Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

4 Somogyi Néplap 1985. január 5., szombat JÉGFELDERÍTŐK Uj vevő: Szíria és Szaúd-Arábia Jövedelmező a juhtenyésztés Magyar­országon épült hajókkal szovjet vizeken Többféle tevékenységet fejt ki megyéinkben a Gyapjú- és Textilnyers- anyagforgalmi Vállalat. A Kaposváron lévő megyei ki- rendeltség vezetője, Réti Já­nos így tájékoztatott erről: — Fontossági sorrend fel­állítása nélkül először a gyapjú átvétele a felada­tunk. másodszor pedig a ter­melőszövetkezetekben, ház­táji gazdaságokban nevelt juhok felvásárlása, belföldi — ez a kisebb —, valamint export útján való értékesí­tése. Mi gondoskodunk a jó minőségű .tenyészállatokról, átvesszük a bárányokat, s kiadjuk a hizfliaíió gazdasá­gokba. Ilyen csak kettő van, tenyésztéssel azonban negy­ven termelőszövetkezet és ötven egyéni gazda foglalko­zik Somogybán. Vállalatunk csaknem négy évtizede mű­ködteti somogyi kirendeltsé­gét, s nagy segítséget nyújt a juhászat fejlesztéséhez. Évente első feladatunk annak számba vétele, hogy hány juhanya és pecsenye­bárány gyapjának a lenyí- rására számíthatnak. Ennek alapján látják el zsákokkal a tenyésztőket. Az idén 37 vagon gyapjút vettek át, nagy részét, csaknem 300 tonnát a termelőszövetkeze­tektől. Ez kifizetődik, hi­szen- kilónként — a minő­ségtől függően — fizetnek érte. Tavaly 102 forintot ad­tak kilójáért. Az átvett mennyiség 2 vágónál keve­sebb az 1983. évinél, s va­lamivel gyengébb a minőség is, mert rövidebb a gyapjú. A gyapjút Győrbe szállít­ják, ott válogatják — hosz- szúság, illetve minőség sze­rint —. majd a mosást, szá­rítást követően a Hazai Fé­sűsfonóipari Vállalat gyá­raiba kerül, összesen mint­egy 45 000 juh és bárány gyapjút küldték el tavaly a győri gyárnak. A kirendeltség feladatai közé tartozik a tejes- és pe­csenyebárány exportálása. Tavaly összesen 11 700 ál­latot értékesítettek .többsé­gét a Közel-Keleten: Tunisz­ba, Líbiába és Libanonba szállították. Két új távoli onszág is j elentkeaett a so­mogyi bárány átvételiére: Szíria és Szaúd-iArábda. A Közel-Kelet országaiba 7000 tejes- és pecsen yebárányt küldtek, a többit — 4700-ait — olasz vevők vették át. A hazai kereskedelem részére 1100 bárányt küldtek mind­össze. Itthon nem túl nagy iránta az igény. Megyénkből a Rákoskeresztúron lévő bá- rányvágóhídra feldolgozó- üzembe küldik, s onnan kapja a kereskedelem. Évi tervét a kirendeltség 112 százalékra teljesítette, a 21 ezier helyett csaknem 25 ezer állatot vett át. Űj gaz­dasagok is megkezdték ez éviben a juhtenyésztést, köz­tük a gyékényes i Csokonai Tsz A kapolyi Haladás vi­szont tavaly kezdte el a bérhizlalást. Csiszár Imre főállattenyésztő irányításá­val igen jövedelmezőnek bi­zonyult ez az ágazat, ezért elhatározták, hogy idén már 10 000 bárányt hizlalnak. Kí­vülük még a .karádi Arany­kalász Tsz hizlal eredmé­nyesen bárányt, tavaly pél­dául 3600-ait. , A gyapjúforgalmi vállalat a juhtenyésztés még ered­ményesebbé tétele érdeké­ben a negyven termelőszö­vetkezeten kívül újabbakat is bevon a tenyésztésbe. A közös, valamin! az egyéni gazdaságok részére díjtala­nul átengedi o tenyészkoso­kat — Somogybán hatvanat — s kiváló minőségű te- nyészjerkéket is beszerez. Ebben tavaly például 3500 ausztráliai szapora merinó anyát adott tizenkét terme­lőszövetkezetnek. gz> l — Kapitány! Alekszandr Pavlovics! Dnyeprodzer­zSinszk körzetében a jégbe szorult az 529-es dúsított vasérc-szállítmánnyal. Rájuk esteledik, ki kell őket sza­badítani ... — Indultunk — válaszolja a kapitány, Alekszandr Gar- mas, a Makarov tengernagy fedélzetéről. A kapitány elkísér a ha­jólépcsőig. A kikötőből né­zem. ahogy a Makarov hát­ramenetben kifordul az öböl­ből és útnak indul. Ha majd kijut a hajóútra ott kezdődik a nemulass: a jég­takaró vastagsága itt eléri a 25—30 centit is. Bealkonyodiik. Egyre söté- tebb lesz. A folyó túlpartján vilióznak a sziikrafények. A Dnyepropetrovszki Kohómű­ben acélt öntenek. A Maka­rov bekapcsolt fényszórókkal vág neki az útnak, a folyón lenelé. Előtte való nap én is ott voltam a Makarov fedélze­tén. Ez a hajó nemrég ünne­pelte a születésnapját, ami­kor első ízben húzták fel a hájóárbocra a szovjet lobo­gót. Erre az eseményre — Budapesten került sor. — Én az átadás előtt egy hónappal jöttem a Magyar Népköztársaság fővárosába — mesélte Alekszandr Garmas. — A kapitány ugyanis jö­vendő — készülő — hajóját még az átvétel előtt szemre­vételezi, lehetőleg jóval az átadást megelőzően. Ennek oka az, hogy a kísérleti üze­meltetés, bejáratás előtt sza­bályszerűen ellenőrizni kell az esetleges fogyatékosságo­kat, és a kapitánynak segéd­keznie kell abban, hogy a szakemberek ezeket meg­szüntessék, elhárítsák, te­hát mindent elejétől vé­gig rendeltetésszerű álla­potba hozzanak. Az adott esetben teljesen elegendőnek bizonyult erre a kontrollra egyetlen hó..ap, mivel a ma­gyar hajóépítők olyan magas szakmai kvalitásúak, hogy minőségileg kifogástalan munkát adtak nekem, a ka­pitánynak. Ezt .tanúsítja az is, hogy az üzemeltetés első éve alatt semmi komoly ki­fogást nem találtunk a hajó működésében. Ez a taivi hajótípus, a Makarov tengernagy mentő­hajó a magyar szakemberek, munkások kezemunkája. De tervezésében részt vettek a leningrádi konstruktőrök, hajtóműveit a Gorkij Gép­gyár készítette. Számos be­rendezését szovjet és más szocialista országokbeli üze­mekben állították elő. A szovjet folyamhajózási szakemberek véleménye sze­rint ez a hajó rendkívül jó manőverező képességű, nagy Elsők a forgalomnövekedésben Garmas kapitány és hajója, a „Makarov tengernagy” teljesítményű és a legkorsze­rűbb navigációs berendezé­sekkel látták el. Kényelmes, rendeltetésszerű fedélzeti há­za van, amely több mint tíz­méteres magasságban bizto­sítja a kitűnő kilátást és pa­norámás áttekintéssel, a ha­jóirányítás nagypontosságú manőverező képességét. A hajó személyzete nagyon elégedett a személyes kényel­mét és a munka- és pihené­si feltételeket szolgáló meg­oldásokkal. Ezek sorába tar­toznak a hajókatainok — ke­reken egy tucat —, amelyek­nek egyébként kitűnő a hangszigetelésük. A hajótár­salgó arra is alkalmas, hogy ott gyűléseket, filmvetítése­ket rendezzenek. A tél és a tavasz kezdete a folyami .hajózok tűzke­resztségének időszaka. A Dnyeper nagyfontosságú köz­lekedési útvonal, a közleke­dés egyik ütőere, ahol Zapo- rozsje, Dnyepropetrovszk, Dnyeprodzerzsinszk kohóit táplálják. Az Elöregedőben hazánk jár­műállománya. Magyarország minden esztendőben vásárol ugyan új kocsikat, de a for­galomba lépők arra sem ele­gendőek, hogy a keresletet kielégítsék, nemhogy a ki- szuperálásra érdemeseket pó­tolják. Így évről évre nő az átlagos életkor: a motorizá­ció aranykorának tartott 70- es években nem érte el a három évet sem, ma pedig megközelíti a nyolc eszten­dőt. Eme tények birtokában fogalmazódik meg a kérdés: Számíthatunk-e a valamiféle javulásra, és egyáltalán mi­lyen lehetőségék vannak a kedvezőtlen helyzet megvál­toztatására? Verseny nélkül iNézzük, mi történt? A szervezeti változásokat — ta­nácsi felügyelet alá irányí­tották a szervizeket, és kis­vállalatokat alakítottak, ab­ban a reményben, hogy ver­seny jön létre a javítók kö­zött. Ez ismert. A Várt ver­seny azonban elmaradt. To­vább nehezült a helyzet, mert az alkatrészellátással foglalkozó szervezetek késve alakultak, már nem tudtak egyensúlyt teremteni. A kül­kereskedők persze mindent megtettek és megtesznek a A bonyolult, viszontagsá­gos időjárási körülmények nem befolyásolhatják káro­san az itt lezajló szállításo­kat, a nagyüzemek folyama­tos ellátását. — Jelenleg három mentő­hajóval rendelkezünk, ame­lyek a jegesedés, jégzajlás körülményei közepette mű­ködésre képesek, — mondja oz Ukrán Minisztertanács mellett működő folyamhajó­zási főhatóság vezetője, Nyi- kolaj Szlavón. — Ezeket a hajókat Magyarországon épí­tették. Ezek sorába tartozik a Makarov tengernagy is. Ilyen még az Usakov tenger­nagy és a Nahimov tenger­nagy. Ezek a hajók kitű­nően vizsgáztak olyan vi­szontagságos körülmények közepette is, amikor a jég­vastagság elérte a 30—40 centimétert. A Dnyeper vastag jégpán­céljával dacolva, e hajók se­gítségével, gyakorlatilag mindeddig non-stop jégfel­derítés folyt ezen az útsza­kaszon, és napról napra si­került legyőzni a jégpáncél makacs ellenállását. hiány megszüntetésére, a tárgyalások igazi sikert azon­ban nem mindig hoztak. Vagyis: kevesebb alkatrészt tudtak importálni, a kereslet meghaladta a kínálatot. Egyes vélemények szerint a bajt a járműjavítók és az alkatrészellátók között feszü­lő érdekellentétek okozzák. Az, hogy a szerelők anyagi­lag az új alkatrészek beszer­zésében érdekeltek, nekik ez a kifizetődőbb megoldás. Az alkatrészellátók viszont azt mondják: ha a szerviz­nek van pénze, akkor tarta­lékol alkatrészt a jobb ellá­tás érdekében, ebből adódóan párhuzamos készletek halmo­zódnak fel — s ez okozza a hiányt. Ha viszont pénz­szűkében van a szerviz, ak­kor az sem kizárt, hogy a minimális készletre nincs fedezete. Mások nem tartják elég ösztönzőnek az alkatrészfel­újításra és -gyártásra ható szabályozórendszert. De azt sem szabad elhallgatni, hogy van olyan alkatrész, amely­nek felújítása többe kerül, mint az új. Példaképpen említhető a motorhajtókar. Az új ára 180 forint, a fel­újítás egy órát igényelne, a kifizetendő közteher és mun­kabér együttes összege meg­közelítené a 200 forintot. Nyilvánvaló, alaposan meg Tavaly a kaposvári áfész 92 üzlete közül a toponári városrészben levő ABC érte el a legmagasabb forgalmat. Az év végéig összesen 23 milliós volt a forgalmuk, ami 20 százalékkal volt több, mint az 1983. évi, és 12,1 százalékkal magasabb a ter­vezettnél. A siker titkáról Kereső Sándorral, az ABC vezetőjével beszélgettünk. — Az eredménynek több összetevője van. Kettő kivé­telével valamennyi munka­társam szakképzett, .tavaly­előtt új vezetők kerültek a bolt élére. Élünk a szocia­lista munkaverseny adta le­hetőségekkel, sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk a bolt körzetének vásárlóival. Igyekeztünk megfelelő körül­ményeket teremteni kedves­séggel, jó szóval. Kijönnek hozzánk Kaposvár központ­jából iís. Hétvégeken sok vi- kendező vásárolt nálunk ta­kell gondolni, melyik alkat­részt érdemes felújítani, és melyiket nem. De lépni kell! Hírt kaptunk arról, hogy egy új rendszer kidolgozásán munkálkodnak a szakembe­rek. Természetesen a rend­szer működéséhez szükséges érdekeltségekre, szabályo­zókra is kitér majd a ja­vaslat. Előzetes elképzelés szerint úgynevezett gesztorra bíznák az elhasználódott al­katrészek begyűjtését, raktá­rozását, felújítását és kiadá­sát. Az sem kizárt, hogy új alkatrészt csak akkor kapnak a vásárlók, ha a rosszatf az elhasználódottat leadják. A koncepció januárban ölt vég­leges formát, így ma még nem ismeretes teljes mély­ségben az elképzelés. KNEB vizsgálat Magyarországon csaknem 1,3 millió személyautó fut az utakon. A legtöbb autót 1980-ban importáltuk, 113 ez­ret, 1985-ben viszont 94 ezer beérkezésre számíthatunk. Az alkatrészellátásról és jármű- javításról minap indított vizsgálatot a Központi Né­pi Ellenőrző Bizottság. A