Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
4 Somogyi Néplap 1984. december 31., hétfő JÓ IRÁNYBAN HALADUNK (Folytatás a 3. oldalról) — Csők részben siemélyes kérdés g következő. Tudjuk, hogy rendkívül közvetlen kapcsolatot tud kiépíteni a legkülönbözőbb körökben. A mód- szer közügy. Hogyan lehet úgy jó emberi kapcsolatokat teremteni, hogy ez ne menjen az elvi szilárdság, a következetesség rovására? — B^y alapvető elveit követtem egész életemben, most is ezt teszem. Ha bármilyen beosztásban bizalmat előlegeztem munkatársaimnak, az eseteik többségében bizalmat kaptam cserébe. Bizalom az alapja az elvi és gyakorlati követel- rnénytámasztáisniak. A bizalommal élni lehat és kell, de visszaélni egy percig sem szabad. Ügy érzem, ez — életkortól, beosztástól és munkakörtől függetlenül — mindenkire érvényes. Hogyan lehet jó kapcsolatba kerülni az emberekkel? Ügy, hogy tiszteljük egymás munkáját, és megbecsüljük. Ügy, hogy egymás baját, gondját is megértjük, és segítünk társainknak. Ügy, hogy nem mutogatunk másra, hanem a magunk dolgává! törődünk, s amit valakinek mag kell oldania1, azt tőle várjuk el. Ügy lehet kapcsolatot teremteni, hogy bízunk egymásban, s hogy nem sértjük meg az általánosan elf ogadott emberi normákat. A feladatot és a bizalmait sóba nem tudtam és nem is akarom elválasztani egymástól. Tisztelem azokat, akik egyenesen, becsülettel és szembe mondják el a véleményüket. Nem becsülöm azokat, akik valakinek a háta mögött mondogalódnak, fülbasúgmak, rágalmaznak, és „véleményükkel” nem mernek kiállni a közösség, az egyén elé. Elítélem azokat, akik fiktív nevekkel vagy névtelenül az emberi kapcsolatok megrontására törekednek, vélt sérelmeik tömkelegét felsorolva igyekeznek megkeseríteni egy ember vagy a közösség életét... Hangsúlyozom : nem a valós gondok felvetése ellen ágálok. Kérjük — és becsüljük — azokat, akik a nyílt színen vagy névvel, szemtől szembe mondják el a véleményüket, s hozzásegítenek gondjaink megoldásához. A somogyi ember — ismereteim szerint — mindig szeretett jó hangulatú, felszabadult légkörben élni, alkottad, dolgozni. Meggyőződéssel „patronállom” ezt a széliemet. 1- Politikailag rendkívül síines év elé nézünk. Gondolok a pártértekezletre, a kongresszusra, az egyéb vá- lasztásokra. Eközben életünk aligha lesi könnyebb, mint o múlt évben volt. Mit tanácsol a következő évre? — Meggyőződésem, hogy Somogy — lehetőségeihez képest — eddig is bizonyított. A somogyi ember tehát 1985-ben is leteszi névjegyét a megye, az ország asztalára. Vallom azt is, hogy van tartalékunk, azaz még több van a mi megyénkben, minit amennyit eddig adtunk. Ha kérhetek valamit az év utolsó napján, akikor azt kérem, hogy a kommunisták és a párton kívüliek dolgozzanak azzal a meggyőződéssel, tenniaka- rással, somogyi szívvel és abban a szellemben, ahogy eddig tették. Kérhetem azt, hogy még jobban? Azt hiszem, igen; és az a meggyőződésem, hogy meg is teszik. Amit viszont kívánni szeretnék : mindenkinek békés, eredményekben gazdag, boldog új esztendőt! Azt kívánom Somogy lakosságának, hogy megyei feladataink végrehajtásának öröme mellett 1985-ban is ki-ki találja meg egyéni örömét, boldogulását. S ha egyéni vágyaik teljesülése találkozik a közösség érdekével, elképzeléseivel, akkor jövő ilyenkor is egy eredményekben gazdag, boldog esztendőt tudhatunk magunk mögött. * J. B. JANUÁR 1-TŐL 23 község társadalombiztosítását Somogybán intézik Általános elv, hogy az állampolgárok ügyét minél közelebb intézzék. Huszonhárom somogyi község eddig a nagykanizsai társadalombiztosítási igazgatósághoz ■tartozott. Egyes feladatok ellátását az utóbbi éveikben Nagykanizsától Zalaegerszegre tették át. Most kedvező változásról adhatunk hírt. Január 1-től a megye területén lakó állampolgárok a társadalombiztosítási ellátásit a munkahelyi kifizetőhelyeken, illetve Kaposváron igényelhetik. Ezekről az intézkedésekről Sárdi Gyula, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatóhelyettese adott tájékoztatásit. — A huszonhárom somogyi község lakód — mintegy 20 ezer ember — jogosan kifogásolták, hogy miért kell Nagykanizsára vagy Zalaegerszegre utazniuk a társadalombiztosítási ellátás miatt, míg más ügyekben Kaposvárra. A tanácsi és az érdekképviseleti 'szervek is elismerték ezt. A két társadalombiztosítási szerv ennek alapján megegyezett a terület „átcsatolásában”. — Olvasóink tájékoztatása érdekében soroljuk fel az érintett községeket. — Január 1-től Babócsa, Berzence, Bélaván, Balhó, Gyékényes, Heresznye, Iharos, Iharosberény, Komlósd, Örtillós, Péterhdda, Pogány- szentpéter, Porrog, Porrog- szentkSrály, Ponrogszentpál, Rinyaújnép, Somogybük- kösd, Somogycsicsó, Somogy- udvarhely, Vízvár, Zákány, Háromfa és Bakháza tartozik hozzánk. Ezután az ottani biztosítottaknak öregségi, rokkantsági, hozzátartozói nyugdíjigényüket a kaposvári igazgatóságnak kell megküldeniük elbírálásra. Természetesen a korábban Nagykanizsára benyújtott igényeikben az ottáni kirendeltség hozza meg a határozatot. — Mit kell tudni a családi pótlékról ? — A decemberi pótlékot még a zalaegerszegi igazgatóság fizeti ki januárban — mondta Sárdi Gyula. — A januárra járó összeget februárban már mi utaljuk ki. Aki folyamatosan részesül családi, illetve jövedelempótlékban, nem kell intézkednie, mert az átállás a mi dolgunk. A január 1-e utáni változásokat, mint a gyermekszám növekedése, a névváltozás, aztán az igényeiket azonban már Kaposvárira kel bejelenteni. A folyamatosan keresőképtelen dolgozók táppénzét január elseje után nálunk számfejtik, ezért az orvosi igazolásokat ide kell megküldeni. Ahol nincs kifizetőhely, onnan aiz új táppénz-, terhességi^-gyermekágyi-, anyasági- és temetési segély-, valamint útilkölitségigényeket szintén Kaposvárra kell küldeni az új évben, még akkor is, ha az igényjogosult- ség kezdete korábbi idejű. — Mit vár az igazgatóság a munkáltatóktól ? — Ahol nincs kifizetőhely, illetve azok a munkáltatók (kisiparos, kiskereskedő), akik nem 'kötelezettek az egyéni társadadombiztositási nyilvántartó lap vezetésére, azok alkalmazottaikat a januári jegyzéken már a kaposvári " igazgatósághoz jelenítik be. Erre akkor is szükség van, ha az alkalmazottat korábban már bejelentették a zalaegerszegi igazgatóságon. A dolgozók ki- és bejelentéseit 1985-ben minden esetben Kaposvárra kell küldeni. Az átállásra a társadalombiztosítási szervek körültekintően fölkészültek. Ennek ellenére előfordulhatnak nehézségek, éppen ezért kérjük a lakosság, a biztosítottak megértését — fejezte be Sárdi Gyula a tájékoztatást. L. G. Exportérdekeltség és -követelmény Négy év változásai A kaposvári húskombinát a népgazdasági egyensúly javításáért A kaposvári húskombinátban öt éve kezdte meg az üzemszerű termelést az új exportvágóhíd és dolbozolt- sonka-üzem. Átadása összefügg azzal a profilváltással, amely a magasabb feldolgozottság! fokú termékekkel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását célozta. A beruházás szerepe hallatlanul fontos mind a hazai húsipar, mind ped'g a hosszú évék óta szorgalmazott exportbővítő kapacitások létrehozása szempontjából. 1979. december elseje tehát mérföldkő volt a kaposvári húskombinát számára. Erről beszélgettünk Marosán Lászlóval, a kombinát ,termeltetési és kereskedelmi igazgatóhelyettesével. — Az exportvágóhíd átadásával j elentősen nőtt a serrtésvágási kapacitás. Erre föl kellett készülniük. — 1980-ig évente 280—300 ezerre volt tehető a sertés- vágás, emellett 20—22 ezer marhát vágtunk. Elképzelhető, hogy mekkora változást jelentett számunkra az új üzem átadása, amely 480 ezer sertés vágására készült, melyből az exportcélú vágás mennyiségét 410 ezerben határoztuk meg. A legmagasabb műszaki és higiéniai követelményeknek megfelelő technológia tette lehetővé, hogy a munkáslétszám a korábbi 2400-ról alig száz fővel emelkedett. A kétmilliárd forint értékű beruházás másfél év alatt valósult meg, melyhez 35 miliő dollár hitelt kértünk. A korszerű technológia nagy ugrást jelentett: a régi vágóhídon 120—130 ember foglalkozott sertésvágással, most mindössze 45-en végzik ezt a munkát. Jelentősen megnőtt viszont a csonitozói létszám, amely speciális szakmunkának számít: ezen a területen ma mintegy százötvenen dolgoznák egy műszakban. A norma ligán feszített. Ennek megfelelően kívántuk alakítani a vállalati bérszínvonalat. — Kérem, fussuk át az e téren bekövetkezett változásokat a négy évet illetően! — 1980-ban 45 100 forint volt a bérszínvonal. Egy évre rá 49 400, 1982-ben 53 300, tavaly 58 300, ebben az évben pedig száz forint híján 60 000 Tavaly 492 000 sertést vágtunk, ódén 540 000-et, amit csak jelentős szombati túlmunkával tudunk megoldani. Az egy főre jutó bérszínvonal amiig 1500 forinttal nőtt ebben az évben, és ebből is érződik, hogy a jelentős túlmunkát nem tudtuk megfelelően elismerni. Az ötvenkét hétvégéből idén 39- et dolgoznak munkásaink, ami elsősorban az export- üzemben lévőkre ró nagy terheket. Mindez összefügg azzal, hogy az első félévben szinte minden szombaton műszakot kellett szerveznünk, azt követően pedig már pénteken sem érkezett be a szükséges sertés, mert a társmegyék koordinációs hibák miatt nem szállítottak. A tröszt ugyan ilgyekezett a kemény összehangolásra, ennek viszont az lett az eredménye, hogy most nincs egy percnyi megállásunk sem. — Ezék szerint 1984 a korábbi évekhez képest a mélypontot jelenti? — Feltétlenül. Mindez összefügg azzal is, hogy annak idején — 1979-ig —Somogybán 400—450 ezer sertést tenyésztettek a gazdaságok, ám a mezőgazdasági üzemek a központi intézkedések hatására egymás után számolták föl szakosított telepeiket, mert a Balaton vízminőségének védelme ke— Soha rosszabb évet — móndják a nagyatádi dohánybeváltóban, merthogy rég nem beszélhettek olyan jó eredményekről, mint ezúttal. Közismert, az utóbbi években folyamatosan csökkent a termőterület, mert a gazdaságok és a gazdák nem találták meg a számításukat, a termelőszövetkezetekben nem volt elegendő munkáskéz, korszerű import gépen kívül semmiféle berendezést sem lehetett vásárolni, vagy ha volt is, akkor megfizethetetlen áron. Romlott a forgalomban lévő hevesi dohány minősége is. Mindehhez hozzájárult egy olyan kedvezőtlen év is, mint a tavalyi, így aztán sokan már a dohánytermesztés végnapjait emlegették. — A Dohánytermedtatő VáUJllatat mielőbbi változtatásra kényszerült — mondja Fodor József, a nagyatádi beváltó vezetője. — A még Fajtaváltás Somogybán A HAVANNA VISSZATÉR meglévő partnereinknek ígéretet tettünk a fajtaváltásra, így többek között a régi hevesi faijta helyett négy újat ültettünk el. A hevesi 276, a hevesi 11, a hevert h—4, s a hevert h—5 jelűt Ezeket két évvel ezelőtt már termesztettük kis parcellákon, s az ott szerzett tapasztalataink révén mertük ajánlani őket. — Milyen eredményt hozott az első év, az új fajták káálllták-e a próbát? — Meglepően, szép sikert értünk él. Az új fajtákból kétszer annyi termett egy hektáron, mint a régiből. Ugyanakkor a minőség is változott. Ha azokat a termelőszövetkezeteket nézzük meg, amelyeknek saját szá- rítójük van, akkor érdekes eredményre juthatunk. A lábodiak, a göngetegiak, vagy a homokszentgyörgyiek tavaly egy mázsa szárított hevesi dohányért átlagosan 5800—6000 forintot kaptak, az idén 9000 forintot, s ez jelentős többletbevételt eredményezett. — Ezek azt is jelentik, hogy visszatér a termelőd kedv? Mi várható jövőre? — Nem a termőterület nagyságának növelése a célunk, hanem az átlagtermés és a minőségnek a javítása Már megkezdődtek a szerződéskötések, sőt a nyolc somogyi partoergazdasá- gunk’kal már meg is egyeztünk, csak a kistermelőkkel kell még aláírnunk a megállapodásokat. Somogybán 350 hektáron, fogunk dohányt termeszttetai, 70 hektáron a termelőszövetkezetekben és 280 hektáron a háztáji gazdaságokban. A terület java részén a már említett négy új fajtát ültetik ki. Ismét lesz havan- naidohányuk. A szivaralap- anyagkénit ismert levelekből az idén azért nem termesztettünk, mert a dohánygyárak előnyösebbnek tartották, ha külföldről vásárolnak. Ám most visszatérnek a hazai piacra, így az egriek megbízásából Somogybán fogjuk megtermelni a magyar szivarnak valót, ugyanakkor megszüntetjük a megyében a kerti dohány termesztését, ezt a jövőben csak Baranyában lehet majd megtalálni. — Milyen, segítséget kapnak a tenmefllők? — Az idén kísérletképpen egy háztáji dohányszánító- pajtát állítottunk föl Szu- lokban, Deutsch Ferencnél. Ezt a berendezést a dohány- kutató intézet kísérletezte kd. A kezdeti műszaki hibák ellenére jól sikerült a bemutatkozása, ám el térj eszté- sére számításaink szerint csak 1986-iban lesz lehetőség. — Mi lesz a nagyüzemek gondjával? — Sajnos, a jövőben sem várható, hogy a nagyüzemi dohánytermesztés teljes és korszerű gépesítése megoldható legyen. N. J. rült előtérbe, továbbá ez az ágazat nem hozott annyi hasznot a szabályozók változása miatt, mint amit korábban biztosított. Ennek lett a következménye, hogy megközelítőleg százötvenezer sertéssel ad ma kevesebbet a megye a kombinátnak, mint az előző években. A háztáji ugyan pótolja a kiesés egy részét, de minőségben,, egyöntetűségben nem tudja azt produkálni, mint a nagyüzem. Ezért a jövőben is támaszkodnunk kell a tröszt által kijelölt külmegyei gazdaságokra, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátra, a szigetvári és a bika! állami gazdaságra. Ez azt jeleníti, hogy a vágókapacitás folyamatosságát csak akkor tudjuk biztosítani, ha a jövőben megszűnik a ciklikusság a partnerek részéről, és messzemenően figyelembe veszik, hogy a húskombinát csak így képes — munkaszervezési zavarok nélkül — megfelelni a tröszt és népgazdaság igényeinek. És itt hadd tegyem hozzá. a következőt: a magyar húsiparnak ebben az évben félmilliárd dollár értékű expontkötetezettságe vian, amelyből derekasan ki kell, hogy vegye részét a kaposvári húskombinát is. A világpiaci árcsökkenés is zavarólag hatott: az idén 15— 18 százalékkal volt alacsonyabb az ár a tavalyinál. Ez azt jeleníti, hogy ugyanazt a bevételt csak többletexporttal érheti el az iparág. — Miképpen alakult a négy év során a sertésvágás ? — 1980-ban 421 ezer sertést vágtunk Kaposváron, idén pedig 540 ezret. A dollárbevétel négy évvel ezelőtt megközelítette a 29 milliót, idén 36 millió körül alakul. 1980-ban 2084 tonna húskonzervből 940 tonnányi volt a dobozolt sonka, idén ez 3200 tonna 5780 tonna 'húskonzervből. Sajnos, a mai viszonyok közepette a legmagasabb feldolgozott- ságú termékek — amelyek előállításánál az energia, az élőmunka, az állóeszköztéher jelentős — nem értékesíthetők olyan áron a világpiacon, ami tisztes hasznot hozhat a gyártónak. És ez a legfőbb gondunk jelenleg: ugyanakkor a tőkés vevők ezeket a termékeket keresik. A vállalat végső soron az export-támogató hitelből él, hogy a veszteséget legalább mérsékelje. Termelési szerkezetünk adott, azon változtatni nem óhajtunk a közeljövőben. Számunkra, a gondok ellenére biztos piacot jelenít az Amerikai Egyesült Államok, jelentős a szállítás a Közös Piac országaiba ás. Viszont azzal ás tisztában vagyunk, hogy a szabályozóktól függ a jövőnk, amelyre mielőbb választ várunk — hogy a teendőket munkásainkkal megbeszélhessük ... Salamon Gyula
