Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

1984. december 31., hétfő Somogyi Néplap 3 JÓ IRÁNYBAN HALADUNK Interjú Klenovics Imrével, a megyei pártbizottság első titkárával- Ax év utolsó napján hadd kctdjük o beszélge­tés egy személyes kérdési«!. Alig több mint egy éve válasz­tották meg Klenovics elvtársat Somogy első siámú politikoi »etetőjévé. Milyen benyomáso­kat szerzett e rövid idő platt? Melyek »oltok o főbb törekvő­iéit — Az idő csakugyan rö­vidnek látszik, bár sok min­den. történt ezalatt. A köz­vélemény, a megye kommu­nistái jól tudják, hogy ket­tős jelölés után kerültem e beosztásba. Ez önmagában is fokozta felelősségemet. Ko­rábban is ismertem Somogy társadaflmi, politikai, gazda­sági viszonyait; itt szület­tem, itt dolgoztam különbö­ző beosztásokban. A mostani mégis különbözik a koráb­biaktól. Elég, ha csak any- nyi't jegyzek meg, hogy er­ről a posztról már nem1 jut­hatnak tovább aiz ügyek, itt dönteni kell felelősséggel, az ember legjobb tudása és meggyőződése szerint. Sok segítséget kaptam ehhez a tesltületektól. Számomra ren­geteg újait hozott ez a be­osztás ; más irányú gondol- koídásra késztetett. Meg­nyugtat, hogy amit az indu­lásnál mondtam, azt igazol­ta az élet Mire gondoltok? Arra, hogy valamiféle új föladatat nem kellett meg­fogalmazni, hiszen törekvé­seink az előző pántértekez- léten világosan, kirajzolód­tak. Az irányítás módszerei­ben történték változások. Egyéni adottság ómból, meg­győződésemből fakadt, hogy más vezetési gyakorlatot próbáltam bevezetni, s úgy érzem, ez találkozott a köz­vélemény igényével Szemé­lyem iránit reális követél­ményeket támasztott a köz­vélemény; számolt tehát az adottságOkkali, a lehetősé­gekkel. Elmondhatom : sok öröm ért és sok gondom vollt e rövid idő aitatt. örül­tem a megye fejlődésének, a szorgos emberek munká­jának; örültem annak, hagy ha kis lépésekkel is, de előbbre jutott a mi me­gyénk. Számos gond is fog­lalkoztatott. Meg kéllett ta­nulnom a testületi ülések irányításának módszerét; gazdaságii kérdésekben kel­lett döntenünk, és többször nem éppen népszerű szemé­lyi kérdésekben is, amelyek rendszerint port kavarnak föl vagy kedélyeket csillapí­tanak. Mégis úgy éreztem : összességükben ezek a gon­dok is kellemesek voltak, további gondolkodásra kész­tettek. — Tudjuk, Hogy csolódsze- retó ember.-Változtatott-e ei o beosztás magánéletén, s ha igen, miben? — Izgalmas kérdés. Nos, hát alapvetően nem válto­zott a magánéletem, de bi­zonyos tekintetben módo­sult. Korábban azt éreztem: jó időbeosztással tudtok él­ni. Ez most, megvallom* egy- ne több gondot okoz: vala­hogy lerövidült a családdal tölthető idő. De azért há­rom unokámra mindig jut egy kis idő. Két-három nap semmiképp sem telhet el úgy. hogy ne lássam őket...- A múlt év topoMtola- toit összegezi majd a me­gyei pártbizottság; öt év sike­reit, gondjait a pórtértekeilet. Elért igy kérdelek: milyen elő­remutató jelenségeket tapasz­talt o mögöttünk hagyott év- ben s milyen kedvezőtlen mo­mentumokat, amelyeken okvet­lenül változtatni kell? — Alaipelvkénit fogalmaz­tam meg a magam és mások száméira, hogy ki-ki végezze munkáját becsülettel, leg­jobb tudása szerint ott, ahol azit joggal elvárják tőle. Azaz mindenki a maga háza tá­ján söpröge&sen, és ne te­kintsen állandóan a máséra. Meggyőződésem, hogy az ipar és a mezőgazdaság fej­lődése — tények bizonyítják — jó irányban haladt. A fejlődés helyes irányát bizo­nyítja az is, hogy 1984-ben az országos átlagnál dina­mikusabban fejlődött az ipar és a mezőgazdaság Javult a vállalkozási készség, a ru­galmasság, a vezetés. Egyre több helyen fedezik fél a piackutaltás jelentőségét s azt, hogy csak eladható ter­méket szabad gyártani. Csökkent az import anyagok beszerzése, s bár különböző mértékben* de korszerűsítet­ték a termékszerkezetet. Nagyrészt ennék köszönhető, hogy megyénk exportja szá­mottevően növekedett. S ha hozzáteszem, hogy a negy­venórás munkahét bevezeté­se semmiféle feszültséget sem akozott, akkor nyilván­való, hogy nem haladhat­tunk rossz irányban. Teljesí­tettük kiemelt társadalompo­litikai feladatainkat is. Somogy mezőgazdasága becsülettel' tett eleget annak a kettős követelménynek, hogy eredményesen keflll hoz­zájárulnia a megye ellátá- sához, és jelentős gaiboina- és hústermékkel az országos gondok megoldásához. Hoz- zátehetem: a többszöri vi­har- és jégkár ellenére is miniden eddigit felülmúló eredményt produkált a me­zőgazdaság Köszönet érte azoknak, akik hozzáértéssel, odaadóan dolgoztak és éltek a lehetőségekkel. Stabilizá­lódtak a kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetek, s ez nagy eredmény. Többször megkérdezték : hogyan értékelem a szabá­lyozók változását. Lehet, hogy sokan vitatkoznak majd vellem, mégis elmon­dom: pozitívan. A változá­sok nagyobb erőfeszítésre, lendületire, találékonyságra, a tartalékok feltárására ösz­tönözték gazdasági vezetőin­ket - Gyakran hivatkoztak pénzügyi elvonás fokozódá­sára, néhol még kishitűség­re is vezetett a változás. A lényeg mégis az: gazdasá­gaink úrrá lettek a nehéz­ségeken, s a panaszok elle­nére megmutatták, hogy mi­re képesék.- És milyen kedvezőtlen jelenségeken kellene vól­toitolni? — Igen, vártaim az ismé­telt kérdést. Ha előbbre aka­runk lépni, akikor a minő­ségi követelményeket kell az első helyire állítani. Minőség nélkül ugyanis sem a belső, sem a külső piacon nem lé­tezhetünk. A hatékonyság, a takarékos gazdálkodás, a jobban szervezett munka, az irányítás javítása, a tartalé­kok feltárása továbbra is el­engedhetetlen követelmény. A másik : kissé lassú ütem­ben valósul meg á termék- szerkezQt-váltás a megyében. Sökam mondják: ahhoz pénz is kéll, nemcsak óhaj. Igaz. De az új iránti fogékonyság­nak, a találékonyságnak, az előrelátásnak legalább akko­ra szerepe van.- És mi o véleménye o fegyelemről? Mondták va­lohol, és igainak tartom; ohol lehel nem dolgoini, ott bo- lond, aki dolgozik. Vajon a munkásokbon, a parasztokban, o beosztottakban kell keresni a hibát vagy inkább a szerve­zést, az anyagellátást, a ter­vezést kell javítani? — A kérdést időszerűnek és jogosnak tartom. Csak­ugyan így van: ha előbbre akarunk lépni, a társadalmi, az áüllaimpoligári, de minde­nekelőtt a munkafegyelmet javítanunk kell. Ez ügyben alapvétő felfogásunkon és vezetői magatartásunkon ds változtatunk .Egyetértek te­hát aiz alapgondolattal. A fegyeUem megjavításának szükségességét általános­ságban értem, azaz a mun­kástól a vezetőig bezárólag. Ahhoz, hogy a munkás jól dolgozzon, munkaidejét ki­használja, ahhoz jó anyag­ellátásit, megfelelő munkakö­rülményt, magas fokú szer­vezettségeit, ösztönző bére­zést kell teremteni. Csak ilyen körülmények között le­het és kell megkövetelni a fegyelmet. A fegyelem meg­teremtése együttműködést feltételez a párt-, állami és gazdasági szervek között. Az egymásra mutogatásnak nincs helye.- A politika sikere függ a párt tömegkapcsolotá­tól. Tudjuk, hogy ezért szinte naponta meg kell küzdeni, s meg kell újitoni, hiszen nélküle képtelenség volna elérni cél­jainkat. — Teoretikusok, politiku­sok többször megfogalmaz­ták ezt, amely szocialista építőmunlkánlk alapigazsága. A politika végrehajtása tö- megkiapcsoiat nélkül elkép­zelhetetlen. Hozzá teszem : nem képzelhető el a lakos­ság bizalma és támogatása nélkül sem. Mit tapasztal­tam az elmúlt időben? Azt, hogy a párt tömegkapcsola- ta mérhető. Nem statisztikai számokkal, de ezernyi más tényezővel. Korunkban sok minden mutatja, hogyan ala­kul a párt és a tömegék kapcsolata; miikor kiegyen­súlyozott, miikor következik be bajszáilrepedés. Azt hi­szem, ez a kapcsolat alap­vetően jónak mondható. Szá­mos tény bizonyítja, de csak egyet-kettőt említek ezek köziül. A politika szinte tel­jes bizalmat élvez. Az embe­rek többsége terveinkkel azonosul, becsületes munká­ja révén akar boldogulni. Jó a közérzet, a közhangulat. Ezt az is bizonyítja, hogy a különböző közösségek töme­gesen vállaltak plusz telje­sítményt a 40. évfordulóra indított mumkaversenyben. Mondjam tovább? Amikor társadalmi segítséget kérünk a bölcsődék, az óvodák és iskolák ügyében, a települé­sek szépítéséhez, a környe­zetvédelemhez, széles körű megmozdulást tapasztalunk. De tömegkaipcsolatunkat bi­zonyítják a termelési ered­mények is, amelyekről az előbb szóltam. Hogy néha hullámzik a közhangulat? Igaz. Hajszál- repedést idézhet elő egy-egy árváltozás, és nem is ok nél­kül. Befolyásolhatják tö- magkapcsolatunkat a terme­lés és a felvásárlás közti fe­szültségek, a hiánycikkek nagy mennyisége, a bürok­rácia szövevényei, a dönté­sek esetenkénti bizonytalan­sága. Az a meggyőződésem, hogy Somogybán — és or­szágosan is — a lakosságot irritáló, látszólag kis ügyek­ben kell rendet teremte­nünk ahhoz, hogy a párt és a tömegek kapcsolatában ne következhessen be törés. En­nek egyik alapfeltételét a poűiltika szellemében látom, abban, hogy mindig és min­denütt nyíltan beszéljük meg az emberekkel legkritiku­sabb gondjainkat is.- Ha tovább léphet­nénk ■■■ A növekvő köve­telmények teljesítése nagy mér- tékben függ o veietés szinvo- nolátál. Ejtsünk hát szót a ká­derpolitikáról! Mi a véleménye erről? Mit jelent o generáció­váltás, o fiatalítás követelmé­nye Somogybán? Mit tehetünk őzért, hogy a tehetséges em­berek felkészültségüknek meg­felelő beosztáshoz jussanak? — Húsbavágó kérdések ! Ha azt mondjuk ugyanis, hogy a feladatok megvalósí­tása az emberektől1 függ még akikor is, ha egyre fej­lettebb technika áll rendel­kezésükre, akkor meggyő­ződésem, hogy a vezetői munka az előrehaladás alapvető követelménye. Ily módon ennek értékelését és karbantartáséit rendszere­sen el kell végeznünk. Mi a tapasztalatom a somogyi ve­zetőkről? Döntő többségük becsületesen; tisztességlesen dolgozik, fogékony az új iránt, és képes igazodni a változó körülményekhez. Módszerük és stílusuk ido­múit Somogy adottságaihoz. Vállalják a felelősséget, jól dolgoznak. Érthető, hogy a munka hevében néha hibát is követnek ék Igaz a korosztályváltás, ha nem is úgy fogalmazok, ahogy a kérdésben elhang­zott. A vezetői állomány fo­lyamatos, fokozatos cseréjé­ről beszélnék inkább vagy ha úgy tetszik: megújításá­ról. Ebbe természetesen be­lefér a fiatalítás gondolata is. Ügy képzelem el a káder­politikát, hogy a nyugdíjba vonuló vagy egyéb