Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-29 / 23. szám

2 Somogyi Néplap 1985. január 29., kedd A bécsi dialógus Az osztrák fővárosban hétfőn a messzemenő egyetértés jegyében feje­ződött be a 3. bécsi dia­lógus. A béke híveinek háromnapos eszmecse­réjén 72 országból, 25 nemzetközi szervezet képviseletében több, mint 400-an vettek részt: kü­lönböző pártállású politi­kusak, tudósok, papok, pedagógusok, szakszerve­zeti, nőmozgalmi, ifjúsá­gi vezetők, a békéért, a háború ellen, a leszerelé­sért küzdő legkülöabö- zőbb nemzeti és nemzet­közi szervezetek, mozgal­mak képviselői. A magyar békemozga­lom küldöttségét Kovács Jenő, az Országos Béke­tanács tagja vezette. A teljes üléseken, valamint szakbizottságokban folyt beható viták után kiadott közös közlemény hangoz­tatja: a világ közvélemé­nyének fokozott nyomást kell kifejtenie annak ér­dekében, hogy átfogó amerikai—szovjet meg­állapodások szülessenek a közepes hatósugarú, a hadászati és az űrfegy­verkezés korlátozásáról. A tanácskozáson, ame­lyet a fasizmus feletti győzelem, valamint az ENSZ megalapításéinak 40. évfordulója jegyében rendeztek, aláhúzták az ENSZ szerepét a világbé­ke megőrzésében, a le­szerelés megvalósításá­ban. A dialógus résztve­vői egyetértettek abban is, hogy összehangolt ak­ciókkal a békés rendezést kell elősegíteni Közép- Ameri'kában (a Contado- ra-javaslat alapján), a Közel-Keleten és másutt. Sok új javaslat született a béke-erők, a háborúel­lenes mozgalmak tevé­kenységének szélesítésé­re — mutat rá a közös közlemény. Romes Csandra, a Bé- ke-világtanács elnöke ugyancsak a dialógus si­kerét hangsúlyozta a saj­tó előtt, akárcsak — töb­bek között — brit, tuni­szi, NSZK-beli békehar­cosok. Jesse Jackson ame­rikai polgárjogi vezető, volt elnökjelölt a sajtóér­tekezleten a közép-ameri­kai válság rendezését sürgette. „Fidel Castro kubai államfő már kije­lentette, hogy kész a tár­gyalásra, a kapcsolatok teljes normalizálására az Egyesült Államokkal. Ezt az utat kell választani, nem a katonai beavatko­zásét” — mondotta. A következő bécsi dia­lógusra várhatóan 1986- ban kerül sor — közölte Romes Csandra. Ismét kormányellenes megmozdulások voltak a Fülöp-szige- tek fővárosában, Manilában. Hétfőn egyébként országos közlekedési sztrájk kezdődött az ázsiai országban (Teiefotó — Reuter—MTI—KS) Rendkívüli OPEC-értekezlet Fajsúly- és árgondok Küzdelem az exportbevételek megőrzéséért Nincs egyetértés a kőolaj- exportátó országok között ab­ban, hogy milyen taktikával vegyék elejét az olajárak további lemorzsolódását — írják hírügynökségek annnak kapcsán, hogy a kőolajex­portáló országok .szervezete hétfőn Genf ben újalblb rend­kívüli miniszteri értekezletet tart, három hónapon belül már a harmadikat. A kőolajárak vátlozatlanul csökkenő irányzatot mutat­nak, bár a szervezet a közel­múltban itöbb intézkedésit tétt a piaci egyensúly hely­reállítására, így a múlt év Októberében 17,5-ről 16 mil­lió hordóra csökkentette az együttesen kitermelt meny- nyiséget. A szabadpiaci ára­kalt az sem közelítette lénye­gesen az OPEC szerződéses áraihoz, hogy januárban pél­dátlan hideghullám söpört végig Európán és Észak- Amerikában és Nagy-BriJtan- niában már 10. hónapja tart a szénbányászok munkabe­szüntetése. Egyes OPEC-tagok (Szaud- Aráb'ia és Kuvaiit) hajlandók lennének a minőségi árkü­lönbözetek lényegében ár­csökkentéssel egyenértékű kiigazítására, ám a kartell és más országai — Irán, Li- biia, Algéria — határozottan ellenzik ezt. A mérsékeltek terve szerint a helyes ár­arányokat úgy hoznák létre, hogy a piacon keresettebb „nehéz” olajfajták áréit meg­őriznék, s a ikönnyűolaj árát szállítanák ie 1 doflilánral, ami gyakorlatilag általános ár­csökkentést jelentene. Az Arabian Light nevű kömnyű- oüaj ára számít az OPEC hi­vatalos irányárának. Az em­lített három ország ezzel szemben nem a könnyűolaj árának csökkentését, hanem a nebézoilaj drágítását köve­telik.­Az értekezletre Genfibe ér­kező olaj ügyi miniszterek a hétvégén előzetes megbeszé­léseket .tartottak és a kon­zultációk után azt hangoz­tatták, hogy a szervezet ra­gaszkodni fog mostani árai­hoz és termeléséhez. Az ár­és termelési színit megőrzé­sét javasolta az OPEC piac­figyelő bizottsága is, amely ajártlásokat dolgozott ki az értekezletre. Mint a hírügynökségek megállapítják, a nézeteltéré­sek arról tanúskodnak, hogy az OPEC-en belül a külön­böző fajtájú olajat termelők megosztottak, mindegyik tagország saját exportbevé­teleinek megőrzéséért küzd. Indiában várják a Kohinoort Itt az ideje, hogy vissza­követeljük Angliától a Ko- hinoort és a többi nemzeti kincsünket, mindazt, amit az angolok az India feletti gyarmati uralom idején vit tek el országunkból — hangzott a képviselők hatá­rozott állásfoglalása az indiai parlament egyik legutóbbi ülésén. A Kohinoor, a világ egyik legnagyobb és legismertebb gyémántja százharminc éve ékesíti a brit koronát. A hí­res drágakő sorsa igen vi­szontagságos volt. A három­száz évvel ezelőtt az indái Haiderábád város közelében fellelt gyémánt előbb a he­lyi maharadzsa turbánját, majd Delhiben a nagyhatal­mú mongol uralkodók híres pávatrónját díszítette. Ké­sőbb a gyémántot elrabol­ták és Afganisztánba vit­ték, onnan került később is­mét Indiába, ahol 1849-ben jutott az angolok birtokába. A Kohinoort — ami far- szi nyelven a világ tetejét jelenti — hányattatásokkal teli története során többször csiszolták, köszörülték, a jó pénzen való értékesítés re­ményében elrabolták, sőt több részre szét is törték. Ennek tudható be. hogy az eredetileg 793 karátos gyé­mánt napjainkra 110 kará­tosra „fogyott le”. Ám még jelenlegi súlyával is bámu­latba ejtő, csodálatot keltő e drágakő. Az UNESCO egyik kon­venciója szerint a volt gyar­matoknak és függő terüle­teknek vissza kell kapniuk azokat a nemzeti kincseiket, amelyek a gyarmati uralom idején az anyaországok bir­tokába kerültek. Hasonló szellemű határozatot fogad­tak el az ENSZ közgyűlésé­nek megelőző — 38. — ülésszakán és a fejlődő és el nem kötelezett országok kul­turális minisztereinek Szö­ulban tartott értekezletén is. Nagy-Britannia nem rati­fikálta az UNESCO konven­cióját, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán tartott szavazás­kor tartózkodott, a szöuli felhívást pedig válasz nél­kül hagyta. London megelé­gedett annyival, hogy „szimpátiáját” fejezte ki a fenti követelésekkel kapcso­latban és hangsúlyozta együttműködési „készségét” a volt gyarmati országok múzeumaival. Ami a Kohinoort illeti, London megkérdőjelezi, hogy a brit korqna éke és a Kohinoor egy és ugyanazon drágakő lenne. Az angolok azt az álláspontot követik, miszerint a Kóhinoor nem művészeti alkotás, „csak” egy ásvány. S az érvelés szerint egy ásvány vissza­szolgáltatását nem lehet kö­vetelni. A nyugati országok cégei­nek régiségárverésein újabb és újabb alkotások bukkan­nak fel az egykori gyarma­ti országok mestereinek művei közül. A volt gyar­mattartókon múlik, mikor kerülhetnek a volt gyarma­ti országok nemzeti kincsei az őket megillető helyre — saját múzeumaik vitrinjei­be. A maffia 1984. első kilenc hónapjá­ban a spanyol hatóságok 144 kilogramm heroint foglal­tak le. A bűnös — az olasz maffia, amely egy ideje fel­fedezte az ibériai ország előnyeit. Spanyolország ugyanis nem ismerte — ed­dig — a szervezett bűnözést, s ily módon nincs is ta­pasztalata a bűnöző bandák elleni harcban. A „tisztelet­reméltó társaság” immár tel­jesen „otthon” van például Costa Braván, az ottani in- gatlanügylet£kben. A spa^ nyol rendőrség adatai sze­rint a maffia több bérházat, szállodát, vállalatot vásárolt fel, ezzel „tisztára mosta” a főképp a kábítószerkereske­delemből származó pénze­ket, s legális kereteket te­Délkelet-Ázsia és az ENSZ Látogatókörutat tesz Dél­kelet-Ázsióban Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitká­ra. Útja automatikusan fel­veti azt a kérdést: mit tett, s főleg mit tehet a világszer­vezet ennek az állandó vál­sággócnak számító térségnek az érdekében. Ami a kérdés első felét illeti, az ENSZ el­eddig főleg szakosított gaz­dasági szervezetei révén volt jelen a térségben. Délkelet- Ázsia feszültsége, a regioná­lis ellentétek azonban ép­penséggel kínálnának politi­kai tennivalókat is a világ- szervezetnek. A térséget jelenleg két tömbre osztja a Kambodzsa körüli ellentétek ügye. Az in­dokínai országok a közel­múltban megtartott Ho Si Minh-városi külügyminisz­teri konferenciájukon újból síkra szálltak a tárgyalásos megoldásért. Indokína álla­mai figyelemre méltó gesz­tusként felvetették, hogy nemzetközi ellenőrzés mellett tartsanak ismét választásokat Kambodzsában. Az indokínai országok azt is indítványoz­ták, hogy Délkelet-Ázsia ál­lamai harmadik országnak ne adjanak területet egymás elleni akciókra. Ellenkezőleg, megfelelő nemzetközi garan­ciákkal teremtsenek béke- és biztonsági határokat a konfliktus övezeteiben. A külügyminiszterek megismé­telték indítványukat széles nemzetközi konferencia ösz- szehívására, ahol az összes közvetlenül érdekelt állam mellett részt vehetnének mindazok az országok is, amelyek elő kívánják segí­teni a délkelet-ázsiai rende­zést. A legkedvezőbb az átfo­gó tárgyalásos megoldás len­ne — hangoztatták újból és újból Indokína külügymi­niszterei. Támogatásukról biztosították Malaysia ama javaslatát, hogy délkelet- ázsiót atomfegyvermen­tessé kell tenni, hogy a tér­ségnek a béke, a barátság és az együttműködés övezetévé kell válnia. Ezek az indítványok önma­gukban is jelzik azokat a területeket, amelyeken az ENSZ közbeszólhatna a tér­ség, s rajta keresztül az egyetemes biztonság erősíté­se érdekében. Persze a cse­lekvési szükségesség még nem azonos a lehetőséggel. Utób­bihoz minden érintett bele­egyezése, tevőleges hozzájá­rulása kell. Gy. S. A Reder-ügy — lavina Az osztrák Szabadság párt kilép a koalícióból és meg­buktatja a bécsi kormányt, ha Frischenschlager hadügy­minisztert távozásra kény­szerítik — jelenítette ki hét­főn este a párt vezetője, Nor­bert Stegeir alkancedlár. A hadügyminiszter politikai vihart kavart azzal, hogy a múlt héten személyesen fo­gadta az grazi repülőtéren az olasz börtönből kiszaba­dult Walter Redert. Az amerikai Bostonban tüntetők vonultak a brit konzulátus elé az észak-írországi „véres vasárnap” évfordulója alkal­mából. 1972. január 30-án az észak-írországi Londonderry- ben brit katonák tizennégy embert megöltek (Teiefotó — AP—MTI—KS) Spanyolországban remtett a további illegális üzleteikhez. Minden jel szerint a maf­fia Spanyolország északi ré­szén már többé-kevésbé megvetette lábát, s csáp­jait most délkelet felé terjeszti ki. A rendőrség tud róla, hogy Costa Bliancán a 62 éves Giorgio Badalamen- ti, a maffia egyik vezére, s a világ legnagyobb heroin­csempésze, strómanokon ke­resztül jelentős tőkét fek­tetett be. Badalamentit 1984 áprilisában Madridban le­tartóztatták és kiadták az Egyesült Államoknak. A maffia zsarolási ügyek­kel is jelentkezik Spanyol- országban. Ügyesen gyűjt kompromittáló adatokat a minden gyanú fölött álló tiszteletreméltó állampolgá­rokról. S hogy hogyan hasz­nálja fel ezeket, azt két spanyol bíró — méghozzá egyikük a legfelsőbb bíróság tagja — múlt év elején sa­ját bőrén tapasztalhatta. Ar­ra kényszerítették őket, hogy 24 ezer dollárnak meg­felelő nevetséges összegű óvadék ellenében rendeljék el az Interpol által akkor már három éve keresett maffiózó szabadlábra he­lyezését. Antonio Bardelli- nót, a nápolyi Camorra ve­zetőjét, Barcelonában fog­ták el, s alig három hóna­pot töltött fogságban. Ki­adatását Olaszország kérte. Most nyoma veszett, a két spanyol bírót pedig vád alá helyezték hivatali hatalom­mal való visszaélés miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents