Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-29 / 23. szám
1985. január 29., kedd Somogyi Néplap 3 ................................................................. ..... ... i ........................ .... .................... — M ÖVEKVÖ TELJESÍTMÉNYEKKEL ..:... . ......................... ................. ... ..............-......... Á célkitűzés ... „Ez mind, mind pécsi kesztyű” Uj lehetőségek között Géppel október óta varrnak kesztyűt A Somogyi Néplap sorozatban közölte a megyei pártbizottság értékelését a múlt évi gazdálkodásról. Mintegy összegzésként megállapítható, hogy a fő célok eléréséért megyénk dolgozói 1984-ben is eredményesen tevékenykedtek. Ennek hatására a gazdaság alapvetően céljainknak megfelelően, több területen az elképzeléseket meghaladó mértékben fejlődött. Az eredményes munka jelentőségét növeli, hogy feladataink megvalósítását több ismert körülmény is nehezítette. Igaz, ennek is megvolt a maga előnye, hiszen a kényszer hatására egyre több gazdálkodó egység termelésszervező és piaci tevékenysége vált aktívabbá. Ugyanakkor egy sor kérdésben nem sikerült előrelépnünk. Nem kielégítő a hatékonyság javulása és a jövedelemtermelő képesség fokozásának üteme. Nincs kellő előrehaladás a piac igényeihez igazodó termékszerkezet-váltásban és a termelési tényezők hatékonyabb felhasználásában sem. Jó példaként kell megemlíteni, hogy egyre több gazdálkodó egység eredményesen folytatja a veszteséges tevékenység felszámolását és a jövedelmező termékek arányának növelését. Ezután is célszerű ezt az utat járni. A veszteséges tevékenységet meg kell szüntetni. Ahol nincs mód a gazdaságtalan termelés felszámolására, ott azon kell gondolkodni, miként csökkenthetők a költségek, hogyan javítható az élőmunka és az eszközök felhasználásának hatékonysága. Közismert, hogy a fejlesztésre fordítható pénz az elmúlt időszakban tovább csökkent. Arra törekedtünk, hogy ez minél kevésbé érintse a kiemelt társadalmi programjaink megvalósítását. A csökkenés leginkább a lakás, ezen belül a célcsoportos lakásépítésben éreztette hatását. Ezért intézkedéssorozatunk azt célozta, hogy az egyéb konstrukcióban épülő lakásszám növelése lehetőleg ellensúlyozza az állami lakások csökkenését. Sajnos, az előkészítés hiányosságai, a kivitelező kapacitás késői biztosítása és az építőanyagellátás zavarai miatt az 1984. évi lakásépítési tervet nem tudtuk teljesíteni. Mindezek a megyeszékhelyen élezték ki a legjobban a lakásellátásban lévő feszültségeket. A gondokat csak némileg enyhíti a magánerős csalá- diház-építés fellendülése, a lakásgazdálkodás javulása. E területre megkülönböztetett figyelmet kell fordítani, a hiányosságokért felelős szervektől pedig a jószándékú hozzáállás mellett a megoldást is számon kell kérni. Az 1985. évi feladatok meghatározásánál a Központi Bizottság határozatát alapul véve abból indult ki a megyei testület, hogy csak a gazdasági fejlődés élénkülése, a teljesítmények növelése, a munkafegyelem javulása biztosíthatja az élet- színvonal érzékelhető emelkedését. társadalompolitikai programjaink megvalósítását. A célkitűzés vonzó, az eléréséhez vezető út azonban nem automatizmusokon keresztül vezet. A népgazdaság helyzete továbbra is nehéz. Az egyensúlyt főként a belső fogyasztás visszafogásával, a beruházások korlátozásával sikerült javítani, ugyanakkor — bár évek óta fontos feladatként emlegetjük — a szükségesnél kisebb szerep jutott a termelés hatékonysága növelésének, a jövedelemtermelő - képesség emelésének, a gazdálkodás szervezettsége javításának. Ezért 1985-ben a fő energiát a tettekre kell összpontosítani. Csak így lehet megszilárdítani azokat az alapokat, amelyek tartósan, hosszabb távon is biztosítják gazdaságpolitikai feladataink megvalósítását. A Központi Bizottság 1984 áprilisában állást foglalt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről. A végrehajtást szolgáló törvények és rendeletek többsége megjelent. Ezek sok tekintetben új gazdasági feltételeket, újszerű feladatokat jelentenek az irányító szervek és a gazdálkodó egységek számára is. Érthetőék azok a viták is, amelyek vállalati oldalról megkérdőjeleznek néhány központi döntést, hiszen ezek az intézkedések érzékenyen érintik őket. Nyivánvaló, hogy a szorítás nem egyformán hat minden gazdasági egységre. Hatása egyik helyen csupán kezdeti fejfájást okoz, de a tartalékokat feltárva a nyereség nem, vagy csak minimálisan csökken, a másikon elérik a tűréshatárt, s még az egyszerű újratermelés is lehetetlenné válik. Másként kell kezelni mindkét helyzetet. Ugyanakkor nem könnyű kiválasztani a szélsőséges vélemények, megnyilatkozások közül az igazán kritikus helyzetben lévőkét. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével olyan feltételek teremtődtek, amelyek között a gazdasági környezet változásához való gyorsabb alkalmazkodás érdekében szükség van a vállalatok méretstruktúrájának, felügyeletének, irányítási és vezetési formáinak korszerűsítésére. A vállalati szervezeti rendszer korszerűsítése a 80-as évek elején kezdődött meg és napjainkban is tart. Ennek során a cukorgyár, a konzervgyár, az Agroker, legújabban a Mezőgép Vállalat lett önálló. Lassú azonban az előrelépés a nagyvállalati rendszerben dolgozó vállalatoknál. Ezént az irányítás hatékonyságának növelése érdekében az ágazati irányítással közösen célszerű megvizsgálni az egyes. megyénkben is érdekelt nagyvállalati szervezeteket. Nem nehéz belátni, hogy azokban a gyáregységekben, ahol a műszaki és a gyártmány- fejlesztés, a fejlesztési eszközök elosztása, a kereskedelmi tevékenyég szervezése, a vállalati eredmények kimutatása megyén kívül, követhetetlenül és kevésbé ellenőrizhetően folyik, ott nehezen lehet megfelelni a Központi Bizottság határozatának. Éppen ezért, ha a termelés korszerűbb szervezése, hatékonyságának növelése megkívánja a szükséges de- eentralizálást, illetve a belső mechanizmus átalakítását, akkor azt az Ipari Minisztériummal közösen végre is kell hajtani. Gazdasági programjaink megvalósítása szempontjából a dolgozó közösségek mellett a glazdasági vezetők felkészültsége, hozzállása meghatározó. Döntő többségük kellő szakértelemmel rendelkezik a gazdasági folyamatok áttekintéséhez, nagy részük képes a bonyolultabb feladatok megoldásának megszervezésére és végrehajtására. Növekszik a rugalmasan gazdálkodó, az újra fogékony, a felelősséget és kockázatot vállaló vezetők száma. Az ilyen vezetőket törekvéseikben támogatói, esetleges kudarcaikban melléjük állni kötelességünk. Ellenkező esetben nemcsak őket, hanem az őket követők nagy részét is elveszíthetjük, s ez akkor, amikor minden progresszív gondolkodású vezetőre és beosztottra nagy szükség van, több mint luxus. Néhány vezetőnél tapasztalható a köztulajdon hanyag kezelése, a hatalommal való visszaélés, a munkahelyi demokrácia megsértése, a vállalati nyereség m^g nem engedett eszközökkel való növelése. Ezekben az esetekben is igyekeznek az illetékesek körültekintően. törvényeiket és a közösség érdekeit szem előtt tartva eljárni. Ahogyan nem engedhetjük meg, hogy a megalapozatlan bejelentések, rágalmak alapján becsületes vezetőket meghurcoljanak, úgy azt sem, hogy a közösséget, jogszabályainkat sértő döntések, erkölcsi és gazdasági kárral járó magatartásformák büntetlenül maradjanak. A gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése sem képzelhető el a párt gazdaságirányító, orientáló munkájának hatékonyabbá tétele nélkül. Jogos kritikai észrevétel, hogy a politikai irányítás különböző szintjein visszatérő elem a szükségtelen operativitás, az egyedi beavatkozás. Emiatt csökken az állami irányító és a gazdálkodó szervek döntési szabadsága, felelőssége. Az új helyzetben nyilvánvalóan nem lehet cél, hogy az önállóság növekedése mellett a területi pártszervek operatív irányítási módszerei erősödjenek, önvizsgálatra, nagyobb önmérséklésre van szükség. A területi érdekegyeztető tevékenységet kell fokoznunk. A gazdasági folyamatokban az élet természetes módon naponta kitermeli az egyének és csoportok érdek- különbségeit. A mi feladatunk nemcsak ezek észlelése, jelzése, összegzése, hanem sokkal inkább a gazdasági folyamatok, társadalmi összefüggéseinek és várható hatásainak feltárása, valamint segítség a legjobb megoldások kereséséhez és megtalálásához. Dr. Gyenesei István a megyei pártbizottság titkára Január 1-én múlt tizenöt éve, hogy egyesült a babó- csai, a rtnyaújnépi és a so- mogyaracsi termelőszövetkezet. — Nagy hó volt akkor. Akkora, hogy Barcsról, a járási székhelyiről nem érkeztek meg a kiküldöttek a zárszámadó közgyűlésre. Hatvanhárom forintos munkaegységgel, banki adósság nélkül léptünk házasságra a magunk 1120 holdas területével. Ennyi földje volt ugyanis az aracsi ítéesznek ... Csak óvatos vezetéssel juthat el a gépkocsi a célhoz; a Babócsát Osokonyavisantá- val összekötő útról ágazik le a mellékút Somogyaracsra, s ezen a szakaszon, bizony könnyen megcsúszik a jármű. Kísérőnk, Zsálek Sándor, a babócsai Határőr Tsz főkönyvelője. Kevesen doűgoz- malk ma már a somogyi szövetkezeitekben azok közül, akik negyedszázada vagy még régebben íróasztalhoz ültek a somogyi falvak té- eszirodáilban, s még kevesebben vannak, akik egy- egy gazdaságban számviteli vezetőként megtartották a helyüket. Zsálek Sándor e kevesek közül való. S hogy jól végzi a dolgát, egyebek között az is alátámasztja, Hallom a rádió napi műsorában, nem lehet kapni pécsi kesztyűt. Nyilatkozik az osztályvezető: azért nincs, mert nem rendel elegendőt a kereskedelem. Pedig ők készítenek bőven, futná belőle a hazai piacra is. Nagyatádon, a Hunor butikban bárki kedvére válogathat a márkás kézvédők közül. A magyarázatnak története van. 1964-ben Nagyatád még a jelentéktelenebb települések közé tartozott. A nők — a termelőszövetkezeten kívül — alig találták munkalehetőséget. Elsőként az Öra- és Ékszeripari Vállalat, meg a Pécsi Kesztyűgyár ajánlkozott munkával. Akkor még a Hunyadi utca modern, lakótelepi házai helyén öreg épületek omladoztak. Itt, egy hátsó udvari helyiségben kapott otthont a kesztyűgyár telepe, ötven asszony vállalta, hogy a lakásán, kézzel megvarrja a kiszabott bőröket. Jól ment a bolt, mind több vállalkozó akadt, így aztán újabb és újabb helyiségeket kellett keresni a telepnek. — A hatodik „megállóhelyünk” volt az Aradi utca — mondja Kiscsinál Györgyné, telepvezető. — Itt a gyár háromszázhatvanezer forintos költséggel teremtett tisztes munkakörülményeket 1976 augusztusára. Azóta száz-százhúsz asszonyt foglalkoztatunk, zömmel bedolgozókat, s akkor alakítottuk ki a 14 személyes, úgynevezett befejező üzemrészt is. Akkoriban még csak kézi varrású kesztyűkkel foglalkoztunk, ma már géppel is dolgozunk.. 1984, fennállásunk 20. évfordulója döntő változást hozott. Részben a kézzel varrt kesztyűk iránt csökkent a kereslet, részben fiataljaink úgy gondolták, ha egy gépi varroda lenne, jobban kereshetnének. Az érdekek találkoztak, így tavaly október elsején újabb telephelyet kaptunk a Hunyadi utcában, egy tízemeletes lakóház földszintjén. Korszerű munkahelyet alakítottunk ki. Érdemes megnézni a fentebb említett érdektalálkozás okait. Kesztyűt kézzel varrni nem éppen leányálom, de mondják, ha valaki tisztességgel csinálja, hát megtalálja a számítását. A kézi varrásnál meghatározott, hogy egyetlen centiméteren hány öltésnek kell lennie. Tévedni nem lehet, amit a napokban a Pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatóságának Somogy megyei igazgatóságán hallottam: a hetesi, a barcsi, a nagybajomi, a marcali, az igali, a toponári, a vízvári téesz mellett a babócsait említették mint olyat, ahol különösen jó kezekben van a számviteli munka irányítása. — A nyáron lesz huszonöt éve, hogy Somogyaracson megválasztottak könyvelőnek — emlékezik az indulásra. A szövetkezeti munkát ennél is régebben, gyerekként kezdte: — Alakult itt egy tiszavirág-életű szövetkezet 1956 tavaszán, a Szabadság. Tizennégy éves voltam akkor, és a család által bevitt lovakat hajtottam, vagyis fo- gatos voltam. Ez a téesz decemberben feloszlott, s két év múlva alakulLt meg a Béke. Balatonboglárra küldtek tanfolyamra. Mire a tavaszi munkák kezdődtek, már itthon voltam, s én lettem a növénytermesztésben az egyik brigádvezető. Mintegy másfélszáz tagot számlált akkor a szövetkezetünk; az én brigádomba tartozott a növénytermesztő asszonyok egy része, és a 32 pár ló közül 17 párral én rendelkeztem. Aztán hatvan nyamert a portéka már nem felelne meg az exportköve- telményeknek. Márpedig Nagyatádon leginkább exportra varrnak. A nagy figyelmet követelő munkával csak az számíthat tisztes jövedelemre, aki becsülettel végigdolgozza a nyolc órát. Éppen ez az, amiért nagy a fluktuáció. Sokan azt hiszik, ha bedolgozóként jelentkeznek, bőven jut idejük a háztájira is. Pedig nem így van. — Már a felvételnél elmondjuk, hogy ugyanúgy kell dolgozni, mint bármelyik munkahelyen — mondja a telepvezető. — Mégis akad, aki nem hisz nekünk. Bennünket szorít a terv, mi szorítjuk a bedolgozóikat. Aki nem tud versenyben maradni, az előbb-utóbb odébbáll. Tavaly harmincán mentek el. — Mégis, mennyit kereshet egy bedolgozó, ha otthonában végigdolgozza a napi nyolc órát? — Ügy háromezer forintot. — Sok ez, vagy kevés? Vajon mit fázet a többi nagyatádi üzem? — Nehéz hasonlítani. Atá- don kevés az olyan munkahely, amely a nálunk dolgozók szakmai képesítésének megfelelő munkát kínál. Vitathatatlan, hogy például a Cérnagyár három műszakos munkáért többet fizet, de hát, akik hozzánk jönnek, azok nem akarnak itöhb műszakban dolgozni. A konzervgyárból jött Sávoly Imréné 1978-ban hasonló megfontolás miatt jelentkezett a telepen. Előbb bedolgozó volt, aztán az üzemrán rám esett a választás: vezessem a gazdaság könyvelését ... A szakember mosolyog, aráikor a mondat végéhez ér, az ok nyilvánvaló: ha összeveti, miből állt akkor és mit jelent ma a számviteli munka a szövetkezetben, bizony, a különbséget az érzékeli csak igazán, aki ezt az utat végigjárta. — A járásiak segítettek — a pártbizottság, a tanács, a bank munkatársai —, és azok, akik a téesz szervezésében részt vettek. Írógépre csak két év elmúltával tettünk szert, „tekerős” számológépet a csokonyavisontai gépállomástól kaptunk. Osztani — ez vólt a legfontosabb: érjen minél többet a munkaegység, növekedjen az oszthatóság a ,té- eszben termett javakból, s a könyvelő dolga volt, hogy időnként „meghúzza a félét” és a fejlesztési és egyéb alapok fontosságára is fölhívja a figyelmet. Mezőgazdasági technikum, élőbb képesített, majd mérlegképes könyvdlői tanfolyam, aztán főiskola — Zsálek Sándor így gyarapította — igazította ismereteit, szaktudását a mindenkori, de egyre növekvő követelményekhez. A családi ház, ahol most ben befejező lett, ma géppel rvarr. Azok közé tartozik, akik a Itöbb kereset reményében igényelték az új munkát. — Arra számítottunk, hogy többet kereshetünk majd. Október elseje óta húszán dolgozunk gépen. Nem a legkönnyebb munkát kaptuk. Négy hónap volt a betanulás, február elsejétől már darabbérért dolgozunk, igaz júniusig kiegészítéssel, de bízunk benne, hogy belejövünk, s megtaláljuk a számításunkat. Bedolgozóként kétezer-ötszáz körül kerestem, most háromezer-ötszáznál tartok. Ha minden sikerül, egy év múlva lényegesen többet vihetek majd haza. A nagyatádi telepen ma már harminehatan varrják a kesztyűt, és 82 bedolgozójuk van. Tavaly 99 ezer pár kesztyűt varrtak kézzel, s a be,tanulás miiatt három hónap alatt háromezer párat készítettek géppel. Ügy számolnak, a géppel —, ha beindul majd az igazi termelés — naponta háromszáz párat csinálnak meg. A telephellyel egy helyen levő butikban nemcsak pécsi kesztyűt árulnak, hanem a gyár többi termékét, pénztárcákat, prémes kabátokat is. Bár az üzletet még kevesen ismerik, a november elsejei nyitás óta háromszázezer forintot forgalmaztak. Tervezik, hogy szolgáltatásként bevezetik a bőrkabátok és kesztyűk javítását is, s ettől ugyancsak tisztes hasznot remélnek. Nagy Jenő beszélgetünk, nem esett messze a somogyaracsi téesz- irodától, ám az egyesülés után a babócsai központ már több volt egy ugrásnál... — De sokszor végiggyalogoltam ezt az utat a két falu között — mondja, aztán arról beszél, hogyan élnek ma az aracsiak. — Az egyesüléssel bővülitek a vállalkozási lehetőségek, egy szintre kerültek a kedvezmények és a kötelezettségek. A gazdák jelentős kiegészítő jövedelemhez jutnak a háztájiból, főként a tej- és tojás- itenmelés révén. Félreeső falu Somogy- aracs, ez is közrejátszik abban, hogy a lakosság egyre fogyatkozik. Ezt a (tényt se rejti véka alá a főkönyvelő. — Ha jól emlékszem, lakó- házépítés utoljára a hatvanas években történt. Sok az egyedül vagy másodmagával élő idős ember, a fiatalok elköltöztek Nagyatádra, Barcsra, Pécsre. Pedig az alapellátás nem rossz, van boltunk; előtte meg az ABC- busz jött naponta friss áruval ... Kihalt a téli falu; nem csikorog igyekvő lábak alatt a patyóLatfehér hó, nem hallani a kiskapuk fázós nyikorgását. Aki teheti, a melegre húzódik. Ezt tettük mi is Zsálekéknál. S köziben emlékeket — történelmet — idéztünk. Hernesz Ferenc Nagy hó volt akkor...
