Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

1985. január 30., szenta Somogyi Néplap 5 VASTAPS VOLT A MINŐSÍTÉS A Vikár kórus a Szovjet Kultúra Házában Tíz év alatt csaknem száz alkalommal összesen 172 énekkar lépett eddig pódi­umra a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Háza barátsághangversenyein, összesen húszezer ember előtt. — Mint az intézmény munkatársaitól megtudhat­tam — kevés rendezvény aratott olyan vitathatatlan sikert, mint a hétfői. Aktualitást adott az idei első barátsághangverseny­nek — amint Király Zoltán, a Somogy megyei Tanács művelődési osztályának he­lyettes vezetője köszöntőjé­ben említette — hazánk felszabadulásának negyve­nedik évfordulója, s külön­leges örömet, hogy a fővá­rosban élő somogyiak közül • oly sokan jöttek el meg­hallgatni az Építőik „Szal­más” Kórusának és a ka­posvári Vikár Béla Vegyes- karnak a produkcióját. Elé­gedetten távozhattak, hiszen a Pallós Béla SZOT-díjas karnagy által dirigált buda­pesti együttes kulturált Bo- rogyin—Sosztakovics— Pászti- és Karai-interpretá­ciói után megyeszékhelyünk legkiemelkedőbb amatőr­együttese meghódította a közönséget. Az alkalomhoz illően el­sősorban kortárs szovjet és magyar szerzők kompozí­cióit tűzte műsorra Zákányt Zsolt karnagy. ' A listán Bárdos Lajos, Vavrinecz Béla, Alekszandr Szvesn^i- kov és Grigorij Alekszand- rov neve szerepelt. Ugyan­csak a szerkesztés gondossá­gát bizonyította a rnélabú- sabb, illetve vidámabb, já­tékosabb* szerzemények ará­nyos adagolása. Mindenek­előtt azonban a darabok esztétikai megformálásáról kell szólnunk, hiszen az él­mény azokat is lenyűgözte, akik a Vikár kórust régóta ismerik. Zákányi Zsolt kórusa olyan lelkesedéssel énekelt ezen az estén, amilyen a legmegszálottabb együtte­sektől is csak ritkán futja. S nemcsak a szív nem hi­ányzott: a torok sem. A női szólamok hangzása üde és fiatalos, de csak ritkán nyers; a basszus, bár nem igazán „kormos”, telten zeng és hajlékony is. Az együttes korábbi „betegsé­gét” jelentő tenor kétségte­lenül meggyógyult, intoná- lása pontos, hatásosan cseng, olykor szárnyalni is képes. Zákányi Zsolt pontosan tudja, mikor engedheti sza­badjára együttesének hang­erejét, anélkül, hogy a tó­nus durvává válna. E felis­merés szép pillanatokat szerzett például Alekszand- rov: Poéma Ukrajnáról cí­mű darabjának előadásában, kiegészítve az olaszosan pu­ha és hajlékony basszussal éneklő Magyar Róbert szó­lójával. De azt is érzi a karnagy, hogyan kell visz- szafogni a fiatalos vehe­menciától már-már (túlfűtött együttest. Bizonyság rá Bárdos Lajos: A jövő em­beréhez című darabjának bemutatása vagy az Egye­dül a pusztán című érzel­mes románc interpretálása. Követésre érdemes példája volt az ösztönösség és tuda­tosság egyensúlyának Vav­rinecz Béla népdalfeldolgo­zásainak eléneklése, majd a budapesti és a kaposvári kórus két közös produkció­ja: a nevezetes szabadság­kórus Verdi: Nabucco című operájából — ezt Pallós Bé­la dirigálta —, végül Mu­szorgszkij : Borisz Godunov című zenedrámájának for­radalmi kórusa, melyet Zá­kányi Zsolt vezényelt. A közönség szűnni alig akaró tapsa a kezdeményezés és a színvonal minősítését jelen­tette. Lengyel András Színházi bemutató „ötezer éve világtörténel­met játszunk, garázdálko­dunk, húzzuk s nyúzzuk a népeket s területeket, akár ebek a condrát... Tehát le a világtörténelemmel! Le a fujtogató ál-erkölccsel, a fogolytáborra hasonlatos ál­békével, a rettegő ál-hata­lommal! ... Én a harcos, ezennel ennen magam ellen szólok: a háborgó történel­mi korszakok után immár történelem-utáni békés idő nyíljék!" (Badeni őrgróf pro­lógusából.) A kálvinista Magyari Ist­ván és a pápista Pázmány Péter egymásra acsarkod- tak; isten melyik felekezet miatt tapodtatja a magyar földet „Mahomet vallásán való pogányokkal”. Bár át- érezték mindketten azt is: „az gallérunk alá pökk a nimet”. Míg Európa előszo­báját, Magyarországot ide­gen hatalmak rombolták, bontási engedélyt nem kér­ve; a „háziak” egérlyuk- menedéket keresve is egy­mást marták hit szerinti falkákban: ki katolikus, ki lutheránus, kálvinista, vagy erdélyi unitárius. Csapódtak törökhöz, vagy némethez, cserélgetve császárt és szul­tánt, miikor melyik volt elő­nyösebb pozícióban a másik kilökdöséséhez az ország te­rületéről. S lett az ország­ban már hajdan-középpont vár is végvár, amíg a ha­dak szét nem lőtték. Tétova összeesküvéssel, kuruc re- bellióval nyerni kegyeket a másik megszálló hatalom­nál, csak ideig-óráig vezet­hetett játszi reményig:. Túl­élni ! És valahogy megtarta­ni a hitet’, hogy Európában van hely a magyar számá­ra, ha német és török között szédibabázva pörgetnek is a századok. Weöres Sándor nemzet- sors-drámája, vagy inkább tragikomédiája, A kétfejű fenevad egy fekete lobba- násában a nemzethalál rémségét is elénk kormoz­za: „...én végigjártam Ma­gyarországot. Törökök, né­A helyes közlekedésre nevelés Hazánkban, is társadalmi feladattá vált az emberek közlekedésre nevelése, amelyből egyre nagyobb részit kell vállalnia az isko­lának meg a családnak. A cél a gyermetobalesetek szá­mának csökkentése, illetve megelőzése. A megfelelő köz­lekedési kultúra kialakítását már az iskolás korban el kell kezdeni. A gyalogos közlekedés Első osztálytól kezdve rendszeresen tanítjuk gyer­mekeinket a helyes gyalogos közlekedésre, így az úttesten való áthaladásra. A szabá­lyok megismertetése és fil­mek bemutatása után az is­kolaudvaron és az utcán gyakoroltatjuk ezeket. Elfo­gadtatjuk, hogy a kijelölt helyen — zebrán — való át­haladás a biztonságosabb. Más helyen a legrövidebb úton haladjanak .át, és ne lépjenek ki az úttestre álló jármű mögül vagy közvetle­nül előtte. Az útra szaladás- Itól — pl. labdázás közben — óvjuk őket. Gyermekekben, felnőt­tekben gyakran az a téves nézet él, hogy a zebrán va­ló áthaladás mindig veszély­telen, ott mindig a gyalogoc- mafc van elsőbbsége. Ez így nem; igaz. Ha a jármű már fékitávoiságon belül van, ak­kor nem szabad megkezdeni a (gyalogos áthaladást, ilyen­kor a járműnek van elsőbb­sége. Először a f ékezést ma­gyarázzuk meg nekik, azután a helyszínen mutassuk be tárgyak segítségével (egy fa, villanyoszlop sitb.):, hogy mennyi az a 25—30 méter, amelynél iha messzebb van a jármű, akkor nyugodtan megkezdhetik az úttesten való áthaladást, ha meg en­nél közelebb van1 az autó, ókkor várják meg az elha­ladását. Minden alsós osz­tályban kömyezetismereti séta során végezzük ezt a munkát; kitérve a városi közlekedésre is, így a jelző­lámpáiknál történő helyes közlekedésre, a piroson va­ló áthaladás ellen küzdve, mely olykor a felnőtteknél is gyakori eset,. Kerékpározás Először megismertetjük tanulóinkkal, hogy közúton csak az kerákpározlha|t, aki kellő jártassággal rendelke­zik. 12 éven aluli gyermek felügyelet nélkül, csak mel- lékútvonalon közlekedhet. Próbáljuk azt is ímegértetni, hogy a mellékutcákon se le­gyen szokásuk a versengés. Fontos .tanítási anyagunk a haladás iránya kerékpározás közben. Csak a jobb oldalon, az út szélén., egymást követ­ve és ne párosával halad­janak. Ök lis vigyázzanak a záróvonalra, főleg kanyar­ban! A kerékpározás köziben is a legnehezebb megtanítani- tanulni a helyes előzést és kanyarodást, a szabályokat és ezek betartását. Az elő­zés és a kanyarodás első fel­tétéle nem a jelzés-karral vagy .index segítségével —, hanem az előre és hátrané- zési, a visszapillantás. Csak ezután jöhet a jelzés, és utána az előzés vagy kanya­rodás balra. Mindezt azért’ tanítjuk külön gonddal a lassabban haladó kerékpáros esetében, mert. ezzel a jár­művel hosszabb idő alatt le­hat végrehajtani az előzést, a kanyarodást, mint a gép­kocsival, motorral. Sajnos, csak kevés helyen állnák külön kerékpárutak vagy útsizéli külön sávok a kerékpárosok közlekedésére, ahol biztonságosán haladhat­nák. Viszont az iskolában is szólunk az ellen a káros és balesetveszélyes szokás ellen, mélyet a járdán való kerék­pározás jelent, mind a gye­rekek, öregek, de minden járókelő számára. Kár, hogy a rendőrség semmit nem tesz ezek ellen. Már a kerékpá­rozást tanulóknak is életbe­vágóan fontos néhány jelző­tábla ismerete. Ezért szere­pel több osztályban tanítási anyagként a jelzőtáblák megismertetése. A tanítás során az eddigi­nél jobban ki kél .emel­nünk a veszélyt jelző táblák mellett az utasítást adó táb­lákat, melyek pl. előírják a kötelező haliadási irányt. Ezekkel a táblákkal kiemel­ten ismertetjük meg tanu­lóinkat .és gyakoroltatjuk ezek betartását, a hozzájuk való alkalmazkodást — a kaposvári Cseri parfci tan­pályán ugyanúgy, mint az iskolák udvarán, a kerékpá­ros túrák során. Ezeken kí­vül még számos jelzőtáblát és szabályt feldolgozunk az iskolai közlekedési nevelés során már .az alsó itagozatos osztályokban (gyalogátke­lőhely, megállni tilos, kórház stb.). Oktatás-példamutatás Több iskola — már az al­só tagozatban — a közleke- désrendészettől fe/lkórt elő­adók segítségével végzi ezt a nagyon fontos nevelési munkát. Több helyen külön közlekedési őrsök segítik a közlekedési gyakorlatot, fej­lesztik e fontos kultúrát. A már kisiskolás korban el­kezdett nevelést, a közleke­dési ismeretek tanítását és az alapvető szokások kiala­kítását .a családnak is segí­tenie kell. Főleg iá szülők, a felnőttek személyes példamu­tatásával, hogy a család és az .iskola közös erővel segít­se, szolgálja gyermekeinknél a helyes közlekedési gyakor­lat kialakulását. Dr. Szelénél i Gábor Európa előszobájában metek, tótok, cigányok lak­ják. A magyarok a háború­ban elhulltak, kihaltak, töb­bé nincsenek." De nem ilyen-olyan okok miatti rit­kulásunk keserűségéért tar­tom drámatörténetileg is fontos műnek a weöresit, mely bonyolult egyszerűség­gel, és súlyos könnyedség­gel ábrázolja tárgyát, azaz­hogy a legbonyolultabb vi­szonylatokat is közérthető világossággal fogalmazza színre, és könnyedsége mö­gött megszenvedett súlyos igazságok vannak. Ezzel vé­letlenül sem akarom azt mondani, hogy A kétfejű fenevad hibátlan remekmű, és némi dramaturgi ápolás kárára vált volna. Némely jelenetéért megszenved a néző, szinte az írói vajúdást kénytelen átélni maga is: darab és produkció küzd a nézőért és néző a színpadi műért. Csak így jöhet létre a teljes alkotás. Weöres Sándor históriai panoptiku­ma — s valóban nem hi­ányzik a színről egyetlen tí­pus sem — egyszerre távla­ti .tabló egy adott korszak­ról, és megélt, de talán mégsem szubjektív történel­mi kép, melyhez kortársi közünk van. A kétfejű fenevad a kény­szerű történelmi mimikri miatti lelkifurdalás kacag­tató drámája. Itt mindenki maszkot visel: Avram po­zsonyi zsidó-bankár Ibra­him kádiét, Bonyhádi György Dzserdzsis agáét, Hajdar kán a szultán hű vazallusáét, akárcsak Szu- lejmán basa., vagy Orkhán bég; a német hadvezérek a Lipót-hűségét, a császár és szultán a népek atyja álor­cáját, Wimdeck császári ko­misszár a minden történel­mi változáshoz hű szélka­kas taréját. Magyar, zsidó, oláh, hor- vát, cseh keserűség hangja csap ki a színműből, és a jogos vád egymás ellen. Éppen azért is jelentős mű ez, hogy egy parádés paró­diában megmutatja, kiknek érdeke az ellentét szítása. Bornemissza deák országlá- sa közben a polkái minden bugyrát bejárja, Weöres így adhat körképet a siratniva- lóan szétzüllesztett honról. Hogy az író archaikus, ugyanakkor valahogy mégis mai nyelvezetű művében még régi színi játékok stíl­paródiáját is adja, erről ne essék szó. Beleérző képessé­gét ha másból esetleg nem ismernénk, Psyché-jéből bi­zonyára. Itt egyéhként oly­kor már soknak is találjuk e betéteket, mint ahogy a díván jelenete után az ötle­tet megismétlő I. Lipót—IV. Mehmed édelgést is, noha tudjuk, e leleplező dialógus rendkívül fonitos funkciójú! Az a társulat, mely e mű bemutatását vállalja, eleve főhajtást érdemel, márcsak a vállalkozás nagysága mi­att is. Itt azonban. Babarczy László rendezőnek és az óriási szereplőgárdának má­sért is kijár az elismerés. Csaknem maradéktalanul si­került. A megvalósít,ás a produkció eddig az évad legfontosabb munkája. Kö­téltáncos mutatvány ez, há­ló nincs. Lebegtetni kell a művet a deszkák fölött úgy, hogy egyszerre érezzük le- begőnek, de borzolódjunk a súlytól is; ami miatt lezu­hanhat az artista. Máté Gá­bor úgy járja végig a tör­ténelmet Ambrus deákként, mint valami pikáró a piika- reszk regényekben, kisebb- nagyobb önárulásai után is elmondhatja: „Futásomat elvégeztem, a hitet megtar­tattam.” Igó Éva fokozatosan jön fel kettős szerepében, mint egy tiszta fényű csillag. Gu- zsalyos dala, monológja a magyarság újjászületéséről megrendítően nagy élmény. Molnár Piroska, Helyey László és Igó Éva Pedig, ha meggondoljuk. Éveli nt és Leát, mint élő csavart lehet elfordítani Ambrustól, míg Báthory Susanna, akit a túlélni pa­rancsa vezérel — gyereket szül tőle, valóban valamifé­le reménységként! Molnár Piroska milói vénuszi, ha­talmas és pompás nősténye elemzések sorát érdemelné. Akárcsak Koltai Róbert mélyen emberi Avram zsi­dója, akit szépnek kezdek látni, nemcsak ravasz bölcs­nek. Pompás a tömegkom­munikáció felé nyájas, tár­gyalásban fenekedő díván minden szereplője: Hunyad- kürti György, Cserna Csaba, Gőz István, Bezerédy Zoltán pedig Dzserdzsishez megújí­totta színészi önmagát. A vén magyar hadfiak élő ka­rikatúrák, élen Radics Gyu­la pompás karakterfigurá­jával. Jordán Tamásnak és Dánffy Sándornak nehéz dolga van a díván jelenete után; tisztességgel teszik, amit kell, s lehet. Helyey László káprázatosán állítja elénk az örök-típust: a ge­rinctelen gerincest. Gyuricza István Kapisztrán János le- züllött utódját hozza. Mé­száros Károly ortodox zsidó fiatalembere látványként is tökéletes. Spindler Béla agyalágyulttá váló B ädern“ Lajosa szerintem főszerep ebben a produkcióban! Ha nem ő mondaná el a proló­gust, fele ekkora hatása sem lenne. A filozofikus Hercsula bakót Krum Ádám formálja meg. Szegő György díszlete egyszerre idézi a török miniatúrák világát, a dzsámik, mecsetek belsejét, a végvárakat. Kosztümjei típust, nemzetséget is jelle­meznek. Hevesi Ancfrás ze­néjével mának szóló üzene­teket is rejt jelzett. Leskó László A SZAKSZOFON CSILLAGA Margarita megmutatja francia „Calmer” gyártmányú arany alt-szaxofonját. A gyár legújabb típusú hangszerét mindig a szaxo­fonosok „csillagának” ajándékozza. Nos, a tavalyi nürnbergi nemzetközi kongresszuson egyhangúlag a szovjet szaxofonistát, Marga­rita Saposnyikovát választották meg csillag­nak. A versenyen 500-ian indultak. Egyedül tanult meg szaxofonozni: sokat »lvasta a szakirodalmat, hallgatta ismert ze­nészek lemezeit, napokon keresztül játszott, és elérte, hogy ez a férfias hangszer enge­delmeskedett neki. — A közönség számomra kedvesebb, mint a stúdió mikrofonja — mondja Saposnyiko- va. — A koncerten a hallgatók együtt léleg- zenek az előadóval. Fellépek ifjú hallgatóság előtt a gyermek-zeneiskolákban, játszom if­júsági hangversenyeken, ahol mint mesélő is szerepelek. De hangversenyezem persze nagy hangversenytermekben is. Margarita Saposnyikova pedagógiai mun­kát is folytat. A Gnyeszini főiskolán szaxofon osztályt vezet... Tíz tanulója van a Balti­kumból, Ukrajnából, Belorussziából. Tanítvá­nyai közül többen országos versenyeket nyer­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents