Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

4 Somogyi Néplap 1985. január 12., szombat Nőtt a szakképzettséget követelő munka aránya Ösztönző intézkedések több szakma elsajátítására Somogy mégye gazdasága és i ntézményei szalkmunka- erő-igénye a 60-as években az akkori fejlettség színvo­nalának megfelelően alakult. Azokban az években a me­gyében jelentősek voltak az elhelyezkedési gondok. Az 1960-as és az 1970-es nép- számlálás között az előbb említeltit okok miatt Somogy megyéből más iparilag fej­lettebb és gyorsabban fejlő­dő megyék területére mun­kavállalás céljából több mint 11 000 lakos költözött el. Ebben az időszakban az általános iskolából kikerülő pályaválasztás előtt álló fia­talok egy részének sem le­hetett biztosítani a tovább­tanulás lehetőségét. Különösen a szakmát vá­lasztani szándékozó fiatalok számára volt szűkös a me­gyében a továbbtanulás. így a fiatalok egy része szintén más megyékben látta és tud' ta érvényesíteni jövőjét. Ez volt az olka annak hogy a megyéből történt elvándor­lók többsége a fiatalabb kor" osztályok közül kerültek ki, ez később kedvezőtlenül ha­tott a megye népesedési helyzetére. A megye gazdasági fejlő­désének meggyorsítása — a 60-as évek közepén hozott párt- és állami határozatok alapján — viszonylag rövid idő alatt kedvező hatást gyakorolt a megye foglal­koztatási helyzetére. A mun­kaképes korú lakosság lét­számfogyása nem szűnt meg teljesen, de jelentősen mér­séklődött a 60-as évek végé­re. A továbbtanuló fiatalok számára is a folyamatban levő ipari fejlődés és az in­tézményhálózat bővülése teljes mértékben biztosította a szakirányú, az igényeikkel összhangban lévő továbbta­nulási lehetőséget A 60-as évek végén az akkori de­mográfiai hullám lehetősé­géből adódóan pl. a szak­munkásiskolákba történő be­iskolázás meghaladta a 3000 főt. A megye fejlődésével pár­huzamosan jelentős erőfeszí­tések történtek a szakmai képzés személyi és tárgyi feltételeinek a megteremté­sére. A III. és IV. ötéves tervben gyakorlatilag kiépült a megyei szakmunkásképző iskolahálózat. A kereskedel­mi képzés kivételével vala­mennyi - szakmunkásképző is­kola új vagy felújított, bő­vített helyiségbe költözött. A megye jelentős és eredmé­nyes erőfeszítéseket tett az új munkahelyek szakmun­kás-ellátására; ez gyakorla­tilag úgy valósult meg, hogy a fejlesztési feladatok él­döntésével egyidőben meg­felelő számban és összetétel­ben a szakmunkásbeiskolá­zás is megtörtént s mire a fejlesztések üzemszerű ter­melése megindult, a szak­munkások jelentős hányada is befejezte tanulmányait. A szakmunkásképzés mel­lett a megyei testületi hatá­rozatok intézkedtek a kö­zépfokú szakemberképzés fejlesztésére. Bővült a to- vábhtanulási lehetőség a gépipari szakközépiskolá­ban, a mezőgazdasági szak- középiskolában és a közgaz­dasági középfokú képzésben. Somogy megyében 1960— 1980-ig a szakmunkások szá­ma megnégyszereződött. Számuk jelenleg meghalad­ja a 40 ezret. A ' felsőfokú végzettségű szakemberek száma háromszorosára emelkedett, jelenlegi létszá­muk megközelíti a 15 ezer főt. Dinamikusan változott az érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők száma is: össz­létszámúk jelenleg 45 ezer­re tehető. A műszaki-techni­kai fejlődéssel összhangban a szakmunkáscélú szakkö­zépiskolákba történő beisko­lázás is emelkedett. Az itt tanulók száma jelenleg év­folyamonként eléri a 425-öt. Somogybán az iparban dol­gozó fizikai munkásaknak több mint 40. az építőipar­ban 52. a mezőgazdaságban 35 a kereskedelemben 51 százaléka szakmunkás. A szakmunkásképzésben a következő tervidőszakban is a legfontosabb feladat a gazdasági, műszaki fejlesz­téssel összhangban történő, a foglalkoztatók változó igé­nyeihez rugalmasan alkal­mazkodó szakmai beiskolá­zás. Ezen belül azonban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a népgazdaság egyensúlyának javításában a megye továbbfejlődésében, valamint a lakosság alapel­látásában, alapvető szerepet betöltő foglalkoztatók szak­munkaerő-igényének kielé­gítésére. A jövőben is rugalmasan kell alkalmazkodni a válto­zó igények mellett a képzés színvonalának további eme­lésére. különösen a gyakor­lati képzés feltételeinek technikai javítására. A vál­lalatoknak olyan, erőtelje­sebben ható ösztönzőket kel­lene alkalmazni, amelyek je­lentősebben segítik a fi uta­lóiknak a vállalatoknál való megmaradását és oyan ered­ményes intézkedést tenni, amely ösztönzi a dolgozókat több szakma elsajátítására. Visszatérő gond a szak­munkásképzésben. hogy né­hány szakmára (ács-állvá­nyozó, tetőfedő, fonó vasbe­tonszerelő. cipész stb.) nem tudják a fiatalok érdeklődé­sét kellően fölkelteni. Ennek oka elsősorban az említett hiányszakmák társadalmi presztízsében, valamint e területen dolgozók munka- körülményeinek nem megfe­lelő anyagi elismerésében rejlik. Ez a probléma orszá­gosan is gond; véleményem szerint a hiányszakmákra történő beiskolázás szükség­letek szerinti nagyságrend­jének biztosításához, vala­mint a végzett szakemberek többségének a választott pá­lyán való tartásához az ed­diginél differenciáltabb anyagi elismerést kellene biztosítani. Jelentős feladat, hogy a pályát választók és a külön­böző iskolatípusokba és szakmákba beiskolázott fia­talok tanulmányi idő alatti lemorzsolódása jelentősen mérséklődjön. A lemorzsoló­dás jelenleg is nagy arányo­kat tesz ki. különösen az építőipari szakmákban, ahol közel 20 százalékos; a ke­reskedelmi szakmákban, 23. a lakatosszakmában is eléri a 22 százalékot. összefoglalva: a szakmun­kaerő ellátásában a fejlődés jelentős. A gondok csökken­tése, a megye szakmunka­erő ellátásának tovább ja­vítása elsősorban a képző szervek, a képzésben közre­működő intézmények és a foglalkoztatók közös együtt­működésével érhető el. Balogh László, a megyei tanács osztályvezetője Távolság és közeledés íróhoz illő, szép megfogal­mazása a társadalmi - egy­másrautaltságnak, az át nem alakítható logikussorrendnek. Mákszim Gorkij írta: „Az emberek társadalmi-kulturá­lis fejlődése csak úgy megy végbe szabályosan, ha a kéz tanítja a fejet, azután az okosabbá vált fej tanítja a kezet, s az okos kéz újból és még erősebben segíti elő az agyvelő fejlődését.” Amit érthetünk szó szerint és kép­letesen. egyének, közösségek kapcsolataira. kölcsönhatá­sok alakította viszonyaira, ám bárhogyan értsük is. egy valamit, mint legfontosab­bat nem tolhatunk félre az előbbi gondolatmenetből: ez a tapasztalat elsődlegessége. Köznapi tanúk Érdekes módon a tapasz­talatok mindennapos gyűj­tésekor legtöbbünk nagyobb figyelmet szentel annak, ami a magunk munka- és életkö­rülményeitől elüt, különbö­zik. mint ami hasonló vagy éppen azonos. Eriről a sajá­tos véleménytőről azután fél­igazságok és tévhitek sarjad­nak. Ma háromszor akkora a középiskolát végzetteknek a népességen belüli aránya, mint volt 1960-ban. A tény példa is egyben, annak il­lusztrálására, vajon komo­lyan vehetjük-e az olyan ál­talánosításokat. mint azt például, hogy a termelési kultúra magasabb színvona­lához hiányoznak a képzett emberek? Másfelé tekintve: 257 ezer ember él napjaink­ban ötszáz léleknél kisebb népességű településeken. Vajon igaz lenne az az ál­talánosítás. hogy ők — csu­pán ebből a tényből követ­kezően és figyelmen kívül hagyva helyzetük minden más jellemzőjét. így a tár­sadalmi munkamegosztás­ban elfoglalt helyüket — ki­zárólag hátrányokat tussol­hatnak a közös javak elosz­tásakor? Fejlődésünk döntő elemé­nek rögzítése egyetlen mon­datban, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának a XIII. kong­resszusra szóló irányelvei­ben. így hangzik: ..A társa­dalom alapvető osztályainak és rétegeinek közeledési fo­lyamata nagymértékben elő­rehaladt.” Ami nem azt mondja, hogy nincsenek szá­mottevő különbségek az életszínvonalban a művelt­ségben. az életmódban és más jellemzőkben, hanem azt emeli ki: a különbség kisebb, mint korábban volt. A népgazdaság 1985. évi terve jó idő eltelte után szólhat először a reálbérek csökkenésének megállításá­ról: nem könnyű feladatról. Ami kevésbé ismert — és ami szemben áll a közhie­delmekkel —, az az. hogy szinte „kidékázva” egyfor­mán alakult a munkások és az alkalmazottak reálbére, illetve a mezőgazdasági szö­vetkezeti dolgozók reálkere­sete. 1975-ig visszatekintve is — azt száznak véve — mindössze 0,3 százalékos az eltérés ... A háztartások jö­vedelemszintjei között a ki­egyenlítődési folyamatok a meghatározóak. Például a szellemi foglalkozásúak ház­tartásaiban évtizede az egy főre jutó személyes jövede­lem harminchét * százalék­kal- haladta meg a munkás- osztályhoz tartozó családo­két. tíz év elteltével ez a különbség huszonöt száza­lékra csökkent. Ez nemcsak ilyen összehasonlításban igaz. Lényeges jelzője a ki­egyenlítődésnek az is. hogy a kettős jövedelmű — mun­kás és paraszt keresőt egy­aránt magába foglaló — csa­ládoknak a munkásokéval szembeni jövedelmi előnye egy évtized alatt 17-ről hét százalékra mérséklődött. Más mércék Előbbi példáink alapján leírhatjuk lényeges jelzője a közeledésnek, hogy a csalá­di jövedelmek szóródása, ma sokkal kisebb, mint koráb­ban volt. A népesség legma­gasabb. illetve legalacso­nyabb jövedelmű egytizede közötti különbség 3,8-szeres. Tíz éve 4,9-szeres volt... Egyre szembeötlőbb új vo­nás. hogy a család helyze­tében meghatározó szerep jut — nem a foglalkozási vagy egyéb tényezőknek, ha­nem — annak, milyen a ke­reső—eltartott arány, illetve a szülők hány gyermeket ne­velnek. Fokozatosan háttér­be szorul, hogy a gazdaság mely terepén dolgozik vala­ki. ha otthoni viszonyai — családi jövedelme alapján — lényegében azonosak az egé­szen más népgazdasági, fog­lalkozási terepen tevékeny­kedőével. Egyformán érinti például a családokat, hogy az óvodáknál a helyhiány miatt elutasított gyermekek száma az 1980. évinek az ötödére csökkent. Lényeges tényezője az életszínvonalnak, hogy 1984- ben az aktív keresők 31„3 százalékát az ipar, 21.7 szá­zalékát a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás foglal­koztatta. s hogy az aktív ke resőkön belül a nők aránya már 45,5 százalék. El ne fe­Épülő bolgár autópályák Ezeregyszáz kilométer hosszon Bulgária gyors üitemű iparosításával mind na­gyobb súlyt kapott a közle­kedés, mindenekelőtt a köz­úti közlekedés fejlesztése. A belső forgalmon túl je­lentős az ország részvétele a nemzetközi fuvarozásban. (Hazánk országútjain is gyakran találkozunk bolgár kamionokkal.) Mindez szük­ségessé tette Bulgária köz­úti hálózatának korszerűsí­tését. Ezt a célt szolgálja a többi között az épülő ösz- szesen mintegy 1100 kilomé­ter hosszú autópálya háló­zat. Ez talán egy derékszö­gű háromszöghöz hasonlít­ható. amelynek egyik csú­csa a bolgár—jugoszláv ha­táron van. a másik kettő a Fekete-tenger partján. A háromszög 400 kilométeres szára Kalotina határállo­mástól indul és Szófián, Plovdivon keresztül éri el Burgasz kikötővárost. Az autópálya átszeli a felső- trákiai síkságot, ezért a Trákia elnevezést kapta. A háromszög rövidebbik szára körülbelül 100 kilométer hosszan a két legnagyobb bolgár tengeri kikötőt. Vár­nát és 'Burgaszt köti össze. A háromszög átfogójának a Szófiától Várnáig húzódó, körülbelül 420 kilométeres útszakasznak a tervezők a Hémusz nevet adták, mivel keresztezi a Balkán-hegysé­get, amelyet az ókorban Hemusnak neveztek. A Trá- kia-vonal közepe táján ága­zik el még egy autópálya, ez megközelítőleg a Marica folyását követi — a nevét is róla kapta. A főúthálózat egy részét már használják. Szófiától Plovdivig körülbelül 150 ki­lométeren már az új Trákia autópályán lehet utazni. A Hemusz is bekapcsolódott a forgalomba a Várna—Dev- nya szakasz (27 kilométer) régen elkészült, s hamaro­san befejezik a Szófia és Praveski Hanove közötti részt is (45 kilométer). Ez az egész autópályahálózat legkényesebb szakasza — az út átmetszi a Balkán­hegységet, így az építés itt rendkívül nehéz, és hét- nyolcszor drágább, mint a sík vidékeken. A hegyekben összesen több mint 5 kilo­méter hosszú alagutat fúr­tak, és körülbelül 8 kilomé­teren hidakat állítanak fel. A Trákia autópályán halad majd keresztül a transzeuró­pai főút egy része is amely Gdansktól Varsón. Pozso­nyon, Budapesten, Szófián és Isztambulon át Teheránig húzódik. A huszonhárom ki­lométeres Vitinja—Pravec szakasz a legmagasabb pont­ján szeli át a Balkán hegy­séget. Az útszakaszból * 7500 méter a völgyhíd — szám szerint 17. Impozáns a Beb- res viadukt. Magassága 125 méter. Nemrég emelték be az utolsó 58 méteres geren­dát s a híd most összeköti a két oerincet. Teljes hosz- sza 720 méter. G. I. ledjük: a hatvanas években a paraszti jövedelmeknek a munkásosztályéhoz való fel­zárkóztatása volt a cél. A hetvenes években azután né­mi paraszti előny alakult ki, majd a hetvenes évek végén és évtizedünk eddig eltelt esztendeiben szinte teljesen azonos lett a munkásosztály és a parasztság egy főre ve­tített személyes jövedelmé­nek a szintje. A szövetkeze­ti parasztság átlagkeresete kisebb ugyan a munkásoké­nál — kilencven százalék kö­rüli —. ugyanakkor a kiegé­szítő tevékenységből szár­mazó bevételek munkáso­kénál nagyobb aránya el­tünteti ezt a különbséget. .Ezek ismeretében már meg­lehetősen hamari dolognak ítélhető a gyakran hallható vélekedés, a kinek könnyű­ről. a ki él jobbanról... Az igazi rang Friss gond — és a köze­ledésnek ez is bizonyítéka, bár a nem kívánatosak kö­zül való —. hogy a legutób­bi években a munkás- és a szövetkezeti parasztcsaládok egy tetemes részénél csök­kent a könyvvásárlás. a színházlátogatás, egyértel­műen anyagi okok követ­keztében. mert ugyanakkor — olcsó! — a múzeum, és kiállí.táslátogatások száma folyamatosan növekszik. Milyen furcsa koreográfia szerint tesszük meg lépése­inket előre és olykor visz- sza! S mégis: bonyolultság és különleges koreográfiák ellenére, azt mutatja a ta­pasztalat. az igazi rangot a társadalom mind több rész­terepén nem a hovatarto­zás. hanem a közösségnek nyújtott teljesítmény adja. Most már e ranghoz „csak” a kellő erkölcsi-anyagi el­ismerésnek kell szorosan társulnia, ebben is közeled­ve eszményeinkhez. Mészáros Ottó A piac bővítése, a minőség javítása A Terimpex tervei A tervezettnél nagyobb mennyiségű, összesen 580— 600 ezer tioin/nia árult értékesí­tett a Terimpex 1984-ben külföldön. Ez azonban csak résziben ellensúlyozza a Kö­zös Piac országaiban lecsök­kent árakat, s így a válla­lat bevétele valamelyest el­maradt az előirányzottól. A piaci prognózisok ez évre sem jeleznek javulásit, lénye­gében nem várható a külpia­ci élelmiszerárak emelkedé­se, illetve az eladási lehető­ségekben kedvező fordulat. A Terimpex igyekszik rugal­masan alkalmazkodni a hely­zethez: az eladás mennyiségi növelésével nem számol, in­kább a minőség további ja­vításától és az igényeknek jól megfelelő termékcsopor­tok kialakításától reméli az eredményességet. A vevőkör bővítésénél el­sősorban az arab, illetve af­rikai országok jöhetnek szá­mításba. Már tavaly megin­dult az erőteljes piacfeltá­ró munka, amely eredményt is hozott. Szaúd-Arábiiába pélldául 20 ezer élömarhát adtak el. A piacbővítés másik lehe­tősége az Amerikai Egyesült Államok, ahol a jó minőségű magyar élelmiszereknek egy­re nagyobb keletje van. Csakhogy a gyorsan válto­zó keresletet nehéz nyomon követni, ezért — továbbá a földrajzi távolság áthidalá­sára is — közös vállalat életre hívásának lehetőségét ilatolgatja a Terimpex, az Állatforgalmii és Húsipari Tröszt és az amerikai Ata- lanta cég. Az elképzelés sze­rint az új közös vállalat együttes kutatási program­mal évente 8—10 olyan új terméket fejleszt ki, amelyet az amerikai piacon és itthon is értékesítenek,

Next

/
Thumbnails
Contents