okok miatt tisztségüktől megváló vezetők helyébe mindig megfelMő és a munkában kipróbált, képességeit bizo­nyító fiatál. vezető kerüljön. A folyamatos megújulás azt is jelenti, hogy több gene­ráció működjön együtt azo­nos célért: aiz egyik nagyobb élettapasztalattól, a másik nagyabb tudással. A folya­matosság és megújulás csak így képzelhető el. Szeretném hangsúlyozni : Somogybain nem félünk a fiataloktól. Ezt számos pél­dával tudnám bizonyítani. Hogy mennyire nyílt és terv­szerű a kádermunka? El­mondhatom, hogy minden szintire vannak terveink. Eze­ket azonban nem egyszer módosítja az élet. Előfordul, hogy a változások másfajta gondolkodásra késztetnek miniket. De alapvető célunk, hogy utánpótlásként jól kép­zett, kipróbált, vezetőjelöltek sorakozzanak az utánpótlási listán. Olyanok, akik fogé­konyak az új iránt, akik bi­zonyos jártasságot is szerez­tek már a vezetésben. Álta­lános elvem — s ezt ne ve­gyék zokon —, hogy nem hátrány, ha a váltásnál a so­mogyi szív és lokálpatriotiz­mus szerencsésen találkozik a tudással, felkészültséggel. Hozzátelhetem : a vezetőik mellett akkor is kiállunk, ha gyakorlatlanságuk, tapasz­talatlanságuk miatt hibát követnek efL Bízunk bennük. Sokan megfogalmazzák : minden területre alkalmas vezetőt! Csakhogy nem ilyen egyszerű az élet. A káder- kérdésekben >is van hizonyos kockázat. Elképzelhető, hogy egyik-másik intézkedésünk után „nem jön be” a vára­kozás. Ilyenkor csak egy dolgunk lehet : tisztességgel belátni tévedésünket és vál­toztatni a helyzeten ... S- Az alkotókészség, a kezdeményezés, a kreoti­vitós - gr emberi tényezők - egyre többször hangzonok el a követelmények között. Mit tesz a megye; pártbizottság az ilyen típusú, alkatú és képes­ségű emberek ösztönzéséért? — Olyan kérdés ez, ame­lyen solkan és sokoldalúan vitatkoznak. Előrehaladá­sunk aligha képzelhető el nélkülük. Azt hiszem: itt is alapvető tényező a bizalom. Ez a társadalmi fejlődés alapköve. Tudom, hogy párt- szervezeteink és állami szer­veink egyre jobban — sa bizalom alapján — építenek rájuk. Segítjük, támogatjuk őket, de senki se vegye zo­kon, ha kérjük és megkö­veteljük, hogy az ilyen al­kotó típuú emberek is alap­vetően' értsenek egyet poiLi- tikárnkkal, képviseljék azt. Mi segítjük és biztosítjuk, hogy szakmai képzettségük­höz megszerezhessék ideo­lógiai-politikai ismereteiket vagy ha az már megvan, gyarapítsák állandó képzés­sel, önképzéssel' saját maguk és a társadalom hasznára.- Mit tort oz önértékelés­ről, amely érzésem sze­rint túlságosan elburjánzott nő­jünk? — Az önértékelést politi­kai és emberi szempontból is rendkívüli jónak tartom mindaddig, amíg nem ru­gaszkodik el a valóság ta­lajáról. Azt szoktam' mon­dani: ha valaki rááll a mér­legre és látja, hogy ötven kilóit nyom, ne mondja azt, hogy nyolevankdlós vagyok. Jó, ha az önértékelés szink­ronban van a közösségi, a hivatalos értékeléssel. Min­den téves felfogás és gya­korlat árt a politikának, az egyénnek és a közösségnek ás.- Politikánk egyik lénye­ges eleme, hogy minél több ember fontosnak, illeté­kesnek érezze magát a köz- ügyekben. Azaz; ne külső szem- lélőként minősítse a politikát, o végrehajtás állapotát, honem érdekeltsége tudotában, o vég­rehajtás résztvevőjeként. — A politika alakításában rendkívül nagy szerepe van a közösségeknek. Ügy gon­dolom': a tömegeket fokoza­tosan keli bevonni a politi­ka formálásaiba. A feladatok kimunkálását teszem az első helyre. Ha nem kérdezik meg az embereket, hogy mi t kell' tenniük, s hogyan, ak­kor aligha éreznék indítékot, akarást, felelősséget az'azo­nosuláshoz. A másik észre­vételem, hogy bár sokszor hangsúlyozzuk, de ritkán biztosítjuk a tényleges bele­szólást az ügyek eldöntésé­be. Gyakran mondjuk ezt, de legalább annyiszor meg­sértjük ... Lényeges, hogy az emberek egy-egy döntés­ben vagy annak előkészíté­si Okmányában viszontlás­sák saját véleményükéit. Máris vitathatatlan az azo­nosulás. Ellenkező esetben pusztáiba kiáltott szó a be­vonás ... Nem bizonyos, hogy min­dig az a jó és üdvözítő, amilt mi, azaz a vezetők monda­nak. Ne féljünk hát attól, ha különböző kérdésekben alternatívák, választási lehe­tőségek hangzanak el; job­ban kell figyelnünk az em­berek véleményére, mint ed­dig ...- Mo már nem vitathat­ja senki: a műveltségnek meghatározó szerepe van a termelésben. A kultúra fejlesz­tése tehát nem önmagáért va­ló. Hogyan értékeli Somog/ ideológiai, kulturális fejlődé­sét, az e területen tevékenyke­dő értelmiség munkáját, és mi- ben látja feladatoit? — Somogy kissé sajátos helyzetben van, de ponto­san lemérhető a fejlődés. Az ideológiai, tudományos és kulturális életben vitatha­tatlan az előrelépés még ük­kor is, ha a kép sokszínűsé­get mutait. Megyénk lakos­ságának képzettségi, művelt­ségi színvonala javult, az ismeretek bővülése vitatha­tatlan, s ez szárnak özönével is bizonyítható. A televízió, a rádió, a sajtó terjedése százezres számokkal igazol­ható; többek között ez is bi­zonyítja fejlődésünket. A po­litikai oktatásba bevonit em­berek kőire egyre bővül, s e körben a munkástól az értelmiségig minden réteg megtalálható. Nőtt a szak­munkások, a középiskolát végzettek, a % diplomások szá­ma, s az alttatástól a tudo­mányos kutatásokig értelmi­ségünk mindenből becsület­tel kivette a részét. Az a meggyőződésem, hogy az iskolahálózat személyi és tárgyi feltételeit tovább kell javítani. Ügy látom, mint­ha arányeltolódás követke­zett volna be az oktatás ja­vára. Bármennyire fontos­nak tartom az oktatásit, a nevelés nem szorulhat hát­térbe még akkor sem, ha ez nehezebb s talán nem is olyan látványos, mint az ok­tatás. Továbbra is számítunk két főiskolánk elmélyült oktató- nevelő, szakembereket kép­ző tevékenységére; á tudo­mányos kutatásokra, s azok friss gyakorlati alkalmazá­sára, amelyben eddig is ki­emelkedő szerepet töltött be a mezőgazdasági főiskola. Örömmel fogadjuk színhá­zunk országosan és nemzet­közileg is elismert műhely­munkáját, sikereit; a me­gyei könyvtár, a levéltár ku­tató tevékenységét. Feladat tükat abban látom, hogy gazdagítsák, mélyítsék el a műhelymunkát, szerezzenek egyre több elismerést a me­gyehatáron kívül is. Deuem szűkíthetem le erre értelmi­ségünk feladatát. Büszkék vagyunk rá, ha pedagógú- saink egyre több fiatalt tesznek alkalmassá az egye­temi felvételre, ha értelmi­ségünk minden területen — az irodallomhan, a képző- művészetben, az egészség­ügyben is — megtalálja me­gyénk gazdagításának mód­ját. örülnék, ha a Somogy­itól elszármazott, rendkívül széles értelmiségi réteggel is szélesítenék kapcsolataikat, inspirálnák őket szülőföldjük szeretete révén segítésre, gondjaink megoldására. Ne mondjanak le soha egészsé­ges türelmetüenségükiről, bí­ráljanak, javasoljanak, kez­deményezzenek, de soha ne szakadjanak el a valóság ta­lajától. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents