Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-30 / 24. szám
2 Somogyi Néplap 1985. január 30., szerda Delhi deklaráció Ördögi kör, az űrben Aligha gyökéntelen, még kevésbé visszhang nélküli a Hatok Űj-iDelhiben tartott csúcsértekezlete. Gyökerei abbéi a wiiiláigszarte .tapasztalt óhajból erednek, amit indiai, mexikói, tanzániai, argentin, görög és svéd államférfiak még a múlt esztendőben fogalmaztak meg. Nevezetesen: az atomhatalmak újítsák föl a leszerelési tárgyalásokat, fagyasszák be az atomfegyverek kísérleteit és gyártását. A mexikói, az argentin és a tanzániai elnök, valamint a görög és a svéd kormányfő most éllfogadita Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök meghívását, s hétfőn egynapos csúcstalálkozón találkoztak Új-Delhiben. A Hatok múlt év májusi felhívására , Moszkvából kedvező válasz - érkezett: a szovjet vezetés üdvözölte a hat különböző politikai *ri- enitácdójú ország állami érfiainak nyilatkozatát. Wa- fíhiingtomban annak idején sajnos nem talált megfelelő fogadtatásra a kezdeményezés. Most az egynapos csúcs közös nyilatkozat közzétételével zárult. A delhi deklaráció ismételten nyomaitékkal hangsúlyozza a nukleáris fegyverkezési hajsza megállításának szükségességét, s felhívja az öt atomhatalom vezetőit: szüntessék be a tömegpusztító fegyverekkel folytatott kísérleteket, korlátozzák ezeknek az eszközöknek a gyártását és telepítését. A hat politikus ezen túlmenően azt is szükségesnek tartotta megfogalmazni, hogy a világűr ne váljék a jövő csataterévé, hanem „az egész emberiség hasznára legyen”. Természetesen a Hatok nem elégednek meg azzal, hogy egy jelentős deklarációt elfogadtak. Annak' szövegét — mint a csúcstalálkozót követő nemzetközi sajtókonferencián elmondták — átadták az atomhatallmák indiai nagyköveteinek, s eljuttatják, a világ valameny- nyi állam- és kormányfőjének. Ami a további visszhangot illeti, Új -Delhi nem marad egyedi eset a Hatok kezdeményezésedben, Papandreu görög kormányfő ugyanlis a közeli napokban Athénba vár mintegy ötven politikai személyiséget, akivel ugyanezekről a kérdésekről fdlytaitnak majd eszmecserét, remélhetően bővítve a felhívásit helyeslők körét. Annak csak örülni lehet, hogy más-más orientációjú államok a mai feszült világ- helyzetben a leglényegesebb kérdésre: a leszerelésre, az atomháború veszélyének kiiktatására összpontosítják figyelmüket, ;s megtalálják a közös nyelvet. A Hatok példamutató kezdeményezése éppen olyan időszakban kapott új erőre, amikor küszöbön áll a szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások megkezdése. A „delhi deklaráció” mindenekelőtt azt su- gállja: Moszkva és Washington mielőbb jusson közös nevezőre a tömegpusztító fegyverek korlátozása és csökkentése ügyében, s járuljon hozzá a világméretű enyhülés újbóli térnyeréséhez. A Hatok deklarációja ebbe az irányba hat, s a bizalom légkörének helyreállítását szorgalmazza. , Gy. D. A nyugat-európai űrprogram jövője a tét az európai űrkutatási hivatal (ESA) tanácsának kétnapos ülésén, amelyet Rómában tartanak ma és holnap. A tagállamok kutatási és technológiai miniszterei hivatottak dönteni több, az elkövetkezendő tíz évben megvalósítandó programról, amelyeknek távolabbi célja: önálló nyugat-európai űrállomás létrehozása. A kormányközi szervezet 1975-ben hozták létre, tagja az NSZK, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Írország, Hollandia, Nagy-!Britannia, Svédország és Svájc; a szervezettel együttműködési megállapodásokat kötött Norvégia, Ausztria és Kanada is. Az űrprogram Nyugat-Eu- rópában is a legköltségesebb vállalkozások közé tartozik, és éppen ez a tény adja a mostani tanácskozás jelentőségét. Az ESA évi költség- vetése jelenleg 850 millió ECU (egy ecu 0,81 dollár), és a nyugat-európaiak űrterveihez legalább ennek kétszeresére lenne szükség. Rómában megvitatásra kerül az űrszállítási program, az „Ariane 5” hordozórakétával (2,6 milliárd ecut szánnak erre), az űrinfrastruktúra kialakításának programja, amelynek keretében ki akarják fejleszteni a nyugatnémet—olasz tervezésű „Co- lumbus” emberek lakta űrállomást (szintén 2,6 milliárd ecu), és_a Franciaország által javasolt „Hermes” miniűrrepülőgépet, amelynek árát 1,8 milliárd ecure becsülik. Ezenkívül számos tudományos és távközlési terv is szerepel a napirenden. Ugyancsak itt döntenek arról, hogy milyen alapon kezdjenek tárgyalásokat egy amerikai űrállomásban való részvételről, amire Reagan elnök hívta fel őket. Nem kizárt, hogy a „Columbus” éppen a 3000 kilométernyi magasságba félbocsátandó amerikai űrkomplexum egy részé lenne. Az Egyesült Államok e célra 1990-ig 8 milliárd dollárt fordít. Nyugat-Euró- pában az űrprogram költségeinek közel egyharmadát két ország: Franciaország és az NSZK fedezi. Akárcsak a világpolitika és a gazdaság más területén, Nyugat-Európa és Washington _ viszonyában e téren is némi tudathasadás érezhető. A hatalmas költségek miatt szüksége van Nyugat-Euró- pának az Egyesült Államokra, ugyanakkor ez az önálló nyugat-európai űrprogramot szinte lehetetlenné teszi, mert így a nyugat-európai űriparnak nincs lehetősége a dinamikus fejlődésre. Ebből az ördögi körből próbálnak most kilépni Rómában. Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter Washingtonban megbeszélést folytatott izraeli kollégájával, Rabinnal (Telefotó — AP—MTI—KS) Fenyegető árnyak a Távol-Keleten Az újságolvasónak bizo>- nyára feltűnt, az utóbbi időben mennyire megszaporodtak az amerikai, a japán, a kínai és a dél-koreai vezetőknek egymás országa fővárosában tett kölcsönös látogatásai. Gyakoriak az olyan kétoldalú eszmecserék, egyeztető tárgyalások, amikor a főszereplők hadügyminiszterek, vezérkari főnökök vagy egyéb fontos pozícióban lévő katonai személyiségek. A hírügynökségi jelentésekből, még inkább az események hátterét A második világháborús „New Jersey” nevű amerikai csatahajót korszerűsítették és a csendes-óceáni 7. flottához vezényelték. A szolgálatba állítás ceremóniáján ott volt Reagan elnök is. kutató elemzésekből egyre kézzelfoghatóbban kitapintható, hogy a távol-keleti, s a hozzá csatlakozó hatalmas csendes-óceáni térségben valami olyian történik, ami az általános biztonság szempontjából egyáltalán nem megnyugtató. A tágabb összefüggések megértéséhez mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hogy a nemzetközi imperializmus három erőközpontja — az Egyesült Államok, Nyugat- Európa és Japán — az alapvető célok tekintetében ösz- szehangolt terveiket dolgozott ki a Szovjetunió és szövetségeseinek „bekerítésére”, az ellenük bevethető politikai, gazdasági és katonai tartalékaik maximális mozgósítására. Az erőknek ebben a széles körű, mondhatni globális stratégiai-hadászati felvonul tatásában — helyzeténél, lehetőségeinél és súlyánál fogva — az USA játssza a főszerepet, és saját önző érdekeinek, világ- uralmi törekvéseinek szolgálatában minden módon igyekszik biztosítani magának a másik ‘két erőközpont feltétlen támogatását. Amiként a nyugat-európai rakétatelepítés, ugyanúgy az ázsiai és a csendes-óceáni térfélben megfigyelhető katonai előkészületei?: is azt bizonyítják, hogy a Reagan- kormányzait minden lépését a szocialista közösséggel szembeni „totális konfrontáció” tételei határozzák meg. Ezeket a .tételeket a meginduló szovjet—amerikai tárgyalások sem változtatják meg, miután Washingtonnak feltett szándéka, hogy a „nyugati front” mellett egy „keleti frontot” is megnyit. Az NSZK-ban megjelenő Europäische Wehrkunde című katonai szaklap az ázsiai és a csendes-óceáni biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozva, 1984 márciusában a következőket írta: az Egyesült Államok — nemcsak Európában, hanem a Távol-Keleten is gyorsított ütemben építi ki az első csapás méréséhez szükséges hadszíntéri berendezéseit, támaszpontjait, s vonultatja fel hadműveleti csoportosításait. (Folytatjuk.) Serfőző László alezredes A gyilkosok is megőszülnek... Nem, nemcsak és még csak nem is elsősorban egy őszhajú, megtört, súlyosan, sőt talán halálosan beteg emberről van szó, amikor a világ tiltakozik Walter Re- der egykori SS-Sturmbamv führer szabadon bocsátása ellen, hanem mindazokról, akik elpusztultak a náci gyilkosok kezétől. Mint ismeretes, az olasz kormány az életfogytiglani büntetés ellenére elengedte börtönéből a marzabottói hóhért, aki a Bologna melletti kis faluban 1944 őszén 1836 férfit, nőt és gyermeket mészárolt le. Akik ma arról beszélnek, hogy „Reder személyében az utolsó hadifogoly került vissza hazájába”, tagadják a háborús bűnösök megbüntetésére. a népirtás megtorlására hozott közös határozatok jogosságát, és az azok alapján lefolytatott eljárások igazságosságát. A náci háborús bűnösöknek már a háború alatt tudomására hozták, hogy a történelemben páratlan gaztetteik nem maradnak megtorlatlanul: 1942. december 10-én tizenkét szövetséges állam ünnepélyesen kinyilvánította, hogy a nép irtásában bűnösöket megbüntetik. Az 1943 októberében megtartott moszkvai konferencia úgy határozott, hogy a győzelem után a náci háborús bűnösöket visszaküldik abba az országba, ahol azok bűneiket elkövették, és a felszabadított népek bíróságai előtt kell felelniök tetteikért. A háborús főbűnösöket, akiknek gaztetteitől több ország népe szenvedett, a Nemzetközi Katonai Törvényszék vonta felelősségre. A felelősségrevonástól félve a náci gyilkosok többsége igyekezett eltűnni a háború utáni zűrzavarban. Volt, akinek rövid ideig sikerült csak elkerülnie a letartóztatást — mint például Heinrich Himmlemek, aki aztán lelepleződése után. még pere előtt öngyilkos lett —, mások viszont megszöktek és elkerültek Dél-Ameriká- ba, Adolf Eichmann, aki a zsidóirtásért felelős osztály vezetője volt a Gestapónál, Argentínában keresett és talált álnéven menedéket, amíg 1960-bön egy izraeli kommandó el nem fogta és nem juttatta el az izraeli bíróság elé. A nácik viszont sokáig háborítatlanul éltek, sőt élnek Dél-Ameriikában. Reder, a marzabottói hóhér ítélték Nürnbergben, de a büntetését később megfelezték. majd nem egészen hét esztendő után szabadon bocsátották. Háborítatlanul élt 1977-ig. haláláig. Otto Winkelmann, az SS- és Gestapo- főnök még bíróság elé sem került, magas korban hunyt el mint állami nyugdíjas az NSZK-ban, a Kiéitől nem messze lévő Bor- dasholmban. Kurt Becher, SS-Stamdar- tenführer, aki az ország gazdasági kifosztását irányította, minden ellene irányított eljárás alól kibújt. Dúsgazdag terménykereskedő Brémában, tavaly ünnepelte meg fényes körülmények között hetvenötödik születésnapját. Eichmann cinkosai * közül Novak, Hunsche és Kirumey, akik osztrák, illetve nyugatnémet bíróság elé kerültek, a 'hatvanas évek elején, bűneikhez mérten, jelentéktelen börtönbüntetéseket kaptak. Tudjuk: Marzabotto lakói népszavazáson úgy döntöttek; Redert, a tömeggyilkost nem illetheti meg sem kegyelem, sem bocsánat. E kis olasz falucska lakói a tisztán gondolkodó és éppen ezért nem félejtő emberiség nevében foglaltak így állást. . Akik pedig Reder melletti érvként emberiességi szempontokat hangoztatnak, embertelenek a fasizmus áldozatainak emlékével szemben, és nem képesek felmérni, milyen embertelen kor volt az, amellyel szemben mindenféle „emberség” nemcsak igazságtalan, hanem veszélyes is. Az elmúlt négy évtized nem lehet mentség azokra a szörnyű bűnökre, amiket a nácik elkövettek! Aki él, annak bűnhődnie kell. Kellene. Mert például nem nyerték el méltó büntetésüket azok a hitleristák sem, akik Magyarország német megszállása idején magyar bábjaik segítségével a szakadékba lökték hazánkat. Edmund Veesenmayert, Hitler teljhatalmú megbízottját ugyan húsz évre elP. I. A Kaposvári Csiky Gergely Színház fölvesz öltöztetőnőket, női szabót Jelentkezni lehet a műszaki vezetőnél. (73090) A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat 1985. március 4.—1990. február 28-ig terjedő ötéves időtartamra szerződéses üzemeltetésre átadja az állandó jelleggel üzemelő ARANYFÁCÁN büfét, amely III. osztályú, s Kaposváron, az Arany János u. 1. szám alatt található. A pályázatokat legkésőbb 1985. február 28-ig kérjük leadni a vállalat központjában, Kaposvár, Ady Endre u. 2., I. emelet 2. sz. alatt. A versenytárgyalás 1985. március 1-én 9 órakor lesz a Kapos bárhelyiségeiben, közjegyző jelenlétében. A szükséges tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást Regős Istvánná gazdasági igazgatóhelyettes és Lukács Vera közgazdasági osztályvezető ad. (73100)
