Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-29 / 23. szám

Somogyi Néplap 1985. január 29., kedd BsportEI A bátrak sportja A téli tv-közvetítésekben — hazai sáncainkon már rit­kábban — megcsodálható sí­ugrás kifejezetten a bátrak sportja. Minden síugrásnak három szakasza van. Az el­ső a gyorsulási szakasz, amikor a sáncról egyenes vo­nalban, a lejtő menti moz­gás törvényeinek megfelelően a versenyző egyre gyorsul, mígnem a sánc alján akár 90—120 km-es óránkénti se­bességgel kiröpül a levegő­be. Míg a gyorsulás szaka­szában a légellenállást a le­hető legkisebbre kell csök­kenteni, á következő, a re­pülési szakaszban az a cél, hogy a síző vegye föl a jel­legzetes síugró - testtartást, amelyben a test-léc együt­tesen létrejön az aerodina­mikai felhajtóerő. Ennek nagysága és iránya dönti el az ugrás sorsát. Az utolsó szakasz a föl­det éréskor kezdődik. Talán az egész műveletben ez a legveszélyesebb, a legkocká­zatosabb: a levegőben re­pülve ugyanis a síugró se­bessége fokozódik, elérheti a 140—150 km/óra értéket is! A földet érés pillanatában a versenyző olyan hirtelen fé­keződik le, hogy a testére ható tehetetlenségi erő elér­heti a saját testsúly három­szorosát vagy négyszeresét. S miután az ugró talajt ért, egy viszonylag rövid útsza­kaszon kell fékeződnie. Eb­ben azonban már az ellen­lejtő is segít. Hogy az ugrás végső so­ron mekkora lesz, az két fő tényezőn múlik. Az első és alapvető a sánc geometriája (a méretei, a lejtő hajlás­szöge stb.) A második ténye­ző természetesen maga az ember. Képünkön a síugró jelleg­zetes testtartását látjuk: tes­tén emelőerő jön létre, amelynek nagy szerepe van a teljesítményben. Áz V. C-ben tantárgy a foci tartani, a Videotonhoz iga­zolt. De érheti-e őt vagy szüleit azért szemrehányás, mert egy jól menő egyesü­letet választattak, ahol pél­daképet találhat magának, fejlődhet? Ez a kezdemé­nyezés ennek ellenére aranyérmet érdemel. Az utánpótlás-nevelés folya­mait, amit nem szabad meg­szakítani. A kiválasztásnál az edzők, testnevelők véle­ményére hagyatkoztunk, s szerintem nem csalt a sze­mük. A labdához való vi­szonyból és a mozgásból már lehet következtetni a tehet­ségre. A tehetség alatt én az akaratot is értem, hiszen a gyerekek fejlődésében ez is szerepet játszik. Annak el­lenére, hogy labdarúgó te­hetséggondozó az osztály, az ő feladatuk is elsősorban a tanulás. 3,71 az osztályátlag, s ez megnyugtató. A KSI tantervét használom, fűsze­rezve tapasztalataimmal. A srácok mindenre fogéko­nyak, sokat fejlőditek már eddig is. Mivel ebben a kor­ban nagyon fontos a verse­nyeztetés, jövőre Rákóczi serdülő III. néven indulnak a bajnokságban, bár lehet, hogy ez még korai lesz. Ru- ti nt, tapasztalatot azonban mindenképpen nyernek, s ez sem lesz kevés. Elvárjuk tőlük, hogy az úttörő-olim­pián jól szerepeljenek. Mit vár a tehetséggondo­zó osztálytól az egyesület, s hogyan tovább? Pandurics István, a Rákó­czi SC módszertani vezető­je: — A mostani ifisták nin­csenek kellő játékelem bir­tokában, nem járták végig a labdarúgás alapiskoláját. Ez gátat szab további fejlő­désüknek. Aki náluk kima­gaslik fizikailag, az a fel­nőttek között ezzel már nem él meg, mert kiegyenlítőd­nek az erőviszonyok. S mi­vel szűk játékhelyzet-meg­oldó képességgel rendelkez­nek, máris elvesznek. A mozgáskoordináció szintjét érzékenyen megalapozni az ötödik osztályos gyerekek­nél lehet leginkább. Ezért bízunk abban, hogy ezek a srácok már kiküszöbölik a mostani ifik hibáit. Zag József, az egyesület ügyvezető elnöke: — Egy osztály négy év alatt teljesedik ki, s mi minden évben újakat szeret­nénk indítani. A következőt a Tóth Lajos Általános Is­kolában kívánjuk elhelyez­ni, bár várhatóan sok ne­hézségbe ütközünk. Ennek ellenére mi maximálisan hi­szünk abban, hogy az aka­dályok elhárulnak, s ter­vünk sikerül. A szervezeti és anyagi kérdéseken túl a szakembereken múlik a leg­több, és Márton József munkájával kapcsolatban nagyon kedvezőek tapaszta­lataink. Reméljük, hogy zök­kenőmentesen tudunk to­vábbhaladni a megkezdett úton. Berzeviczy Zsolt A hétvégi NB Il-es baj­noki kosárlabda-forduló so­rán az élvonalba jutásért küzdő K. Táncsics SE lépés- hátrányba került, mivel Nagykanizsán váratlanul ve­reséget szenvedett. Nagykanizsai MÁV TE— Táncsics SE 88:83 (46:45) Táncsics: Knyihár (10), Bod­nár (15), Peres (11), Szamosi (3), Csapó (8). Csere: Bodor (4), Hász (4), Kovács (20), Stadler (8). Edző: Stettner János. A mérkőzés előtti héten alig edző kaposvári együttes játékán meglátszott a kiha­gyás. A Táncsics nem tudott képességei szerint szerepel­ni, s így a határozottan ját­szó, ötödik helyezett hazaiak nyertek. A találkozó külön érdekessége, hogy a kani­zsaiak tizenkét 3 pontot érő kosarat szereztek! A Tán­csics a büntetők értékesíté­sében sem jeleskedett: 22-ből mindössze 15 pontot szerzett. Egyedül Stadler játszott el­fogadhatóan. Táncsics SE—Fűzfő 90:75 (47:31) Táncsics: Knyihár (14), Bod­nár (15), Peres (11), Szamosi (4), Csapó (10). Csere: Bodor (9), Hász (23), Heizer (4). A pénteki nagykanizsai Hász kosarat szerez a Táncsics—Fűzfő találkozón. mérkőzés után, szombaton délelőtt hazai környezetben került sorra ez a találkozó. Még mindig kissé fáradtan, de javuló formában játszott az együttes és megérdemel­ten nyert. Jók: Hász, Peres, Bodnár. K. Gazdász—Fűzfő 97:93 (53:46) K. Gazdász: Szabó T. (28), Kő­szegi (8), Stickel (7), Magyarfi (24), Hantal (10). Csere: Déri (6), Szabó G. (10), Zsigmond (4). Edző: Klenovics Endre. A közepes iramú mérkő­zésen nehéz győzelmet ara­tott pénteken a Gazdász a jól játszó vendégek ellen. Jók: Szabó T., Magyarfá, Kő- sziegi. Siófoki ÁG Medosz— Szigetvár 74:60 (29:35) Siófok: Kersák (15), Pomucz (14), Pálvölgyi (16), Antal (14), Dénesi (9). Csere: Horváth A. (4), Villányi (2), Gálosi, Dula. Edző: Vásárhelyi Tibor. Gyenge kezdés utáni a má­sodik félidőben jelentősen följavulit a Siófok, s így" vé­gül magabiztosan nyerte a találkozót a másfélszáz néző előtt. Jók: Pomucz (a me­zőny legjobbja), Antal, Ker­sák. Nők Szombathelyi Sabaria— K. Tanítóképző 92:57 (48:28) Tanítóképző: Kurdi (15), Schreck (10), Olsovszky (10), Miklai (7), Maráz (6). Csere: Per- czel (5), Vígh (4), Visnyei, Haj­dú. Edző: Ekés Tarnál. A Szombathelyen leját­szott mérkőzés 7. percéig ve­zetett a kaposvári együttes, de utána feljött a hazai csa­pat és megérdemelten nyert. Totónyeremények A Sportfogadási és Lottó- igazgatóság közlése szerint a ne­gyedik fogadási héten 12-es, 13- as és 13 plusz egy találatos szelvény az elmaradt mérkőzé­sek miatt nem volt. 11 találatos szelvény 70 darab, nyereményük egyenként 57 983 forint, tíz talá­latos szelvény 1824 darab, nye­reményük egyenként 2225 forint. Néhány éve egy Zala me­gyei község, Pacsa került a sajtó kereszttűzébe. Gya­kori vendég volt akkortájt a televízió kamerája és a rádió mikrofonja is. Az or­szágos szinten addig jósze­rivel ismeretlen Pacsa egy- csapásra példakép lett, s nem érdemtelenül. A szak­emberek — felismerve az utánpótlásnevelés szüksé­gességét — az ország első, és sokáig egyetlen labdarú­gó sportkollégiumát hozták létre, s tették életképessé. Azóta a tehetségkutató ak­ciók fináléjában mindig akad egy olyan fiú. akiről a riporter elsők között igyek­szik elmondani, hogy a pa- csai kollégiumban ismerke­dett meg a labdarúgás alap­jaival. A tehetséggondozás és az utánpótlásnevelés gondjai, feladatai ma is na­pirenden vannak. A rutinos, jól bevált labdarúgókat, sportolókat — hiszen bár­melyik sportágat említhet­nénk alapul — nehéz pótol­ni, s hiányukat csaik igazo­lásokkal nem lehet megol­dani. Ezért öröm számunk­ra, hogy a Kaposvári Rákó­czi, a megyei tanács és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola közös kezdeményezé­séről számolhatunk be. Mi­ről is van szó? Virovácz Márk, az iskola igazgatója mondta: — Testnevelő tanárunk, Márton József a gyerekeket mindig a labdarúgás szere- tetére nevelte. Tanulóink azonban nem voltak olyan képességűek, akikből egy jó csapatot lehetett volna ösz- szekovácsolni. ö ettől füg­getlenül maga köré gyűjtöt­te a tehetséges gyerekeket, s a Kaposgép VL-nél foglal­kozott velük. Ennek ered­ményeként tavaly a „Bácsi kérem, hol lehet itt fociz­ni?” akción a hetedik osz­tályos Fodor László orszá­gos válogatott lett. a televí­zióban láthattuk a zárómér­kőzésen és az NSZK-ba is elutazhatott a magyar ser­dülő válogatottal. Nemcsak nekünk, hanem a Rákóczi SC-nek is utánpótlásgondjai voltak. Régóta keresték a megoldást, a szervezett for­mát, s egymásra találtunk. Személyi és tárgyi feltétele­ink is adottak, ezért ránk esett a választás, hogy szer­vezzünk egy labdarúgó te­hetséggondozó osztályt. Mi megtiszteltetésnek éreztük ezt a feladatot, júniusban hozzáláttunk a munkának, s augusztusban megtörtént a tehetséges gyerekek kivá­lasztása is. Péntek délutá­nonként a város általános iskoláinak labdarúgócsapa­tai a mi tornatermünkben játszották a korosztályos bajnokságokat. A tavalyi eredmények alapján válasz­tottuk ki a legtehetsége­sebbeket, akikről testnevelő tanáraik — szem előtt tart­va a megye érdekeit — fá­jó szívvel bár, de lemond­tak. így jöhetett létre a te­hetséggondozó osztály. A megyei tanács és az egye­sület biztosította a feltétele­ket, nem volt akadálya az indításnak. Végiglátogatták a szülőket, igyekeztek meg­győzni őket az osztály hasz­nosságáról, s ez sikerült is. Az első szülői értekezlet után huszonkét gyerekkel indult az osztály, majd a későbbiek során még ketten érkeztek. Lehetnének töb­ben is, hiszen a szülők most már tömegesen jönnek, de egyelőre nem vállalkozunk nagyobb létszámú, esetleg még egy osztály indítására. Szeptemberben tehát meg­kezdte működését az V. C osztály, s Márton József lett az osztályfőnökük, ki­nek áldozatkész munkáját nem lehet eleget dicsérni. Egy hónapig nem volt nap­közis nevelőnk, ő vállalta a délutáni foglalkozásokat is, reggel nyolctól este fél ha­tig a tanulókkal foglalko­zott. Októberben jött hoz­zánk Kulcsár Attila, azóta ő a napközis nevelő. A lab­darúgó tehetséggondozó osz­tály tanulóinak a délutáni elfoglaltságuk másképpen alakul a többi gyerekhez ké­pesít. Ebéd után rögtön le­ülnek tanulni, s délután négykor már fociznak. A mindennapi játék, s a velük való tudatos foglalkozás az. amiben megnyilvánul a te­hetséggondozás. Márton József osztályfő­nök, a gyerekek edzője: — Mikor élvonalban sze­repelt a Rákóczi labdarúgó- csapata, a játékosok közül szinte mindenkinek volt so­mogyi kötődése, gyökere. Manapság a távozók helyé­re jó labdarúgókat igazolni nehéz és költséges, fiatalok­kal kell megoldani a hiányt. Az egyesület iránti szeretet- re kell őket nevelni, a klub feladata, hogy elültesse a gyökereket somogyi földbe. Negatív példa, hogy Fodor Lacit már nem tudtuk jneg­Kosárlabda NB II Váratlan vereség az ámoktutó Bríegel ­Franz Beckenbauer szövet­ségi kapitány játékosai a va­sárnap még olasz bajnokin szereplő Briegel és Rumme­nigge kivételével, 48 órával a ma esti jótékony célú mér­kőzés előtt már összegyűltek a Hamburg melletti, hóval körülvett nyugalmas tábor­ban. —Irigylem a magyarokat — jelentette ki Beckenbauer —, hiszen három hetet együtt készültek. Nekünk talán so­hasem lesz ilyen lehetősé­günk a klubok programja, il­letve játékosaik igénybevé­tele miatt. Az ellenfél spa­nyolországi három hetére mi csak 48 órás hamburgi együttléttel és két edzéssel válaszolhatunk. A magyarok így felkészültebbek, ezt rész­ben taktikai meglepetéssel ellensúlyozhatjuk. Beckenbauer nyugatnémet tisztelői szerint is olyan tak­tikáról ábrándozik, amelynek megvalósítása csak álom le­het. Például nem gondol ki­fejezetten balhátvédre. A középpálya baloldalán elhe­lyezkedő Briegelre várna az a szerep, hogy közismert fu­tóerényeire építve, baj ese­tén (mint a grundfociban a „vészkapus”) „vész-bálhát- véd” is legyen. Jó ismerői szerint viszont ezt nem ked­veli, sakkal inkább az előre­töréseket — olykor „ámok- futó” módjára. így azután adódik a kérdés: a világ je­lenlegi egyik legelőkelőbb helyre rangsorolt labdarúgó­ja kedden este „ámokfutó” lesz-e, vagy mindent eldöntő kulcsfigura? Beckenbauer jó mérkőzést vár. Mezey György vélemé­nye szerint bár a 90 perc­nek szép és nemes célja van, de azért a mai nagy kon­kurenciában egyetlen válo­gatott sem engedheti meg, hogy ilyen esetben is csak „show-műsorra” gondoljon. „Nagy küzdelem lesz, mert a két válogatott között az 1954. évi első találkozás — a ba- seli 8:3 — óta egész Euró­pát érdeklő presztízsharc fo­lyik” — mondta a magyar kapitány. Mezey még nem hirdette ki az összeállítást.

Next

/
Thumbnails
Contents