gépkocsitulajdonosoknak személyes .tapasztalataik vannak a mindennapi gya­korlatról, lehangoló a hely­vasztól őszig. A Deseda nagy vonzóerő. A közülatek- kel jó a kapcsolatunk, mi látjuk el az iskolabüfét is Toponáron. Tavaly májustól beléptünk a havi kétmillió forintos boltok táborába. S mindezt 1,1 millió forintos átlagkészlettel. Ez azt is je­lenti, hogy árukészletiünlket csaknem kétszer megfordít­juk egy hónap alatt. — Milyen kapcsolatuk van a szállító vállalatokkal? — Főleg élelmiszereket, háztartási- és vegyiárukat hozunk forgalomba, ezért a legnagyobb szállítónk a Ba­laton Fűszért kaposvári rak­tárháza, a Somogy megyei sütő-, illetve a tejipari vál­lalat, a Kaposvári Húskom­binát. Alkalmazzuk a több- csatornás árubeszerzést is. így például kapunk portékát a Somogy megyei Szövker társulástól, a Skála-Coop ka- posszekcsői .raktárházából, a zet. Többnyire a gépkocsitu­lajdonosoknak kell rohangál- niók egyiik üzletből a másik­ba, maszektól az állami ke­reskedőig, s vissza, hogy al­katrészhez jussanak. A hiá­nyok és az áremelkedések sok esetben arra késztetik az úrvezetőket, hogy vagy ma­guk bütyköljék meg autóju­kat, vagy fusiban csinálják meg. Javaslatok Senki sem mond le köny- nyen a megszerzett életszín­vonalról. És miután egyre nehezebb új személyautóhoz jutni, ritkábban szánják cse­rére magukat az emberek, így egyfelől többet kell köl­teni az egyre öregedő autó­ra, másfelől éppen a költsé­gek növekedése miatt jobbá­ra csak a legszükségesebb javításokat végzik, vagy vé­geztetik el a gépkocsitulaj­donosok. Ennek következmé­nyeiként a műszaki állapot romlásával kell számolni, ami viszont a biztonságos közlekedést teszi kétségessé. Ugyanakkor sem az állami, sem a magánjavító szolgál­tatás nem mondható kielégí­tőnek. Megoldatlan például a garanciális javítás. A helyzet adott, miként le­hetne rajta változtatni? Zselic áruház élelmiszerosz­tályától, s közvetlen a gyár­tó vállalatoktól is szerzünk be árukat. Körülbelül 30 vállalattal vagyunk kapcso­latban. Hozzávetőlegesen több mint félezer ember for­dul meg nálunk naponta. Mióta mi vezetjük az áruhá­zát, AKP és Köjálbírságunk nem volt, és a társadalmi el­lenőrök sem találtak komo­lyabb kifogásolnivalót. — Ebben a boltban nin­csenek gondok? — Hiányzik a tőkehús. Szeretnénk ezt is árusítani. Kicsi a raktárterünk, jó len­ne korszerűbb bolti berende­zés, modern szociális helyi­ség. Hiányzik polcainkról néhány áru, egyes teasüte­mények, szegfűszeg, fahéj, egyes savanyúságok, papír- zsebkendő, alufólia. Bár ezek közül jó néhány országosan is hiánycikk. D. Z. Amint a Hazafias Népfront Országos Tanács közlekelési- és távközlési albizottságának minapi ülésén megfogalma­zódott: van kiút! Számos ja­vaslat hangzott el. Ezek kö­zül több szorgalmazta: javí­tani kell a szakmunkáskép­zés színvonalát, mert a hiá­nyos ismeretekkel munkába ilépő ifjú szakmunkások aligha tudnak minőségi szol­gáltatást nyújtani. Meggon­dolandó : nem csökkenné­nek-e a költségek, ha alkat­részekre szakosodnának a felújítással foglalkozó gaz­dálkodó szervezetek? Min­denesetre segítené a hazai motorizációt, ha jobban együttműködnének az abban érdekelt vállalatok. Elhang­zott az ülésen: 1985 első fe­lében kormánybizottság ke­resi a gépjárműbeszerzés szélesítésének lehetőségét. Többen felvetették: szükség volna a vezérképviselet és a márkaszerviz keresztezéséből létrejövő új társulásra, ami egy kézben tartaná a keres­kedelmet, a szervizelést, a javítást, az alkatrészellátást és a selejtezést. Hogy való­ban szükség van-e ilyen fel­állású és feladatú gazdálko­dó szervezetre, még nem el­döntött. Horváth Teréz autófelújítás és -alkatrészellátás helyzete

Next

/
Thumbnails
Contents