Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

4 Somogyi Néplap 1985. január 30., szerda Korszerűbb szolgáltatást A fogyasztói szolgáltató szervezetek korszerűsítésé­nek tapasztalatait vitatta meg legutóbbi ülésén a Fo­gyasztók Országos Tanácsa. A tanácskozáson részt vett szakemberek rámutattak: a bevezetett intézkedések nyo­mán alapvetően kedvező folyamatok bontakoztak ki, de a lakossági igények jobb kielégítése további erőfeszí­téseket követel. A FŐT vizsgálódásai fel­hívják a figyelmet, hogy a szolgáltató szervezetek álta­lában nem eléggé érdekel­tek a lakossági megbízatá­sok részarányának növelé­sében. Sőt, a viszonylag csekély jövedelmezőség ar­ra sarkallja őket, hogy be­vételeiket közületi feladatok vállalásával gyarapítsák. A tanácsokról szólva az ülésen kifejtették, hogy nem éltek kellően gazdaságszervezői jogkörükkel. Magyarán: nem ösztönözték sem a szo­cialista szektor szervezeteit, sem pedig a kisiparosokat a kedvezőtlen folyamait meg­fordítására. Arra tehát, hogy az eddiginél több figyelmet fordítsanak a magánmegren­delések kielégítésére. Ennek kapcsán rámutattak, hogy az adókedvezmények rendsze­rét is ebben az irányban szükséges megváltoztatni, mert máskülönben nem vár­ható a kívánatos szemlélet­módosulás. A FŐT ülésén behatóan foglalkoztak a kistelepülé­sek szolgáltatási helyzeté­vel, s megállapították: e te­rületen még igen sok a hiá­nyosság, s az előrelépéshez központi támogatásra is szükség lenne. A fogyasztói érdekvéde­lemről is sök vélemény hangzott el. Rámutattak: alapvető javulás csak akkor következhet be. ha széle­sebb körben megteremtőd­nek a piaci verseny feltéte­lei. Célszerűnek tartották annak megfontolását: nem kellene-e a kereskedelmi felügyelőségek vizsgálódási körét kiterjeszteni a szol­gáltatásokra is. Gombvarró — exportra Csepelen, a Konfekcióipari Gépgyárban nagy mennyiségben .gyártanak gombvarró gépeket. Legújabb típusú gyátmányuk pneumatika segítségével adagolja a gombot és egyaránt al­kalmas két- és négylyukú gombok felvarrására. A gyártmányok kilencvenöt százaléka exportra kerül, a gépek legnagyobb vevője a Szovjetunió és az NDK Városszépítő ifjúsági tábor lesz a nyáron Kaposváron Közgyűlés, kitüntetések ¥ Áz „Agasvár" nem ágaskodik az égig (?) Vállalkozás a bizonytalanságban Megalakulásának ötödik évfordulójára emlékezett hétfőn este a Kaposvári Vá­rosszépítő Egyesület. Az öt év munkáját dr. Tarján Lászlóné elnök és dr. Györky Zoltán titkár is­mertette a közgyűlés rész­vevőivel. íNoha nem sikerült a kezdeti célt elérni, hogy ezreket vonjanak be. mint­egy kétszáz tag s több vál­lalat — így a Balaton Fű- szért, a Délviép, a Kapós­kor, a Tejipari Vállalat — és jónéhány szocialista bri­gád végzett igen lelkiisme­retes munkát a város érde­kében. Az egyesület munkájának eredménye, hogy a Marx Károly utca 2. számú ház falán felavatták Fekete Ist­ván, a magyar táj és ter­mészet írójának emléktáb­láját. Megszépültek a me­gyeszékhely terei, parkjai, a város szökőkúttal, felújí­tott lámpákkal gazdagodott. Kezdeményezésükre tavaly 8. A harcos az oltár fe­lé indult, ahol az örök­mécses még mindig vö­rösen pislákolt. Néhány lépés után megállt. Tár­sa, aki nem sokára követte, golyószórót cipelt. Valamit mondott, amikor belépett. Ebben a pillanatban vala­mi nagyot zuhant annál az oszlopnál, ahol Ella és Péter rejtőzött. — Sztojí Hände hoch! — hangzott németül, rossz ak­centussal. Viktor magasra tartott kézzel előlépett. Ella is kö­vette a példáját. Egyedül jött. Aztán kétségbeesetten intett a katonának: jöjjön az oszlophoz. Űjabb gyufa lángolt föl. Amint kihunyt, követte a másik. Annak a gyufának a fénye, amely Ella vőlegé­nye mellett lohbamt fel, ha­lott arcon vibrált bizomyta­ismét volt virágvásár, ahol kedvezményes áron juthat­tak virághoz a vásárlók. Részt vettek az egyesület képviselői a városszépítők Kazincbarcikán tartott III, országos találkozóján. Itt hangzott el a javaslat: szer­vezzenek városszépítő-város- védő KISZ építőtábort. Ez először Kaposváron valósul meg idén júliusban, a városi tanács, a városi és a megyei KISZ-bizottság támogatásával. Segítséget nyújt ehhez a népfront, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal is. Az előkészületek már foly­nak. Az Ingatlankezelő, a Városgazdálkodási Vállalat olyan feladatokkal várja a város szépítésére jelentkező fiatalokat, hogy valóban ér­tékeset, maradandót alkot­hassanak. A tábor körültekintő megszervezésére hívták fel a felszólalók is a figyelmet. •lanuL Ella zokogva borult a férfira, és mindkettőjüket el­nyelte a sötétség. Az orosz újabb gyufa után. kutatott, de hiába. A másik, alki Viktort tar­totta sakkban, intett, hogy kifelé. Társa felemelte a lányt, és Viktor mellé ve­zette. — Shnell! Shneli! Gyarsan! — tette hozzá rassz magyar­sággal. Arrafelé kísérték őket, amerről érkeztek. Ismerős volt az útnak minden része. Csak sókkal több halottat és roncsot kellett kikerülni. Az a T—34-es páncélos, amely akkor még uralta a terepet, most kilőve füstölgőit, mint valami sötét memenitó, ha­lott személyzetétől övezve. Az első útkereszteződésnél dzsippbe ültették őket, és ki­felé indultak a faluból. A hardi moraj mindinkább tá­volodott ... Fél! óra múlva egy magá­nyos ház előtt álltak meg. Tizenketten kértek szót — köztük Ráday Mihály, a Budapesti Városszépítő Egyesület alelnöke, a városi és a megyei főépítész stb. —, akiktől Kaposvár továb­bi fejlődéséről, gazdagodá­sáról kaptak előzetes képet. Javasolták, hogy az itt élő fiatalokat vonják be jobban a városszépíitési feladatok­ba, a rend és a tisztaság megteremtéséhez pedig nyújtsanak társadalmi se­gítséget. Emléklapot kaptak azok az egyesületi tagok, vállala­tok és szocialista brigádok, amelyek az elmúlt években kiemelkedő tevékenységük­kel járultak hozzá Kaposvár fejlődéséhez, szépüléséhez. Megválasztották az elnöksé­get, a vezetőséget és az in­tézőbizottságot, elfogadták az 1985. évi tervet. A Ka­posvári Városszépítő Egye­sület elnöke ismét dr. Tar­ján Lászlóné, titkára dr. Györky Zoltán lett. — Ügy érezzük, hogy mi csak a lehetőség első felét kaptuk meg: elkezdhettünk valamit, aminek a létjogo­sultságában hiszünk, de en­nek bebizonyítását már so­kan igyekeznek gátolni. A lehetőség második felét, a zavartalan munkát tehát nem kaptuk meg. Kiszel Lászlóné és élettár­sa, Cservenka József szavai kissé borúsak. Mint koráb­ban is tudtuk: vigalomra nem sok az okuk. Elkészült ugyan Bálványoson a hatal­mas magán szálloda j uk (leg­alábbis nagyrészt elkészült) üdültetési terveiket azonban keresztülhúzta néhány előre nem gondolt akadály. Ajmikor néhány évvel ez­előtt üdülőfaluvá nyilvání­tották Bálványost, még nem sokian ltudták, hogy ez a .rang milyen változást hoz, s egyáltalán hoz-e változást a falu életében. A községbe vezető szerpentint kiszélesí­tették, néhány belső utcán szintén a javulás jelei mu­tatkoztak, más azonban nem történt. Legalábbis, amíg föl nem kerekedett a hír: Bálványoson szálloda épül. Nyugati vendégekről, dovas- pirogramokról, szervezett csoportokról szólt a fáma. A rendkívül merésznek tetsző elképzelés több síkon félrecsúszott, s egyre 'távo­labb került az eredeti te tők Kezdődött azzal, hogy a kétszintes, tetőtérbeópítéses ház 1983. április 15-e helyett ctsalk 1983. auguszitus 17-ére készült ed. Így abban az év­ben a már betervezett bevé­tel 'eleve kiesett. — Nyugati vendégeinket kénytelenek voltunk lemon­dani, s csak jóval kisebb forgalmat tudtunk lebonyolí­tani, minit amennyit szeret­tünk volna. Helyi esküvők, összejövetelek szervezését is vállaltuk, s ha nehezen is, de láttunk kiutat — mondják Kiszelnéék. — A „csendes” hétköznapokba egyszercsak becsapott a mennykő: meg­jelent az újságban egy hir­detés, hogy az Ágasvár ét­terem árverésre kerül. No, ez tovább növelte a bonyo­dalmakat. A hírre egyszerre négy esküvőit lemondtak, és sorra jelentkeztek azok az emberek íis, alkikitől kölcsö­nöket kaptunk a vállalkozá­sunkhoz. (Itt egy pillanatra meg kell állnunk! A Szállodaépí­tését jó néhány ember nagy összeggel támogatta. A bí­róságon földelhető adatok szerint voltak, akik több százezer, s olyan is akad/t, akik több mint egymillió fo­rintot adott kölcsön Kiszel- nééknek! A lavinát azonban nem ők indították el, hanem a siófoki áfész.) Cservenka József koráb­ban Szántódon üzemeltette a siófoki áfész 28. sz. 'szerző­déses üzletét, ahol üzemel­tetési jogviszonyának meg­szüntetése mliaitt csaknem 2 millió forínit tartozása kelet­kezett. Cservenka kötelezte magát, hogy ezt az összeget 1983. december 15-ig meg­fizeti. Az átadási határidő elhúzódása miatt azonban a tervezett szállodai bevétel is elmaradt, így a pénzt nem tudta kifizetni. Az -áfész pe­dig nem törődhetett emberi gondokkal, nehézségekkel, neki a pénz kellett. Így a bírósághoz fordult. — Az árverést 1984. febru­ár 21-ne tűzték ki, de elma­radt. Mi fellebbeztünk, a szakértői vélemény szerint ugyanis alig több mint öt­millió forint a ház értéke, szerintünk pedig körülbelül 13 millió. Iratok indultak ide, oda, szakértők szálltak ki, mond­tak véleményt, de nem volt könnyű dolguk. A szállodá­hoz hasonló épület ugyanis a környéken sehol nincs. A kétszintes, te főtérbeépítésr e is alkalmas épületben majd­nem 1000 négyzetméter a hasznos adapferület. Nyolc fürdőszobás szállodai szoba kész, s további 16 még ki­alakítható. A hatalmas telek kempingezésre alkalmas, villannyal, szociális helyisé­geikkel el van látva, így az olcsóbban (vagy: romantik-u- sabiban) üdülni vágyók is megtalálhatják számításu­kat. Több szakértői vélemény készült, ezek alapján álla­pította meg a bíróság a mi­nimális 5 040 000 forintos ki­kiáltási árat. — Mi az Európa-kempin- gen keresztül, -valamint sze­mélyes kapcsolatok segítsé­gével akartuk megtölteni a szállodát — mondják KSszel- néék. — Megegyezésünk volt arról, hogy több évre előre, valutában kifizetnek ben­nünket, s így rövid időn be­lül rendezni tudtuk volna tartozásainkat. Sajnos, nem kaptunk engedélyt az ilyen üdültetésre. Ennek ellenére tavaly már sikerült némi forgalomra szert tennünk, az említett nehézségek miatt azonban kevesebbre, mint amennyire számítottunk. A per során az áfésznek fel­ajánlottuk, hogy három éven beliül kifizetjük a tartozásun­kat, de ők nem fogadták el ezt. Akkor kértük, -hogy ve­gyék meg az épületeit; erre sem voltak hajlandók. Az ügy jelenleg sincs lezárva, folyik a huzavona, s nekünk ilyen körülmények között is tovább kell szerveznünk és rendeznünk az üdültetést, hi­szen csak akkor van esé­lyünk a pénz előteremtésére. Főként nyugatnémetek. láto­gatták tavaly a szállodát, az­tán akadtak -hollandok és franciák -is. Ilyenkor, télen is igyekszünk -megragadni minden lehetőséget. Egy merész vállalkozás a szakadék szélére ért. Hogy lezuhan-e vagy meg itu-d ka­paszkodni, egyelőre képte­lenség megjósolni. Érthető a vállalkozók igénye, hogy sze­retnék bebizonyítani ötletük életképességét. Ugyanakkor nem ítélhető ei az áfész igyekezete sem, hogy fut a pénze uitán. Gyarmati László Földes szobába vezették őket. Két orosz tiszt hajolt az asz­tal fölé. Alig vettek tudo­mást róluk. Amikor a kísé­rő jelentette, egyikük egy ló­cára mutatott. Az ajtó sűrűn nyílt. Híreket hoztak, üze­neteket, parancsokat vittek a vonalba. Világosodott, mire kissé alábbhagyott a sürgés-forgás. Ekkor teát hoztak, és az egyik tiszt intett Viktornak, jöjjön közelebb. — Hogy ikerül ide, hiszen ebbe az ütközetbe nem ve­tettek be repülőket a néme­tek? — kérdezte nyűgöd,tan. — Szöktem. — Igen, szökött. Én is ta­núsíthatom! — ugrott fel a lócáról Eil la. — Majd válaszolok, Ella — mondta halkan Viktor. — Maga magyar? — kér­dezte hirtelen, ugyancsak magyarul a másik tiszt. Viktor hallgatott. Azon tű­nődött, milyen egyszerű kér­dés, és az ő helyzetében mégis milyen nehéz válaszol­ni. Igaz is: mi ő? Magyar? Német? Hová tartozik? — Magyar ön? — hangzott' kii-cslt erélyesebben. — Magyar vagyok — mondta határozottan, és egy kicsit megkönnyebbült. A kérdező hirtelen oroszra váltott, és a másik homlo­kán kisimult néhány ránc. Cigarettával is kínálta. Vala­mit mondott. Mire a magya­rul is tudó odalépett hozzá, bemutatkozott. — Dorozsmai őrnagy va­gyok. Az ezredes úr azt mondja, hogy önt a maga­sabb egység törzsénél hall­gatják ki. A fogasról bekecset akasz­tott te: — Vegye fel, hűvösebbre fordult! Viktor tisztelgett, és az aj­tó felé indult. Az ezredes utánaszólt, újabb cigarettával kínálta. Viktor szabadkozott. Az orosz mondott valamit, Dorozsmai fordította: — Fogadja csak el, jó lesz az útra, amely hosszúnak ígérkezik. Kihúzott egy szálat, meg­köszönte, és -indulni készült. T-éklintete Ellára esett. — Mindent köszönök — mondta a lánynak. Az valamit mondani akart, de elcsuklott a hangja, és sietve leült. Viktor az ajtó­ból még egyszer visszanézett rá. Ella ráemelte a szemét. Viktornak úgy rémlett, hogy az átélt szenvedések ellené­re ezernyi fény vibrál ben­ne, erőteljesen és élettől duz- zadóan, mint a -tavasszal vi­rágba boruló szelíd táj. (Végre) SZEGEDI NÁNDOR Valaki kopog

Next

/
Thumbnails
Contents