Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Lombikok, műszerek, kemencék Két rosszból lehet jó — Fő feladatunk a mér- gesnő vegyületek, valamint speciális..analitikai- vizsgála­tok elvégzése. — Dr. Dudás Tibor, a toxikológiai labo­ratórium vezetője egy na­gyon sokat tudó gázkrosa- tográf előtt magyarázza, hogy a be nem avatottak fü­lének idegenül hangzó kife­jezések, módszerek mögött a mindennapok gyakorlata számára fontos munka fo­lyik. — Világszerte, nálunk is a penészgombák termelte mérgező anyagok súlyos meg­betegedéseket és számottevő gazdasági károkat okoznak. Nemcsak az ilyen takarmá­nyok vizsgálata a felada­tunk. hanem azoknak az el­járásoknak a megkerersése is. amelyekkel „méregtele- níteni”, takarmányozásra alkalmassá lehet tenni eze­ket. Erre vonatkozóan sza­badalmi eljárás is született. A?, utóbbi időben azonban a fő cél a megelőzés. Például ilyen technológiát kellett ki­dolgozni a kukorica energia- takarékos nedves tárolására is. Lombikok, pipetták, villo­gó. piros szemű, grafikono­kat író műszerek, fagyaszt­va szárító berendezéseik és forróságot. esetenként gőzt és füstöt árasztó kemencék világa a mezőgazdasági fő­iskola központi laboratóriu­ma. Fehérköpenyes nők és férfiak a tégely- és lombik­világ mozgatói; sürögnek-fo­rognak, hol forrva bugybo­rékoló. hol jéggé dermedt anyagokkal foglalkozva. Örákig tartana a felsoro­lás. hogy mi mindenre ke­resnek és adnak választ itt. a humán vizsgálatoktól kezdve a gyógyszeralap­anyag-kutatásig, a szőlőve­nyige trágyaként való leg­célravezetőbb felhasználá­sától. a takarmányozás leg­jobb eredményeket grantá- ló módszeréig. — Mi központi labora­tóriumnak hívjuk — mond­ja dr. Horváth Miklós in­tézeti igazgató —, és nem csupán azért, mert egy van belőle^ hanem azért- iSv-merf sok tekintetben eltér ez a többi felsőoktatási intéz­ménytől. — Mi indokolja az elté­rést, ha úgy tetszik, a „kü­lön utat”? — Másutt minden egység­nek. akár tanszék, akár más szervezeti forma, külön la­boratóriuma van, ahol a saját területük dolgaival foglalkoznak. Dr Guba Sán­dortól származott az elgon­dolás: ' összpontosítsuk az eszközöket, a képességeket, többre mehetünk így szelle­mileg is, a nagy értékű mű­szerek kihasználásában is. Az pedig, hogy csaknem másfél évtizede, vagyis kez­dettől ez a laboratórium ön­fenntartó. lényegesen többet jelent, mint egy gazdasági tény. — Vagyis a laboratórium­nak a bevételeiből kell fenn­tartani magát. — Igen. És épp ez garan­cia arra, hogy csak olyan témákkal foglalkozzunk, amely a mindennapok szá­mára fontos, s így gazdasági hasznot hoz. — A napjainkban sokat emlegetett érdekeltség tehát szinte kényszeríti az itt dol­gozókat. hogy a gyakorlatot szolgálják. Dr. Horváth Miklós egy meghívót mutat. a megye állatorvosai itt tartják soros továbbképzésüket. A tanács­kozás témája annak az új módszernek a megismerteté­se — majdan elterjesztése —. hogy miként lehet a tej összetételéből korán megál­lapítani a vemhességet. Mód­szer ez a két borjazási idő rövidítéséhez, az viszont egyik döntő tényezője a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságának. — A laboratóriumi munka így kanyarodik vissza — ná­lunk minden esetben — a mindennapok alapvető ter­melési. gazdálkodási fel­adataihoz. Emellett a dr. Sarudi Imre vezetésével mű­ködő laboratóriumnak fon­tos feladata az oktatás ki­szolgálása. az itt dolgozó ku­tatók igényeinek kielégítése — természetesen a témájuk­hoz biztosított anyagiakból ők éppúgy fizetik a vizsgá­latok költségeit, mint bárki más. A leglényegesebb és legszélesebb kör persze az üzemek számára végzett szolgáltatás. Mint minden területen, feladatunk az is, hogy lépést tartsunk a fej­lődéssel, újabb és újabb analitikai módszereket dol­gozzunk ki. Laborról laborra járunk drt Csapó Jánossal, s ahogy az ajtók nyílnak, fokozato­san föltárul az a sokrétű, nélkülözhetetlen „háttér­munka”, amelyet itt végez­nek az eredményesebb ál- latitermék-termelés és sok esetben az emberi egészség érdekében. A hús minőségé­nek javításáról, a húsipari igények jobb kielégítéséről — ami természetesen kap­csolódik a piac követelmé­nyeihez — sok szó esik nap­jainkban. Az állati termé­keket vizsgáló laborban töb­bek között itt keresnek vá­laszt arra, hogy melyik az a keresztezési mód, amelynek során az értékesített hízott sertés leginkább megfelel a követelményeknek. De az itteni vizsgálatok adnak vá­laszt az üzemeknek arra is, hogy az új szabványoknak megfelelően mit kell tenni a higiénikus, tiszta tej nyeré­se érdekében. A nem szakember számá­ra furcsán hangzik, hogy két. önmagában rossz takar­mányból összekeverve lehet jót is készíteni. És ez nem boszorkányság, egyszerű biokémiai magyarázata van. — Nem általában a fehér­je, hanem az abban levő aminosavak megfelelő ará­nya biztosítja a jószág kí­vánt fejlődését — magya­rázza dr. Csapó János. — Ha az aminosavak egyike minimumban van. nem éri el az állattenyésztő a kívánt eredményt. Ha viszont a rendelkezésére álló két ta­karmányt összekeveri, ezzel eléri, hogy az önmagában nem jó takarmány gazdasá­gosan. eredményesen hasz­nosul. A takarmányokról a pon­tos ismeretek itt születnek meg. Ma, amikor minden termelési, gazdasági folya­matot a hatékonyság hatá­roz meg, óriási forrást je­lent a megye szívében ez a lombikvilág. — Élnek-e a lehetőséggel az üzemek? — Az, hogy kezdettől fog­va bevételeiből fenntartja magát a laboratórium, ezt mindennél jobban, bizonyít­ja — mondja dr. Csapó Já­nos. — (Kiváló és régi kap­csolataink vannak, például a Bikali és a Paksi Állami Gazdasággal, a Bajai Kom­bináttal. s a megyében is van jó néhány, többek kö­zött az öreglaki Állami Gazdaság, a főiskolai tan­gazdaság. Felsorolni persze minden üzemet nem lehet. Ami leg­jobban izgatott, arra a vá­lasz végül is az volt: ebből a forrásból sokkal többet és többnek lehetne meríteni, mint teszik napjainkban. Pedig a forrás nings mesz- sze. Itt buzog a megye szí­vében. Vörös Márta Nádaratók a Fertő tavon ■*** • Csípős északi szél zúgatja a roppant nádtengert a Fer­tő tó magyar oldalán. Gépek is zúgnak a nádasokban, megkezdődött az aratás. '■‘■'ti. Akkor szép igazán ez a munka, ha 20—30 centimé­ter vastag a jégtakaró — mondják a nádaratók. — Ekkor megbírja a gépeket, és naponta 50 ezer kévét is le tudunk aratni. De ilyen kemény tél régen volt. Re­méljük, az idén legalább néhány hétig jégen is arat­hatunk. Az ország legnagyobb, hat­ezer hektár összefüggő ná­dasa ez. Sűrűn behálózzák a csatornák, ladikokon szál­lítják ki a nádat. Egy-egy ladikba 120 kéve nádat is beraknak. Aztán 4—5 csó­nakot egybeláncolnák, s ter­hükkel motorcsónak vontat­ja ki őket a partra. Az út tovább a fertőszentmiklósi feldolgozó üzembe vezet. 15 nagyteljesítményű, dán gyártmányú önjáró gép kezdte meg a munkát. Jól boldogulnak a vizen és az iszapban. Több mint kétmillió kéve nád levágását tervezik az idén a nádaratók. — Hova kerül ez a rop­pant nádtömeg? — Nagyobb része külföld­re. Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba — mondja Zanathy János, a fertői nádgazdasági vállalat termelési igazgatóhelyette­se. — A fertői nád a leg­jobb minőségű Európában, tetőfedő nádnak és nádszö­vetnek dolgozzuk fel a ter­mést. Emellett nádaratóink megjelennek az idei télen a Balaton északi partján, a Kisalföld kisebb tavain, és az Alföldön is bériünk ná­dasokat. Ezeken a helyeken még további, mintegy fél­millió kévét vágunk le. A Fertő tó természetvédel­mi terület, rendkívül gazdag a madárvilága. A nádaratók minden évben többszáz hek­táron lábon hagyják a ter­mést. hogy a madarak élete az aratás időszakában is za­vartalan legyen. Cseresznyák István BÖZSI NÉNI, A FESTŐ Naiv jestészet: rendszeres művészeti oktatásban nem részesült festőknek a kor művészeti irányaitól függet­len stílusa. A fogalom a XIX. század végén került a művészettörténetbe, bár a naiv festészet egyidős a mű­vészet létrejöttével. Jellegé­ben rokon a népművészet­tel, képviselői minden nép között megtalálhatók. (Mű­vészeti kislexikon) — Amikor ezt a házat épültük a kis tömésépülel helyére, a szárszói lányom lakásában kinyílt a szemem két festményre. Hogy ad­ták. lányom? Mondja, hogy egyiket kétezerért, a mási­kat háromért... Hát én ennyi pénzt áldozni nem tu­dok, a kopár falakat meg nem szenvedhetem. Mondom az ezermester fiamnak; ha bent jársz Siófokon, vegyél nekem ecsetet, festéket. Meg is hozta, jó gyerek nagyon. No, Gombai Ferencné szü­letett Kluk Bözsi, mondom magamnak, most már csak rajtad áll. hogy lesz-e kép a falon. Hát lett! A Gödör mellett egy iker­ház. Udvarán szalmatete- jű, roggyant szín. szépen épített tűzifa-piramis, istál­ló. A levelét hullatott fa alól rálátni a Packa-hegyre. Még nem tudom, hogy a lo­vak egykori szállása tele van keretezett festmények­kel... — Mezei munkában vol­tunk mink otthon a háború előtt. Részaratás, napszám. Az osztáskor öt kataszteri földet kaptunk. Csakhát köz­beszólt a sors: a papa ak­naszilánkokat hozott haza a frontról, ^alfelől a szíve kö­rül. Ezek határoztak felő­lünk ... A hogyanra sziszegés, zu- borgás adja meg a választ. Üzemel a szikvíztöltő gép; szénsav robban az üvegbe ‘a csövön át. Ha az apró, sok- dioptriás szemüvegű bácsi — „én csak az inas va­gyok”, mondja — bevégzi a munkát, közénk telepszik ő is. — A papa rokkantsága miatt kiváltottuk az ipart, és átköltöztünk Bábonyba Nagyberényből. Mások sor­sát is keresztezte a háború, Weimnan Ferenc vissza sem jött: a fia eladta nekünk a töltőgépet, felszerelést. Há­romezer forintot kóstált, nagy pénz volt az, először csak béreltük. Bábonyból fuvarosokkal vitettük a szó­dát Torvajra, Megyerre. De igen sokba került, abba­hagytuk. Cepcltük kézzel a kocsmába, egyszerre hat­nyolc üveget markolva. Hét év után visszaköltöztünk Nagyberénybe. Hatvanhétszer kopogtak be hozzájuk a betle- hemesek karácsony táján ennyi év próbálta törni, gyűrni, ö meg nem hagyta magát. búboskemencényivc gömbölyödött, az arca is ki­kerekedett. olyan, mint a szépen kelt tésztából sült dombos cipó. A hidegnek sem adja meg magát, pedig már itt ólálkodik, bekerítve Nagyberényt a halastó, a Cserehát, a Gubás meg a Dzsindzsa felől. Szürkészöld szvetter, otthonka, szoknya. rvw«. mum* w hosszúnadrág bugyolálja Bözsi nénit. — Nincs már ebben a szakmában sok élet. A szi­fon nagy konkurrencia. Meg hát van odébb is még egy szódás ... Bizalomkék szeme mintha elborulna. De lehet. hogy csak képzelődöm. — Beszéljünk a festmé­nyekről ! Inkább mutogatja, mint­sem beszél róluk. Munkái­nak java a nagyberényi ut­cákat. falurészleteket, háza­kat ábrázolja. Pár éve ka- posi zsűri válogatott belő­lük egy tucatot, és kiállítá­sa is volt. a herényi csoda­faragó Szabó Jánossal kö­zösen. Egy-egy képén em­berek. állatok is feltűnnek. — Festeni kellene a nap­számoséit eseményeit. Bö­zsi néni. Aztán a legrégibb épületeket, hogy fennmarad­jon az unokákra a régi fa­lu képe. Én kevés vagyok a tanács­adásra. Megrendelés. értő ember irányítása kellene ennek az időskorát festege- téssel megszépítő asszony­nak. Ha nem is Benedek Péter, Süli András, Vankó- né Dudás Julcsa művészeté­hez fogható alkotások szü­letnének, azért figyelemre mindenképpen érdemes fest mények lennének azok. azt hiszem. Csendéletei, egy-egy tájrészlete, unokáiról mintá­zott képe ezt ígéri. De már két éve nem állt a vászon elé. Vajon ő az egyedüli, aki biztatás, tá­mogatás hiánya miatt abba­hagyja? Leskó László

Next

/
Thumbnails
Contents