Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-15 / 38. szám

1985. február 15., péntek Somogyi Néplap 3 A pártról mindenkinek GENERÁCIÓK KÖTŐDÉSE Az alap­szervezetek A párt legkisebb szerve­zeti egységei az alapszerve- zetek. Az MSZMP-nek or­szágosan mintegy 25 ezer, a megyében 889 alapszerveze­te van. Alapszervezet bármely la­kóterületi, gazdálkodó vagy intézményi egységben ala­kítható, ahol legalább három párttag van. Az optimális létszám ennél magasabb: a tapasztalatok szerint általá­ban a 30—50 tagból álló alapszervezetek tudnak a legeredményesebben mű­ködni. Merev séma azonban nincs erre. Többnyire az a célszerű, ha az alapszerve­zet működési területe vala­mely meghatározott termelé­si, hivatali vagy területi egységre terjed ki, de ez sem valósítható meg minden eset­ben. Az alapszervezeteknek ^ a tömegpolitikai munkában, a párthatározatok megvalósí­tásában kulcsszerepük van. A párttagok elsősorban itt élnek szervezeti életet, s a pártonkívüli-ek előtt is köz­vetlenül az alapszervezet sze­mélyesíti meg a pártot. Most, .amikor a társadal­mi, gazdasági élet több te­rületén decentralizáció megy végbe, ‘és a helyi egységek önállósága megnő, még fon­tosabb, hogy az alapszerve­zetek kezdeményező ‘és haté­kony politikai ellenőrző sze­repet töltsenek be. Az MSZMP arra törekszik^ hogy az alapszervezetek, a párton­kívüliek véleményét folya­matosan kikérve és (haszno­sítva, önállóan képesek le­gyenek megjelölni a helyi politikai, gazdasági, kulturá­lis teendőket. Fontos szere­pet töltenek be a párttagok és a párttal egyetértő pár- tonkívüliék politikai képzé­sében, szemléletük és maga­tartásuk f ormálásában, a párt utánpótlásának biztosításá­ban. Négy évtized tapaszta­lata igazolja, hogy az az alapszervezet képes eredmé­nyesen betölteni rendelteté­sét, amelyik a kommunisták igazi közösségévé tud válni. Az alapszervezet legfőbb szerve a taggyűlés, amely legalább kéíhavonként össze­ül. A taggyűlésen minden párttag egyenjogú. A kom­munisták itt döntenék a he­lyi politikai kérdésekről, a párt politikájának alkalma­zásáról, a kommunisták fel­adatairól az adott egység munkájának előbbrevite- ■lében. Megvitatják a műkö­dési terület felelős vezetői­nek beszámolóit. Döntenek az alapszervezet belső szer­vezeti életének különféle kér­déseiben,, a párt soraiba tör­ténő felvételről, továbbá a párttagok fegyelmi ügyeiben. Mint látható, az alapszer­vezeti taggyűlések napirend­jében nincs semmiféle „ti­tokzatos” dolog. A kifejezet­ten a párt belső életét érin­tő néhány kérdésen kívül nincs semmi olyan, amiről a pártonkívüliek ne szerezhet­nének tudomást. Ezt felis­merve számos alapszervezet tudatosan fáradozik azon, hogy a pártonkívülieket rendszeresen megismertes­se taggyűlési állásfoglalásai­val, az ott' születő helyzet- értékelések lényegével. A taggyűlésen választják meg — ötéves időtartamra — az alapszervezet vezetősé­gét. Ez a testület — amely 3-9 tagból állhat, az alap­szervezet taglétszámától füg­gően — szervezi a gyakor­lati pártmunkát a taggyűlés és a felsőbb szervek hatá­rozatai alapján. A vezetőség tagjai együttesen (vezetőségi ülésen) hozzák döntéseiket, de a munka megosztása cél­jából minden vezetőségi tag valamely meghatározott re­szortot is ellát (szervező tit­kár, agitációs és propaganda­felelős, termelési felelős, vá­rospolitikai felelős, a párt- szervezet gazdasági ügyeivel foglalkozó felelős). (Különösen fontos a — tag­gyűlés által közvetlenül vá­lasztott — titkár szerepe. _A titkár a vezetőség élén áll, de nem felette. Tevékenysé­géről számadással tartozik a taggyűlés és a vezetőség előtt Ugyanakkor elsődleges sze­repe van a gyakorlati párt­munka megszervezésében és irányításában, gyakran kell állást foglalnia a pártalap- szervezet nevében, képvisel­nie kell az alapszervezetei más szervek előtt — mind­ezek következtében nagyobb a felelőssége, mint a veze­tőség többi tagjának. Alap- •szervezeti titkárnak lenni — ez a legnehezebb, nagy meg­becsülést érdemlő politikai megbízatások közé tartozik. Az alapszervezetek a leg­több helyen pártcsoportokból állnak. Az 5—10 kommunis­tát tömörítő pártcsoportot a csoport tagjai által megvá­lasztott bizalmi vezeti. A pártcsoport nem rendelkezik a pártszervezetet megillető jogokkal: nem hozhat a tag­jait kötelező határozatot, nem véhet fel párttagot — de vé­leményezheti, kezdeményez­heti felvételüket — és így tovább. Ennek ellenére nagy a szerepe az adott területet érintő problémák megvitatá­sában, a párttagok vélemé­nyének és teendőinek össze­hangolásában. A pártcsopor- -tok többnyire kötetlen meg­beszéléseket tartanak — munkájuk akkor hatékony, ha elevenen reagálnak az időszerű kérdésekre, ha ele­ven. - jó kapcsolatuk van a pártonkívüliekkel. Gyenes László (Folytatjuk.) Megátkozta már ezerszer is azt az ezerkiilencszáz- negyvenegyes esztendőt. Huszonhat évesen özvegyen maradt a cipészmester fele­sége, Savankó József né szü­letett Zeller Josephine Má­ria. Nem a háború vitte el a párját, hanem a pusztító tüdővész. Örökségnek az öt gyerek maradt. A fiatalasz- szotny addig soha nem járt munkába, de kenyér kellett az öt éhes szájnak. Kopog­tatott hát Nagyatádon, a Burics-Matán féle konzerv­gyárban. Föl is vették, mert kellett a szorgos kéz, csak­hogy akkoriban nyaranta hívták a lányokat, meg az asszonyokat, telente alig akadt foglalatosság. Eljött az ősz, özvegy Savankó Jó- zsefmónek mégsem mutattak ajtók. A gazdák az öt gye­reket nézték. Hát így lett konzervgyári munkás hu­szonhat esztendejével öz­vegy Savankó József né. Ez már a város vége — mormolom magiamban, mi­közben rábukkanok a Ko­máromi utca tizennyoloas számú házára. Még néhány lépés és ott a vasút, mögöt­te meg a szántóföldek. Mondja a gazda, Simon La­jos, hetvenkettőben költöz­tek ide, még az (alig tető alá, de a „leesés” famíliá­nak (kellett az új otthoni. — Lecsósoknak hívtak bennünket — hajtogatja a gazda, de nem röstelili, hi­szem a gyárban volt az anyós, míg hatvannyolcban nem nyugdíjazták, aztán ő meg az asszony, a lánya és a ve je is. A mama, ha nem monda­ná hetvenegyedik évét, én ki nem (találnám. Baj van a vérnyomással', meg hiába él már harmincöt óta itt, nem szívesen megy be a város­ba, valahogyan tomegiszo- mya van. Azt mondja, be­széljünk inkább a múltról: ő még a régi -gyárban -kez­dett, jeges hordóból válo­gatta a .fagyott uborkát, amikor a kádármester szét­verte a dongákat. Azt is mondja, beszélgessünk 1945 nyaráról: ákinákkai volt még ítéli a kertjük, ahol a gyár a főkertész irányításával megtermelte a hordókba va­lót. Mellénk ülnek a-z uno­kák, figyelik a nagyit, pe­dig talán már ezerszer is hallhatták, miként kezdő­dött az új gyár építése, mi­ként szorgoskodott a kőmű­vesek -meäd-Ott, vagy miként cipelte magával az anyu­kát, meg a testvéreit a ki­telepítésékkor, haza szök- dösve, féltve az otthont az aknák robbanásától. Tisz­Új gazdája van a Desedának Intéző bizottság intézi a sorsát 1979 óta a városi tanács tizenkétmillió forintot fordí­tott a desedai víztározó fej­lesztésére. Az eredeti -tervek­hez képest szerényebb el­képzelések szerint épült-szé- pült a tó, a kiépítésére for­dítható összeg szűkre szabta a lehetőségeket. Január elsejétől a városi tapács átvette a kezelési jo­got -az eredeti gazdától, a DRVV-től. A tó hasznosítása továbbra is több célú ma­rad; elsősorban az árvízi csúcs csökkentése -és'a víz­minőség szabályozása a cél. Járulékos feladat a haltele­pítés, a mezőgazdasági ön- -tözéSj az ipari vízkivétel s a szábad-idő-központ megte­remtése. E célok érdekében intéző bizottság -alakult teg­nap, mely -a fejlesztési ten­nivalók összehangolását tart­ja szem -előtt. A (bizottság elnöke Klencsár Gábor, a városi tanács elnökihelyette­se, titkára dr. Fűzi István osztályvezető. Tagjai sorá­ban megtalálhatók azoknak a vállalatoknak, gazdálkodó egységeknek a képviselői, akiknek szívügyük keli le­gyen a tó hasznosítása. A bizottság első ülésén Vi­rányi István városi főépítész tájékoztatta a résztvevőket a tó eddigi területrendezési, fejlesztési szándékairól. A tájrendezési tervek 1976-bán termálfürdővel, szállodával, szabadtéri színpaddal, hatal­mas üdülőközpont kiépítésé­vel kecsegtettek. Az évek során az elképzelések a rá­fordítható anyagi erők függ­vényében módosultak. A VI. -és VII. ötéves terv városi fejlesztési feladatai között nincs az elsők között a víz­tározó kiépítése, az intéző bizottság mégis fontos fel­adatának tartja, hogy még ebben az évben hozzálássa­nak egy átgondolt, szaka­szokra osztott terv szerint a környezet kialakításához. Éveken keresztül gátja volt a tó fejlesztésének az a kö­rülmény, hogy bármilyen ma­gasépítési munka megkezdé­séhez előbb a teljes közmű­vesítést kellene elvégezni. A tervezett beruházás összege megközelítette a harminc- millió forintot. Ekkora ősz- szeg nem áll a városi ta­nács rendelkezésére, azért telni illik özvegy , Savanlkó Józsefeiét: becsülettel fölne­velte fiát és négy lányát. A nagyobbak még elvégezhet­ték a nyolc osztályt. Savan­kó Ibolyának már nem ada­tott ez meg. 1950 nyarára, ti­zenkét esztendősen ő is gyári muinlkás lett, mert kel­lett a pénz, a mama sem bírta egyedül. Savainké Ibo­lya, vagy ahogy most hív­ják, Simon La-josné, már a nyugdíj felé tartó esztendő­ket számlálgatja. A gyerek- munkásliány-ból közben szakmunkás lett. Bent a gyárban járta ki (a hetedik meg a nyolcadik osztályt, ott kapott szaikimunkásbi- zonyítványt is. Azt hiszem, szerencsés vagyok,^ hogy így együtt ta­lálom őket. Ibolya asszony hozta a párját is Barcsról Nagyatádra, természetesen a gyárba. Más-más műszakba járnak. Sírnom Lajos téem- kás, szerencséjére csak egy- műszakos, a lányuk, a na­gyobbik -már az anyukával vált. Simon Ágnes, azaz Szántóné Sírnom Ágnes mű- szakváltásikor fehér köpenyt húz, mint az anyukája. Per­sze, h-oigy a szülők akarták így. Ha nékik már nem adatott meg a tanulás, hát legalább a gyerekek vigyék valamire. A -kisebbik lány, Kelén is középiskolába ké­szül. — Aztán a gyárba? — faggatom, de a kisebbik lány a -m-aték meg a rajz mellett tört lándzsát. Ruha­tervezés a-z álma. Bár tit­kon magsúgj-a, azért máso­diknak a vegyipari szakkö­zépiskolát jelölte meg a- to­vábbtanulási lapon, mer a nővére is ott tanult. Ágnes Nagykanizsán ta­olyan megoldást keresnek, hogy a későbbi területfel­használókkal egyeztetve vál­jon lehetővé a folyamatos közművesítés. A területre vonatkozó komplex -rendezési tervet a napi feladatokra bontva, sza­kaszosan valósítják meg. Ma elsőrendű feladat a nyáron megrendezendő úttörő-olim­pia vízi táborának megépí­tése. A területet és a léte­sítményeket már úgy alakít­ják ki, hogy azok illeszked­jenek a rendezési terv kon­cepciójához. Még az idén el­készül a Deseda egészére vo­natkozó -hasznosítási szabály­zat. Várfalvi István, a me­gyei itanács pénzügyi osztá­lyának vezetője mintegy összefoglalva a lényeget el­mondta: minden résztvevő­nek tisztában kell lennie az­zal, hogy a fejlesztés komoly áldozatvállalással, társadalmi munkával jár. Unokáink szá­mára készítjük, de lehető­leg úgy, hogy mi is örül­hessünk a kialakuló szabad­idő-központnak. K. Á. nult, mi sem természete­sebb, hogy férjet is onnan hozott. Szente Lászlót, ta­nult szak-mája -a-z erdőre szó­lítja. Amikor Nagyatádra köl­tözött, még jelentkezett az erdészetnél, de a brigád sem volit jó, hajnalitól estig tá­vol volt, hát megelégelte a dollgiot. Konzervgyári liett ő is-. Ma targoncás. Mondja, -a pénz is több, a megbecsülés is nagyobb. Nem tudom, hogy jó do- lbg-e, ha egy család egy he­lyen dolgozik. Kérdem is ókéit, miként vélekednek er­ről1. Simon Lajos -vallameiny- nyiük nevében beszél. — Nem szólunk mi egy­más dolgába, de azt megbe­széltük, úgy csinálja min­denki a munkáját, hogy a másiknak ne kelljen miatta szégyenkezni-e. özvegy Savankó József né csak bólogat erre, így gon­dolja ő is. Azért persze irigyli a lányát, vejét, uno­káját. Nőki bizony nem ada­tott -meg, hogy szabadidőben Hol vannak már az ipa-ros dinasztiák! -Mikor apáról fiúra szállt a mesterség tu­dománya. Manapság egyre ritkább, hogy a falun élő kisiparos örökébe már csak szakmaszeretetből is -gyer­meke lépjien. S legalább ennyire elgondolkodtató az is, hogy mind kevesebb -mester vállalja az utódok tanítását. Egy felmérés sze­rint a Somogy megyében ipart gyakorló 6300 szakem­ber közül mindössze alig kétszázan- vannak azok, akiknek műhelyeiben mint­egy háromszázötvenen is­merkednék a szakma -forté­lyaival. A KIOSZ m-egyei szervezetének erőfeszítései hovatovább szélmalomharc­nak itűnn-ek. Tizenkilenc szakmában egyszerűen nincs utánpótlás annak ellenére, hogy társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíjat is biztosíta­nak a továbbtanulóknak, ha bádogosnak, cipésznek, (kály­hásnak, hangszerésznek, ká­dárnak, textiltisztítónak, látszerésznek, padlóburko­lónak, kovácsnak, könyvkö­tőnek, tímárnak, péknek, fehérnemű- és fűzőkészítő­nek vagy felvonószerelőnek jelentkezik valaki. A felso­rolás ugyan n-em teljes, ám a fentiekből is kitűnik: gon­dok vannak az i-parosuitán- pótlással. Ám mindez csak egyik ol­dala azoknak a problémák - n'a-k, melyek a lakossági szolgáltatás jövőjét illetik: ugyanis a mostani tanévben mindössze hiat fiatallal si­került ösztöndíjas szerződést kötniük: közülük négy bádo­gos-, -egy kádár- és egy könyvkötőtanuló. A statisz­tika mellbevágó és figyel­met érd-emel már csak azért is, mert sok mindent jelez. Továbbá mihamarabb elem­zést -követel, hogy a megyé­ben dolgozó kisiparosok mintegy negyven százaléka visszaadta az iparengedélyt. Ha ez a folyamat tovább tart, néhány éven belül na­gyítóval kell keresni egy- egy településen vagy a több kilométerre lévő székhely- községben :a cipészt, a laka­tost, a villanyszerelőt, a kő­go-ndolikodhiasson Beteg sem lehetett, mert kellett a pénz. A veje — ha teheti — az -ötvösi hegybe jár a sző­lőt gondozni. Igaz, nekik sem futja több szabadságra. Az unokák persze még mo­ziba is elmehetnek, ha akar­nák. A hat emberre főzni, mosni vnem éppen könnyű, hát mindenkinek megvan a maga reszortja. Simon Lajos a kapuig -kí­sér, közben szabadkozik ‘az ingujj miatt, de hát még a malacokat is meg (kell -etet­ni. Neveltek (tavaly is ket­tőt, egyet lbvágtak, a má­sikat eladták. Most i.s így lesz, hiszen hat embernek nem elég a kis teríték, meg hát a kisebbik lány ha ta­nulni akar, annak .is (kelle­nek majd a fori-pitok. Az órájára pillant. Az asszon nyoknak meg a nagyobbik lánynak készülődnie 'kell. Éjszakások lesznek. Most kivételesen együtt indulnak majd. Nagy Jenő művest, a rádió- és televí­ziószerelőt, a hűtőgépjaví­tót. A jó néhány évvel ezelőtt megvalósított körzetesítés, az államigazgatás korszerűsíté­sének, a termelőszövetkeze­tek egyesülésének hatására is a korábban önálló tele­püléseikről erőteljes elván­dorlás indult meg. A-ki te­hette, a székhelyiközségben teremtett új otthonit, mert ott van iskola, naponta ren­del az orvos, érkezik a ke­nyér, nem kell napokat várni arra, hogy a meghibá­sodott mosógépet kijavítsák. De az idősebb családok, a szülőik, a megszokott lakó­helyükhöz ragaszkodók ma­radnak: számukra a szülő­hely jelenti a teljes életet. Ám e vándorlás vomzataként mind több kisiparos is ösz- szes-zedte szerszámait, m-ert nem találta meg számítását a mind jobban csappanó- megrendelések miatt. Megyei adat szintén: ma, a somogyi kistelepülések közel felében enyhén szólva is hiányos az alapellátással kapcsolatos szolgáltatás, ami több mint száz falvai és ezreket érint. A tanácsok, a KIOSZ érzi, hogy lépni kellene. Ezt segí­ti valamelyest a tanácsok által ötvenezer forintig ad­ható adóalap-kedvezmény. Tavaly például több mint háromszáz kisiparos része­sült ebben. Természetesen azok a szakemberek kapták, akik a település közintézmé­nyeiben térítés nélküli szol­gáltatást vállaltak. Ám mindez kevésnek tű­nik már csak azért is, mert a kistelepülésen- ipart gya­korlók műhelyeibe mind ke­vesebben kopognak he a helybeliek közül. Arról Sem szabad elfeledkeznünk, hogy a megnövekedatt rezsikölt­ségek, az anyagellátási gon­dok, a jövedelemadó területi kedvezményének egy év-v-el ezelőtti megszüntetése is -közrejátszik a falusi iparo­sok csökkenésében. A folya­mat még megállítható! N-e várjuk meg a huszonnegye­dik órát!... Salamon Gyula Kisiparosok falun

Next

/
Thumbnails
Contents