Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

6 Somogyi Néplap 1985. január 12., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Támogatják a fiatalokat A felsőfokú szakemberel­látottság a megye iparában címmel folytatott viszgálatat december bein a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A Ki­jelölt ipani üzemekben az ellenőrök arra keresték a választ, hogy laz V. ötéves tervidőszak óta hogyan ala­kult a felsőfokú végzettségű szakembereik foglalkozta­tottsága, milyen tényezők motiválták munkaválla­lásukat, illetve távozásukat; milyen f elité teleket teremtet­itek foglalkoztatásuk és ké­pességeik kibantakozásáhok. A vállalat igényli a szaktudást Az egész megyéről szóló megállapítások előtt azt tu­dakoltuk, milyen .tapasztala­tokat gyűjtöttek a népi ellen­őrök az egyik kiemelt so­mogyi gyáregységben, a ta­hi Videoton-gyárban a vizs­gálat során. Megállapították: a gyáregység termelését és létszámnövekedését a foko­zatos bővülés jellemezte. Igaz. önálló gyártmányfejlesztés itt nincs, a gyáregység nem önelszámoló^ mind a lét­szám, mind a bérgazdálkodás a vállalatnál van .központo­sítva. Ennek ellenére már 1983-tól a számítástechnikai részegységek (nyomtatott áramikörű alaplemezek;, ká­belék, tápegységek) gyártása mellett komplett display-tí­pusokat is előállítottak Ta­bán. A termelés felfutása, a gyártmányszerkezet változása pedig hatott a munkaerő összetételére. A hetvenes évek végétől egyre nagyabb lett az igény felsőfokú vég­zettségű villamos és gépész szakemberekre. A vizsgálat során kitűnt: a felsőfokú szakemberellá­tottság a munkajogi létszám­hoz képest alacsony. Az arány 4—6 százalék között van. A gyáregység vezetősé­ge ezen javítani kíván. A felsőfokú végzettséghez kö­tött munkakörök száma csaknem nyolcvan, ezt azon­ban jelenleg sem tudják ilyen végzettségűekkel betöl­teni. Ezekre a munkahelyek­re jó képességű középfokú­ákait állítanak. A gyáregység felsőfokú szakemberellátott­sága megfelelő; e szakembe­rek azonban több gyakorlati idővel, nagyobb kezdemé­nyezőkészséggel hatékonyabb munkát végezhetnének. Az új technológiák bevezetésé­ben és elsajátításában afel- sőfokiúáknak meghatározó szerepük van. A termékek kifejlesztését Székesfehér­váron és Budapesten vég­zik, Tabán a műszaki fölté­telek figyelembevételével a 'technológiát, a gyártásba vi­telt és a „beüzemelést” vál­lalják. A felsőfokú végzettségű szakemberek egy részének az a véleménye, hogy tudásuk nem minden esetben érvé­nyesült, a velük végeztetett munkát rátermett középfokú szakemberek is elláthatnák. A gyáregység gazdasági és politikai vezetőinek más a véleménye. A munkakörök­nél (pl. technológus) szükség van a megfelelő felsőfokúak alkalmazására, mert átfo­góbb ismeretekre, szélesebb látókörre, önáló gondolko­dásra 'is szükség van. Vonzerőt jelent a lakás (Lényeges megállapítás, hogy a gyáregységben dol­gozó felsőfokú végzettségű­eknek több mint a fele nem somogyi születésű. A szak­emberek átlagéletkora 32 év, alatt van, a vezető beosztá- súaké 37 év. A .munkaválla­lást motiváló fényezők közül első helyen kell említeni a lakást. A főiskolai, egyete­mi végzettségűek közül mindössze egy a bejáró. A nem családosok közül pedig heten 'laknak az első kate­góriás munkásszállóban. Ta- bon a felsőfokúak lakásgond­ját általában itanácsi laká­sokkal oldják meg. A szakemberbiztosítás leg- fontosab külső forrása az állások pályázati úton való meghirdetése. Most 54 ilyen szakember dolgozik a Video­ton .tabi gyáregységében. Ma­gas volt a kilépések száma az elmúlt nyolc évben: 33- an szüntették meg munkavi­szonyukat. A kilépések oka az. hogy sokan „ugródeszká­nak” tekintik Tiabot. Mások lakáshelyzetük közvetlen családi környezetben való megoldása miatt hagyják ott a gyáregységet. A kilépéseknél meghatáro­zóak a megfelelő infrastruk­túra hiánya. A fiatal műsza­kiak művelődési, szórakozási igénye fontos tényező. Ezzel tisztában vannak a gyáregy­ség vezetői, s keresik a meg­oldásit. A gazdasági vezető­ség kezdeményezésére az 1985/86-os tanévben megin­dul Talbon — nyolc osztályt végzett tanulók részére — az elektronikai műszerész szak­középiskolai képzés is. Anyagi támogatás a pályakezdőknek Gondként említették, a megkérdezett felsőfokúak a túlóraelszámolás hiányát, valamint a premizálási rend­szer hiányosságait. A felső­fokúak társadalmi munka­végzése szélsőséges képet mutatott: némelyek társadal­mi munkája, közéleti akti­vitása példamutató, mások részvétele csekély. A pálya­kezdőik Tabon külön anyagi támogatásban is részesülnek. Mint a népi ellenőrzési vizs­gálat megállapította: 1976— 1983 között húsz pályakezdő felsőfokú szakember helyez­kedett el a gyáregységben, igaz, közbén 13 elment. A tabi Videotonnál a tovább­képzés lehetőségéről .gondos­kodnak, támogatják a szak­mai, politikái tanfolyami képzést. A felsőfokúak végzettsége megfelel a szakmai követel­ményeknek. A fiatal szak­emberek felkészültsége álta­lában jó; a gyáregység ve­zetősége a bizalom és az őszinteség jegyében keresi a problémák megoldását. A tehetséges fiatalok segítése, támogatása jó, számítanak rájuk vezetőként: Az anyagi, erkölcsi megbecsülésükön azonban lehet javítani. A NEB vizsgálata nyomán a fiatal szakembereket jobban oda sezretnék kötni a gyár­egységhez és Tabhoz 'is. Krutek József A tinisztár érettségire készül Zene és karikatúra A Pesti Műsor és a Ma­gyar Hanglemezgyártó Válla­lat Start szerkesztősége 1984 tavaszán indította útjára a Tinisztár kerestetik akciót. Olyan fiatalokat kerestek, akik kedvet 'és tehetséget éreztek magukban ahhoz, hogy színpadra lépjenek, énekeljenek. Az akció nyer­tese a kaposvári Auguszt Gábor lett, a kereskedelmi szakközépiskola végzős nö­vendéke. — Gábor, hogyan lettél ti- niisztár? — Budapesten az Afknássy téri szabadidőközpontban volt az akció első fordulója, s az Első Emelet együttes egyik számát kellett eléne­kelni a pályázóknak. Akkor még kétszázan voltunk. Ez áprilisban volt; egy hónap múlva következett a közép­döntő, természetesen már megrostált mezőnnyel. A kö­zépdöntő előtt minden ver­senyben maradt tininek küldtek egy 20—25 dalból álló magyar slágerlistát, eb­ből kellett kettőt kiválaszta­ni. Nekem Fenyő Miki „Volt és lesz”, illetve az R—GO „Megy a lány” című szerze­ménye 'tetszett a legjobban. Sikerrel vettem az akadályt, így részese lehettem a tini­turnénak. Balatonszemesi fellépésünkről a Televízió is közölt részleteket ifjúsági műsorában, a Miliőkben. A döntő időpontja szeptember huszomkilencedike volt, s visszatértünk az Almássy térre. Kéf számot énekel­tem az Első Emelettől, vala­mint a jól 'bevált „Megy a lány”-t. Az utóbbival óriás közönségsikert arattam: kü­lönleges show-műsort csap­tam osztálytársaimmal, nyolc fiúval és egy lánnyal; ők Auguszt-görlök néven „fu­tottak”. A döntőben már csak he­ten voltak. Ez nyilvános volt, telt ház előtt játszottak, több mint félezer ember előtt, s még így is sokan kinnre- kedtek. A zsűri neves köny- nyűzenei szakemberekből állt, képviseltette magát a Televízió és a Pesti Műsor is. Néhány név: Szikora Ró­bert, Fenyő Miklós, Wilpert Imre, Gálfy László színmű­vész. Ifjú űrhajósok klubjaiban Az űrhajó indulásáig egy perc van hátra. Az összes berendezés hibátlanul működik. Bekapcsolták a földi lokátoros megfigyelő berendezést. Az elektronikus kronométer a start előtti utolsó másodperceket szám­lálja: három ... kettő ... egy... Start! Mindez három négyzetmé­ter területű rakétakillövő ál­lomáson zajlik. A mini ra- kétakilövő-állomást — me­lyet a Moszkva melletti Pus- kino város kozmikus model­lező klubjában készítettek az iskolások — a Szovjetunió népgazdaságának eredmé­nyeit bemutató moszkvai ki­állításon láthatják az érdek­lődők. Itt la „Fiatal termé­szetbarátok és technikusok pavilonjában” a gyerekek ál­tal készített (több Mint száz tárgy látható: a legegysze­rűbb mechanikus nyulacs­káktól és mackóktól kezdve egészen a bonyolult elektro­nikus fényorgonákig és űrha­jók működő modelljeiig. A szovjet gyerekek az or­szágban található .több tíz­ezer klubban és szakkörben foglalkozhatnak technikai és művészeti alkotómunkával. A szakkörök az iskolákban, az úttörőházaikban és a gyá­— A zsűri nekem ítélte az első helyet, de ez, vélemé­nyem szerint, csak a több- letjubalmakban nyilvánult meg, mert a többiek ;is győz­tesnek érezhették magukat, akik kétszáz induló közül a döntőbe jutottak. Kaptam egy sztereó rádiós-magneto­font, és kiisl'emezfelvételt ké­szíthettem az Első Emelet együttessel. — Van-e valamilyen válto­zás az életedben, amióta ti­nisztár vagy? — Nem. Jó érzés itinisztár- nak lenni sokan kedveinek, a tanáraim is .büs2íkék voltak rám, de akadnak gúnyoló­dok is. A változás annyi, hogy most már teljes erővel az érettségire kéül készül­nöm, mert a számok biro­dalmát elhanyagoltam a hangjegyek miatt. — Ügy tudom, szeretsz rajzolni is. Karikatúráid megjelentek lapunkban és a Ludas Matyiben is. — A zene mellett nem volt elég időm rajzolással foglal­kozni, de valóban nagyon szeretem, s érdekel a kép­zőművészet is. Tagja voltam a Balázs János szakkörnek, s kiállításom volt tavaly de­cemberben az ifjúsági ház­ban a diákcentrum idején. — Lesz-e újabb tinitúmé? — December huszonharma- dikán indult, sorozatban te­szünk eleget a meghívások­nak. A föllépéseinket a KISZ művészegyüttese pat­ronálja, a műsorok szóvivő­je pedig Boros Lajos. — Mik a további zenei ter­veid? — Erről még korai beszél­ni, Egyelőre tanulnom kell. B.Zs. ra'k kulturális intézményei­ben működnek. A szovjet iskolások egyötöde vesz részt az ipar- és képzőművészeti szakkörök, valamint a fia­tal természetbarátok és technikusok klubjainak fog­lalkozásain. 1981—82-ben az iskolások 13 oilyan modellt készítettek, melyre találmányi szabadal­mat adtak ki. Az egyik ilyen modell megalkotója Igor Bandi és az öccse mag­nót kapott. — Majd leszakadt a ke­zem, mire felcipeltem ezt a dögöt a második emeletre — mondta Bandi. — Gyerünk öcsi,, ne bá­mulj ! Lesz időnk gyönyör­ködni benne, de előtte ki kell csomagolni. Amikor kibontották a do­bozt, megbabonázottan néz­ték a csodálatos fényes, gombos masinát. Nem tud­ták betelni a gyönyörűség­gel. Bekapcsolták, s abban a pillanatban két kis piros gomb jelezte, hogy üzemké­pes. Nemsokára a szobát fülsiketítő zene töltötte be. A két fiú boldogan nézett egymásra. Micsoda hangja van! Mi az, hogy van? Is­teni ez a zene! Ez az igazi zene! És megnyomták a hangerősítő gombot. A hang már elviselhetet­lenné vált. — Hallod-e ezt a klassz zenét, amely ebből a cso­damasinából jön? — Hallom hát: Mindketten emelt hangon beszélgettek, mert másképp nem hallották volna egymás hangját. A zenétől .az épület falai remegtek, a garderob ajtajai vibráltak, s a két ga­lamb, amely .korábban az ablakpárkányon ült, már el­menekült, a szemben levő épületre, ahol csend uralko- kodott. — Te Bandi! Ha a szom­széd Peti meglátja ezt a magnót, megüti a guta, mert. az övé nem szál olyan erő­sen, mint a miénk. ' — Mi az? — mondta Ban­di. — Mintha valaki kopog­na az ajtón ... Lekapcsolta a magnót; sí­ri csend lett. Valóban kopogás hallat­szott. öcsi kinyitotta az aj­tót, s ott állt előtte a szom­széd Pista bácsi, a földszin­ti lakos. Gladcsenko jakutszki isko­lás. Sítalpakon közlekedő té­li motorkerékpárt talált fel, amelynek teherbírása több mint 100 kilogramm. A jár­mű .maximális sebessége óránként 20 kilométer, se­gítségével a távoli Észak út- íalan útjain is lehet közle­kedni. A szakkörökben és a klu­bokban bármelyik gyerek foglalkozhat alkotómunká­val. A .gyerekek a szakkö­rökben fejleszthetik képessé­geiket, segítséget kapnak hi­vatásuk kiválasztásához. — Gyerekek — mondta az öreg — mit csináltok? Olyan erősen szól ez a zene, hogy az egész épület remeg. Teg­nap ugyanezt csinálta Peti is, most meg ti. Nincs már nyugalom ebben a házban. A két fiú meglepődve néz­te az öreget. Mi van abban, ha szól a magnó? — Most vettük, egészen új, és azért vettük, hogy szóra­koztasson bennünket. Vagy tán nem szabad? .— A zene jó dolog, ón is szeretem, gyerekek; és ha csendesen szól, senkinek nincs kifogása. Veletek, fia­talokkal sokszor nem lehet szót érteni. De hogy most megértsük egymást: gyertek velem,, és meglátjátok. A 'két fiú gyanakodva kö­vette az öreget. Az behívta őket a lakásába. Az egyik szobában a radiátor mellett beteg kislány féküdt. Hom­loka verítékes volt a magas lázitól, arcocskája pedig pi­ros; hasonlított egy elő ba­bához. — Már két nap óta beteg — mondta az öreg csende­sen. — Lázas, és fáj a feje. Reggel azt kérdezte tőlem: „mondd, nagyapa, mikor gyó­gyulok meg?” Édes lányom, a doktornő azt mondta, hogy aludjál egy nagyot, és min­den rendben lesz. <5 meg nem tud elaludni, mert vagy az egyik szomszéd bömbölte- tí a tévéjét, vagy a másik a rádióját. Ti meg előbb ez­zel a magnóval. Az öreg nem szólt 'többet. De az arca hirtelen földe­rült: — Azt hiszem el­aludt ... Igen elaludt, valóban. Mi­lyen kevés csendre volt szüksége, hogy elaludjon. A két fiú lábujjhegyen köze­lebb ment a kis beteghez; féltek, hogy fel ne ébredjen. A kis beteg az igazak ál­mát aludta. A szobában csend volt... Dr. Iliev Ilia V. S. A MAGNÓ

Next

/
Thumbnails
Contents