasági fejlődés körülményei között bontakozott ki, sikereiben mégis tehetséges, ízlése üzle­ti érzéke és vasszorgalma vit­te a döntő szerepet. Könyvkötő volt akárcsak a Vág mellől Békés megyébe áttelepült elődei. A székesfe­hérvári Szammer Nyomdá­ban dolgozott, és szabad ide­jében igyekezett megismer­kedni a betűszedés és a nyomtatás mesterségével is. Konyított tehát valamit a nyomdászathoz, amikor Gyo­mára hazalátogatva, az otta­ni főszolgabíró és egyben a takarékpénztár elnöke arra biztatta, hogy éljen a lehető­séggel, alapítson nyomdát erre a célra bankkölcsönt kaphat 1882-ben tizenkét fióknyi betű és egy kis kézisajtó be­szerzéséből állt a nyomdaala­pítás. S egyetlen nagyobbacs­ka deszkafallal kettéosztott szobában kapott helyet a nyomda és a nyomdász laká­sa. Naponta általában tizen­hat órát dolgozott. A szedést, a nyomtatást éveken át maga végezte, s a kinyomtatott könyveket természetesen ma­ga kötötte be. Eközben arra is szakított időt, hogy kar­colatokat írjon a Borsszem Jankóba és Jókai Üstökös cí­mű lapjába. Nemsokára házat vásárolt, korszerű gyorssajtót szerzett be, majd 1902-ben nagyobb beruházásba kezdett: a nyom­da elhelyezésére új épületet emelt. 1900-ban tizenketten, 1914-ben pedig már 150-en dolgoztak a gyomai Kner Nyomdában. Az I. világháború előtt Kner Izidor két külföldi szerzőt szólaltatott meg ma­gyarul. Kiadta Gorkij egy kö­tetét és Thomas Mann Halál Velencében című regényét. A magyar szerzők művei közül ekkor Gyomán jelentek meg Thury Zoltán munkái, Heve­si Sándornak egy drámája, Erdős Renée János tanítvá­nya című színdarabja és Ba­lázs Béla versei, novellái és drámái, köztük A kékszakál­lú herceg vára című egyfel- vonásos színműve. Még az 1900-as évek ele­jén, amikor romlani kezdett a szeme, első riadalmában Im­re fiát kivette a gimnázium­ból, és Lipcsében beíratta a Máser-féle nyomdaipari tech­nikumba. Kner Imre három év múltán 1907-ben fejezte be tanulmányait Lipcsében, és hazatérése után — apja bizalmából — 17 éves fejjel átvette g nyomda műszaki vezetését 1915-től kezdve az öregedő Kner Izidor a könyvkiadás irányítását is legidősebb fiá­nak, Imrénék adta át. Az 1880-as évek elején még kez­detleges kis nyomdát Kner Izidor gyors ütemben fejlesz­tette nagy teljesítőképességű üzemmé. Erre nézve jellem­ző, hogy századunk első év­tizedében a vasútdgazgatóság kénytelen volt meghosszabbí­tani a vonatok tartózkodási idejét a gyomai állomáson, hogy a Kner Nyomda renge­teg küldeményét berakhassák a mozgóposta kocsijába. Kéki Béla A HARMÓNIA IGÉZETÉBEN Takáts Gyula prózájáról Takáts Gyula (1911) pró­zái termése lírájához ha­sonlítva elenyészőnek lát­szik. Valójában azonban a két műfaj szervesen össze­fonódik gazdag életművében, azokat a témaköröket, me­lyeket verseiben is felvil­lantott,. s amelyek lírájának visszatérő, fontos motívumai, regényeiben és elbeszélései­ben más nézőpontból ugyan, de alaposabban kidolgozott. Az érintetlen természeti kö­zeg, a natura ismerete, sze- retete és a modern ember számára is kiaknázható er­kölcsi tartalmai vezéreszméi prózai műveinek. Ezekben is tetten énnli a költő szemlé­letmódját: műveinek cselek­ménye a legritkább esetben lineáris; sokkal szívesebben rajzol változatos színekben pompázó mozaikokat, termé­szeti képeit érezhetően a képzőművész látása inspirál­ja. Nem a cselekmény veze­tését érzi elsőrangú feladatú­nak, hanem érzéstömbök mi­nél plasztikusabb megrajzo­lását, alakjait sokszor lebe­gik körül sejtelmes árnyak, s jónéhány művében uralkodó a tragikus elem. Költészeté­ben az erkölcsi szándék ké­pi megvalósítása talán a leg­jellemzőbb törekvés, s nagy­jából ugyanez a szándék uralkodik prózájában is, az­zal a különbséggel, hogy re­gényeiben és elbeszéléseiben erősebb a nosztalgia, a taní­tó szándék s olykor a lelep­lező Irónia. Kevesen ismerik hozzá ha­sonló mélységben a berki emberek világát. Egyfajta ősi, már-már primitív élet­érzés, melynek jellemző ele­me a természettel való szo­ros 'kapcsolat, az emberi és naturális világ egymásra utalva, szinte változatlan szimbiózisban él, s mihelyt valami külső behatás éri, rögtön felborul ez a kényes, évszázados egyensúly. Dokto­ra értekezésében (A somogyi Nagyberek, 1934) tudományos alapossággal tárta föl ennek az életformának legfontosabb jellemzőit, de ember és ter­mészet harmonikus viszonya megváltozásának olyan ta­pasztalatait is látta és át­élte, melyeknek tanulságait sokkal egyértelműbben, táv- latosabban fogalmazhatta meg regényben és elbeszélés­ben. Már a Diárium Könyv­tár sorozatában megjelent Vágják a berket (1942) cí­mű kisregényben is érezni a távlatteremtés szándékát. A békés, idiilli életforma ősi gyökerekből ered, a berki emberek észjárását nem fer­tőzi a civilizáció, a haszon- szerzés vágya, hiszen ebben a környezetben a társadalmi különbségek jóformán isme­retlenek. A fejlődést azon­ban nem lehet megállítani: a berket le akarják csapol­ni — hogy értelmesen vagy értelmetlenül, az más kér­dés —, s a szivattyútelep megjelenése nemcsak a táj arcát formálja át, hanem az emberek tudatát is. A vég­zet, mely eddig láthatatlan volt, most hirtelen lecsap, a (tragikus .elem lesz az ural­kodó, a lelkek egyensúlyát a téboly lendíti ki, s a kisre­gény abban a komor felis­merésben csendül ki, hogy amit mi fejlődésnek látunk, lehet visszalépés is, ha nem óvjuk a tiszta, nemes embe­ri értékeket és tartalmaikat. Ennek felismerésére azon­ban mintha a felnőttek tár­sadalma már nem volna ké­pes. Jóval később, az Egy flóbertpuska története (1967) és a Vitorlás a berken (1971) című regényeiben a gyer­mekszereplők .térnek vissza az érintetlen természetbe, s annak tapasztalataival szem­besülve lesznek igazán éret­tek — erkölcsi vonatkozás­ban is. Megtanulják, hogy a természetet nem szabad ki­zsákmányolni, hanem meg kell hallgatni és meg kell fogadni tanítását. Erre azon­ban csak a fogékony, érin­tetlen gyermeki lélek képes igazán. Ahogy az utóbbi re­gény itengerészkapitánya fo­galmazza meg: „Nem érted te ezt... Ezt már csak a .gyerekek értik, meg én.” Bár mindkét művet az ifjúsági regények sorában tartja szá­mon az irodalmi közgondol­kozás, valójában szervesen beleilleszkednek abba az európai regényfolyamba is. amely a gyermekvilág köze­gében ábrázolja a világ el- embertelenedésének fájdal­mas következményeit. Ezen a tényen mit sem változtat e művök hangsúlyozott taní­tó szándéka, amely itt-ett kiütközik a cselekményből, megbontva annak egységét. Bár Takáts Gyulának nem jellemző műfaja a publicisz­tika, prózájának természeté­ről elárulnak egyet-mást azok a cikkéi, amelyekben