Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
8 Somogyi Néplap 1985. január 19., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Lengyel festészet 1944— 1984 címmel kiállítást rendeztek a Műcsarnokban, a lengyel kultúra napjai rendezvényisorozat keretében. ftOj.VHT'r’ ' TWC1*' V A. Falat: Fiú-bélyegző Andrzej Wroblewski: Pályaudvar a visszaszerzett földeken Zengővárkonytól — Budáig Szál éve született Fülep Lajos Élete .regénybe illő, szellemi nagyságét, jelentőségét még ma is kevesen tudják megközelíteni. Amikor már kötetnyit írt, szerkesztett, sőt professzor is volt, a magyar művészetről 1923-iban megjelent konsizaikallkotó munkáját mégis leszállított áron (kínálták a harmincas éveikben. Ha valami kiszivárgott róla a nehezen befogadó köztudatba, úgy ezek a Pesti Naplóban közölt írásai voltak: például az egykéről, 1929- ben. Munkái ma sorra megjelennek, s a Füleip Lajos Múzeum is megnyílt halála utáni öt évvel a kis baranyai falúban, Zengővárkonyban. Pincenapló Szabad péntek 'A levelet a kávéfőző mellé tette. Részlet Nagy Tegnap este nagy volt az izgalom a pincében. Az oroszokról azt tudták, hogy százötven lépésnyire, a közeli téren vannak. Az izgalmat már a két falbontó német katona elindította. Este kártyáztam, sokáig. Az volt a véleményem, hogy fönt kellene aludni a lakásban. Mert talán harc, lövöldözés színterévé válik a pince. Addig tanakodtunk azonban a feleségemmel, amíg végre mégiscsak lenn maradtunk. Éjjel tizenegy óra tájbán a németek, a (tér felől érkezve, átvonultak a pincénkén, a feltört falakon át. A műhelybe érkeztek, onnan mentek tovább, én nem láttam őket, ment már az óvóhelyen az ágyban feküdtem. Lehettek vagy húszán, azt mondták. Éjjel fölkeltem, kimentem a vécére. Onnan meg lehetett állapítani, hogy a szélcsend teljes, nincs ágyúzás, nincs lövöldözés. Korán keltem, nyolckor, nem tudtam tovább aludni. Azt beszélték körülöttem, hogy az oroszok már itt vannak a mi utcánkban. M.-né állapította meg először, aki kinézett a kapu üvegablakán. Befutott az óvóhelyre, és újságolta: — Itt vannak az oroszok! —r Egy férfi kételkedett ebben: — Honnan tudja? — M.-né felelt: — Láttam orosz katonákat. — Hol? — Itt, az utcánkban. — A férfi még mindig kételkedett. — Milyenek voltak? — M.-né leírta a ruhájukat. Aztán észbe kapott: — De mit is akarok a ruhájuktól, oroszul beszéltek. — A férfi nagy nehezen: — Csakugyan (itt vannak. Sietve felöltöztem. Kimentem az utcára, a kapu elé. Négy orosz katona futott el a (házunk elől, a túlsó járdán. Mások is álltak mellettem, köszöntöttük őket. Aki elöl szaladt, az visszaköszönt. Szép, fekete hajú szú fiatalember volt, kaukázusi típus. És szaladt mind a négy tovább. Maflán álltam a kapuPereg a zúzmara szinte roskad a fa. Befagyott a Balaton, lomha köd ül a tavon, partján lélek se jár. Bezárt a giccsbazár s a többi kóceráj. Lajos írásából bán. örültem. De előre, már régóta úgy képzeltem el az első találkozást, hogy egymásnak esünk, és átöleljük egymást. Az ölelkezés elmaradt, mivelhogy ölelkezésnél kettőn áll a vásár. Pedig szép lett volna. (No, mindegy. Elvégeztetett! Vége a (háborúnak, vége a pincének, a (hallgatásnak, a lapulásnak. Minek is van még vége vajon? Kell, hogy vége legyen az eddig volt, ezer éve tartó világnak. Megmaradtunk. Véletlenül. Ezer veszély közt. És most az a gyanúm, hogy nem farsang következük, hanem új harcra kell készülnünk. Még él az a szellem és az az ördögi akarat, amelyből minden szenvedésünk fakadt. Tovább él és működik. Hogy hogyan? Mindjárt itt a példa. A pincénkbe új lakó érkezett három nap előtt. Eddig jóformán észre sem vettük. Valahol rommá lett a lakása, s a irrti háziunk befogadta. Csendes, visszavonult úriembernek látszott. Most megszólalt, és a körülötte állóknak ezt mondta: —; Tegnap a németek nem munícióért mentek, hanem továbbvonulnak, át íBudáia, majd nyugatra. A kiét falbontó közül az egyik ezt mondta: Mi most elmegyünk, de még vissza fogunk jönni. És amilyen legények, én ezt el is hiszem nekik. Az óvóhely hangulata különben csodálatos. Az a néhány zsidó, aki a pincében rejtőzött, és az az egy-két jóravaló ember tétován jár fel iés alá, gyáván hallgat. Félénkek, előzékenyek, türelmesek. Az ellenforradalmárok azonban gátlás nélkül mondják ki lesújtó véleményüket airról, ami történt, mindemről, amit -észlelnek. Megkezdték a gúnyos kritikát. Tudnak és mernek fölényeskedni. Mondom, nem nyugalom következik, hanem további harc. Szakadatlanul résen keld lenni. Hosszú (ideig, talán egész életünkön át. Alig dereng a hold, a sirály se sikolt. Rideg a táj és kihalt. Ó, hol a víg, nyári part? Megyek a parkon át, vár a kórházi ágy. Hej, hány hét a világ? Csütörtök délelőtt Cziráda Jenő főelőadó a csoportvezető asztaléra tett egy cédulát: „Bélám! Holnap reggel Jugoszláviából rokonaim érkeznek, ki kell mennem elébük az állomásra. Emiatt a szokásosnál később érek be a munkahelyemre, de ígérem hogy sietni fogok. Üdvözli Cziráda.” Egy órával később a csoportvezető az osztályvezetőnek az alábbi üzenetet vetette papírra: „Szeretett főnököm! A feleségem holnap gyakorlati autóvezetésből vizsgázik. Kiszaladok a vizsga helyszínére, hogy ne izguljon szegénykém. Lehet, hogy elké- sek, de majd hétfőn bepótolom. Tisztelettel köszönöm: Bandázs Balázs.” Már délután volt, lassan közeledett a munkaidő vége, amikor az osztályvezető a következő sorokat írta főnökének, a főosztályvezetőnek: „Emilkém! Holnap a bi- valymocsoládi járásbíróságon egy közúti baleset miatt tanúként fognak kihallgatni. Remélem, déltájban már visszaérek Pestre. Üdvözli: Taliga Pali." Mondani sem kell, hogy a főosztályvezető nem volt a szobájában — az igazgatónál tárgyalt —, ezért Taliga osztályvezető a titkárnő asztalán hagyta a feljegyzést. Lejárt a munkaidő, a főosztályvezető még mindig nem tért vissza a helyére, így aztán a titkárnő az írógépén egy kis szöveget kopogott le a főnöke száméira: „Böhöm elvtárs! Anyám feljön vidékről, segít lekvárt főzni. Reggel ki kell menni a piacra szilváért, egy kicsit késni fogok. A reggeli kávét bekészítettem, csak be kell dugni a konnektorba a csatlakozót. Erika.” Estére járt az idő amikor ,a főosztályvezető a tanácskozásról visszatért. Úgy gondoltai, ezt a néhány nehéz, idegfeszítő, parázs vitával eltöltött órát -holnap lecsúsztatja. így -hát a következő levelet írta a (titkárnőinek: „Erika! Ha a minisztériumból keresnek, mondja azt, hogy vidékre mentem, ha a főnök keres, füllentse azt, hogy bementem a minisztériumba! Különben nem kell magát kioktatni, csinálja úgy, ahogy szokta! Kézcsók: Böhöm Bálint.” Hétfőn reggel Cziráda Jenő főelőadó a főnöke asztalán ugyanazon a helyen találta meg -a cédulát, ahová pénteken tette. Felkapta hát, és gyorsan összetópte. Bandázs Balázs ugyancsak meglelte az osztályvezetőnek írt üzenetét. Nem tehetett mást, fogta és bedobta a szemétkosárba. Taliga Pál osztályvezető a főnöke titkárnőjének asztaláról felvette a -pénteken megírt üzenetet és zsebre vágta. Ha legközelebb is lógni akar a munkahelyéről, ezt a szöveget dobja majd be ismét magyarázatként. A főosztályvezető a reggeli kávézás köziben megkérdezte Erikát: — Mondja, drágaságom, nem kerestek pénteken? — Ki kereste -volna? — kérdezett vissza a titkárnő gúnyosan.-Közben a többiek >is munkához láttak. Illetve dehogy láttak munkához. Miközben a reggeli kávét kortyolgatták, azon törték a fejüket, hogy a következő pénteken milyen trükkel maradjanak otthon. 1885-bem született, s 1970- ban halt meg. A (Gondolkodó Miagyarok olcsó sorozatában a Magvető kísérli meg népszerűsíteni, s éppen az egykéről írt -tanulmányával, a Magyarok pusztulásával. Lesz-e visszhangja, -érdekli-e a mai olvasót az, lamli a mi fiatal éveink -egyik égető selbe volt? A mi ifjúságunké? Fekete Gyula a népesedési gondjainkról írott könyvében (Éljünk magunknak?) tizenöt levelet közölt nemrég az ország valamennyi részéből, hogy figyelmeztessen: a statisztika bizonysága szerint csökken a sokgyermekes családok száma, s nő -az egygye- rekeseké. S nem a magára hagyatott, -a nagybirtok szorításában vergődő, terjeszkedni nem tudó, szegényedő, sorvadó nép körében, mint indokoltuk a két háború között. S ahogy akkor sem, ma sem csak népesedési kérdés volt Baranya, Somogy, Tolna falvainak megfogyatkozása, s bár akkor egyszerűbb okokkal, de lényege és következménye az, amit Fülep Lajos így fogalmazott meg: „Az egykés világ külön erkölcsi világ, külön világrend. Megváltozott benne a csalléd, a munka, a szellemi javák, a nemzeti hivatottság értékelése az anyagi és hedonisz-ti- kai javak értékelésével kapcsolatban.” S azt is hozzáteszi: „A régi típusú gazdálkodás megbukott, s ha tovább ragaszkodunk hozzá, teljes eladósodás és elszegényedés jár a nyomában. Európai látókörű tudós református -lelkész írta ezt zein-gővárkonyi magányában. Tudós, aki képes volt kilépni köréből, képes volt világméretekben1 gondolkozni, s kitartani igaza mellett, aki tudott közösségben gondolkodni, s akit egyedül népe közösségének felemelkedése foglalkoztatott. Az egyke kérdéséhez is az vezette: a pusztulás, a visszaesés, a testi-lelki elnyomorodás víziója, ugyanakkor az élet értékeinek meegbecsülése. Még nyomon sem követhetjük mostani megemlékezésünkben, hogy ezekből az értékekből mi minden foglalkoztatta az építészettől a festészetig, Dantétól Adyig, a színpadtól a publicisztikáig, az esztétikától a filozófiáig. Kérdezhetjük: ez a Párizsban, Firenzében, Rómában világlátásra -edzett, több jelentős lap, folyóirat szerkesztője, korunk egyik legeredetibb, legműveltebb, széles látókörű magyar gondolkodója végül (is hogy rekedt meg Baranyában? Ügy, hogy tisztséget v-áLlalt a Károlyi- kormányban, s a Tanácsköztársaság Idején kinevezték az áhított egyetemi Olasz tanszékre. Mikor mindennek vége lett, nem maradt más választása, megszerezte a nyelvek tudását, filozófiai, történelmi műveltséget kívánó theológiai Oklevelet, s a Sió menti Medina, majd Dombóvár, Baja után meghúzódott a Mecsek völgyében az évszázados szelídgesztenyés védelmében tengődő kicsi falu- han, Zengővárkonyban. Húsz évet töltött a mézillatú szelíd pannon tájon, ahol még a kaszát iis az ősember földből kiforgatott kovakő baltájával fenték, míg 1947-ben Lukács György- gyel egyidőben ismét meghívták a budapesti katedrára. Nem késve. A csaknem egy -emberöltő nem haszontalanul telt el. Itt tanítványok, Írók, művészek, tudósok vészük körül, s a hárshegyi sétákat a szó szoros értelmében vett eszmecserék teszik emlékezetessé. Már az ősi mecseki gesztenyésben sétára vezeti vendégeit, de a fővárosban valóságos peripate- tikus iskola — ahogy ezt a tanulási módszert a görögök nevezték — alakul ki körülötte. Fülep Lajos nevével középiskolás koromban találkoztam először, mikor könyvét fillérekért megvásároltam. Ma sem ajánlhatok az ismerkedésre alkalmasabb olvasmányt, mint ezeket az európai és a magyar művészet jegyében írt tanulmányokat a magyar építészetről, -a szobrászatról, a festészetről. Irodalmi leckének a Daniéról írt tanulmányát, filozófiában, amit Nietzsche- ről gondolt. Történelemből a reformációt és -a művészetét elemző írásait; iróniáját, magabiztosságát illetően egy korai -interjút Benczúr Gyulával. Publicisztikai vitái közül a Magyarság pusztulása mellett talán a Jövő Nemzedékiét. Nem könnyű -olvasmányok, de iskolamesitemek sem elnézően megértő Arisztotelész ő. Tanulni, vagy tájékozódni hajlandó ugyan, de elfogultságában türelmetlen, és nem tűr ellentmondást, Illyés Gyula az Eligazítanak nevezi. A hosszú magány m egkemény í tette, s szinte minden íráséban ott van, a -még nem peripateti- kus formában kialakult, ellenkezésre, kiigazításra késztető, ingerlő részletek nyoma. Csak a részleteké. De mert mindig a világ, az élet, a történelem egészéből indult ki, bennünk nem a vitatható tételei hagytak nyomot, sokkal inkább, hogy önálló gondolkozásának bátorságával, vállalásával példát adott. Kiss György Mihály Durkó Gábor rajza TÓTH ENDRE PEREG A ZÚZMARA Koczogh Ákos
