Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-15 / 38. szám

2 Somogyi Néplap 1985. február 15., péntek Lomejko sajtóértekezlete a bécsi tárgyalásokról Mesterséges akadályok gátolják a megegyezést A Szovjetunió meggyőző­dése szerint a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon tehetséges az előrehaladás. Ehhez csak az szükséges, hogy megszűnjenek a meg­állapodás útjába a NATO-or- szágok által mesterségesen emelt akadályok — jelentet­te ki csütörtökön Moszkvá­iban a Szovjetunió Külügy­minisztériumának szóvivő­je. Vlagyimir Lomejko azok­ról a legújabb javaslatokról tájékoztatta a hazai és kül­földi újságírókat, amelyeket a Szovjetunió és a szocia­lista ' országok csütörtökön terjesztettek elő az osztrák fővárosban folyó tárgyaláso­kon. A minisztérium sajtóosztá­lyának vezetője emlékezteted rá, hogy a tanácskozás nyu­gati résztvevői éveken ke­resztül a Közép-Burópában állomásozó csapatok létszá­mára vonatkozó, kiprovokált vitával akadályozták meg az előrehaladást. Ennek a ter­méketlen vitának kívánt vé­get vetni a Szovjetunió, ami­kor 1983-ban javasolta, hogy ne_a kiinduló létszámadatok­ra összpontosítsák a figyel­met, hanem a tárgyalások céljával összhangban álla­podjanak meg a két fél kö- zép-Európában szemben álló haderőinek mindkét részről 900 ezer főre csök­kentésében. Ezt a korábbi indítványt fejleszti tovább a csütörtökön előterjesztett ja­vaslat, amely figyelembe ve­szi, a NATO-országok ko­rábbi követeléseinek egy ré­szét is. A szocialista orszá­gok lehetőséget .látnak pél­dául arra, hogy katonai egy­ségek teljes fegyverzettel tör­ténő kivonása mellett bizo­nyos alakulatok létszámát mintegy 10 százalékkal csök­kentsék. A Varsói Szerződés oldalán a csökkentés után .az érintett területen maradó 900 ezer katonának mintegy a fele lenne a szovjet had­sereg tagja. A szocialista országok ja­vaslatának célja az, hogy újabb ösztönzést adjon a tárgyalásoknak, s mielőbb elvezessen a konkrét, köl­csönösen elfogadható meg­állapodáshoz, amely csökken­tené a veszélyes katonai szembenállást Közép-Euró­pában. Ehhez azonban a NATO-országoknak is le kell mondaniuk eddigi gyakorla­tukról, s el kell fogadniuk azt az elvet, hogy a tárgya­lásokon egyik fél sem okoz kárt a másik biztonsági ér­dekeinek. és nem törekszik egyoldalú katonai előnyök megszerzésére — mutatott rá a szóvivő. [Kérdésekre válaszolva Vla­gyimir Lomejko szólt arról, hogy a Szovjetunió -és az Egyesült Államok között, megállapodás jött létre, amelynek értelmében szakér­tői szinten véleménycserét folytatnak a közel-keleti rendezés kérdéseiről. A ta­lálkozóra február közepén Becsben kerül sor, s csupán a közel-keleti problémakör lesz a témája. Lázár György fogadta Ánte Markovicsot Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke tegnap a Parlamentben fogadta Ante Markovicsot, a Horvát Szo­cialista Köztársaság végre­hajtó tanácsának elnökét, aki [hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban, A szívélyes légkörű baráti esz­mecserén részt vett Marjai József, a Minisztertanács el­nökihelyettese, Roska István külügyminiszter-helyettes és jelén volt Milovan Zidar, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság budapesti nagykövete. Véres izraeli „rendőrakciók" A libanoniak várják a kivonulást Tir körzetében 72 órán be­lül a második véres izrae­li „rendőrakcióra” került sor. Túra falu után ezúttal Burzs Rabat volt a szenve­dő település. Hajnalban egy izrlaeli járőr bat°h be a fa­luba, s itt áknára futották. Azonnal erősítést kértek, s halm)arosan mintegy 40 pán­célos és csapatszállító jár- bnű jelent meg, blokád alá fogva a vidéket. Házkuta­tást tartva feldúlták az egész falut, leromboltak több épületet. Lövöldözés kezdődött, egy falubeli meg­halt. * A Tirtől keletre feikvő, síitáik lakta vidéket a gya­kori ellenállási akciók miatt a megszállók Vasiháromszög- nék keresztelték el. Egyes híresztelések szerint az iz­raeli hadvezetés fontolgatja annak lehetőségét, hogy e zónát is kiüríti, mégpedig jóval hamarabb, mint aizt a Tel Aviv-i kormány által elfogadott menetrend elő­irányozná. A lakosság már várja az izraeli katonai alakulatok ki­vonását Szidón térségéből. Erre hivatalosan február 18- án kerülne sor. Miután a Lahad-féle zsoldos milícia korábban kivonult a körzet­ből, Szádon biztonságára a helyi libanoni rendőrség 150 embere felügyel. A lakosság látványosain készül a liba­noni kormánykátonák be­vonulására. bontja a hátra­hagyott barikádokat és erő­dítéseket. A városban és környékén nyugalom van; semmi látható jel nem utal arra, hogy bármely felekezet.. vagy politikai erő leszámo­lásra készülne másokkal szemben, mint azt az izrae­li propaganda hirdette. A város vezetői ezúttal a Mija-Mija nevű palesztin menekülttábor irányítóival folytattak megbeszélést, megerősítve, hogy a legfon­tosabb feladat a megszállók, által előkészített csapdák el­kerülése, minden esetleges viszály megakadályozása. A másik hagy déli kikötőváros, Országszerte munkástüntetések előzték meg a huszonnégy órás általános sztrájkot Peru­ban. A demonstráció résztvevői a kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakoztak (Telefonó — AP—MTI—KS) Panamai hajók, zászlók Panama soha nem tarto­zott — és ma sem tartozik — a „klasszikus” hajós nem­zeteik sorába. Kevés tenge­rész állíthatja, hogy hazája felé tart, amikor hajójának célállomása a kis közép- aimerilkái oilszág valamelyik kikötője. Panama egyike a világ .legjelentősebb hajózó nem­zeteinek, hatalmas kereske­delmi flottája a világtenge­rek minden zugában ottho­nos és jól ismert, az ország jó profitot húz a tengeri fu­varozásból, s a világ hajó­parkjának jelentős része a panamai trikolor alatt köz­lekedik. Nem ellentmondás ez? Egyáltalán nem, ha tud­juk: a „panamai” hajók el­söprő többségének csupán a zászlaja panamai, a legtöbb­jének ezen kívül semmi kö­ze Panamához, s vízrebocsá- tása óta talán a csatornaál- lam közélében sem járt. Mindennek oka az, hogy a világméretű recesszió ide­jén, amely a tengeri fuvaro­zást sem kerülte el, sok ha­jótulajdonos a nemzeti büsz­keséget is megtestesítő ha­zai zászlót „aprópénzre”. — azaz panamai zászlóba vál­totta, tudniillik az ország lobogója igen olcsó. Panama egy közepes [kategóriájú te­herhajó bejegyziéséént mind­össze kilencezer dollárt szá­mit fel, is ehhez rendkívül liberális munkaügyi megkö­tések járulnák: az ottani törvények alapján egy hajó bejegyzéséhez már az is ele­gendő, ha a .személyzetinek csupán 10 százaléka pana­mai állampolgár, A „zászlóüzlet” a jelek szerint virágzik, s a recesiz- szió valószínűleg csiak jót tesz neki: 1984-ben a pa­namai flotta — legalábbis papíron — több, mint .1100 hajóval gazdagodott. Hogy a kankurrens hajózó orszá­gók időnként a nemzetközi diplomáciában szokatlanul éles hangoin adnak kifeje­zést nemtetszésüknek? Ezt errefelé már bizonyára meg­szokták, s a helyiek joggal érvelhetnek azzal, hogy sze­mesnek áll a világ... Leszámolás az illúziókkal / Hogy minél többen fejt­hessék ki véleményüket az EKP XXiV. kongresszusán; a külföldi vendégek írásban adták át az otthonról hozott üdvözletét, és csak néhányan kaptak szót a Balard-csar- nokban rendezett szolida­ritási esten. Egyébként az FKP vezetése is ezt a £ó- fórumot választotta külpoli­tikai koncepciójának kifejté­sére. Ennek során Georges IMarchais több fontos témát énintett. Szólt arról, hogy tár­sadalmi modelljüket egyetlen más társadalom sem inspi­rálja, de ők sem kívánják másra rákényszeríteni a francia típusú szocializmust. A továbbiakban azt fejteget­te, hogy a francia kommu­nisták viszonya a testvér­pártokkal egymás kölcsönös tiszteletiben tartásán, a füg­getlenségen, a be nem avat­kozáson, a különbségek el­ismerésén, [illetve a szigorú­an vett egyenlőségen alapul. Végül a közös harc legfőbb tennivalójaként jelölte meg a (békéért, a lefegyverzésért vívott ha'rcot, továbbá az új gazdasági világrend megte­remtésének szükségessé­gét, illetve az emberi jogok érvényesítését a világban. Ha a történészek évtizedek múlva minősíteni próbálják az FKP XXV. kongresszusát, minden bizonnyal úgy érté­kelik majd, mint ami hang­súlyozottan belpolitikai vo­natkozású volt, és alapvető­en arra irányult, hogy lezár­ja az egységes baloldal év­tizedes illúziójának korsza­kát. Bár a szakítás jó fél évvel ezelőtt — amikor a kommunista miniszterek ki­váltak a kormányból — meg­történt, de a döntés széles körű elfogadtatása, a követ­keztetések levonása, és az új stratégia meghatározása a mostani kongresszusig vára­tott magára. A központi bizottság be­számolója ezúttal már azt az egyértelmű álláspontot szö­gezte le, hogy illúziókat ker­gettek, amikor a párt stra­tégiai alapelvévé tették a közös választási program ki­dolgozását, majd pedig a kö­zös kormányprogram megva­lósítását. A kormányzat a kommunista miniszterek ja­vaslatait figyelmen kívül hagyta, a valódi gondokra szociáldemokrata típusú po­litikával reagált. Mindebből logikusan következett: a múlt év nyarán lezajlott Eu­rópa-páriámén ti választá­sok kudarca. A szavazatok látványos csökkenése jelezte a nép csalódását a baloldal egységes fellépésében. Georges Marchais e megál­lapításhoz önkritikusan hoz­zátette: a Francia Kommu­nista Pártot is felelősség ter­heli, mert a szocializmus francia programjának kidol- kozása helyett, ami mostan­tól stratégiájuk alapja, a népfromtpolitika helyessé­gében hittek. Az új stratégia egyik fon­tos eleme a népi többség ki­alakításának elképzelése. A főtitkár azt mondta: tisz­tában van .azzal, hogy az ■ elképzelés merésznek látszik. De lényegében arról van szó, hogy ebben a tömörü­lésben mindazok részt vesz­nek, vagy részt vehetnek, akik a kormánypolitika ál­dozatainak tekinthetik magu­kat. A válság és a munka- nélküliség a társadalom leg­különbözőbb rétegeit sújtja, és ebből a sokszínű, sokfaj- tájjú tömegből alakítható ki az a .népi többség, amely él a -tudomány és a technika esztközeivel, és a nép érde­kében fejti ki tevékenységét. Az a párton belüli cso­port, amelyet a francia la­pok általában újítóként szok­tak emlegetni, elsősorban e .két kérdésben, tehért a szo­cialista pánthoz való viszony, 'illetve a régi többség jelsza­vának elfogadásában vall külön álláspontot. A csoport első nyilvános szembefordu­lása a vezetéssel azon a köz­ponti bizottsági ülésen tör­tént, még a múlt év végén, amikor megvitatták a párt- kongresszus elé terjesztendő határozati javaslatot. Hatan tartózkodtak a szavazástól. Az ő hatásuk következtében három megyei pártértekezlet nem szavazta meg az emlí­tett 'határozati javaslatot. Ez a csoport azt is kérdésessé tette, hogy a demokratikus centralizmus élő és ható módszer a pártvezetésben. Végül ezúttal is felvetették az FKP és a szocialista or­szágok viszonyát. A küldöt­tek azonnal és keményen reagáltak. Lényegében két délelőtt folyt a vita az újí­tók nézetei körül, és ennek is az volt a célja, hogy így akartak az ellenvélemények mélyére hatolni, elérni azt, hogy a párton belüli vita le­záródjon, méghozzá egyértel­műen, az új stratégia meg­fogalmazásának megfelelő­en. Ha a leszámolás a nép­front politikai illúziójával tekinthető a XXV. kongresz- szus első jellemvonásának, a második annak igénye, hogy a válság körülményei között fokozottan ■ szükséges belső egységet megteremtsék. S ez utóbbi sikere érdekében esz­közként a vitát, a párbeszé­det alkalmazták, s a lezárást nem kizárással kapcsolták egybe: hárman az újítók kö­zül tagjai maradtak a köz­ponti bizottságnak is. Végül szeretnék számot adni arról, hogy az új stra­tégia megfogalmazásával párhuzamosan milyen konk­rét tennivalókat jelöltek ki. A legfontosabb: az erőforrá­sok sokoldalú mozgósításával új munkahelyek teremtése, vagyis a növekvő munkanél­küliség elleni harc. Nagyobb hangsúlyt kívánnak helyez­ni a társadalmi igazságosság­ra, s nagyobb szolidaritást kívánnak tanúsítani a válság által fokozottan érintett ré­tegek Iránt. Szükség van bi­zonyos intézmények reform­jára is. Az elnöki hatalom rovására nagyobb felelőssé­get kell adni a kormánynak és parlamentnek. „A harc nem lesz könnyű, de tétjei fontosak és döntő­ek, s most azzal a bizonyos­sággal zárjuk a munkát, hogy a helyzetnek megfelelő politikát sikerült kialakíta­nunk” — mondta az ötnapos kongresszuson zárszavában Georges Marchais, a Franciá Kommunista Párt újjáválasz­tott főtitkára. Ónody György

Next

/
Thumbnails
Contents