Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-12 / 291. szám

1984. december 12., szerda Somogyi Néplap Nem hittek benne Tető alatt a művelődési ház TV-NÉZÖ Kezdet és Vassza A HAGYOMÁNYOK SZELLEMÉBEN Felszabadulási kórusverseny Kaposváron Kutason Bán Jánossal, a 66 című műsor népszerű ve­zetőjével rendeztek találko­zót a házigazdák. A községi pártbizottság termében zsú­folódtunk vagy százan. — Sajnos, művelődési há­zunk csak jövőre lesz — mentegetődzött a könyvtá­ros, a párttitkárnő és a ta­nácselnökasszony is. Indulatos viták, lelkes ne kibuzdulások után végre épül a kutasi művelődési ház. annak az épületnek a szomszédságában, amely ma egyaránt otthont ad a köz­ségi pártbizottságnak, a ta­karékszövetkezetnek, a pos­tának. az ifjúsági klubnak és a könyvtárnak is. — Sohasem volt művelő­dési házunk — mondta Hor­váth Istvánná, a községi közös tanács elnöke. — Va­lamikor régen egyszer már elhatározták a település ak­kori vezetői, hogy építenek egyet, de nem lett belőle semmi. Az összehordott épí­tőanyagot másra használták fel. Égy régi cselédházat ala­kítottak át. végül is abban kapott helyet a kocsma szomszédságában a kultús- ház is. Valójában csak egy naigy tereim volit, ahol alkal- malnlként a mozi működött, máskor meg vagy értekezle­tet tartottak, vagy hálóztak. Nagyon kellett már egy iga­zi művelődési ház, de évekig nem volt rá pénzünk. Első­sorban az oktatást kellett helyretennünk. 1975 és 1980 között a kutasi pedagógusok 20 százaléka képesítés nél­küli volt, diplomával senki sem jelentkezett, mert még lakást sem tudtunk adni, Pedig akkorra már felépí­tettünk 5 szolgálati lakást, aztán az ötödik ötéves terv idején két újabbat. A regi kastélyépületben levő isko­lánk is állandó toldozásra- foldozásra szorult. Aztán kel- lett bővíteni, korszerűsíteni az óvodát is — hogy csak a fontosabbakat említsem. A fejlesztési alapunk pedig évi 400 ezer forint. Végül is 1981 februárjában megszüle­tett a döntés: meg kell épí­teni a művelődési házat... A megyei tanács, a járási hivatal, a község vezetői, a moziüzemi vállalat, s a Ku­tasi Állami Gazdaság veze­tője együttesen határoztak, ki-ki felajánlva hozzájárulá­sát. 1984 tavaszára a So- mogyterv elkészített egy mindenkinek megfelelő ter ■ vet. A tanácselnökasszonnyal a ma már 70 százalékig kész épületben sétálunk. — Amikor megkaptuk a terveket, megkezdtük az épí ­tőanyagok beszerzését. Aki családi házat épít. jól tudja, hogy mit jelent ez. Bizony igénybe kellett venni min­denféle összeköttetést, hogy legyen téglánk, cserepünk, s időben sikerült tisztázni a telek tulajdonjogi kérdéseit is mert az a föld. aholjnost járunk, soha nem volt a tanács tulajdonában. Az ál­lami gazdaság építőbrigád­jának meg a falu lakói ősz- szefogásának köszönhetjük, hogy ma már tető van falak fölött. — A néhány lelkes kuta­sin kívül tavasszal bízott ebben valaki? — Nem! Amikor visszatérünk a tn- nácsházára, két vaskos dosz- sziét mutat: levelek a mű­velődési ház ügyében, pénz­ügyek. ezerszer sürgetett megrendelések vizsgálatok, jelentések és igazoló jelen­tések. — De jövőre felavatjuk a házat — mondja az elnök asszony. Nagy Jenő Mi sem illik jobban az ünnephez, miint az ének, le­leményesen döntött hát a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága, a KISZ és néhány más szervezet, amikor versenyt hirdetett szűkebb pátriánk iskolai és felnőtt énekkarainak a fel­szabadulás 40. évfordulójára. Nos, a hangverseny, amely­re .szombaton került sor Ka­posváron a Munkácsy gimná­zium aulájában tizennyolc együttes részvételévéi, iga­zolta a szervezők optimiz­musát. Igazolta annak elle­nére, hogy egyik-másik kó­rus formája, bizony, ugyan­csak idényelej'inek tetszett. Egy alkalmi koncert is­mertetésékor mindenekelőtt a msűorválasztás alkalomhoz illő vagy nem illő voltát szo­kás szemügyre venni. Nos, a hazai és az egyetemes kórus- irodalom klasszikus alkotá­sai mellett szép számmal szerepeltek a műsoron szov­jet szerzők művéi. Talán a hagyományoknak, talán az egyes kórusvezetők ízlésé­nek vagy a már közmondá­sos partitúramizériának a következtében nem elsősor­ban az avantgarde irányzatok módszeréit is alkalmazó Pro- kofjev, Sosztakovics, Kaba- levszkij vagy Alfred Snitke szerzeményeit részesítették előnyben az együttesek, ha­nem azt az irányzatot, amelynek képviselői inkább az orosz népzene hagyomá­nyainak megőrzésére és a csajkovszkiji—glazunovi kompozíciós stílus föleleve- nítésére, a monumentalitásra törekedtek vagy törekednek. A skála ily módon a Szítyenyka Razin esküvőjét megörökítő, népszerű és gyö­nyörű volgai népdal feldol­gozásától Novikov, Alak- szandrov, Szvesnyikov ötlet- gazdag és hagyománytisztelő kompozícióin át addig az is­mert — „Egyedül megyek ki az útra” kezdetű, s Mihail Lermontov versére még a múlt században írt — érzel­mes románcig terjedt, ame­lyet a Lermontov költészetét egyik legmegrendítőbb szel­lemi élményeként számon tartó krónikás némi idegen­kedéssel hallgatott. Feltűnt viszont, hogy az utóbbi két- három évtized szovjet kórus- irodalmából egyetlen karve­zető sem választott művet, holott, a kínálat kimeríthe­tetlen. Mind az orosz föde- rádióban, mind a többi köz­társaságban. Amli az éneklés minőségét illeti: az átlagos produkciók mellett néhány remek telje­sítményt is elkönyvélhetett az országos szaktekintélyeik­ből álló zsűri, élén Fasang Árpád, zeneszerzővel, no, meg természetesen az aulát mind délelőtt, mind délután meg­töltő közönség. Szokásos nagyszerű éneklésével szer­zett első helyezést a kapos­vári Tóth Lajos Általános Iskolának Zákányi Zsolt ve­zette énekkara, s a fonyódi Karikás Frigyes gimnázium Tengerdi Győző által irá­nyított • mammutkórusa, amely könnyűszerrel az élvo­nalba emelkedhet, ha pontos ének lésmódjához, hangzásá­nak tisztaságához és monu­mentalitásához megfelelő di­Vonzások és választások Olgierd Lukaszewicz az 1967-iben készült Jowits, áz 1970-ben forgatott Ádám kerestetik, az 1971-es Tánc Hitler főhadiszállásán. Érdeklődéssel várjuk a Vonzások és választások megjelentetését a képernyőn, illetve a viszontlátást Ol­gierd Lukaszevicz-csel. A közelmúltban fejezték be a Televízió számára Goethe Vonzások és válasz­tások című műve adaptáció­jának forgatását. Deák Krisztina rendező a klasszi­kus műiből készült tévéjáték egyik főszerepére a neves és kitűnő lengyel művészt, Ol­gierd Lukaszewiczet hívta meg Bálint András, T. Kato­na Agnes és Takács Katalin partneréül. Lukaszewicz 38 esztendős, generációjának egyik legte­hetségesebb, legnépszerűbb színésze hazájában. Krakkó­ban tanult és már főiskolás­ként filmezett. A (krakkói Rozmaitosc Színház tagja lett; ott aratta első jelentős színpadi Sikerét Brecht A szecsuani fölélek című da­rabjában. 1970-ben hívták Varsóba, ahol először a Drá­mai, majd a Kortárs, 1974- től pedig az Általános Szín­ház tagja. Cybulski-díjja! — hazájának legjelentősebb filmdíjával — tüntették ki 1970-ben. Játszott — többek között — Ándrzej Wajda Nyírfaliget és Menyegző cí­mű alkotásában. Emlékezte­tőül még néhány, nálunk is bemutatott filmjének címe: | namikai árnyaltság társul majd. őrzi ismerten magas színvonalát a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a Munkácsy gimnázium ének­kara — a második helyezé sért elsősorban Kardos Kál- mánnénak, illetve Dorogi Istvánnak jár elismerés — a Hámán Kató, valamint a Szalma István iskola dalos diákjai pedig csak „célfotó val” szorultak a harmadik helyire. A felnőttek mezőnyéből egy klasszissal kimagasló Vi- kár Béla Kórus teljesítmé­nyét a recenzens csak öms métlések árán méltathatná — maradjunk hát inkább a meglepetéseknél! A Kapos­vári Tanítóképző Főiskola Klausz Róbert által betaní­tott énekkara hosszú ideje nem nyújtott ennyire ma­gasrendű produkciót : a hangzás kristálytisztasága, kulturáltsága, a szólamok kontraszthatása jogosan ara­tott közönségsikert és hiva­talos elismerést, bár e csodá­latos hanganyag talán drá­maibb, szuggesztívabb elő­adásmódra is módot adna. Igazi „meglepetéscsapat” a kisgyaláni férfikar : érces, erőteljes hangzással társult stílushű éneklése Nagy End­re karnagy munkáját dicsé­ri. Hasonlóan ígéretes jövőt sejtet a mindössze három hónapja alakult és máris harmadik díjjal jutalmazott csurgói Pedagógus Női Kar. Tagjainak muzikalitása, fel­készültsége nem indokolja a kitűnő Pép erő Gyula kar­nagy óvatos, már-már kishi­tű darab választását. Sajnos az örömbe jókora adag üröm is vegyült ezen az emlékezetes szombat délutánon. E sorok szerzője, aki a tavasszal még egy remek Somogy megyei Pedagógus-férflikiar diadalút- járól tudósított, ezúttal szo­morúan hallgatta az alaposan megcsappant együttes szét­eső, vértelen és ihlettelen produkcióját. Reméljük, a válság nem lesz tartós. S reméljük azt is, hogy a Ha­zafias Népfront és a társ­szervek nemes kezdeménye­zése nem marad folytatás nélkül. Lengyel András Gleb Panfilov öt filmje egyenként is figyelemre mél­tó műsora volt televíziónk­nak az elmúlt hetekben. Ak­kor is. ha ezek nem azonos színvonalon vallottak az al­kotó és a világ kapcsolatá­ról. Rendezői és színésznői arcéi rajzolódott ki velük, hiszen Panfilov minden filmje legfontosabb — de legalábbis meghatározó szerepét ugyanarra a szí­nésznőre, feleségére. Inna Csurikovára osztotta, erre ti kicsit Giuletta Masinára. kicsit Csákányi Eszterre em­lékeztető nagyszerű színész­asszonyra. (A Vasszában ki­csi fiuk, Ványa is szerepelt.) Nem tudom, mennyire egye­zik . a tömegkommunikációs intézmény felmérésével, de ismerősi körömből sokan lettek tisztelői Panfilov munkásságának, noha két­ségtelen. hogy az öt mű kö­zül a két legjobb — A tű­zön át nincs átkelés, Kezdet — még munkássága elején, fekete-fehérben készült Ezek a legegységesebbek ebben a tiszta rendezői vi­lágban. A tűzön át nincs át­kelés költőisége, hérosztala- nított polgárháború-ábrázo­lása Csuhraj Negyvenegye­dik című filmjének szinte folytatása, Panfilov szemlé­letmódját pedig Alekszandr Mitta kamatoztatta Ragyogj, ragyogj, csillagom című munkájával, amelyet évente megismétel televíziónk a középiskolásoknak. E dehe- roizált világban hétköznapi, a történtekben eligazodni nem mindig tudó embereket ismerünk meg; a bürokrata­forradalmár kórházkomisz- szár éppúgy ember, mint a fehér tiszt, aki gyönyörkö­dik Tánya Tyotkina tehet­ségében. A katonavonat csú­nyácska, érzelmi zűrzavart és alkotás diadalát egyszer­re élő hősnője pedig egy­szerű ösztönlényecske. s ta­lán épp ezért sajog annyira bennünk a halála... A Kez­dettel voltaképpen a témát folytatta Panfilov : milyen kínkeservek során érik nagy­szerű művésszé Pása, egy vidéki munkáslány. Mindkét filmben valami egészen kü­lönleges humor vibrál. Épp mert színműből — Vampilov nálunk is játszott drámájából — készült a Valentyina, kissé állóvilág­gá sikeredett. Egy eldugott szibériai település érzelmi szociognammját rajzolja ki. úgy. hogy közben az emberi minőséget is vallatja. Első filmnek, remekművek ígére­teként az eddigi életmű is­meretében nagyobb megér­tésre találna ... Hideg és meleg váltakozva borzonga­tott a Szót kérek nézése közben; ambivalenciámat a történet hősnőjének, Uvaro- va vébé-elnöknek személyi - sége okozta. Amilyen talp­raesett, merészen gondolko­dó vezető, olyan merev, régi beidegződések szerint cselek­vő dilettáns, ha teszem azt a művészetről van szó. Konf­liktusmentes drámát kér a szerzőtől ; Zsdanov tapsolna neki 1.. Majd amikor kide­rül, Moszkvában két színház is elfogadta a darabot, jegy­zetfüzetébe ezt írja: „Utá­nanézni!” Ekkor váltam le érzelmileg erről a „hősről" Panfilov valószínűleg arra akar figyelmeztetni: a veze­tő sem érthet mindenhez, s ha a döntéshez mégis a tévedhetetlen szerepében tet­szelegve formál jogot, akkor rossz vezető! Túl romanti­kus. és ettől a rendezői vi­lágtól idegen a családi tra­gédia revolver által. Nem irigylem a filmfor­galmazást. hiszen Kaposvá­ron például épp ezekben a napokban játsszák a Vasszát moziban, amikor éppen kép­ernyőn is láthattuk. Hányán ülnek be ezután a nézőtér­re? A Gorki)-dráma adap­tációja kissé hosszadalmas, vértelen; látványában azon­ban gazdag alkotás. Ha va­lamiféle szürke eminenciása volnék a Moszfilmnek. Pan- filovnak azt súgnám: vissza a Kezdethez! Három részben láttuk a múlt héten Szilvási Lajos Appassionata című regényé­nek filmváltozatát. A máso dik részben Bakos szakasz­vezető így fakad ki: „Bele lehet hülyülni ebbe a tö­mény unalomba!” Mit tehet ehhez a néző? Leskó László Könyvismertető A tudósok nemet mondanak A Zrínyi Katonai Kiadó nemrégen jelentette meg Vlagyimir Belousz kitűnő szovjet szakértő közérthető­en, mégis tudományosan megírt könyvét, a Neutron - fegyvert. Ez napjaink egyik legveszélyesebb fegyveréről