Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
ê Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK 1984. december 24., hétfő AZ AJÁNDÉKOZÓ BRIGÁD Gépek sivíitanak a műhely- bein, csattognak a földre lerakott búltonalkatrészek. Ez a második otthona az Ady Endre szocialista brigádnak a Kanizsa Bútorgyár kaposvári gyáregységében. Sásdi József művezető gyorsan előkeríti Muntyán György brigád vezetőt. Látásiból ismerem. Persze más munkaruhában; nagyon ki volt öltözve, amikor a Kaposvár felszabadulási ünnep- ségien átvette a Társadalmi munkáért okilevelet a brigád nevében. — Ez az első elismerésünk, .nagyon örültünk neki. A brigádunk 1977-ben alakult meg, háromszoros ezüstkoszorúsok vagyunk, s most várjuk az aranykoszorút. — Mi a napi munkájuk? — A heverők, a fotelok, a szekrények .keményfaállványait, -részeit készítjük. Fúrjuk, csiszoljuk, miikor mit kell. Olyan is előfordul, hogy máshol segítünk. így .például novemberben a lap- megmunkáló üzemrészben dolgozott három-négy brigád - tag váltásban a terv teljesí- |tése érdekében. — Mióta dolgozik a gyáregységben? — A tanulóéveket beszámítva 1970 óta ... Minden gép mellé oda tudok állni. Nem az eddig elmondottak miatt, de a 18 tagú Ady Endre szocialista brigád fogalom a kaposvári böl csőid ékibeni, óvodákban,, iskolákban. Az ügyeskezű férfiak játékokat, kisbútorokat készítenek, s megjavítanak mindent. A hét nő szívesen takarít az oktatási intézményekben. A gyáregység a Sörház utcai óvodát és a Gárdonyi iskolát pártfogolja. Oda úgy járnak, mint haza, 'be se nagyon írják, amit oftit csinálnak, ök azon, ihan ezen kívül még nagyon sok helyre eljutnak. — Mi mindent kémek a brigádtól? — Színit«1 felsorolni ;is ne- ' ház. A Sörház utcai óvodának falirácsokat, babaházakat készítettünk. Előkerül a brigádnapló. Éppen, ott nyitjuk ki, ahol a 3. sz. bölcsőde vezetőjének köszönő sorai olvashatók a játékok, az asztalok megjaví- (tásáént. Éppen most készült él az összesítés. Sásdi József mű- vezeltő gyorsan összeadja a számsort. A brigád az idén 874 óra társadalmi munkát végzett. Ennek egy részét a gyáregységben : részt vettek a kommunista szombatokon, A tágas, választékosán ) berendezett iroda ajtajában galambősz, határozott ítartású férfi fogad. Nonn Györgyöt, a Kossuth Könyvkiadó igazgatóját hallgatom. — Negyven éve decemberben, már a harmincadik hónapomat töltöttem a Margit körúti kaitonai fegyházban. Kommunita szervezkedés, illegális párttevókenység miatt ítélitek el. Novemberben a nyilasok kicserélték a parancsnokot, de az őrök a regi sorkatonák maradtak. Ez voflit a szerencsés. Ne gondolja, hogy valami óriási hősiesség kellett a fegyházból való szökéshez. Szétzüllö.tt az állam, megroggyant a hatalom, a fegyveresek egy tönkrevert hadsereg maradványai voltak. Mivel a fegyházban irodai munkára voltam beosztva, viszonylag gyakran érintkezhettem az őrszemélyzettel. December 11-én kiosztották a civilru- hát, azzal1, hogy hamarosan áttelepítik a fegyházat Sopronkőhidára. Átöltöztem, s az egyik fegyházőr jóvoltából két óra múlva az utcán voltam. Sikerült felvennem a kapcsolatot a kinti elvitársak- ikail, elsőként Kiss Károlyival, aki közölte, hogy összekötő leszek a város több pontján szerveződő, partizáncsoportok között. A brigád- és a művezető új feladatokon törik a fejüket. dekorációs anyagot készítetitek-. ott voltak a sportpálya kár ban. tartásán, aztán segítettek a lakkozó üzemben feltörni és elhordani a betanít. Jóval hosszabb a városban végzett társadalmi munka listája. S hogy miket készítettek ? Lássuk csak : a Szigetvári utcái bölcsődének játékokat, a Kinizsi óvodáNem könnyű a munka a gépek mellett. nak szemléltető eszközöket, a Béke-Füredi óvodának báb- tartókat, húsvágó tönköket, a Kinizsi iskolának írótáblát, bábtartó rácsot, a fonyódli- geti úttörőtábornak függőte- ké-alapot. S még ez a felsorolás sem teljes. A szervezés általában a a művezetőre hárul. Amikor megkérdeztem Sásdi Józseftől, miért viseli a brigád ennyire szívón a gyermekintézmények gondját, így válaszolt. — Mindenki értelmét látja ennek a társadalmi munkának), hiszen a mi gyerekeink — közte az enyémek is — odajárnak, s ők is használják ezeket a berendezéseket), játszanak a játékokkal. Egyébként mindig megtalálnak bennünket, ha szükség van valamire. — Akkor tréfásan azt mondhatjuk, hogy a brigád hívásra házhoz megy. A brigádvezető', a művezető is elneveti magát. — Ha nem is házhoz, olyan azonban még nem volt, hogy ne csináltunk volna meg valamit, ha megkértek rá — mondta Sásdi József. — S a brigádtegok is mondják, hol kelne el a segítség, melyik óvodában, iskolában ... — Eléggé fiatal a brigád, harmincöt év az átlagéletkor — tette hozzá a brigád- vezető- — Így -könnyű őket megnyerni az ügynek. Gulyás Károly asztalos azok közül való, akik mindemben részt vesznek, ö így vallott az önkéntes munkájukról. — A fiam iis -bölcsődébe jár. Öröm), ha az ember valamit csinálhat a gyerekeknek, s llátja mennyire örülnek nekii. Az Ady Endre brigád egész évben jó szívvel ajándékoz: Lajos Géza ** • Negyvenéves karácsonyok . . _ . —4- Azx i Egy boldog ember Serényen hajladozó, fiatalos mozgású ember áll Fonyódom, a Fő utca 75. számú ház szépen gondozott kertjében. — Mindem, amit itt lát, a két kezem munkájának az eredménye. Az 1800 négyszögölnyi szőlőt, gyümölcsöst eddig gondoztam. Egyedül forgattam meg a földet, metszettem, permeteztem, (szüreteltem. Kicsit elfáradtam, úgy érzem nem bírom tovább érö véi... Mátraházi János barátságosan tessékelt ízlésesen berendezett lakásába. Sok mondanivalója van, gazdag élettapasztalattal teli múlt áll I mögötte. 1912-iben született, I két világháborút élt át. Tanúja volt Fonyód, a fürdőtelep kialakulásának, fejlődésének. Még 1928-ban költözött szüleivel a Fő utca 75. szám alá, de régi házuk helyett szebbet, újat építettek. — A Fonyódhoz tartozó Mayer-majorban születtem, ott éltünk szüleimmel, öt lánytestvéremmél. Édesapám uradalmi kertész volt, később önálló lett. Iskolás koromban nyáron szamaras fogattal jártam a villanegyedet), árultam 'a zöldséget. A Huszka-villa lakóira most is jói emlékszem, két leányukra, készítettek rólam egy fényképet, ma is őrzöm. Fő- I városi művészek, orvosok, A kőbányaiakon kívül kapcsolatban álltam a VI. kerületiek ellenálló csoportjával, és egy főként külföldiekből szerveződő zsidó csoporttal is, akik hamis igazolványt gyártattak. Eljött a fegyveres ellenállás ideje, de nem tudltunk annyit segíteni az ország felszabadításában, mint amennyit szerettünk volna. A negyven év előtti karácsony szerencsés megmenekülésem napja. Légiriadók alkalmával az emeleten tartózkodtam, a Kádár utcában. Karácsony reggelén lementem a földszintre. Találatot kapott a ház, vagy tizenöt ember meghalt. A hajamszála sem görbült... A karácsonynak édestestvére a béke, hozzátartozik az ünneplés. Vajon mit élt át negyven évvel ezelőtt egy pap? Dr. Cserháti József, Pécs egyházmegyéjének püspöke tizenöt éve a magyar katolikus püspöki kar .titkár ra. Alacsony, gyérülő hajú, élénk mozgású ember. — 1942-'ben tértem haza Rómáiból, ahol a Gnegoriana egyetemen tanultam. A dél- baranyai Üjpetróre kerültem .káplánnak egy joviális plébános keze alá. Sváb település yolt a falu, a fegyverbíró emberek közül sokan mondták magukat németnek. Amikor odakerültem, már voltak a falunak katonahalottjai. Hárman voltunk papok, két káplán meg a plébános. Hitünk szerint kíséreltük meg telkükben erősíteni az embereket. November 27—29-e között haladt át falunkon a front. Hamarosan megalakult a helyi Nemzeti Bizottság, egy igazán demokratikus, a falvaik egész társadalmát átfogó szervezet. Láttam az embereken a falszabaduiitság csöppet sem harsány, inkább csöndes, de határozott érzését. Várakozást láttam az arcukon, de nem a félelem bizonytalanságát. Hetvenéves vagyok, egy megélt élet fontos állomására tekintek vissza. Mi a faluban csakugyan éreztük a felszabadulást. Annyira, hogy a három pap is bekapcsolódott az új élet megindításaiba, tagjai voltunk a Nemzett Bizottságnak. A karácsonyt szolgálva töltöttem. Üjpetré- nek volt akkor 'két fináléja, Kiskassa és Pécsdeve- cser. Én voltam a fiatalabb káplán, karácsonykor ón celebráltam hát a misét mindkét helyen. Kevés, a cipőm peremét alig ellepő hó boríitotta az utat, de elég hideg, úgy mínusz nyölc-itíz fok tehetett. Sem a plébániának, sem az lújpatreieknek nem volt lovuk, gyalog kellett mennem. Amikor jártam a behavazott utat-a falvak között, önmagámban éreztem : valami új kezdődött. Más, mint eddig, valami olyan, ami új ételre kelti az egész magyar föld népét. Ez >az emlékem 1944 karácsonyáról. Kétszer is csengetek a lipótvárosi lakás ajtaján, mire a házigazda ajtót nyit. Az ősz férfi tréningruhát és szemüveget visel. Gábor Miklós vendége vagyok. — Én sem úszhattam meg a háborút, bár valamivel később hívtak be, minit korosztásos 'társaimat. Filmet forgattunk Radványi Gézával, az „Európa nem válaszol” címűt, amikor behívóparancsot kaptam. 1944 augusztusában kerültem a frontra, egy már megvert, háborút vesztett, züllésnek indult hadseregbe, ahol mindenki csak azt várta, mikor llesz vége? Egységünk nagy .része átállt a szlovák partizánokhoz, de valami árulás folytán a németek felfedezték a partizánbázist, a szlovákok között vérfürdőt rendeztek, minket átadtak egy közeli magyar parancsnokságnak. Sokat hányódtunk, rengeteget bujkáltunk, főként a nyilasok és. a 'tábori csendőrök elől. Volt, amikor robogó tehervonatira ugrottunk fel a tábori csendőrök igazoltatását elkerülendő. Végül lis Komáromon, Dorogon a hegyeken át pár nappal azelőtt jutottunk lse a fővárosba, hogy a szovjet katonai gyűrű bezárult. Egyenesen a szüléimhez mentünk. Szó nem jött a szánkra édesanyámmal, ahogy a konyhában összeölelkeztünk. Édesapám meg egyenesen sírva fakadt... Honnan, honnan nem, volt otthon kél libacomb, édesanyám azt megsütötte nekünk. Hetek óta akkor volt először valamirevaló étéi a szánkban. Az egyenruhát a vi'lágítóud- varba hajítottam . .. Három, négy nap múlva tett karácsony. Édesapám valahonnan egy kicsi fenyőfát is kerített. Amikor a karácsonyfa alatt állítunk, a közeiben becsapódott egy tüzérségi lövedék, kitörtek az ablaküvegek, fel-, borult a fenyőfa ... Csak ünnep után szorultak szüleim a pincébe, nekem meg a bujkálás jutott... — Negyven éve volt! gyárosok és családjaik töltötték itt a nyarat a gyönyörű villákban. À faluban meg tenyérnyi ablakú vagy ablaktalan, zsúpfedeles, vályogból vert házakban élt a fo- nyódi őslakosság ... Ilyenbe költöztünk mi is. Ma önmagáért beszél a sok száz szép nyaraló... Bronzplakettet vesz elő, két óvszám van rajta: 1927 1977. ötven évvel ezelőtt alakult a fonyódi itűzoltóze- nekar, amelynek kezdettől a mai napig is tagja. Bariton- kürtön ikezdjtej, most hanso- nán játszik. A zenét a család is szereti. Emlékeket sorol a tűzoltózenekar hangversenyeiről, a nyári térzenékről, meg arról, hogy alakulástól az önkéntes tűzoltózenekar elnöke. Gyermekkori élmény: 1930- ban került Somogyszenttmré- re mezőgazdasági szakiskolába. — Nagyszerű ember volt Fodor Imire igazgató. Megkövetelte, hogy tanuljunk, ne hiába töltsük az időt az iskolában. Ott tanultam meg bánni a szőlővel, a gyümölcsössel, a kertészkedéssel. Kosarat, különböző használ a- tárgyakat is fanunk nádból, fűzből. Később 'is hasznát vettem ennek. Amikor az 1950-es évek élejón háziipari szövetkezet alakult Fonyódon, őt bízták mag a szervezéssel, a vezetéssel, az emberek betanításával. Sokan tőile sajátították el a kosárfonást, a hentes- es más szatyor, meg a gyékényszőnyeg készítését Éve- , i bS?iklivel Járta a környé- feldolgozható vessző ütan. Később a boglár! fogyasztási szövetkezethez került, onnan ment nyugdíjba. Csaknem huszonöt éve tag- ja a nagyközségi tanácsnak soha nem hiányzott a te’ napsütésekről. Ha arra volt szükség, -hogy társadalmi munkával segítsék a parkok), az utcák, a terek, csinosítását, gondozását, zz utak, járdák építését, Mátraházi Jánosra mindig az elsők között lehetett számítani. Szorgalmazta a Fő utca korszerűsítését, s a legtöbbet dolgozott is rajta. Pedagógus lányáról, fiáról beszél: Egytikük Pécsen. a másik Boglárlellén él. Vője és menye is a tanári pályán van. A négy unokát mindig nagyon várja. Karácsonyra, János napra különösen. Boldogság csendül a szavaiból. Ezt láttam az arcán, akkor is, amikor a nagyközség f elszabadulás i ünnepségén átnyújtották neki A település fejlesztéséért kiitünts- ítést. Egy sokak által -megbecsült, köztiszteletben álló embert köszönltött a taps. Hegyes Zoltán Szalai László
