Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
Néplap 1985. január 5., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Milliókat érő összetartozás A betongerendák, az építőanyagok katonás rendben, a falak egy része áll. Az építési területen csak egy kóbor kutya fogadja a látogatókat. — Tavasszal folytatjuk — mondja Gelencsér László, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság szakszervezeti bi - zottságának titkára. A szürkeségben csak a képzelet szárnyal. Nem a félig kész falakat, a bitumenes hordókat látja a tekintet. hanem a napfényes fehér falú, élettel teli óvodát, ahol csetlő-botló apróságok játszanak önfeledten. A homokozó edényekben omlós, ropogós kalács sül. A pöttömnyi főszakács honnan is tudhatná, hogy ez a meghitt birodalom sokszáz, soha nem ismert felnőtt önzetlen ten- niakarásának köszönhető. Felnőtt közösségeknek, amelyek nemcsak szóval mondják magukról hogy szocialista brigád. A legutóbbi megyei pártértekezleten elhangzott mondatok: „Gazdaságunk tisztában van feladatainak súlyával, azt is látjuk, hogy tartalékaink feltárásával, fegyelmezett munkával terveink megvalósíthatók. Tartalékok alatt nemcsak az energiát, az anyagot, a, fehérjehordozót, az üzem- és munkaszervezést értjük, hanem a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségeket is ... Gondja.inkat megosztjuk dolgozóinkkal, akik ezt a bizalmat jó munkával honorálják.” Sütő Ödön, a gazdaság igazgatója elgondolkodva hallgatja évekkel ezelőtt elmondott szavait. Bólint. — Ügy hiszem, mint ahogy akkor célként mondtam. Bizonyítani? Te jó ég! Rengeteg mindennel lehetne! 1979-ben ennek a gazdaságnak még négymillió- huszonnégyezer forint volt a nyeresége, a tavalyi évet ennek tízszeresével zártuk. íNyamban hozzáteszi: — Ezt az ugrást nem lehetett volna elérni anélkül., hogy minden tekintetben és mindenki ne a lehető legtöbbet nyújtsa! Az is igaz, hogy ez az eredmény egy 1974-ben megindult, anyagi és szellemi befektetésekkel járó folyamat kiteljesedése. A legfontosabb ebben a dolgozó ember, aki itt látja a jövőjét, és ezért nem külső biztatásra cselekszik, hanem belülről jövő felelősséggel. Próbáljuk sorra venni az akkori felszólalásban elhangzott gondolatok megvalósulását, de erre csak címszavakban van mód. A folyékony tüzelőanyagot valamennyi nagy fogyasztónál — lucernalisztüzem, kukoricaszárító. vendégház, műhely — gázzal helyettesítették. Az abraktakarékosság érdekében olyan technológiát alakítottak ki, hogy egyszerűen nincs lehetőség a pazarlásra. Az erőgépek kihasználtságát, fogyasztását havonta értékelik. — Nincs szükség büntetésre — mondja az igazgató —, ma már nehezen viseli el a dolgozó, ha a hóvégi értékelés nem éppen kedvező tükröt tart elé. Vallom, hogy az embereket nem gyűléseken. megbeszéléseken lehet meggyőzni a takarékosság fontosságáról, hanem a mindennapok gyakorlatában. Meghatározó szerepük van a szocialista brigádoknak. A pártértekezlet idején kilenc brigád élt itt, százhúsz-száz- harminc embert tömörített. Ma a huszonkét brigádhoz csaknem négyszázan tartoznak, a gazdaság dolgozóinak csaknem fele. — Az a szellem alakult ki — jegyzi meg Gelencsér László —. hogy ezek a közösségek ne olyan vállalást tegyenek, amelynek teljesítése rajtuk kívülálló tényezőkön áll. Azzal segítsék a gazdasági célok elérését, ami személyesen az ő tevékenységüktől függ. Például azzal, hogy eloltják a villanyt. nem csepeg az olaj, és hasznos munkával telik minden óra ... — Így aztán — teszi hozzá Sütő Ödön — már* az éves felajánláskor eldől a brigád sorsa. Mármint az, hogy elérik-e a célul tűzött fokozatot vagy sem. Az éves vállalás szenvedélyes vitában születik. Erkölcsi és anyagi érdek fűzi a szocialista közösséget ahhoz. hogy csak olyan többletteljesítményt vállaljon, amit teljesíteni is tud. A brigádvezető személyes, anyagi érdeke is ezt kívánja. — A kerületek maguk készítik el terveiket — mondja Sütő Ödön —. a vezetés által jóváhagyott terv teljesítéséért fizetés jár. A többletért prémium, mozgóbér. Itt „lépnek be” a szocialista brigádok saját hozzájárulásukkal. — Sokan nem akarják elhinni, hogy az egy főre jutó éves termelési érték négy és fél millió forint —mondja a vágóhíd üzemvezetője. — Pedig fehéren-feketén bizonyítható. Az itt dolgozó ötvenhat emberből negyven tagja az Ifjú Gárda szocialista brigádnak. A zömmel < férfiakból álló brigád vezetője egy aprócska,, talpraesett asszony. Hacjcl Sán- dorné. Az életüket őrző harmadik napló sok mindenről beszél: az óvodával, az iskolával, az öregek otthonával való kapcsolatról, baráti összejövetelekről. verse nysdikarekről. Két kezük által épített étkezdéjük falán ott vannak a dokumentumok. — Életünk egyharmadát, ialán többet is a munkahelyen töltünk. Emberi igény, hogy ió legyen a közösség, összetartozzunk. Az eredményterv két ezrelékes túlteljesítését vállalták. Ez száznyolcvanezer forint töbletet jelent. Gondjaikat megosztják a dolgozókkal. S ők ezt a bizalmat jó munkával viszonozzák. A Balatoninagybere- ki Állami Gazdaság huszonkét szocialista közössége 1934-oen mintegy tíz és fél millió forint többletet hozott. — Ha szót kapnék a párt- értekezkten? Elmondanám, hogy az öt éve megfogálima- zoít cél teljesült. Aztán a környezetvédelemről szólnék. Balaton menti gazdaságként sokat tettünk ezért, de még nagyok a feladatok.. Vörös Márta RÁDIÓSZEMLE A felrobbantott vodkásüveg Régi igazság, hogy a humor nem tréfadolog, kiváltképpen nem a búfelejtés és a remények újjáéledésének napján. Nos, ezt az aranyigazságot a rádió szilveszteri műsorainak szerkesztői sem feledték: olyan tapintatosan adagolták a jókedvet, hogy óévbúcsúztató ide, vagy oda, lehetőleg ne fájduljon meg a fejünk a nevetéstől. Volt részünk kőkemény aszfalthu- morban éppúgy, mint udvarias szalonviccekben vagy vájtfülűeknek szánt, pengeéles, irodalmian igényes poénokban, s közben lehetőséget adtak rekeszizmaink pihentetésére is. Kezdődött a vidámság délelőtt az Ismét a javából című összeállításban, a Markos—Nádas duó többször hallott, mégis megúnhatatlan produkciójával, A Notre Darne-i teremőrökkel, majd Bernáth György a Mosolygó külpolitika című műsor szerkesztője gondoskodott a folytatásról, felidézve egyebek közt, hogyan „vették palira” Mitterrand francia elnök testőrei az önmagára oly büszke titkosszolgálatot, hogyan robbantottak fel washingtoni tűzszerészek egy, a szovjet nagykövetségről amerikai diplomatáknak küldött csomagot, gondolván., hogy robbanóanyagot tartalmaz — pedig csak két üveg Szto- licsnaja vodka volt benne ... Ez volt az év vicce ... Ám a vodkarobbantástól a pezsgősüvegek durranásáig is történt még egy s más. Például a Szonda című tudományos magazin Valami újat! című ötletes különkiadása, vagy a koraesti Pódiumparádé, melynek produkciói közül Karinthy Ferenc szellemes csevelyét jutalmaznánk babérral a harmincas — negyvenes évek frappáns tréfái felidézésének okán. S a szilvesztert — mint rendesen — az esti kabaré koronázta meg. Meglehetősen ritkán éreztem késztetést arra, hogy a mennyezetig ugorjak az élvezettől. Bármennyire profi is Marton Frigyes rendező, bármennyire érti is a dolgát Farkas- házy Tivadar, Kaposy Miklós és Sinkó Péter szerkesztő, s bármilyen nagyágyúk vonultak is a pódiumra: szellemes szatírát, glosszát, jelenetet megrendelésre írni, bizony nem tréfadolog! A Huszonhárom gyereket szült VIRÁGZÓ ÉLET — Nem lehet eladni... — A jég hátán is megél! Van sok elismerés is e járókelői jellemzésben, amikor Kovács Erzsébetről .kérdezek. Pedig először nem is tudták, kit keresek. — Kovács ... Kovács ... Ahá, maga a Pesti Böske nénit keresi! 'Itt lakik a vendéglő mellett. A babócsai kis házban meg is találtuk. A nyolcvankilenc éves Zdelár Ádi bácsi eltartására vannak szerződésben, így lakja fia családjával ő is az épületet. — Mi járatban? — emelkedik ki a délutáni álomból olyan könnyedén, mintha nem hatvankét telet számolt volna eddig. — Engem keresnek? Nyugdíjas; az áfész-ven- déglő volt takarítónője, aki a művelődési házban a ge- ibinességet is kipróbálta. De nem emiatt tértünk be hozzá. — Mi van a csoporttal, Bözsi néni? Elkerekedik a szeme, hogy valakinek eszébe jut sok sikeres szereplésük. Ö volt a babócsai cigányegyüttes lelke. , — A csoport... Nagyon hiányzik. Nyolc pár járta, zene is volt: hegedű, bőgő, harmonika. A zenekar megmaradt, a csoport szétszéledt. Pedig még Jugoszláviában .is szerepeltünk! Valahogy nem akadt, aki patronáljon bennünket Vértes György halála után a kultúr házban. A kis meny, Éva — Barcson tanulta a varrószakmát — már hozza is a ruhát, amelyben Bözsi mama annyiszor fellépett. Szépen csillogó, színes selyem. — Csinos lány voltam, és amikor Sohwartzéknál szolgáltam, azt mondták: kár, hogy a telepen lakom, pesti kisasszonynak is megjárnám. Hát így ragadt rám a Pesti Böske név. Azok az évek kenyémél- küliséggel riogatták a családját. Akkor még nem folklóregyüttesben dalolták, hogy: „Degerál, Degerál, gyere haza, ne igyál! / Én vagyok én, a kocsma közepén, / Árulom a szívemet egy forintért!” Éva fiatalasszony sokszor hallhatta anyósától. Megkérdezem : — A szülei mit szóltak a házasságához? A kérdés nem érheti váratlanul. — Anyám nem egyezett bele, így .aztán nem járunk össze. A kislányomat is csak egyszer látta. Építkeznek; Bözsi mama arról híres, hogy a gyerekei mind megteremtették segítségével a maguk otthonát. Hét élő gyereke van. — Huszonháromat szültem, köztük ikreket is. Hét maradt meg. Hátborzongató arány. Van .tizennyolc unokája, hat dédunokája. Kétszer ment férjhez; mindkét ura meghalt. Belakta Nagykanizsát, Atá- dot is. — Szegény apám váltókezelő volt, de muzsikált 5s. Magyarul beszélt a család, beásul nem tudtunk. A kenyérharc az nagy volt... Megszelídítve egy gombcsavarással, halkan zümmög a televízió, és kékes fényt hint ránk. — Cincimék is itt laknak, Bdbócsán. Csak egy lányom ment messzire: Nyugat-Némietországban él az urával. Készülök hozzá. Oda-odapillant a varázsdobozra. — Mindent nézek. Híradót, filmet, nótaműsort, táncot. Aztán kicsit varrogatok, elfoglalom magam az unokákkal. Nyáron meg a kert ad munkát. Így élek nyugdíjasán. A hajában nincs ősz szál. Azt hiszem, az orvos ajtaját sem nyitogatja sűrűn. — Tudja, .csak .azt bánom, hogy öt osztályt. jártam ki. De akkoriban még nehezebb volt; menni kellett „szolgálni, hogy a családon segítsek. Vásározóknál pesztonka voltam. Egyre a szélfelkapta csoportot emlegeti: a barcsi, vízvári, bolhói szerepléseket, Együd Árpád néprajzos lelkes közéjük állását. — Azért azt még megírhatja: virágzó életet éltem. Leskő László csaknem háromórás adásban sok volt az üresjárat, az agy- tekervényekből kínnal-ke- servvel kicsiholt álpoén, az olcsó malackodás. Elismerésre érdemes viszont a mű1- fajok változatossága. Ki tudja, hányadik virágkorát éli a rádióban a nagyendrei- salamonbélai hagyományokat felelevenítő konferansz. Ezúttal elsősorban Moldova György és Tímár György po-» litizáló sztorijait kell kiemelnünk. Élvezhettünk szellemes paródiát Koltai Róbert, Markos György és Nádas György jóvoltából. Hiába, a gmk-k és az idegenforgalom anomáliái mindig hálás témák maradnak, amint sportéletünk számos problematikus eseménye az olimpiától a Wladár-ügyig és a bundabotrányig — melyekre most is „az ősz Pe- terdi” célzott biztos kézzel. Azaz: voltak ennek a B. U. É. K.-nak is emlékezetes, nagy pillanatai. A kevesebb több lehetett volna. Lengyel András Új sorozatok a televízióban Új filmsorozatok indulnak az év eléő hetedben, hónapjaiban a televízióban. Január 5-től — az immár hagyományos szombat éjszakai rendeződ sorozatban — kilenc héten át Szabó István egy-egy filmjét láthatják viszont a nézők a televízió képernyőjén. A Kossuth-dí- jas filmrendező alkotásaiból — húsz év terméséből — összeállított füzér Szabó István négy rövidfilmjével indul. A válogatásban a rendező 1961-es főiskolai vizsgáfiilmje, a Koncert, az 1963- ban készült Te, az 1971-es Alom a házról, valamint az 1976-os Városkép (Budapest) című rövidfilmje látható majd. A nagyjáték- filmek vonulata, , amely Szabó legelső filmjétől az 1964- es Álimodoizások korától, a 60-as és 70-es években készült alkotásain keresztül az Oscar-díjas Me- phistóig vezet, áttekintést nyújt az immár világhírű rendező műfaji és tartalmi sokoldalúságáról. A játékfilmek után, egyúttal a sorozat befejező darabjaként Szabó Istvánnak egy, az NSZK-ban forgatott tévéjátékát láthatják a nézők, amelyet Örkény István Macskajátókálból készített. Február 21-én- kezdődik a Széchenyi napjai című hatrészes sorozat. Az író, Ne- meslkünty István Széchenyi életének hat döntő fontosságú epizódját dolgozta fel, felölelve a magyar történelem egyik legszebb és legizgalmasabb négy évtizedét 1815-től 1860-ig. A sorozat — amelynek rendezője Horváth Adám —, a fordulatos cselekményen keresztül bemutatja Széchenyi máig ható munkásságát, politikai, közírói tevékenységét. A főbb szerepeket Tordi Géza, Láng József, Piros Ildikó és Slnkovits Imre alakítja. Január közepén indul a Fortunata és Jacinta című spanyol filmsorozat. A Perez Galdos spanyol író múlt századvégi regénye nyomán készült film két nő életének romantikus történetét meséli el. A sorosat tíz héten át, péntekenként láthatják a nézők a televízió 2. műsorában. Március elején — a Kalevala első kiadásának 150. évfordulója alkalmából — Vaskor címmel négyrészes finn filmsorozatot, valamint Pasteur életét idéző háromrészes csehszlovák tévéjátékot vetít a. televízió.