illetve az azt működtető fegyverrendszerről ad átfogó ismereteket. A mű rávilágít, hogy a neutronfegyver rendszerbe állítása, alkalmazása jelen­tősen lejjebb szállítja az úgynevezett atomküszöböl, vagyis megkönnyíti egy ha­gyományos fegyverekkel ví­vott háború átcsapását atomháborúba. Amerikai rendszerbe állítói pedig hiá­ba bíznak abban, hogy Eu­rópába telepítése továbbra is távol tartja hazájuk terü­letétől egy esetleges világ­méretű háború pusztításait. Egy rendkívül érdekes eseményre való visszaemlé­kezéssel kezdi az író a neutronfegyver történeté­nek, illetve a vele kapcso­latos körülményeknek az is­mertetését. S ennek alapján történelmileg is nemcsak hitelesebbé, hanem teljeseb­bé válik mindaz, amit az atom-, hidrogén- és neutron­fegyverről eddig tudtunk. Ez Potsdamot, a nagyba - talmak — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia — kormányfőinek 1945. jú­lius 24-én tartott 8. ülésé­nek befejezését idézi fel. Azt a pillanatot, amikor Sztálin az ülésről távozott Molotov és Pavlov kíséreté­ben. A Cecilienhof palota parkjában Truman ameri­kai elnök, aki az ülésen el­nökölt, elébük vágott. Halk izgatott hangon ezt mondja Sztálinnak: „Generalisszi­mus úr! Egy rendkívül nagy erejű bombával rendelke­zünk.” Szándékosan nem ejtette ki az atom nevét — így állapodott meg többszöri vi­ta után is tanácsadóival. Re­ménykedett. hogy a szovjet vezető kérdéseket tesz majd föl, s ő, Truman válaszaiban kifejtheti az atombomba ki­próbálásának néhány lenyű­göző részletét. Churchill, aki erről már tájékoztatást ka­pott. néhány méterre meg­állt és feszülten ' figyelte Sztálin reagálását. Ám csa­lódtak. mert az csupán egy pillanatra állt meg. arca rezzenéstelen maradt, bólin­tott, majd zavartalanul foly­tatta útját. Ez, illetve a várt hatás elmaradása végtelen csaló­dást okozott Trumannak és akkor határozta el: a két atombombát ledobják Japán­ra. hogy az oroszokat, ha már szavakkal nem sikerült meggyőzni, a valóságban mutassák meg nekik az atombomba ereiét. Másnap kiadta az erre vonatkozó pa­rancsot. Hirosima és Naga- szaki félmillió lakosa ígv vált a nagypolitika áldoza­tává. Sztálint a közlés nem hagyta olyan nyugodtan, mint mutatta. Szállására ér­ve nyomban kapcsolatba lé­pett Moszkvával, az atom­fegyver kifejlesztését irá­nyító Kurcsatovval és kiad­ta az utasítást: minden esz­közzel gyorsítsa meg a szovjet atomfegyver kifei- lesztésével kapcsolatos mun­kálatokat. Ekkor még kevesen gon­dolták, hogy innen számít­ható a XX. század második felének legjelentősebb ka­tonapolitikai problémája, az atomfegyver ténye. Ezt évekkel később a Nevada sivatag föld alatti tárnájában kipróbált újabban megszüle tett fegyver, a neutronbom ba követte. E fegyverek óriási veszélyt jelentenek az emberiségre. FEGYVER Sok tudós e szörnyű ve­szélyre a Hirosima és Na- gaszaki pusztulását követő­en döbbent rá. s kezdett harcot betiltásáért, illetve felhalmozásának és további korszerűsítésének megaka­dályozásáért. V. Belousz műve, amely a Zrínyi Katonai Kiadó gon­dozásában jelent meg, olyan katonapolitikai könyv, amely mindenkihez szól. Szalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents