Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
2 Somogyi Néplap 1985. január 5., szombat A hét három kérdése A nyugati propaganda az utóbbi idődén elszaporodott kisebb-nagyobb merényletek, terrorcselekmények kapcsán előszeretettel ír az olaszországi Vörös Brigádokról vagy az NSZK-beli „Vörös Hadsereg Frakcióról”. Az olyan elnevezések sűrű emlegetése, amelyekben benne van a „vörös” jelző, azt szolgálja, hogy az oda nem figyelő egyszerű ember tudatában az rögzüljön: „Nahát, ezek a vörösök!” lEgyszer-másszor bebizonyosodott már, amit józan ésszel mindig is ki lehetett következtetni: éppenséggel azok a titkosszolgálatok állottak az ilyen gyanús akciók mögött, amelyek a terroristák elleni harcra mozgósítva lettek. „Kinek használ?” — az ókorból máig megmaradt bölcsesség alapján is el lehetett jutni idáig. Ha az NSZK-ban amerikai katonai raktárakat próbálnak rob- bantgatni — tegyük hozzá, vajmi kevés eredménnyel! —, ha a brüsszeli NATO- ülés előtt a NATO-olajvezetékeit gyújtják meg egyszerre több helyen (ráadásul a „harcoló kommunista sejtek”, ezek a soha se látott, soha el nem kapott terrorista csoportok, amelyeknek valaki „kommunista” nevet adott érthető célokból...) — nos, alapos a gyanúnk, hogy itt „a tolvaj kiált tolvajt!” Szemfényvesztőén megtévesztés ez a javából. Persze, annyiszor ismétlődik, hogy a végén talán mégsem lesz annyi „színtévesztő”, aki az ilyen „bérvörösöket” valóban vörösnek látná. P. J. francia nyelven fejezi ki magát. Nemes arcélű, első pillantásra rendkívül fiatalos megjelenésű, csengő hangú asszony. — Undkaitestivére vagyok Szihanük hercegnék. Lida Poeu. ez az egykori álnevem. Akkor vettem fel, amikor a vörös khmerek uralma idején engem is vidékre küldtek rizst ültetni. Nem tudták, ki vagyok és én vigyáztam, hogy ne is tudják meg. mert ákkor végeztek volna velem, hiszen a királyi családnak szinte minden kezükre került tagját megölték. Amikor 1979Hebronhan a rendőrök szerdán könnygázzal oszlatták szét a tüntető palesztinokat, akik a város meggyilkolt polgármestere tiszteletére vonultak fel Egyre .jobban terjed az éhínség a közép- és észak-afrikai államokban. Képünk a szudáni El Obeidben készült az új év első napján Mit vár a világ a genfi Gromiko—Shultz találkozótól? Aligha túlzás azt állítani. hogy rég várt a világ ekkora várakozással egy diplomáciai eseményt, mint most az amerikai—szovjet külügyminiszteri találkozót. Áltailónossájglban arat lehet kisizűnnii ia temérdek előzetes megnyilait- kozáislbóili, találgatásból, hogy legfeljebb igen óvatos derűlátásnak van helye, . semmiképp sem várható nyombani és széles körű megegyezés. Az optimisták is azt mondják', hogy egy hosszúnak ígérkező tárgyalássorozat elindítása várható inkább. Ugyanakkor az újévi üzenetek, állásfoglalások többségükben mind a kelet— nyugati párbeszéd folytatását sürgetik, különösen pedig a szovjét—amerikai tárgyalásokat, akár csúcsszinten is. Feltűnő, hogy főleg nyugati államférfiak beszélnek sokat egy csúcstalálkozóról. (A polgári lapok egyi- kében-másikában pedig fölvetik, nem kínálnaJk-e éppen 1985 májusánák nagy, történelmi évfordulója • alkalmat egy újabb „találkozáshoz az Elbánál”). Észre lehet venni a nyugati propagandának egy nyilván sugalmazott, előre kitervelt húzását: azt bizonygatni, hogy „most már a Szovjetunión a sor”, azaz — amint ezt Reagan elnök POLITIKAI SZÍNTÉVESZTŐK Nakaszone japán kormányfővel volt tárgyalása után mondta — „az előrehaladáshoz” a Szovjetuniónak kell engedményeket tennie. A nyugati sajtó szóhasználata szerint a propagandájuk azt akarja elérni: „a Szovjetunió térfelén van a labda”. Természetesen a nyugati táborban is nagyon sokan vannak, akik tisztán látják, hogy csak kölcsönös engedmények alapján, csupán közös akarattal lehet eredményt elérni most Genfben is, utána pedig a több síkon is elképzelhető további tárgyalásokon. Közel-Keleten? Azok. akik néhány hónapja azt jósolgatták, hogy az amerikai elnökválasztás után az USA így vagy úgy, de kezdeményezően fog fellépni a Közel-Keleten különösen nagy érdeklődéssel figyelik egyrészt Izraelt, másrészt az arab világ, azon belül pedig a Palesztinái Felszabadítási Szervezet magatartását. lépéseit. Izraelre a gazdasági nehézségek folytán egy kormányválság árnyéka borul, S természetesen a „nemzeti egységkormány” esetleges széthullása azt is eredményezné, hogy lenne mire hivatkozni. miért is nem kapcsolódik be Tel Aviv bármilyen rendezési kísérletbe? A WAFA. a palesztin hír- ügynökség izraeli települések elleni El-Fatah támadásokról adott hírt. Nyilván Indiában elsöprő választási győzelmet aratott a Nemzeti Kongresszus Párt. A képen: Radzsiv Gandhi miniszterelnök, a párt vezére látható hívei körében ez csak alkalmat szolgáltat az izraeli kormánynak arra, hioigy tovább halogassa a déli- libanoni megszállt területek kiürítését. Az izraeli—libanoni tárgyalások meg is szakadtak. Pedig a bejrúti kormánynak szüksége lenne mégoly csekély eredményekre is. V^i✓Milyen gazdasági helyzetet jósolnak 1985-re a nyugati szakértők? Ha szilveszter az ólomöntés és egyéb jóslási formáik napja, az újév kezdetét a gazdasági előrejelzések, a közvetlen jövő kutatásával foglalkozó közgazdászok nyilatkozatai jellemzik. Teljes föllendülést, új konjunktúrát senki sem mert és tud meghirdetni, de a nyugati polgári közgazdászok többsége azt mondja: jobb lesz 1985 eleje, mint volt 1984-é. Számosán bíznak még mindig az Egyesült Államok „re- covery”-jében. Ez a bizalom jut kifejezésre abban is. hogy 1985 első napjaiban a dollár minden eddigi csúcseredményt megdöntött. Pedig a spekulánsok a múlt év végén megijedtek annak láttán, hogy az USA gazdasági eredményei bizonyos megtorpanást jeleztek. Most azonban újból mérsékelt növekedés jelei mutatkoznak. A kamatszint sem megy lejjebb, hanem a tőkéseknek jó hozamokat ígérve megint emelkedni kezd ... Az infláció üteme a nyugati világban lelassulni látszik. Ugyanakkor azonban a válság egyik döntő eleme: a munkanélküliség egyre súlyosabbá válik. Az előrejelzésekben egységesen az olvasható, hogy 1985-ben csak növekedni fog a munkanélküliek szomorú hada a tőkés országokban. Nyugat- Európában az NSZK külkereskedelme 1984 végén jó évet zárt, ezért Bonnban bizakodóbbak is. mint például Londonban vagy Párizsban. De például a Rajna partján sem számítanak a munkanélküliség enyhülésére. Pálfy József Január 7-én ünnepli a Kambodzsai Népköztársaság hatodik születésnapját. Arra. hogy milyen előzmények után következett el ez az újjászületés, a különleges szemtanú vallomásával utal az az interjú, amelyet Siso- wath Sowathwong Moni- wang — más néven Poeu Lida — asszony, a „Vörös Hercegnő” adott. A — királyi családhoz tartozom, és az a megtiszteltetés ért, hogy a népfrontszervezet tanácsának tagja lettem, majd a nemzetközi kapcsolatokért felelős főtitkárhelyettessé választottak. Lida Poeu választékos Kambodzsa Az események címszavakban VASÁRNAP: Az indiai választásokon óriási, négyötödös többséget szerzett a Kongresszus Párt. — Amerikai sajtójelentések szerint az USA nem hajlandó a moratóriumra az űrfegyverkezésben. HÉTFŐ: Andrej Gromiko és George Shultz nyilatkozata az egyik legnagyobb japán lapban, az Aszahi Simbunban. — Harcok az iraki—iráni fronton. — Elhunyt Chan Sy kambodzsai miniszterelnök. KEDD: Tüntetések a palesztin ellenállási mozgalom 20. évfordulói án. — Radzsiv Gandhi és átszervezett új kormánya letették a hivatali esküt. — Bulgária egyiptom felújította diplomáciai kapcsolatait. SZERDA: Az amerikai kormány feloldott néhány korlátozást a személyi számítógépek szocialista országokba irányuló exportjában. — Lemondott William Clark amerikai belügyminiszter. CSÜTÖRTÖK: A Reagan—Nakaszone találkozó a két ország közti gazdasági ellentétek megvitatásán túl a kelet— nyugati viszony elemzésére is alkalmat adott. — Arafat Husszein királynál járt a PFSZ ammani ülése után — Vietnam egyhónapos tűzszünetet javasol Kínának a holdújév alkalmából. PÉNTEK: Az SZKP Politikai Bizottsága jóváhagyta a Gromiko által Genfben képviselendő szovjet álláspontot. — Indiai kormánybizottság alakult a szikh probléma megoldására. — Honduras kilátásba helyezte a nicara- gual ellenforradalmárok- mak nyújtott támogatás megszüntetését. Kulikov Prágában Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági elnök pénteken a prágai várban fogadta Viktor Kulikovot, a Szovjetunió marsallját, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokát és Anatolij Grib- kov hadseregtábornokot az egyesített fegyveres érők törzsfőnökét, akik rövid mun.kalátogaitáson tartózkodnak Csehszlovákiában. Elvtársi, baráti légkörben megbeszélést folytattak a csehszlovák néphadsereg és a Varsói Szerződés hadseregei együttműködésének időszerű kérdéseiről. Deaver is lemondott Reagan elnök egy újabb közeli munkatársa jelentette be, hogy vissza kíván térni a magánéletbe: benyújtotta lemondását állásáról Michael Deaver a Fehér Ház apparátusának helyettes főnöke. Deaver — a most lemondott belügyminiszterhez, William Clarkhoz hasonlóan — ugyancsak 18 éve tartozott az elnök legközvetlenebb munkatársai közé s egy ideig úgy vélték, hogy ő lesz a jelenlegi fehérházi főnök. James Baker utóda, ha ő kormánytisztséget vállal. Deaver elsősorban anyagi okokkal indokolta távozását és visszatér korábbi szakmájához, a reklámüzletbe. Egyelőre azonban ő szervezi meg az elnöki beiktatással kapcsolatos ünnepélyeket. Reagan benyújtotta egy másik közvetlen munkatársa, Edwin Meese elnöki tanácsadó igazságügyminiszterré történő kinevezésére vonatkozó javaslatát a szenátusnak.Meese miniszteri kinevezését változatlanul jelentős erők ellenzik. Ha Meesse távozik, a Fehér Ház vezető tisztségeiben senlki sem marad azok közül, akikkel Reagan még Kaliforniában kezdte meg az együttes munkát — bár a kormány tagjai közül többen is abból a politikai csoportból valók. 1954-ben atomtámadást tervezlek Kína ellen Harminc évvel ezelőtt az Egyesült Államok, Nagy- Britanmiia, Franciaország, Ausztrália és Űj-Zéland vezetői nukleáris fegyverek bevetését fontolgatták Kína ellen. A terv a britek, főleg Churchill vonakodása miatt hiúsult meg. Erről tudósított a pénteken Pék ingbe érkezett hongkongi South China Morning Post címoldaűas jelentése harminc évig zárolt, s most nyilvánosságra hozott bizalmas brit anyagok alapján. A brit dokumentumokból az derül kli, hogy 1954-ben az amerikaiak nyomást gyakoroltak Churchill kormányára, mondván, meg kell menteni a franciákat, akiket a vietnami csatatéren, Dien Bien Phu-nál vereség fenyegetett. A vereség be is következett, 1954 májusában. Az öt szövetséges nyugati ország katonai vezetői Washingtonban tanácskoztak, s Vietnamnak nyújtandó kínai segítséget feltételezve, olyan következtetésre jutottak, hogy,, haladéktalanul légitámadást kell intézni (kínai) katonai célpontok ellen, A maximálás és tartós hatás érdekében nukleáris, valamint hagyományos fegyvereket kell használni”. A brit vezérkari főnök azonban később a Churchill- kabinethez eljuttatott memorandumban megállapította: „Bár a Kína elleni háborúban nukleáris eszközök bevetése katonai szempontból nyilvánvalóan hatékonyabb lenne hagyományos fegyverek használatánál, mégis, ennek súlyos kihatása lenne az ázsiai közvéleményre általában”. Maga Churchill is úgy vélekedett ' magánfeljegyzéseiben, hogy „a briteket nem- egykönnyen lehetne ráhangolni arra, ami Délkelet- Ázsia távoli dzsungeleiben történt”. Azt azonban tudják, írta Churchill, hogy Kelet-Angi iában nagy amerikai támaszpont van. Kína és a Szovjetunió között szerződés köttetett, s ilyenformán a brlit szigetek sem maradnának érintetlenek egy nagyszabású konfliktusban. „Vörös Hercegnője" ben felszabadultunk, nem mertem rögtön felfedni magam. Csak amikor meggyőződtem arról, hogy a győzelem után hatalmat gyakorló Kambodzsai Népi Forradalmi Páirlt valóban humánus politikát folytat, s az új vezetés felelősségre vonja a polpotista gyilkosokat, csak akikor mertem elárulni, ki is vagyok valójában. Ám a közéletben azóta is megtartottam az új nevet, amely azt is mutatja, hogy új életet élek. A férjemet 1976-ban megölték. Nagyobbik lányom,, aki ma 16 éves lenne, Phnom Penh 1975-ös kiürítésékor eltűnt. Nem tudom, él-e valahol, esetleg más néven, vagy meghalt. . Másik lányom és fiam velem volt, de a lányom meghalt a nélkülözések miatt. Csak a. kisfiam maradt életben velem a felszabaduláskor. A faluban, ahol éltünk, minden reggel háromkor keltettek bennünket. Aratási szezonban vagy vetéskor a földeken dolgoztunk, máskor gátakat építettünk. Hajnali fél négytől fél tizenkettőig dolgoztunk, majd másfél órás ebédszünet után este hatig folytattuk a munkát. Ekíkor ismét étkezési szünet járt. s ha volt még tennivaló, este tízig dolgoztunk tovább. Ha nem, szemináriumot tartottak számunkra. Ekkor kellett kritikát és önkritikát gyakorolnunk. — A felszabaduláskor jóval több nő maradt életben, mint férfi, egyes becslések szerint arányuk elérte a 70 százalékot. Ma is a nők alkotják a lakosság többségét, ezért a nők ma sokkal nagyobb szerepet töltenek be az ország életében mint másutt. — Ami engem illet, számomra a felszabadulássa.l teljesen megváltozott minden. Korábban elkényeztetett arisztokrata voltam, nem ismertem a nép igazi életét. Ügy érzem, valósággal új- jászülettem. a felszabadulás mindenkinek az életet jelentette. Ezért azon a poszton, ahová a nép bizalma állított, mindent megteszek, hogy részt vegyek az új Kambodzsa felépítésében. A „Vörös Hercegnő” hangja elnémul, az újságírók is hallgatnak. A szokatlan interjú — nyilatkozatot vártunk vallomást kaptunk — véget ért. De hát Kambodzsában. ahol annyi tragédia zúdult az emberekre, ez nem meglepő. B. D.
