Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
1984. december 24., hétfő Somogyi Néplap 3 KI LEGYEN A PÁSZTOR? Hegynyi a bölcsességgé sűrűsödött gondolat, a hideg fejjel leszűrt tudományos megállapítás, a reméltet és a valót összevető tapasztalat az emberi tényező, az emberi felelősség szerepéről a min- dennapotkban és a történelem alkotta távlatokban. S szemben ezzel a másik hegy, a gondolkodást megakasztó szenvedélyéké, indulatoké, a tudományit sarakba állító ha- mari általánosításoké, a felületes tapasztalatoké. Mindkét hegy a miénk, magunk hordtuk, hordjuk össze, vállalni mégis csak az egyiket, az elsőt akarjuk, a másikkal úgy ítészünk, mint amihez nincsen közünk, nem tulajdonunk, tálán a többieké, másoké, lismerősöké, ismeretleneké ... Képletes két hegy és a köznapok Immár földhöz kötött valósága'. Ment köznap, hogy az emberek felelőtlenek; az emberek érzik felelősségüket. Köznap, hogy laza a munkafegyelem; keményen dolgozunk. Mások milyen könnyen élnek; nekünk mennyi a gondunk. Tények, tévhitek, tapasztalaitok, fel- tételezések felelgetőse ez, játéknak tűnő szófogócska, fogalom-kergetősdi agyteker- vényeinkben. Ez a játék akkor fordul komolyra, amikor a szavak, a fogalmak testet öltenek, döntésekben, cselekedetekben, magatartási formákban és mintákban, mert akkor már meg nem kerülhető az elhatározás: vállaljuk-e avagy elutasítjuk felelősségünket. S ha ez utóbbit véljük üdvözítőnek, azzal is felelősséget veszünk magunkra, a felelni nem akaró, a terhekben osztozni kívánóktól elkülönülő felelősségét. Egyetlen mondat, de mi, mindannyian, megélői, megtevői, a beavatottak hitével bólintunk rá; „A párt és a nép közös erőfeszítésével leküzdöttük a súlyos társadalmi, gazdasági, kulturális elmaradottságot, hazánk a társadalmi haladás élvonalába került.” A citátum a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára megalkotott irányelveiből valló. S ment bólintottunk, így ‘igaz, sodorni kezdenek bennünket emléköink, mi mindenben van benne nagyszü- ileinik, apáink, anyáink, a magunk eszének, kezének nyoma. A jelképpé lett fővárosi Kossuth-híd megnyitása : 1946 január. Tűnkévé termelőszövetkezeti város lett; 1951 február. Avatják a Dunai Vasmű egyes számú nagyolvasztóját: 1954 február. A Tiszai Vegyi Kombinát műtrágyát gyárt: 1964 október. Visontán termelni kezd a Gagarin Hőerőmű: 1973 május ... Mintha már mese lenne, oly távoli, s mégis, közelii, torokszorítóan az, mert azok műve és tulajdona, lalkiik mi voltunk, vagyunk, mi, mindannyian. Persze, az emlékek folyama nem csupán a fénylőt hordja hátán elénk;, hanem zátonyok, sziklagörgategek keserves nyomait úgyszintén, a ikenyérj egyes karácsonyokat, a felemelt és 'teljesíthetetlen népgazdasági terveket, a szövetkezetben gürcölő és mégis koplaló parasztokat... Ez is mintha már mese lenne, oly távoli, s mégis, közeli, to- rokszoríitóan az, mert azok műve és tulajdona, akik mi voltunk, vagyunk, mi, mindannyian. Nem tévedés, nem toMforgatói kényelem a betű szerinti ismétlés, hanem annak — meglehet, ügyetlen — érzék éltetése, nem oszthatjuk ketté a sorsunkat, életünket, múltunkat, ez a mienk, az meg másoké; a történelem nem tűri az ilyen osztályozást. Eleink — első írásbeli előfordulásának ideje ez — az 1095 körüli évekből hagyták ránk mai pásztor, akkori formájában paztur szavunkat, s századok alatt nemcsak betűalakja, hanem jelentése is módosult; tágult, átvitt értelmű lett. Ezért, hogy sorsunk — történelmünk! — valójában mindig is arra követelt feleletet, ki legyen a pásztor? Ki legyen pásztora ezernyi teendőnek, bajnak és örömnek, gondnak és tettnek, kínnak és kacajnak, lehullásoknak és fölemelkedéseknek?! Ki legyen a pásztor, vezetőként és végrehajtóként, nagy hírrel és névtelenül?! Voltak rossz pásztoraink, korlátoltak, hamis szavúak, sanda szándékúak, tehetségtelenek, de hihetjük-e, múltunk ebből áll? Avagy sokkal inkább abból, amit a dolgozó emberek nemzedékeinek összefonódó sorsa pásztorolt? Szónoki a kérdés, benne a felelet. Ki legyen tehát a pász- ; -,r? Mindenki pásztor, a maga jószágával, a maga mezején, a maga tegnapjával, jelenével és holnapjával egyetemben az, nem lökheti el a pásztorbatot, mert e „bot” az esze, a keze, ;az terel, mozdul, ad tiltást és nógatást, irányt szab és megálljt mond. A Jakobinusok Társaságának 1793. június 3-ii ülésén a nem sakkal később — július 13-án — meggyilkolt és mégis halhatatlanná lett Jean-Paul Marat így mennydörgőit: „ ... irányítót követelek, vezetőt, nem pedig korlátlan hatalmú parancsolat, és e^ek a szavak nem ugyanazt jelentik.” Ügye- Iünk-e hozzá hasonlóan a szavak fontosságára, a szavak hordozta tartalom jelentőségére? S azért kéül — kellene — erre ügyelnünk, figyelnünk, mert szocialista jelenünk a korábbi éveknél is jobban megnöveli a lehetőségét . a pásztorok kiemelkedésének. Töprenghetünk, ki legyen a pásztor, a választott igazgató, szövetkezeti elnök, a tanácstag, az országgyűlési képviselő, a kinevezett pásztorok közé ki kerüljön ilyen, olyan, amolyan. beosztásokba, s ez a töprengés felelősségünknek egyben királyvize is, megmutatja, mik ér. S ha ér valamit, ha sokat, ha jól választja ki a pásztorokat, akikre kisebb és nagyobb közösségek jószága, mezeje bízható, aligha kétséges, azért történik így, ment fölismertük, a magunk dolgában, a magunk jószágával, mezejével kell megmutatnunk, értünk a pásztorkodáshoz, is mert értünk hozzá, másoktól is megkövetelhetjük ezt. Mészáros Ottó EGYSZERŰ TÖRTÉNET (A leltár bizonyosan mindenkinél gazdag — és más. EllkéiszülHáa ház, betegség támadta mteg az életvidám családtagot, hazai vagy külföldi .báj válit kitörölhetetlen emlékké, temetés, esküvő, jégverés, szép termés. Egy ember életében két karácsony között mindig történik va|laimi...) Az ebédnek éppen vége. A kis tányér, ami kizárólag csak az övé, Vilikéé, a konyhába kerül. Soha semmi tárgy nem válik annyira személyes tulajdonná, mint ami az apró emberkét veszi körül. Az édesanya, Fiiszár Lászlóné még egyszer visszaiszalad a cserépkályha fűtötté szobába. Minden rendben, A kis Vilmos Miklós nagymama támsaágá- ban békésen ismerkedik a környezettel, ráfeledkezik a hajkefére, a gumi játékra vagy éppen, a .műanyag zacskóban pihenő mackóra. Mikies nagymama mondja: — Nézd csak! Itt van az édesapád ! Dlltá.gyul a szőke, derűs tekintetű férfiarc, ahogy feleméi! a kis emberkét, aki egy kedves mosollyal válaszon.1. Fogalma sincs arról, hagy ez a mosoly mekkora 'örömet szerez. Szorgos munka folyik a Híradástechnikai Szövetkezet új, fonyódi üzemében. Az emberek rövid idő alatt elsajátították a műveleteket, és már igényes, komoly szaktudást igénylő termékeket is készítenek. Ilyen például a Scharp licenc alapján készülő PTA—4000 típusú számítógép. Itt alakítják át a VIDEOTON televíziós készülékeket videomonitorrá az iskolai kompjuterekhez. Egy fogalom változása Fizikai munka szellemi erővel A fizikai és szellemi munka közötti különbség csökkenése alapvető társadalmi céljaink egyike. S bár az ezzel kapcsolatos fejlődésit olykor hajlamosaik vagyunk magától értetődőnék tekinteni, nem lebecsülendő eredmény, hogy az elmúlt öt évben több somogyi nagyüzemben teljesen eltűnt a hagyományos értelemben vett nehéz fizikai munka. Jó példa ebre á Csepel Művek egyedi gépgyára, ahol nem ritkán 8—10 tonnás fémtesteik megmunkálását végzik korszerű gépeken. Horváth Ferenc marós besorolása szerint fizikai dolgozó, mégis kizárólag szellemi munkát végez. A rábízott feladatok több tekintetben technikusi fölkészült- séget lei vannak. A világító számsorokkal! teli vezérlő- tábláin századmiiüli méternél nagyobb pontossággal dolgozó monstrumot irányítja. — Gyakran lehet olvasni a korszerűség hizonyítéka- kérnt, hogy a munkás csak gombokat nyomogat. Valójában nem ehhez keli a nagyobb felkészültség, sokkal inkább ahhoz, hogy munka köizbem gyakran kell önállóan dönteni. Ha például a kiadott, műszaki rajz és a művetotterv nincs összhangban, nem szaladgálhatunk a művezetőhöz, ^magunknak kelil megoldani a feladatot Mielőtt három éve erre a harizontesztergára kerültem, egy speciális tanfolyamot kellett elvégeznem Budapesten. Szakmánkban azonban olyan gyors a műszaki fejlődés, hogy szükség van a folyamatos önképzésre is. Egyre bonyolullbabbak ugyanis a feladatok és szigorúbbak a minőségi követelmények. Automatikus takarmányadagolás A mezőgazdaságban dolgozók munkájának könnyebbé válását rendszerint a nagy teljesítményű traktorok, kombájnok vagy rakodógépek munkába, állításával példázzák. Kevésbé közismert az a változás, amely az állattenyésztésben dolgozók munkájában végbement A homoikszen.tigyö rgy i tsz bordásmajori sentéstele- pánék hizLaílldáját a gazdaság egyik legtapasztaltabb sertésgond oeó ja, Jakab József mutatta be. — Az állattenyésztés ma sem vonzó pálya, s részben azért nem, mert sokan nem is tudják, mennyit változott ez a munka. Sokáig valóban nehéz, sőt piszkos fizikái munka volt ez, mindennapos vélt a zsákolás vagy a trágyalapátóllás. 'A hagyományos módon egy ember legföljebb 200 állatot tudott álllátni. Most a hizlaldában agy gondozó 1200 sertést lát el jóformám, nehéz fizikai munka nélkül. Automatikus a takarmá n yadagolás és etetés, mint ahogy a rács- padozat allait összegyűlő trágya kijuttatása is emberi kéz érintése nélkül történik, Fizikai munkát már csak a takarítás jelent. Kevesebb izomerő kell a munkáihoz, viszont több figyelem és szaktudás. Az ilyen .iparszerű rendszerben egy kis hanyagság is nagy kárt okoz. A gézpólya sem segített A kaposvári cukorgyárban az elmúlt1 öt évben több mint 400 dolgozó munkája vállit könnyebbé. A répa- usztató vagy a centrifuga melletti izomszaggató munka ma már csak emlék. Nem csupán a férfiaknak, hanem sokáig például a mokka - üzem aszonyainiak is kijutott a nehezebb munkából. — A rámákban levő cukrot ököllel kellett átsulykol- ná a dobozokba — emlékezett Matics Jánosné. — Egy műszakban többezerszer végeztük ezt a mozdulatot, pedig már egy óra után is fájt az ember keze. Gézpólyát tekertünk rá; de sokat aiz sem segített. A mostani mókikasorlt öt éve állították üzembe, azóta sókkal könnyebb a munkánk. A cukor mos! emberi erő nélkül, vákuumos adagiollóval kerül a dobozba. Nem volt könnyű a kartondobozok kézi hajtogatása sem. Most ezt a műveletet is automata végzi. 1980 óta a megyében tízezernél több dolgozó munkakörülményei javultak. E változások az esetek többségében a technológia korszerűbbé, a munka köny- nyebbé válását is magukkal hozták. Mint a példákból is kitűnt, a fizikai munka fogalma átalakulóban van. Egyre kevésbé jelent izomerőt; de egyre nagyobb szakmai ■föfflkészülltséget1 követel. Bíró Ferenc Fiú született — Ennél nagyobb és több nem történhet az emberrel. A két karácsony között fiunk született. Somogyszentpálon, a két- helyi Aranykalász Tsz szolgálati lakását tágas udvar övezi. Három fenyőfa áll őrségben az ablakok előtt, a fű még zöld, de a virágágyások már rég díszeveszettek. Eliszár László tizenhárom éve a nagykanizsai főiskoláról került ide pályakezdő /gyakornokiként. — Aliig két év múlva, 1973. december elsején házasodtunk ösáze. Akkor bizonyosan mindig ilyen mosolygós, barna-meleg tekintetű lány voüt Miklós Margit, mint most. Csakhogy közbejött valami. Az éveik telteik, és Fiiszár Lászilóné, minit minden* dolgozó nő, ahogy műszak kívánta, felszállt az autóbuszra, ment Marcaliba dolgozni. Cukrász. Fiiszár László pedig — miként a hivatást érző, szakmát szerető emberekké! lenni szokott —, járta a „szamárlétrát”. Gyakornok volt, aztán katona, ta- kairmánytermesztési üzemvezető, takarmányozási üzem- ágvezétő, ágazatvezető. — Sikeres ember.* — Ha ezt tekintem, igen. A felelősség egyre nagyobb tett, s ez ösztönző erő. Csakhogy ... A hirtelen csendét a feleség oldja. — Nagyon szerettünk volna gyerekeit Orvostól orvoshoz jártunk, egyre kevesebb reménnyel/. De azért volt, aki b/iztaltott... — Igen, titokban reménykedtünk benne — hiszep nem vagyunk még öregek! — A körzeti orvos ds mondta, máshol is előfordult, hogy hosszú évekig nem érkezett utód. Aztán egyszer csak igen. — Így történt nálunk is ! Közben élték a törekvő emberek megszokott életét. Lépdelitek a sajáit otthont teremtés rögös, esetenként ösiszezörrenésekkel járó útján. Jószágot neveltek, hogy tegyen pénz a balatonkie- nesizitiúri teltekre, aztán építőanyagra. — Lassan kész a ház. Van saját otthonunk, jövőre a fenyőfán már ott gyúlnak ki a gyertyák. És az otthonteremtés izgalmas munkája közben 1984. július huszonegyedikén megérkezett Viliké. A kis emberke jötte szinte átformálta az ágazatvezető személyiségét. Arcáról egy- csapásira eltűnt a keserűség. Más felit a „jó reggelt”, és más a ,,moslt sietek haza»”. — Korán kelő gyerek a Vili, a reggelijét általában én főzöm meg. Meghitt reggelek. Csakhogy egy kétezer-kétszáz hektár gondját viselő, negyvenmilliós értékét termelő ágaizaitvezető néha szinte képtelen a családjának élni. — Neon könnyű — mondja. — De az ember így talán még jobban hajt. Ha'az ebéd ki is marad, legalább a fürdetésire érjek haza ... Éppen a napokban mondtam a Lacinak, Vilike nagyon fog örülni a karácsonyfának. Ügy figyeld, azt hiszem szereti a fényt. Eddig csak olyan pici asztali fánk volt. Most más Lesz. Nagyon várom Halk dünnyögés hallatszik — Miklós nagymama a szomszéd szobában, fáradhatatlanul mesél, beszélget az unokával. Nincs nap, hogy ne látogatná meg egyeülan lánya kisfiát. (Két karácsony között mindig történik valami. Fiiszár Lászlóéknak fiuk született ...) Vörös Márta