szülőföldjéről, Tabról, a Ba­latonról és évtizedek óta vá­lasztott otthonáról, Kapos­várról írt. Régebbi vallomá­sainak adatai természetesen ma már csak kuriózumok, de pontosan magyarázzák regé­nyeinek szándékát; más-más írói eszközökkel, egymástól eltérő cselekményfonalat gombolyítva, de mindunta­lan a kisvárosiba térnek visz- sza a regények, . s leggyak­rabban a berki környezetbe, az egyszerű természeti em­berek világába az elbeszélé­sek. Takáts Gyula lírájának egy korszakát erősen. átha­totta a görögös szemlélet- mód. Ahogy az antikvitás nagy lírikusai, ő is 'isteneket TENGELIC Szánkók csengője! Édes hatalom, mint varjak közt a sárga tengelic, oly fénnyel |szállsz s la szűzfehér havon csengődre ím az ifjúság vidám szívvel élénkbe vág. Szánkók csengője! Te hozod felém a rét tavát... Az iéneklő teret! Gyémánt-ívvel \két szív köröz jegén. Rózsát gőzöl a száj s a kéz megint csak szárny és cseng a réz, a sárga tengelic! Ó, ifjúság! — Hallod? — Még szól... De fut a szán ... Szalad! Kedvesem, figyeld \csak csengő dalát. Nem jég ... Egy zöld szánkó dala olvad, mint arcod szép tava. Szőnyi István: Falusi asszonyok látott, s láttatott az érin­tetlen természetben, olyan egyensúly, klasszikus derű lehetőségét sejtetve, melyet alig-ailig vesz észre a meg­fáradt emberi tekintet. Sám­son Felicián — a névadás­nak is egyfajta üzenete van —, a Polgárjelöltek (1945) .tragikus főhőse is „görög mintára élte napjait e be­csületes dombok között, aka­démiai ligetében. Háza fé­lig villa, félig pedig borház volt”. De alkalmas lehet-e a kisvárosi közeg a görög eszmény megvalósítására, olyan életforma megteremté­sére, melyben a szemlélődés, az egyensúly az igazán fon­tos? Már a főhős családi nevének a bibliai előképre való utalásával is jelzi az író a feltevés képtelen vol­tát. Feliciánlban hiába kel­nek nagy elhatározások, sem ő maga, sem osztálya nem eléggé erős, hogy ezeket vég- bevihesse. A Polgárjelöltek ugyanis nemcsak a kisváros természetrajzát nyújtja (és ebben bizonyos mértekig Kosztolányi egyes regényeit nevezhetjük élőképének), ha­nem a polgárság életképte­lenségét .is ábrázolja. Takáts Gyula finom iróniával leple­zi ile .azt a középosztályi mentalitást, mely a két' vi­lágháború közötti korszak Magyarországát jellemezte. A ramgkórság, a társadalmi különbségek tiszteletben tar­tása, az egyenlőtlenség kon­zerválása — ezek azok az életeszmények, melyeket e kisváros polgárai és polgár- j előlitjei igyekeznek minél szívósadban őrizni és kitelj e- síteni. Nem a polgárosulás igénye hatja át e kisváros lakosait, hanem egyfajta feu­dális, idejét múlt szemlélet- mód, mely Sámson Feliciánt arra késztette, hogy vissza­vonuljon „a szürke porond­ról”. Egyénisége, megjelenése ■amúgy .is1 gátlásos, félénk lelkületű ember, s részben ez okozza itragédiáját. Egymás után érik a csapások, s azo­kat nem képes feldolgozni magában. Araikor felesége megcsalja, teljesen megha- sohliik, s elmegyógyintézetbe kerül. A Polgárjelöltek három különböző stílusiréteget és szemléletmódot olvaszt ma­gába. Takáts Gyula finom érzékkel kamatoztatja a lé­lektan meglátásait, s ebben a regényében is fel-felsejlik az a báliadás, .tragikus lá­tásmód, amely szinte min­den prózai alkotásában jelen van. Mindezt azonban ellen­pontozza az áradó komikum és derű, amely nem az egyé­niségek, személyiségek jel­leméből következik, ha­nem osztályuk magatar­tásából és életideáljai­ból. Ennek megjelenítése emeli túli a Polgárjelölteket egy már-már anekdoitikus sors ábrázolásának igényén, ez lop bele olyan itársada- lombírálatot, mely jellemez­te a kor polgári tendenciá­kat ábrázoló többi regényeit is. Cselekményvezetésére bi­zonyos mértékig talán a de- tektívregény is hatott: az előre nem látható fordula­tok. váratlan, olykor moti­válatlan események legalább­is ezt sejtetik. Várfconyi Nándor a mű költőiségét is hangsúlyozta értő méltatásá­ban : „Leírásai, természeti képeinek színes, impresszív elevensége valódi költőre vallanak, s talán furcsán hangzik, de költői a komoly­ság is, amelybe humorát burkolja”. A Polgár jelöltek világát, a polgári szemléletmód, élet­forma nyitott, megoldatlan kérdéseit állítja a közép­pontba Takáts Gyula másik regénye is, az 1957-ben meg­jelent Színház az Ezüst Kan­osában. E regény tere némi­képp mégis szűkösebb az előzőnél. A regénybeli Ba­kád, e süppedt, mozdulatlan kisváros díszleteit a jelek szerint kitűnően ismerte az író: mintája az életrajzában is szerepet játszó Nagyatád volt (a leírások megfelelé­seit érzékenyen elemzi a költő monográfusa, Laczkó András). A .regény ábrázolta kisvárosra a várakozás s ugyanakkor minden várat­lantól való rettegés a legjel­lemzőbb. Itt is uralkodnak az előítéletek, erre a közeg­re is jellemző, hogy ki-ki féltékenyen őrzi társadalmi rangját. Takáts Gyula nem logikusan végigvezetett cse­lekményt akart adni e művé­ben, inkább hangulattömbö­ket ábrázol, Kosztolányi De­zső után ezúttal inkább Krúdy Gyula volt a vezér- csillaga, a Krúdy-művekre jellemző könnyes nosztalgia azonban teljesen hiányzik művéből. Annál inkább érezni a fájdalmat, a múlt megbecsü­lésére és megértésére intő szándékot elbeszéléseiben, melyekből Kinek könnyebb? (1963) címmel adott ki vá­logatást. A novellák többsé­ge ugyanazt a közeget ábrá­zolja, amit pályakezdő kis­regénye, bennük azonban megnő a pillanat szerepe. Ezekben a tömör, gyakran tragikus életképekben lesz uralkodó s meghatározó Ta­káts Gyula prózájának egyik alapvető törekvése, a líra és a próza határvonalainak fel­oldása. Mindenestől lírai pél­dául A pásztor című elbe­szélés, melynek főhőse mit Sem törődik a háború pusz­tításaival, ugyanolyan eltö­kélten hajtja nyáját, mint a boldog békeidőkben. Alakja jelképpé magasodik, a vál­lalt feladathoz való hűség, a nehéz körülmények közötti kitartás jelképévé. Olyan embereket, egyszerű, mégis az életben majdnem mindig eligazodni tudó személyisé­géket jelenít meg, akik a kö­rülmények szorításából ki­vágva magukat új életkere­teket tudnak teremteni a maguk számára. Az Esőhozók parasztjai ilyen erények bir­tokában mentik meg az aszály miatt már-már pusz­tulásra ítélt termést, s egy­fajta értékőrző, értékmentő magatartás jellemzi az Ellen­séges világ ravasz főhősét is. Míg regényeiben a leírá­sok, képek inkább a díszle­tet színezték, gazdagították költői elemekkel, az elbeszé­lések ,tájrajza már mindenütt költői teljesítmény, mintegy bizonyítva, hogy Takáts Gyula műfajmegújító kísér­leteit, a próza költőivé téte­lére tett erőfeszítéseit leg­jobb alkotásaiban siker ko­ronázta. Rónay László

Next

/
Thumbnails
Contents