Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-24 / 19. szám
1985. január 24., csütörtök Somogyi Néplap 3 a gödölye című művét, Katkó István Háziőrizetét, Fejes Endre Rozsdatemetőjét, Darvas József Részeg Szocialista történelmünk és az ifjúság Kerek* asztal Másodszor jelenik meg e címmel beszélgetés lapunkban. Tavaly októberben szakfelügyelőket, történelemtanárokat hívtunk meg szerkesztőségünkbe, hogy a témáról vitát kezdjünk. A felszabadulás közelgő évfordulója adta a beszélgetések időszerűségét, hiszen számvetésre ösztönzi a közelgő kerek évszámú ünnep azokat is, akik tevékenyen részt vettek a második világháborút követő nagy újjáépítésben, társadalmunk alapjainak lerakásában, de azokat is, akiknek életkoruknál fogva nem volt módjuk a változásokból feladatokat vállalni. Hogyan látják ők, a fiatalok - középiskolások, szakmunkások - az elmúlt negyven esztendő eseményeit, sikereit, hibáit? Mennyire ismerik az eseményeket? Erre a második beszélgetésre Jónyer Katalint, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának szakmunkását, Forró Lászlót, a Tungsram Rt. kaposvári elektronikai gyárának műszerészét, Kiss Attilát, a kaposvári Táncsics gimnázium tanulóját és Györky Zoltánt, a ka-., posvári Ipari Szakközépiskola diákját hívtuk meg. Szerkesztőségünket Leskó László képviselte. SZERKESZTŐSÉG: — Szeretnénk, ha röviden bemutatkoznának lapunk ol- vasóinak. JÓNYER KATALIN: — 1963-ban születtem, nem vagyok somogyi, kaposvári. Sa- jószentpéteren éltünk, Miskolc mellett. Szakmunkás- képzőbe is oda jártam, abba a nagy ipari városba. Iskolavégzés után kiküldetésben jártam Kaposváron, és itt ragadtam, mert szerelmes lettem. Bár azóta ez a kapcsolat megszűnt, én maradtam. Tagja vagyok a Gagarin szocialista brigádnak. 1981 óta véglegesítve vagyunk azokkal, akikkel Miskolcról jöttünk. A leányotthonban lakom, háromműszakos fonónőként dolgozom. Sportrendezvényekre, vetélkedőkre gyakran járunk KISZ-tagként vagy szocialista brigád tagjaként. FORRÓ LÁSZLÓ: — 1955- ben születtem Kaposváron. A Vörös Hadsereg úti iskolába jártam, majd a Táncsics gimnáziumban érettségiztem; ezután következett az 503-as ipari szakmunkás- képző. Hetvenötben szereztem szakmunkás-bizonyítványt elektronikai műszerész szakmában, azóta dolgozom a Tungsraimiban, és képviselem a gyárat minden vetélkedőn. KISS ATTILA: — 1967ben születtem Kaposváron, de Mernyéről járok be. A Táncsics gimnázium tanulójaként szerencsém volt, mert Pelion Jenő tanár úr oktatja a történelmet: tőle sokat kapunk. Ezt szeretném majd kamatoztatni Pécsen, ha felvesznek egyetemre. GYÖRKY ZOLTÁN: — 1967-ben születtem Kaposváron; helybeli vagyok. A negyediket járom az ipari szakközépiskolában. Tanítóképző főiskolára szeretnék menni, tehát pályamódosításra készülök. SZERKESZTŐSÉG: — Kicsit messzebbről indulnánk. hogy érzékeltessük: 40 szabad évünk történelme milyen sorsforduló volt a nemzet életében. Mit tudnak a második világháborúról és előzményeiről? FORRÓ LÁSZLÓ: A háború teljes kronológiája nélkül: Németország 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót, és miután német gépek szovjet felségjelekkel bombázták Kassát, a Horthy-Miagyarország is csatlakozott, noha a Szovjetunióval korábban kötött szerződés értelmében még bizonyos területi revízióra is sor kerülhetett volna. KISS ATTILA: — Ugyanilyen hitszegés volt korábban a Jugoszlávia elleni támadás, ami miatt Teleki miniszterelnök öngyilkos lett, amikor a németek felvonulási terepnek használták Magyarországát. SZERKESZTŐSÉG: — Vajon a történelem bizonyos eseményeit mennyire hozzák „testközelbe” a tanárok azzal, hogy a városban, megyében találha- tó emlékek, épületek, helyek felkeresésével is szi- lárdítják az ismereteket? Tartottak-e ____rendhagyó ó rát, mondjuk, a szentja- kabi romoknál, 1919 épületemlékeinél, az egykori gettóban vagy az auschwitzi mártírok síremléke- it megtekintve? FORRÓ LÁSZLÓ: — Nem hallottunk a kaposvári gettóról ... GYÖRKY ZOLTÁN: — Nem tudom, hol volt. többi kérdésre tehát nincs válasz. Ügy gondolom, ezekkel volna teljes, érzelmi kötést is teremtő történelemoktatásunk, Ám ismereteket nemcsak ezeken a foglalkozásokon lehet szerezni. A család ma- ga is tanít történelmet a gyereknek. Milyen ismereteket kaptak a családtól a felszabadulásról és negyven szabad esztendőnkről? JÓNYER KATALIN: — Most hirtelen azok a dolgok jutnak eszembe, amelyeket nagypapa és nagyanya me- sélgetett otthon. Bányászkolóniában éltek. Németeket szállásoltak be hozzájuk. Féltek, mi lesz velük. Volt úgy, hogy húszán feküdtek a szobában a szalmán, a nagyszüleiül meg a kamrában húzták meg magukat. Olyan propaganda folyt a szovjetek ellen, hogy mindenki tartott tőlük. Aztán amikor ők elfoglalták a települést, kenyeret osztottak, a gyerekeknek meg csokoládét. így mesélték a nagyszüleim. Nagyapa munka- szolgálatos is volt, neki megváltás lehetett, amikor felszabadultunk. Sokszor beszélgetünk közelebbi dolgokról is, munkatársakkal is. Most legutoljára 1956-ról; a brigádvezető szerint itt olyan hűdenagy dolgok nem voltak, de a gyárban egyik nap ezt akarták felakasztani, másik nap mást kiáltott ki bűnbaknak a jónép. Ügy dolgoztak, hogy nem tudták, kapnak-e bért érte. FORRÓ LÁSZLÓ: — Van a szőlőhegyen egy pincénk; ott bújtak el, a Várhegyen, nagyapámék 44-ben, a fel- szabadulás előtt. Miután nagyapám földműves volt. sokat beszélt az ötvenes évekről is, amikor a beszolgáltatás nagyon nyomasztotta. GYÖRKY ZOLTÁN: — Konkrét események kapcsán jönnek szóba nálunk a már történelminek nevezhető időszakok. A mi történelemkönyveinket általános iskolás gyerek kezébe nem adJónyer Katalin nám, mert borzasztóan leegyszerűsített szövegű, szinte meseszintű bennük a történelem. Ez akkor is tüske marad bennünk, ha a szak- középiskolában kevés óraszámban hallgatjuk ezit a tárgyat. KISS ATTILA: — Az én szüleim háborús gyerekek, apám 39-es. anyám 44-es. Nem szívesen mesélnek, csak ha kérdem őket. Van bennük valami gát. Nagyapám elfogult is volt egy kicsit, mert elvesztette a boltját, amikor minden közös tulajdonba ment át. Apámmal, aki párttag volt. nem hasonlott meg, mert viszonyuk a kölcsönös tiszteleten alapult. SZERKESZTŐSÉIG: — Zoli véleménye szerint a szakközépiskolás történelemkönyvek utolsó negyven esztendőnk történel- méröl is kevés adatot szolgáltatnak. Mi a többiek tapasztalata erről? KISS ATTILA: — Nekem úgy rémlik, hogy a tan- könyvírók az említett évtizedeket illetően még olyan közismert tények kimondásától is tartózkodnak, amelyeket más források bő terjedelemben tartalmaznak. Pedig a struccszemlélet sohasem vitt előre. Így aztán a történelemtanárokra hárul a feladat, hogy beavassák a diákot... Az önszorgalom is út lehet a megismeréshez. FORRÓ LÁSZLÓ: — A történelemkönyv csak alapot adhat. JÓNYER KATALIN: — Szerintem a történelemkönyvek, ami a szakmunkásképzőt illeti, sok alapot nem adnak. Akit csak egy kicsit is érdekel a történelem, azt felvillanyozza, ha a kezébe akad a Képes történelem könyvsorozat valamelyik kötete vagy az Egyszer volt, hogy is volt... GYÖRKY ZOLTÁN: — Nagy szerepe van a tanár minőségének abban, hogyan látjuk történelmünk fordulóit. Hogyan látja ő a dolgokat, és hogyan képes átadni a diáknak. Tóth Antal tanár úrra hivatkozom; ő mérce ebben. Viszont igaz, hogy az erre fogékony réteg eléggé szűk, egy javarészt technikai jellegű ismeretekre befogadóképes osztályt figyelembe véve. SZERKESZTŐSÉG: — Válaszaikból a hiányosságokra is fény derül. Van-e érdeklődés a fiatalokban a négy évtized eseményei iránt, illetve mely kérdésekről kaptak elégtelen ismereteket, noha szeretnéForró László nek bővebben hallani róluk? JÓNYER KATALIN: — Engem az első téeszszerve- zés érdekelne. Hogyan zajlott le? Igaz-e, hogy fiatal városi munkások mentek ki agitálni? Egyáltalán: a kielégített földéhség után hogyan sikerült a tsz-eket létrehozni. Miért olyan emberek vezették a megalakult szövetkezeteket, akik földdel sohasem dolgoztak korábban? Ha így volt... De érdekelne a téesz-ek 1959— 60-as szervezése is. KISS ATTILA: — A személyi kultusz éveiről, a koncepciós perekről szívesen hallanék többet, és nemcsak hazai viszonylatban. GYÖRKY ZOLTÁN: — Ügy gondolom, hogy a fel- szabadulástól a szocialista forradalom győzelméig tartó korszakról sem elégségesek az ismereteink. Sok a mendemonda a 47-es választásokról ... Az 56-os események sem jelennek meg eléggé sokrétűen nemzedékem tudatában. SZERKESZTŐSÉG: — Jónyer Kati már mutatott, nekünk egy utat az ismeretszerzés bővítéséhez. Mennyire élnek a köny- vekkel? GYÖRKY ZOLTÁN: — Könnyű helyzetben van az Kiss Attila ember: bemegy a könyvtárba, s 3 forintért a dolgozó. 1 forintért a tanuló egész évben válogathat. Éppen most bukkantam rá egy friss kiadványra, Politikuspályák a címe. Aki számított az utolsó negyven év történelmében, az mind benne van. KISS ATTILA. — Nemcsak a Tények és tanúk vagy a Nemzet és emlékezet könyvsorozatot. ajánlanám, hanem folyóiratokat, lapokat is: História, Magyarország... JÓNYER KATALIN: — A szépirodalom is kínál eligazító műveket. Én Szilvási Lajos és Berkes« András regényeit ajánlom. SZERKESZTŐSÉG; — Más irodalmi forrásokra nem hívják föl a figyelmet a történelem oktatói? FORRÓ LÁSZLÓ: — Az a tapasztalatom, hogy kevésbé vannak otthon az irodalomban, más művészeti ágakban. SZERKESZTŐSÉG: — Akkor ne hagyjuk említet- lenül Száraz György történelmi esszéit, portréját Pálffy Györgyről! A regények közül Karinthy Ferenc Budapesti őszét, Sán- ta Ferenc Húsz óráját, Rónay György A párduc és Györky Zoltán esőjét, Gyurkó László Faustus doktor boldogságos pokoljárása című könyvét, Gáli István A ménesgazdá- ' ját, Mezei András Szerencsés Dánielét, Galgóczi Erzsébet Vidravas című regé- nyét, amelyek különböző színvonalon, de sorsokat felmutatva ábrázolják történelmünk utóbbi évtizedeit. Jónyer Katinak a téeszszervezés megismeréséhez például Darvas József Kormos ég című drá- máját, 56 történéséhez Mesterházi Lajos Pesti em- berekjét.,. Filmeket: Bacsó Péter több alkotását, Fábri Zoltán munkáit, Gábor Pál Angi Veráját Vészi Endre regényéből, Makk Károly Szerelem című filmjét, Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című alkotását, és így tovább. JÓNYER KATALIN: — En tudnék más ismeretbiztosító formát :is ajánlani. Nálunk, a háromműszakos gyárban, aki kiesik a párt- és szak- szervezeti oktatásból, az eljön hozzánk, a KISZ-be. Nem baj, ha nem tag. Az oktatási központnak jó anyagai vannak az ifjúsági vitakörök számára: kazetta, film, könyv lis. Hívunk előadót. Négy foglalkozáson dolgozunk fel a negyven év törté- alnaét. Van úgy, hogy magunk közül választunk előadót; mosit legutoljára az egyik kislány Komócsin Zoltánról beszélt nekünk, nagyon jól sikerült... KISS ATTILA: — Valamelyikünk bizonyos érdektelenséget is említett. Való igaz, hogy a most, tehát e jelen általában nekünk izgalmasabb, mint az elődök által élt korszakok. Az ijesztő méretű fegyverkezés, a fenyegetettségérzet. Ha belegondolunk, a gimnáziumtól például nem lehet elvárni, hogy a négy évtizedet minden részletében alaposan tárgyalja, hiszen a felvételin ez mindössze egyetlen té- ital! A részletezés inkább a politikai vitakörökre, a fakultációra vár. Nálunk például két megyei előadó és Felien tanár úr is tartott előadást. SZERKESZTŐSÉG; — Megpróbáltunk művek és módszerek ajánlásával segíteni tanulótársaiknak, munkásfiataloknak. Most folytassuk avval, hogy kíséreljük meg korszakolni ezt a negyven évet! FORRÓ LÁSZLÓ: — Én így húznám a vonalakat. Az ország felszabadulásától a szocialista forradalom győzelméig; 1945-től 48-ig. Az ideiglenes kormány, a földreform, a köztársaság megteremtése, a Baloldali Blokk létrejötte, a forint születése, a 3 éves terv kezdete, a két munkáspárt egyesülése és még sok minden fér e két dátum közé. A következő korszak a szocializmus alapjainak lerakásáért folytatott küzdelem, a személyi kultusz, a torzulások figyelem- bevételével az ellenforradalomig, 1956-ig. Majd a néphatalom helyreállítása, a szocializmus alapjainak lerakása 1962-ig. E két dátum közé sorolom a társadalmi megbékélés létrejöttét, a demokrácia fejlődését, a mezőgazdaság szocialista átalakítását stb. A hatvanas évek második felétől a gazdasági reform, a nyitás esztendei következtek. A többi már a napi híradásokból nyomon követhető. SZERKESZTŐSÉG: —A
