Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. január 19., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A TELEFON Szépen magyarul - szépen emberül Látszólagos igekötő, valódi hiba Az asszony sápadtan dőlt az ajtófélfának, és néhány percig a két lány kánonszerű szuszogását hallgatta. Lassan visszabotorkált a telefon mellé, és tovább virrasztóit. — Nem leszek sokáig az utadban — hallotta Géza rekedtes hangját. Remegő kézzel rágyújtott. A felizzó parázs fényénél Géza 'karikás szemeit látta.. — Nektek nincs szükségetek rám — folytatta ugyanaz a hang —, csak útban vagyok. Az én idegeim már tönkrementek. — Miben mentek tönkre az ideglei? — tűnődött az asszony. Megpróbálta tárgyilagosan végiggondolni az együtt leélt húsz évet, de az utóbbi két nap őrjítő percei, a fölismerés, hogy Géza eltűnt, a rendőrség, a mentők, a telefonok, hátha tudnak valami biztatót mondani, teljesen mindegy, hogy mit, csak egy helyet, ahol Gézát megtalálja. — Ma már nem érkezett hozzánk több áru. Máshol keresse! — jutott eszébe a Bonctani Intézet iszonyú válasza. A férje, mint áru. Egy ember élve vagy halv*a, csak áru? — Egyelőre nem találjuk a férjét, de teljes erőbedobással keressük. Nyugodjon meg, asszonyom! Ha eszébe jutna valami a férjével kapcsolatban, valami utalásféle, hogy esetleg hová... Szóval hívjon minket bármikor vagy hagyjon üzenetet a nevemre! — Valami utalásféle? — ismételgette az asszony a nyomozó szavait, és üveges szemekkel meredt a semmibe. — Egy idegbeteg öngyilkossági fenyegetéseit mondjam el? Ezt az érzelmi zsarolást! Az egész olyan hihetetlennek hatott. Az asszony órákig várt a hírre, mint egy görcsoldóra, hogy felszívódva a sejtjeiben, el- ernyedjen a bizonyosságban, hogy Géza megvan, hogy él. Nem is vette észre, hogy körülötte jönnek, mennek. Géza kollégája, aki titokban a főosztályvezetői székben érezte már magját, de kifelé ájtatos, együttérző képpel sürgölődött. A szomszédok, összecsapva tenyerüket, meglepetést színlelve a váratlan tragédia fölött, pedig a papírfalakon keresztül mindent hallottak. Számukra a váratlan eseményt nem a férfi eltűnése, hanem az asszony viselkedése jelentette. A hajnali csendben az asszony feje egyre jobban fájt, szinte sistergett. Nyugtatót akart bevenni, de ahhoz sem volt ereje, hogy feláll- jon egy pohár vízért. Inkább újabb cigarettát sodorgatott a kezében. Most, így utólag jött rá, hogy a lányai nélkül talán megbolondult volna. Este jött a hír, hogy Gézát megtalálták a Szabadság szobor környékén. Fáradtan nézett a tükörbe. Ujjaival végigszántott az arcán. — Én vagyok az oka — motyogta a tükörképnek —, sose vettem komolyan a fenyegető dzését. Ideges, hát ideges. Ki nem az? Hogy depressziós? Mondta az orvos, tudomásul vettem. De pszichológus nem vagyak. Mondta az örvös, mondta, igen. Kíméljem, biztosítsak neki nyugalmat. És nekem ki biztosított? Hát én nem fáradhattam bele? Az örökös szekírozásba, hogy már megint elköltötted a pénzt, most miért ezt főztél, minden idegennel kedves vagy, csiak velem nem, hogy tönkretetted az életemet. Belefáradtam, igaz. Cseléd voltam gyerekkoromban, cseléd lettem Géza mellett is. Mindig cseléd. Emlékszem, szerttmihály napján minden évben kivitt anyám a cse- lédpdaera, és jöttek a csöpögő orrú kölkök, a vérpirosra kikent nagysága anyjukkal. az enyvszagú iparosok, mind, mind, a fogaimat nézték, a karomat tapogatták. Tud-e húzni mint egy barom? És úgy is tapogattak minket, mint a barmokat. Anyám pedig a kezét tördelte. Sajnált, de muszáj volt eladnia. Aztán fordult a világ. De a szegény ember csak szegény maradt. Hiszen a kutya is ott végzi a dolgát, ahová egyszer már tett. A pénz se terem másként. Anyám beszélt rá Gézára, hogy milyen okos ember, irodában dolgozik, művelt, ha hozzá megyek nem kell itthon a faluban a földet túrnom. És bementem a várasba dolgozni. Géza szerzett helyet az egyik boltban. Micsoda esküvőnk volt! Egy félórára kéretszkedtem el az üzletből, Géza kölcsönkért egy karikagyűrűt, mert csak egyet tudott venni. az,t is a nővére szerezte feke- tézéssel. Háború után történt néhány héttel. Amikor a lányaimnak elmeséltem, szinte megelevenedtek. Milyen romantikus esküvő! Az. Hogyne! Én visszarohantam a boltha dolgozni, az ifjú férj pedig elvonult két barátjával a kocsmába mulatni. És ez volt jellemző az egész házasságunkra. Nem az ivás, mert azt nem nagyon szerette, hanem az, hogy én állandóan dolgoztam, mint egy állat, ő meg a fotelből dirigált. Mégis ő ment tönkre. Belehabarodott egy kis tyúkba. Akkor kellett volna otthagynom. De hát a két gyerekkel hová mehettem volna; Akkor került először az idegosztályra. A saját hülyesége miatt. A nő megszökött egy másik alakkal, Géza pedig teljesen összeroppant. Az a majdnem kétméteres ember, mint egy csecsemő zokogott nekem. A saját vereségét sose tudta elviselni. A másén persze jót szórakozott. És én, a barom, csak bólogattam az orvos előtt, hogy persze döktor úr, igen doktor úr, hogyne doktor úr, mindent megteszünk, én megbocsátottam neki, hiszen olyan gyönge nélkülem. És ő úgy, ahogy meggyógyult, egy ideig rendben megvoltunk. Azt hiszem, neki kevés volt az, hogy én megbocsátottam. Saját magának sose tudott. Azt hiszem, ebbe ment tönkre. Mosjt, így utólag... de én is hibás vagyok. Sajnos. Elfogyott a türelmem. Együtt élni egy idegbeteggel, csak az tudja, aki végigcsinálta. Az utóbbi években egyre többet marakodtunk, és egyre mélyebb sebeket ejtettünk. A csend hirtelen abbamaradt. Az utcáról a szemetes kocsi csikorgó nyeldeklése. a kukák tompa puffanása szűrődött be. — Hajnal. Üjabb hajnal. Az ablakhoz botorkált és kinézett. A tejfölös ködben lassan kirajzolódott a Szabadság szobor sziluettje. — Egy újabb hajnal — sóhajtott megint az asz- szony. — Ma kit fognak ott találni? Ki veti le magát a kilátóból? És hányán maradunk itt lent a városban? Hányán maradunk túlélők, akik elől menekülnek? Válasz helyett csak a telefon' csörrent meg. — Jó reggelt, asszonyom! Gondoltam, minél előbb tudja meg a hírt. Már amennyire jónak nevezhetem, de megnyugtatóbb, mint a tegnapi telefonom. Az or- vosszakértői jelentés alapján, nem öngyilkos lett a férje, hanem embóliát kapott. A magával vitt gyógyszerei hiánytalanul megvannak. A boncolás ... Az asszony már nem figyelte a nyomozót. A tükör előtt állt. — Embólia — mondta hang nélkül a száját formálva, mint aki egy süketnémával akar szót érteni. A tükörből pedig egy töp- pedt arc nézett rá, összehozott szemekkel, millió ráncból összeszaladt gúnyos fintorral. — Na, most már megnyugodhatsz! Goszthony Mária’ kerámiái A sajtónak és általában a hivatali nyelvhasználatnak kedvelt szava a befolyás főnév, és még inkább az ebből képzett befolyásol ige. Egyiket sincs jogom hibáztatni, nemegyszer magam is rájuk szorulok, de megvallom: nem kedvelem őket különösebben, már csak azért sem, mert túlságosan gyakran kerülnek elém. Ha van rá mód, inkább mást választok helyettük. A befolyásol valakit helyett például ezeket: hatással van valakire; valamire rábír, rábeszél, rávesz valakit, hogy csak a legmegfelelőbbeket említsem. Még egy oka van annak, hogy nem szeretem a befolyásol igét. Azt hiszem, olvasóim is tanúsíthatják, hogy ez a szó szinte csábít a hi- bázásra. Hol itt, hol ott szúrja a szemünket vagy üti meg a fülünket ilyenfele mondat: „a felek megállapították, hogy a tárgyalásokat kedvezőtlenül folyá- solták be (bizonyos események)”; „az új rendelkezés nagymértékben be fogja fo- lyásolni a termelési eredményeket” stb. Súlyos hiba ez? Bizony, súlyos. Nem azért, mintha az igekötő sohasem állhatna az ige után vagy sohasem szakadhatna el tőle. De hogynem állhat, dehogynem szakadhat el! Számos olyan eset, helyzet van, hogy fordított vagy megszakított szó- rendű az igekötős ige. Elmegy — nem megy el; becsukja az ajtót — be sem Bors István: Térforma csukja az ajtót. Csakhogy itt más a bibi! A befolyásol csupán látszólag igekötős ige, valójában nem az. Bizonyíték rá, hogy folyásol igénk nincs. A befolyásol nem úgy jött létre, hogy be igekötővel láttuk el azt a bizonyos nem létező folyásol igét, hanem úgy, hogy a befolyás főnévhez kapcsoltuk hozzá az -l igeképzőt. Nem a befolyásol az egyetlen ilyen áligekötős igénk. Ugyanilyen az ellenőriz, a fellebbez, a kifogásol, a kivételez, a kivonatol és még egy-kettő. Ezek nem bonthatók szét igekötőre és igére, mert nem is így kapcsolódtak össze egymással. Ahogy a befolyásol ige a befolyás főnév származéka, úgy az ellenőriz az ellenőr-é, a fellebbez a fellebb — feljebb középfokú határozószói alaké, a kifogásol a kifogás főnévé, a kivételez a kivé- tel-é, a kivonatol a kivo- nat-é stb. Most már talán minden olvasónknak világos, miért rosszak, elfogadhatatlanok a folyásolták be, be fogja fo- lyásolni formák, s miért hibásak az olyanok is, mint nem őrizték ellen, későn lebbeztek fel, nemegyszer ki is fogásolták stb De azért, nehogy bárkit is rossz irányban befolyásoljon — hibás volna ez: folyásoljon be! — ez a cikkecske, befejezésül ide írom az iménti példák helyes szórendű változatát is: nem ellenőrizték, későn fellebbeztek, nemegyszer kifogásolták is. SLAWOMIR MROZEK NYOMOZÁS • A fogadóban hirtelen kialudt a villany. Amikor ismét fölgyulladt, az elnök így kiáltott: „Ki itta meg a sörömet?" Csönd lett. „Jól van mondta az elnök —, zárják be az ajtót! Nyomozás lesz." Amikor bezárták az ajtót, az elnök hozatott még egy sört, éppen olyat, mint az előző, lette la pultra, es igy rendelkezett: „Most pedig egyenként ki fogunk menni. Főkönyvelő jlvtars, kérem, fáradjon ki!” A főkönyvelő kiment. „Most pedig öt percre eloltjuk a villanyt” — mondta az elnök. Kialudt a villany, öt perc elteltével ismét felgyújtották. A korsó üres volt. „A főkönyvelő ártatlan, a tettes Iköztünk van — jelentette ki az 'elnök. — Ügyintéző elvtárs, hagyja el a helyiséget! Kérem a következő sört. Figyelem, villanyoltás!” Megismételjük a műveletet. Amikor újból világos lett, kiderült, hogy ismét megitta valaki a sört. „Uraim, szűkül a gyanúsítottak köre! — kiáltotta győzedelmesen az elnök. — Űj sört, aztán villanyoltás!” Néhányan megszólaltak, hogy a nyomozás érdekében jó lenne egy kis harapni- valót is rendelni a sörhöz. A sör azonban így is minduntalan eltűnt. Nyilvánvalóan a tettes még mindig a helyiségben tartózkodott. Az elnökön kívül már csak hárman maradtunk. Én, a párttitkár és a személyzeti osztály vezetője. Az elnök utasította a párt- titkárt, hogy menjen ki. „Csak most is megigya valaki” — suttogta a párttitkár nekem és az osztály- vezetőnek, miközben fölvette a kabátját. Egyedül maradtam a személyzetissei. Az elnök alig tudta leplezni izgatottságát. Kialudt és felgyulladt a villany; a sör eltűnt. „Osztályvezető kartárs! mondta az elnök. — Most pedig ön távozik.” Az osztályvezető felállt, mélyen a szemembe nézett, és megindult a kijárat felé. Megértettem, hogy föl kell hajtanom az utolsó sört. Az elnök előre élvezte a döntő pillanatot. „Egy sört kérek! — kiáltotta. — Már csak egy sört kérek! Ez lesz az utolsó!" „Nincs több sör — jelentette ki a csapos. — Elfogyott.” A tettes ismeretlen maradt. Fordította: Adamecz Kálmán Dr. Grétey László Kuisz György: Nádvágók 40 év somogyi képzőművészete
