Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-10 / 7. szám

1985. január 10., csütörtök Somogyi Néplap 3 Félév a főiskolákon Tanulás kisgyerekkel Kaposváron a .tanítóképzőben és a mezőgazdasági főiskolán karácsony előtt megkezdődött a hallgatók félévi tanulmányi munkájának értékelésié. Az elsősök átestek a tűzkeresztségen, a végzős hallgatóik a cél előtt 'hajráz­nak. E vizsgaidő szakban látogattunk ■a két főiskolára, ,a Kaposvári Tanító­képző Főiskola szekszárdi tagozatára és a merőgazdasági főiskola koílllégiu- mába is, hogy kiépet kapjunk a hall­gatók és a tanárok tapasztalatairól. Pótvizsgára szorul-e a vizsgarendszer? Nem — így hangzott Ber- náth Józsefnek, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola főigaz­gatójának és Leitner Sándor főigazgató-helyettesnek a válasza. Ám hogy ez a rendszer aligha érdemel kö­zepesnél jobb osztályzatot, abban is egyetértett a két szakember. A tanulás lés a számonkérés — így a vizs­gáztatás — módszerei mó­dosításira szorulnak. A felkészülés a pedagó­— .Elégtelent kaptam — fordul ki az egyik vizsgázó a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola egyik terméből. Az aj­tó előtt bolyban várakoznak az anyanyelv vizsgára a hallgatók. Távolabb katonai egyenruhás fiatalember. Öt szólítom meg. — Vizsgára várakozik? — Igen. Mégpedig nyelv­tanból. Sovány István szakaszve­zető kezében vaskos kötet. — 1983 augusztusában vo­nultam be, előtte a nyáron felvételiztem a tanítóképző­be. Sikerült bejutnom leve­lező hallgatónak, ám közbe­jött a katonai behívó, ezért évhalasztást kértem a főisko­lán. Ebben a tanévben kezd­tem el tanulni. — A felettesei mit szól­tak, hogy tanulni szeretne? — Azzal a feltétellel járul­tak hozzá, hogy a szabadsá­gom terhére járhatok el vizsgázni. Ebben a félévben tizenkét vizsgát kell leten­nem. — Van ideje tanulni a laktanyában? — Délután fél öt után van rá lehetőség. Takarodó után is kihasználom az időt. hogy fölkészüljek. — Melyik tantárgyak a .legnehezebbek ? — A matek és a nyelvtan. A laktanyában nehéz hozzá­jutni ezekhez a szakköny­(gusképző intézményekben két jól elkülöníthető sza­kaszra oszlik. Az úgyneve­zett szorgalmi időszakban a diákoknak lehetőségük ,van anra, hogy az előadásokon, szemináriumokon csak fizikai ért elemiben legyenek jelen. Ám december, illetve május végién menthetetlenül bekö­szönt a vdzsgiaszezon. A nor­mális éleltriltmus felborul az éjszakázással, nem rüJtkón ajzószerek fogyasztásával1; az vekhez, és hiányoznak az előadások szemináriumok. — Hamarosan leszerel. Mi lesz azután? — Ahhoz, hogy folytathas­sam a főiskolát, el kell he­lyezkednem. Tanítani szeret­nék. Könyvtár-szakkollé­giumba járok, a munkahe­lyemen szívesen vállalnám laz iskolai könyvtárat is. Sovány István sikeresen tette le a vizsgát nyelvtan­ból. A főiskola folyosóján az anyanyelvszakos tanároktól hallottam, még a liberális Vizsgáztató is örül a jó fele­letnek. Az eddigi eredmé­nyek elég gyengék. Dr. Király Lajos mondta: — A főiskolán a matema­tika és az anyanyelvi vizs­gaeredmények várakozáson aluliak. Évek óta ez a ta­pasztalat. A hallgatók anya­nyelvi alapképzettsége hiá­nyos. Az általános iskola he­tedik és nyolcadik osztályá­ban alapozzák meg a leíró­nyelvtani ismereteket, s ezt a tanulók nagy része nem sajátítja el kellően. A közép­iskolában a tanárok zöme az irodalom tanításának szentel figyelmet és elhanyagolja a nyelvtant. Nem készült el időre az új főiskolai jegy­zet sem, a régi tankönyvet pedig már nem használhat­juk. Az idei gyengébb vizs­gaeredményekben ennek is szerepe van. ilyen körülmények között úgy-ahogy elsajátított isme­retek néhány hét múltán természetesen a feledés ho­mályéba vesznék. A vizsgán kapott érdJernjégy értéke ilyen körülmények között erősen viszonylagos. Megoldásként az kínál­kozna, hogy az oktatók a szorgalmi időszakban rend­szeresebben számon kérjék a tananyagot — a szigorú el­lenőrzés azonban a felnőtt diákok „klskonúsífcását” je­lentené, csökkentené önálló­ságukat. Akadályozná az el­mélyülést is egy-egy tan­tárgyban, amire pedig a ta­nítóképzőben kevés a lehe­tőség. hiszen a hallgatóknak félévenként egyszerre tizen- két-ltfizenhórom tantárggyal kell foglalkozniuk. Mi a megoldás? Semmi­képpen sem a vizsgák meg­szüntetése. A vizsga ugyanis a diákokat gyors helyzetfel­ismerésre, alkalmazkodásra, határozott fellépésre, a té­nyek szabatos ismertetésére, gondolataik igényes kifejezé­sére östtönzd. Hatásosabbá tehetnék azonban a felkészü­lést az olyan előadási, sze­mináriumi formák, amelyek rendszeresebb tanulásra, fo­kozottabb elmélyülésre, na­gyabb aktivitásra serkentik a hallgatókat. Elképzelhető-e, hogy egy szorgalmas és felkészült diák szerényebb mdnőlsátést kap? Csupán azért, mert szemé­lyiségjegyei nem teszik le­hetővé a határozottabb, „rá­menősebb” szereplést a vizs­gákon, vagy megfordítva? Nos, lehet. A tévedés kocká­zatát azonban csökkenti, hogy a diploma minőségét nemcsak a Vi zsgákon szer­zett osztályzataik határozzák meg, hanem a szemináriu­mokon, a pedagógiai gyakor­lat során mutatott teljesít­mény és a szakdolgozat ér­tékelése is. A végső érdem­jegy tehát általában tükrözi a tárgyi tudást, a képességet és a ‘készségek színvonalát. „Minden a tételtől /».. y y függ A héten a mezőgazdasági főiskolán valamennyi má­sod- és harmadéves, össze­sen 179 hallgató számot ad tudásáról négy, illetve öt tantárgyból. Ottjártunktoor a toisállatltenyésztésd szak hall­gatói vizsgázták; s hiába a többéves rutin, a lányok csaik-csak a sor végére ma­raditok. Aggodalmuk rész­ben érthető volt, hiszen a géptan nem tartozik a köny- nyű tantárgyiak közé. — Az idén valamivel könnyebb dolgunk lesz, mert a mindennapi gyakoriáthoz közelebb álló gépek ismere­téből kell számot adnunk — mondta Trescsik Angéla, aki könyvvel a kezében az utol­só perceket is igyekezett ki­használni. — Sajnos, a Szakasz vezető a tanítóképzőben A vizsgaidőszak utolsó he­tében van a mezőgazdasági főiskola kollégiumának két­száz lakója. — Négy hét állt rendelke­zésünkre, hogy letegyük vizs­gáinkat — mondja Pribeli Kálmán, a kollégium titkára —, s ez bizony elég kevés. Főképp azért, mert ebben az időszakban vannak az ünne­pek. A diákiparlamenten töb­ben iis szóvá tették már... A rövid vizsgaidőszak el­lenére a harmadévesek több­sége túl van a legtöbb kol­lokviumon, szigorlaton. So­kan töltik idejüket azonban még az üzemtan-jegyzet előtt és az sem igen róható föl, ha ennek a hallgatók már másodszor rugaszkodnak ne­ki. — Nagyon sokunknak nem sikerült elsőre letenni — mondja némi szomorúsággal az arcán Ferenczi Attila. — Nemcsak a harmadév, ha­nem az egész főiskolái ta­nulmányaink egyik legfonto­sabb tárgya ez, így érthető, ha oktatóink .szigorúan ve­szik. A harmadévesek készülés közben sem feledkezhetnek meg szakdolgozatírási kötele­zettségükről. S főként azért, mert az egyes témák megkö­vetelik a folyamatos vizsgá­latokat. — Szerencsém van — ‘mondja Ferenczi Attila —, hogy többen részt veszünk a nyúltenyésztési kísérletben; így mündig az figyeli a vizs­gálatokat, amelyikünk a leg- jóbban ráér... Az egyik földszinti szoba pamlagán fiatalasszony ha­jol a jegyzet fölé: Féli Cso­bánc. Mellette héthónapos fia, Csabika. Szemmel látha­tó, hogy a kisbaba élvezi jobban a Vizsgaidőszakot. — Az utolsó vizsgámra ké­szülök— mondja édesanyja. — Hármat már letettem. Ilyenkor a főiskolésbabona szerint nem illik sok sikert kívánni. A folyosón találkozunk Gustav Azuval. Ghánából ér­kezett; elsőéves. — Ez az első vizsgaidősza­kom — mondja szinte kifo­gástalan magyarsággal. — Négy vizsgám lesz: anató­mia, mikrobiológia, matema­tika, kémia. A matematika kiejtésénél összeszorítja fogát; sejtem, hogy ettől tart a legjobban. Látva Gustav ijedtségét. Horváth József, a kollégium igazgatója bíztaítj a: — A hallgatók nagyon so­kat segítenek ilyenkor egy­másnak. A vizsgaidőszak mündig közelebb is hozza egymáshoz az embereket. A közös készülés utárr pedig, már túl a vizsgán nem ma­rad el a megérdemelt ünnep­lés sem. Óvónőjelöltek Szekszárdon Szokatlanul sápadt ariook, ajtónyitásra megélénkülő te­kinteték, izgatottság, a számadás előtti utolsó „kér­dezz—felellek játék”, filozó­fiai meghatározásokkal fű­szerezve. Ezft látni, hallani a Kaposvári Tanítóképző Főis­kola szekszaárdi kihelyezett tagozatán. A számvetés he­teit — pomtpslabfoan: a „tűz­keresztség” időszakát — édák a múlt év szeptemberében indított óvónői szak tanárai és hallgatód. A deepmber 22-én kezdő­dött és január 28-iíg tairtó vizsgaidőszakban Somogybái 7 nappali és 37 levelező ta­gozatos óvónője! ölt számol be pszichológiából, illetőleg pedagógiából, kollokvál filo­zófiából, valamint a játék tantárgyból. Közülük, e „sá- paditaircúalk” közül kerestünk beszélgetőtársaikat. A nagy­bajomi Tibol Gabriella és a kaposvári Schweigert And­rea — mint mondja — szí­vesen nyilatkozik, de csak vizsga után. Addig is bemu­tatják csoporttársukat, Korb Elvirát; ő néhány perccel ezelőtt ‘kapta kézbe a lecke­könyvét, egy nagy jelessel. A szőke óvónőjelölt készsé­ges: — Féltem a vizsga előtt, e most már jó — mosolyog. — Már csak a „játék” van hátra. Bizonytalanságomat látva elmagyarázza, hogy ez olyan tantárgy, amit csak fél évig tanulnak, de van benne bá­bozás és játékirányítás is. Ennek igazán hasznát ve­szik majd a gyakorlati mun­kában. Míg társaira vára­kozunk, elmondja: a vizs­gán részt vesz a KISZ-tit­kár is: végighallgatja a fe­leleteket. Kérdezhet, és osz­tályoz is. Az ok egyszerű: a tanár kíváncsi a véleményére. Miközben régi és maivizs- gaólményekrői beszélgetünk, megérkezik Schweigert And­rea: — Tegnap számoltam be lélektanból, az sokkal si­mább vollt. Most is sikerült- Jó túllenni rajta. Tibol Gabriellára sem kell sokait várni. A szélesre tá­ruló ajtónál csak a mosolya nagyobb, mjvel ötöst kapott. — Utólag már könnyű — közli gyorsan. — Az egész­nek az a lényege, hogy ta­nulni kell. Évadom: — Ezit egy peda­gógus gyereke mondja, vagy... — Nem, a tapasztalat — vágja rá kapásból, és meg is magyarázza, azzal, hogy jó volt a felkészítés. Az óvónőjelöltektől elkö­szönve dr. Deli István tago­zatvezetőt összegzésre ké­rem. — Az eddigi vizsgákon azt tapasztattuk — mondja —, hogy az eimélleti, igényes tárgyak több gondot okoz­nak. és a jelölitek nehezen birkóznak meg a szakiroda­lommal. (Nagyarányú bukás azonban nincs. Az ellső fél­évben azt tapasztaltuk, hogy szorgalmasak a hallgatók. könyv nem minden esetben használható. Halványak az ábrák, hiányoznak a külön­böző jelölések; szükség van a saját jegyzetre is, mert csak azzal jdegészítve hasz­nálható. — Mennyi idő alatt, lehe­tett felkészülni erre a vizs­gára? — Két napom volt rá, s az meglehetősen kevés, de én választottam a vizsgana­pot, tehát csak magamat szidhatom', ha nem sikerül... Miotst minden attól függ, milyen tátlelt húzok. — Beugróként egy gépet kell összeszerelnünk. S nincs kivételezés: nekünk, lá­nyoknak is épp úgy kell is­merni a különböző fejő-, etető- és egyéb gépekét, va­lamint alikatrászeát, mint a fiúknak — mondja a másiik vizsgázó, Tóth Viola. — Pe­dig nekünk biztos, hogy több gyakorlásra van szükségünk. — De remélem, maijd csak rájövök, mit hogyan kell összeszerelni — teszi -hozzá mosolyogva. — Nekem ez az utolsó vizsgám, s épp ezért nem szeretném megis­mételni. Jó lenne legalább egy hármas; az elég volna az ösztöndíjamhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents