Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
1985. január 12., szombat 5 RÁDIÓSZEMLE Bitkorszak Szembesítés Forintok a sivatagban A beruházások megvalósításában résztvevő állami szervek érdekeltségi rendszeréről a külkereskedelem és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről szólt a többi között Zab rák Sándor, a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat igazgatója 1980 tavaszán a megyei pántértekezleten, a KVV tapasztalatai alapján. Érveit a vállalat kiváló eredményeire is alapozhatta. A többi között eképpen: „Az 1975. évi 679 millió forint társadalmi értékkel szemben 1979-ben — összehasonlítható áron — 1088 millió forint értéket termeltünk, miközben a dolgozók létszáma száznegyvennel csökkent. Ez teljes egészében a termelékenység növekedésének eredménye. Négy év falait az élő munka termelékenység ugyanis 71 százalékkal emelkedett, s az egy főre jutó társadalmi termék értéke 1979-ben elérte az 525 ezer forintot. A nyereség 14 millió forintról 179- re növekedett.” Felszólalásában beszélt a külföldi munkavállalások várható eredményéről is. Megvalósultak-e azóta az akkori elképzelések, remények; most milyen tapasztalatokról számolhat be Zábrák Sándor? — Az elmúlt években jó és rossz tapasztalatokat egyaránt szereztünk — mondja —, de ami a lényeget illeti, meggyőződéssel vallom: miután a első piac számunkra kedvezőtlen átrendeződése következtében ‘hátrányos helyzetbe kerültünk, a gazdasági kihívásra csakis az lehetett a válaszunk, hogy exportlehetőséget kerestünk, miután a belföldi kereslet •elmaradt teljesítőképességünk mögött. Á Közel-Keleten sikerült betömünk az iraki piacra: először egy 199 km hosszú vezeték megépítésére kaptunk az Olaj tervvel és a Ghemokomplexszel közösen megbízást, később fjedig egy 276 km-es vezeték megvalósítását vállaltuk. Nos. az első megbízatást oly módon teljesítettük, hogy a népgazdaság és a vállalat egyaránt megtalálta a számítását. A következő munkál, összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között végeztük. A lehető legmos- tóhábfo terepen dolgoztunk; erre nem készültünk fel kellően, s technikai problémák is jócskán adódtak. A szerződésben úgynevezett fix árak voltak, ugyanakkor a háborús viszonyók között a megélhetés, az üzemanyag, az energia, a , közlekedés költségei jelentősen megnövekedtek, s műszakilag sem tudtuk úgy megszervezni a munkát, hogy az gazdaságos legyen. Bár kétségtelen, hogy ez esetben a gazdaságosságot többféle szempontból lehet, kell megítélni. Az a tény, hogy a /második iraki vállalkozás mintegy 100 millió forint /veszteséggel járt a vállalat szempontjából, ugyanakkor a népgazdaságnak 3 millió Idollár nettó bevételt hozott, mégpedig akkor (1982-ben), amikor a fizetőképesség megőrzéséért folytatott drámai küzdelmet. Forintból viszont sokkal többet voltunk kénytelenek költeni a tervezettnél, különösen 1983-fban, a befejező munkálatok idején, amikor már csak a kiadásaink szaporodtak ... — A siófoki közvéleményt jó ideje foglalkoztatják a város életében, fejlődésében jelentős szerepet vállaló KW nehézségei. A laikus vélekedőnek érthető módon sejtelmük sincs airról, hogy az a bizonyos 3 millió dollár nettó jövedelem is enyhítette a népgazdaság súlyos gondját, annál erőteljesebben hangoztatják a forintveszteséget, amely valóban nem csekély. Valahogy eképpen fogalmaznak: a külföldi vállakózásokra ráment az „inge” is a vállalatnak, de akik a munkában részt vettek, jól jártak, megtoilasodtak. Mi a véleménye erről? — Említettem, hogy a gazdaságosság különböző szemszögből elemezhető. Mindenekelőtt a népgazdaság, majd a vállalat, végül az egyén szempontjából. Nos, igaz. ' kik hosszabb ideig dolgoztak külföldön (a mai napig 700-an) jóval magasabb jövedelemre tettek szert, mint az itthoniak. Siófokon az „Irak” szó egyidőbn a gyors előbbirejuitást, a megtollaso- dást jelentette. Az „irakiak” közül sokan járnak márkás nyugati kocsival, a lakásukon drága sztereóberendezéseket hifi-tornyokat láthat a vendég, s ezt sokan megirigyelték. Nos, valamit tisztáznunk kell. Ezek az. emberek kemény munkát végeztek külföldön, időnkét s helyenként 50 fokos hőségben, bőrruhában hegesztettek, építették a vezetéket, s nem rajtuk múlott, hogy némely dologban kudarcot vallottunk. Sőt, állítom: a magyar műszaki értelmiségi és a sivatagi körülmények között helytálló szakmunkás nem vallott szégyent a külföldiek előtt. Talán még azt is érdemes megjegyezni, hogy Irak szomszédságában, Kuvaitban is vállaltunk egy több millió dollár értékű munkát, s ez gazdaságosnak bizonyult, a népgazdaság, a vállalat és a dolgozók szempontjából is. Persze, az említett veszteség oly módon is hatott, hogy ■megváltoatatta a rólunk kialakult képet, s bizonyos mértékben megosztotta a közösséget. — Az említett felszólalásában hangsúlyozta, hogy a vállalat gazdasági fejlődését elősegítette az anyagi és erkölcsi ösztönzés céltudatos alkalmazása is. Ami az anyagiakat illeti: a KVV-nél sem keresnek rosszul a dolgozók, s közismert, milyen sokat áldoznak a munkakörülmények javítására, a lakásgondok •enyhítésére, a pályakezdő szakmunkások, fiatal diplomások megsegítésére. Vajon a gmk megalakításának is az volt az egyik ki nem mondott célja, hogy az itthoniak között is sokan megközelíthessék az , ^irakiak” jövedelmi szintjét? Ezt a gmk-kal kapcsolatos problémák, visszásságok tudatában kérdezem. — A gmk-fc megalakításának elsőrendű célja gazdasági jellegű volt. Bizonyos területeken, például a csőkészítmény gyártásában, ahol több műszakban sem tudtuk az igényeket kielégíteni, lehetővé tettük a géemkázást. Más kérdés, hogy néhány munkaközösség eltúlozta saját jelentőségét, s a csoport érdeket helyezte előtérbe a vállalati helyett. Néhányan például munkaidőben géem- káztak, s ehhez hasonló furcsaságok történték. A vizsgálatok — mindenek előtt — a belső ellenőrzés — feltárta ezeket a problémákat, s a leghatározottabban felléptünk az efféle visszásságok ellen. A vállalatnál az irányítás korszerűsítésére van szükség, s az új szabályozó- rendszer bevezetése után legalább százmillióval több eredményt kell elérnünk, KELETI ÉVA INDIAI FOTÓIBÓL hogy prosperálni tudjunk. Ehhez korszerűsíteni kall a vállalat egész szervezetét, s minden erőnket, tehetségünket az új célok eléréséért kell latba vetnünk. Arra törekedtünk, hogy dolgozóink kezdeményező képessége, szellemi tartalékai ne csak a gmk-bán nyilvánuljanak meg, hanem a vállalat minden feladatában. A Kőolajvezeték-építő Vállalat tevékenységét, gondjait nemrég a siófoki párt-végrehajtóbizottság is elemezte. A testületi ülésen ott volt dr. Gyenesi István, a megyei pártbizottság titkára és Zsengellér. István, az OKGT vezérigazgatója is. A vállalat párt- és gazdasági vezetői mélyrehatóan — és önkritikusan — tárták • fel gondjaikat és ismertették a szervezeti korszerűsítésre vonatkozó elvi határozataikat, de konkrétan is szóltak a legfontosabb tennivalókról. Balassa Béla, a városi párt- bizottság első titkára a testület véleményét a következőképpen foglalta össze: A legfontosabb feladat a korszerűsítéssel /kapcsolatos elvek, elgondolások mielőbbi következetes megvalósítása, hogy a megváltozott gazdasági körülmények között, az új szabályozórendszer bevezetése után /is talpon maradjon, sőt fejlődjék a vállalat. Egységes szellemű vezetésre, s a szellemi tartalékok kiaknázására van szükség, és mindenekelőtt a vállalati pártbizottság, az alapszervezetek hatékonyabb segítségére, a KVV kommunistáinak összefogására — hogy mielőbb túljussanak a nehézségeken. Szapudi András Könyvespolc Kilenc szerző az Tudatos szerzői-szerkesztői törekvés eredménye, hogy a Mezőgazdasági kiadó gondozásában a múlt év végén megjelent Az élelmiszergazdaság távlati fejlesztése című kötet csupa olyan kérdéssel foglalkozik, amely az ágazat szakembereit — a felsőfokú végzettségűeket, a technikusokat és a szakmunkásokat egyaránt — napjainkban igencsak élénken foglalkoztatja. De odaadnám én ezt a könyvet mindenkinek, akinek így vagy úgy köze van az élelmiszeriparhoz, sőt még a falvakban élő népművelőknek is. Az utóbbiaknak azt a fejezetet ajánlom, amelyet Egyedi György írt az agrár- gazdaság fejlődése és a falusi település szorosan egybeépülő kapcsolatáról, az ezekben föllelhető és helyes irányba fordítható tendenciákról. Hangsúlyozom: ez a kötet azért is hasznos olvasmány, mert figyelembe veszi és kiinduló alapnak tekinti a közelmúltban kialakult és napjainkban is formálódó helyzetet, az ágazat és általában gazdasági életünk valóságában tapasztalható ellentmondásokat, s a szerzők olyan problémákat boncolgatnak, melyek napjainkban is terítéken vannak és a jövőben sem kerülnek le onnan. A megoldást segítik úgy, hogy gondolkodásra. rugalmas intézkedésekre késztetnek, közben megszívlelésre érdemes tanácsokat is adnak. „Meggyőződésünk, hogy a fejlődésben új szakasz előtt (elején?) állunk s tovább már nem lehet, illetve nem érdemes az eddigi pályát változatlanul követni” — írják Félreértés ne essék, a címben nem történt „elírás”, nem a négy goimbafejű liwerpooM lovag által fémjelzett forradalmi évek összefoglaló nevét értettem félre. A bit ugyanis nem más, mint az információ alapegysége a mikroelektronikában. Ha helyesen raktároztam el koponyám szerény komputerében a hét talán legreprezentatívabb riportjából kapott információt, úgy egy bit egyenlő egy alap- információval'. Ilyen értékes bitek tömegét táplálta belénk tegnapelőtt Kőhalmi Ferenc, az Ifjúsági rádió szerkesztő-riportere a Teljesítmények nyomában című sorozat legfrissebb adásában. Nyilván nem rajta múlott, hogy az adás hallatlanul szerencsétlen időpontban, este nyolc és kilenc között hangzott el a harmadik műsorban — holott tartalma fiatalok százezreinek érdeklődésére számíthatott volna. Aikkor is, ha a témát — a számítástechnikai program bevezetését a középiskolákban és a meghonosítására irányuló általános iskolai kísérleteket — sokan afféle lerágott csontnak vélik. Mert igaz ugyan, hogy a megszóllaltatott szakemberek és diákok számos ismert tényt mondtak el a felnőttek társadalmának a „chipekkel” kapcsolatos előítéleteiről; a magyar ipar színvonala és a mikroelektronika követelményrendszere közötti szakadékról', a komputerek vásárlásával és gyártásával kapcsolatos pénzügyi nehézségekről, olvastunk, hallottunk már nem egyszer a diákok számára szervezett nyári „számítógépes” táborokról, Kőhalmi Ferenc műsorát mégis elragadtatással hallgattuk, hiszen iskolapéldája volt annak, hogyan lehet egy látszatra fűrészparszáraz, az érzelmekre hatni alig képes témát mindenki számára élvezetesen feldolgozni. Kifogástalan felkészültséggel, veretes, szép magyarsággal megfogalmazott, szellemes szóképekkél megtűzdelt kérdései és a nem kevésbé élményszerű feleletek nyomán ed kedletit hinnünk: a számítástechnikának éppúgy megvan a maga esztétikuma, mint egy örökbecsű festménynek, zeneműnek, irodalmi alkotásnak. A termékeny vitának és a kulturált ismeretterjesztésnek e tökéletes keverékét bizonyára az igazán érintettek, a diákok is jó étvággyal fogyasztották volna — néhány órával korábban. A bitek tudatos és tapintatos betáplálásénak másik nagyszerű példája volt csütörtökön az az exkluzív — s jórészt ugyancsak gazdasági vonatkozású — interjú, melyet Nonn Vera készített Szálai Júlia szociológussal a magyar egészségügyi ellátásról. A töméntelen információhoz azonban itt nem az udvarias és higgadt társalgás volt a ,köret”, hanem a szenvedélyes, olykor indulatos okfejtés. A magyar egészségszociológia neves képviselője — hangsúlyozván mekkora sikereket értünk el az elmúlt évtizedekben — részletesen kifejtette a nemzeti jövedelem nagyobb arányú felhasználásának szükségességét az egészségügyben. Szólt az orvostársadalom körül szövődöltt, részben megalapozatlan társadalmi 'mítoszokról, végül nem csekély hevülettel tette le a voksot a szerkezeti változtatások mellett. Ujjad keményen érintették a számítógép billentyűit. Bitjeit azonban feltétlenül érdemes betáplálni az össztársadalmi komputerbe, amely a további döntésekhez ad majd választási lehetőséget Lengyel András Rugalmasságot igényel a jövő élelmiszergazdaság fejlesztéséről a kötet szerzői, majd hozzáteszik: „Az új úton viszont sok az ismeretlen tényező, a leggondosabb előkészítés mellett is nagy a váratlan fordulatok esélye — ilyen helyzetben leghelyesebb a feladatok, a lehetőségek több oldalú vizsgálata, ami segítheti az eligazodást a gyakorlatban fölmerülő konkrét kérdésökben.” Ismeretlen tényezők, váratlan fordulatok ... A baj ott és akkor jelentkezik, amikor és ahol ezek meglepetésszerűen jelentkeznek, vagyis hiányzik a körültekintő felkészülés, akadozik az üzemi szervezet, ilyen körülményeket kivédeni képes szerkezete. A könyv szerkesztője és egyben egyik szerzője Zsuf- fa Ervin a termelésfejlesztés közelebbi és távlati céljait. lehetőségeit elemezve egyebek között éppen a rugalmas alkalmazkodás fontosságára irányítja a figyelmet. s ezen belül is arra. hogy a változó igényekhez való igazodás nem nélkülözheti az eddiginél nagyobb előrelátást. Hogy az élelmiszergazdaság kínálata kedvező pozícióba, s ne lépés- hátrányba kerüljön. ehhez viszont megfelelő piaci előrejelzésre van szükség, de folytathatnánk még a tennivalók sorát avégből, hogy tisztán lássuk, mi minden kell ahhoz, hogy versenyben maradhassunk. A könyv szerzői — a már említetteken kívül Csendes Béla, Csizmadia Ernő, Gönczi István, Kiss Eszter. Pá- lovics Béláné, Újhelyi Tamás és Varga Gyula — nem tévesztették szem elől azt a körülményt, hogy az állandóan változó világgazdaság a külső környezet változásainak különösen kitett magyar élelmiszergazdaság előirányzott fejlődésében is sok meglepetést tartogat, és sok a feltételezés. Következésképp azokra a tényezőkre helyeztek nagy súlyt, amelyek különösen jelentős befolyást gyakorolhatnak az ágazatra. A tanulmányok olyan összefüggéseket tekintenek át melyek segítenek eligazodni a távlati tennivalókban és elválaszthatatlanul kapcsolódnak a jövő céljaihoz. Agrártermelésünk világpiaci kilátásai, a műszáki fejlesztés távlatai épp úgy fontos fejezetei a könyvnek, mint az agrárgazdaság fejlődését és a falusi település kapcsolatát taglaló rész. Ez utóhbiból idézünk: „A mezőgazdasági nagyüzem — a társadalmi szervek mellett — különösen fontos szerepet játszik a települési közélet formálásában, hiszen teljes gazdasági szervezetével, vezető szakembereivel állandóan jelen van a településben.” A kötetben ugyan nem szerepel de ehhez a tanulmányhoz somogyi példát is felhozhatunk: a siófoki November 7, Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezetben kitűnő eredménnyel alkalmazzák a falu- és kultúrafejlesztési programot a gazdasági körzethez tartozó településeken, külső szakemberek bevonásával. A szövetkezet vezetői erkölcsi elkötelezettséget vállaltak a falvak fejlődéséért. s a gazdaság anyagilag is támogatja a kulturális, szakmai és általános műveltségi szint emelését. Hernesz Ferenc
