Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-02 / 283. szám
4 Somogyi Néplap 1984. december 2., vasárnap Hehéz kampány a felszabadulás után A cukorgyárra mindig számíthattak A kilencvenéves cukorgyár munkásnemzedékek sorát nevelte föl. Harcban edződött, nagy tapasztalaid mozgalmi emberek kerültek innen különféle tisztségekbe, tiszti iskolára 1945 után. Egy időben csak úgy emlegették az üzemet, hogy „kádergyár”. A cukorra mindig szükség van. A gyár nem állhat hosszú ideig, a megtermett répát föl kell dolgozni. Jó példa erre a második világháború, aztán az ellenforradalom időszaka. „ Most, amikor felszabadulásunk 40. évfordulóját ünnepeljük, érdemes visszapillantani az 1944. december 2-a utáni napokra. A szovjet katonai parancsnok kérésére újra üzembe helyezték a gyárat. Az alispán 1944. december 18-án értesítette az igali és a memyei körjegyzőt, hogy a legsürgősebben szállíttassák be a cukorrépát a gyárba. — A gyár 1944. december 14-én indult, s 1945. március 6-ig tartott a kampány. Persze sok volt a leállás szén- és egyéb hiány miatt — magyarázta Pintér Sándor főkönyvelő. — Így is 1949 tonna cukrot gyártottak. összehasonlításképpen : 1983—84-ben 31 896 tonna cukrot adott a gyár. A kaposvári üzem Magyarország hat középnagyságú cukorgyára közé tartozik, naponta háromszáz vagon cukorrépát tud feldolgozni. — A felszabadulás óta csaknem 94 ezer tonna cukrot gyártottunk nyolc és fél millió tonna répából —folytatta Pintér Sándor. — Ma jóval kevesebb a dolgozó, mint negyven évvel ezelőtt. Ez a 700 millió- forintos korszerűsítésnek is köszönhető. Ebből 350 millió forint értékű beruházás jut az utolsó nyolc évre. Huszonhét éve járok az üzembe, sok régi szakmunkást ismertem, megőriztem történeteiket. Miközben szétnéztünk a gyárban, sok minden eszembe jutott. Az idős Cyimesi Sándor, aki negyvennyolc évet dolgozott itt, büszke volt rá, hogy megtanította a fiát cukrot főzni A harmincas években sokkal nehezebb volt. A régi munkások nem akarták megtanítani a fiatalokat a szakmai fogásokra. Az egykori főfűtő mondta el a következő történetet: — Nyolc napig haza se mentem a gyárból ötvenhatban. Éjjel dolgoztunk, nappal meg szenet raktunk, hogy menjen a gyár. Egyik nap hivat az igazgató, hogy jön egy banda Pécsről, meg akarják állítani a gyárat. Azonnal szóltam a portásnak, zárják be a kaput. Végigszaladtam a gyárat, beszéltem a munkásokkal : nem állunk le. Soha sem indulhatunk meg ismét, ha azt a tizenhat vagon répát hagyjuk elveszni. Mindenki egyetértett, s hiába dörömböltek kint a kapun. Dolgoztunk. Dolgoznak a maiak is. Pedig most sem könnyű a helyzetük. A sok fiatal között nehezen találtunk egy régi szakmunkást. Kísérőim a cukorfőző Já.ger Jánoshoz vezettek, aki szakszervezeti főbizalmi. Éppen mintát vett, azt nézte a lámpa fényénél. — Ez a negyvennegyedik kampányom. Itt voltam 45- ben is. — Ügy hallottam, hogy akkor élesztőt és lekvárt is főztek, hogy segítsék Kaposvár ellátását. — Igen, úgy volt. . őt, az apám főzte az élesztőt! Itt voltunk mi éjjel-nappal, amikor kellett. Naponta 12— 18 órát dolgoztunk. Kopp Károly igazgató így beszél a gyárról, jelenéről. — A magyar cukoriparnak annyi cukrot kell előállítania, hogy fedezze az ország szükségletét. Ebből Kaposvár is kiveszi a részét A cukorgyárat mindig szoros szálak fűzték a városhoz. A társadalmi, politika5 életben számíthattak rájuk, a munkások sok társadalmi munkát végeznek. — Több kommunista műszakot szerveztünk, például az óvodák fejlesztésére. A szocialista brigádok segítettek a városban, a toponári városrészben az utak építésében is. Sokszor elég volt egy telefon, s már mentünk is — sorolja az igazgató. Mindig elismerték a cukorgyár múltját, felszabadulás utáni tevékenységét. A 40. évforduló tiszteletére rendezett tegnapi nagygyűlésen megkapták a Kaposvár városért kitüntetést. Lajos Géza Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA A Kaposvár felszabadulásának ünnepére való felkészülés jegyében telt el november utolsó hete. Az ünnephez kapcsolódó események sora már csütörtökön elkezdődött, amikor az 503. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ifjúsági klubjában KAPOSVÁR 40 ÉVE címmel nyílt kiállítás. Pénteken került sor a szovjet hősök Keleti temetőben levő és sántosi emlékművének megkoszorúzására, s ekkor tartott kibővített ünnepi ülést a kaposvári városi KISZ-bizottság. Ezen a fiatalok képviselői idős kommunistákkal találkoztak, s múltidéző beszélgetést folytattak. Egészhetes esemény- sorozattal emlékezett névadója születésének 100. évfordulójára a kaposvári Há- mán Kató iskola. Ennek záró^ akkordjaként a Kilián művelődési központban színvonalas műsorral köszöntötték a pajtások a város fel- szahadulásának ünnepét. Ugyancsak csütörtökön nyílt meg a városépítési és -rendezési kiállítás Kaposváron a Technika Házában. Ezzel egyidőben tartotta alakuló ülését a várospolitikai munkabizottság, amely a Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működik majd. A hét elején látogatott Kaposvárra Theodore Jean Arkond, Kanada rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete. A vendéget fogadta Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára és Sugár Imre, a megyei tanács elnöke. A megbeszéléseket követő városnézés során a nagykövet meglátogatta a mezőgazdasági főiskolát és a Kaposgép központi gyárát. A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetének újszerű kezdeményezése nyomán négy napig tartó, a szarvas mar ha-tenyésztéssel kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeket közreadó szeminárium színhelye volt a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola. Neves szakemberek nyolc előadást tartottak. Izgalmas és közérdekű témáról, a MAGÁNERŐS LAKÁSÉPÍTÉSEK feltételrendszeréről tárgyalt a héten Marcaliban kihelyezett ülésén a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az elemzés és az afölötti vita nem csupán a gondokat tárta föl; a változtatást jól szolgáló javaslatokat is tettek. Több határozati javaslatot fogadtak el, egyebek közt a telek- és építőanyag-ellátás javítására, valamint annak érdekében, hogy az építkezők kiszolgáltak és ne kiszolgálta tották legyenek. Ugyanezen a napon a Hazafias Népfront megyei elnöksége is kihelyezett ülést tartott Mernyén. Ott a mer- nyei közös tanács körzetében működő népfrontbizottságok tapasztalatait és feladatait, valamint a Kaposváron, illetve a város környékén működő pedagógiai bizottság munkájának eredményeit vitatták meg. Tegnap beköszöntött A METEOROLÓGIAI TÉL s ezzel együtt megszaporodtak a már a karácsonyi ajándékozást szolgáló kereskedelmi akciók. Ezek közül a legnagyobb a kaposvári Dorottya-szálló nagytermében nyílt, az Ezermester vállalat által rendezett — vásárlással egybekötött — árubemutató. Bíró Ferenc Villamosított vasúti pálya Dombóvárig Egy hónappal a határidő előtt elkészült a beruházás Jelentős állomásához érkezett a MÁV fővonalainak villamosítása. A Budapest és Pécs között folyó munkák szerves részeként tegnap délelőtt ünnepélyesen átad • ták a villamosított dombóvári állomást. December 3-ától Budapesttől Dombóvárig már villamos mozdony vontatta szerelvények közlekedhetnek. A nagy számú érdeBlőriő közönséget, a dombóvári állomás épülete előtt, Halmai Árpád, a vasutas-szakszervezet területi titkára köszöntötte abból az alkalomból, hogy Dombóvár város felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére a tucatnyi kivitelező cég teljesítette felajánlását és egy hónappal a tervezett határidő előtt befejezte a feOsővezeték építését. Az ünnepaségen többek között megjelent dr. Nagy Ervin közlekedési miniszterhelyettes, Mészáros András, a MÁV vezérigazgató-helyettese, továbbá Tolna megye, illetve Dombóvár párt- és állami vezetői. A beruházás megvalósításáról Csárádi János, a MÁV vezérigazgatóságának szakosztályvezetője tett jelentést a miniszterhelyettesnek, majd dr. Nagy Ervin, megadta az engedélyt a villamasított vonal üzembe helyezésére. Ezt követően Mészáros András vezérligazgató-helyet- tes adott számot a MÁV vonalain folyó villamosítási munkákról. Többek között kiemelte, hogy a Budapest és Pécs közötti fővonal villamosítása a jövő év végére befejeződik. A most átadott szákasz kivitelezési munkáit alig egy év alatt végezték el a különböző cégek. Sárbo- gárd és Dombóvár között több mint 1800 acéloszlopot állítottak föl a pálya mentén és 80 kilométeres vonalán feszítették ki a villamos felsővezetéket. A villamos üzemet kiszolgáló energiaelosztó is elkészült: Belecskán építették meg a transzformátorállomást. A határidő előtti átadásnak köszönhetően a MÁV-nak ezen a szakaszon ezer tonna gázolaj-megtakarítást jelenít a villamosvontatásra történő áttérés; ez pedig pénzben 6,5 millió forint. Az utóbbi éveikben meggyorsult villamosítási program már csak azért is jelentős, mert a vasútnak nem elhanyagolható megtakarítása származik, ugyan is a dízel- vontatás költségedhez viszonyítva a villamos mozdonyok alkalmazása mindössze 40 százalékát teszi ki a dízelmozdonyok üzemelési költségeinek. A program természetesen továb folytatódik; a tervek szeriint a következő tervidőszakban villamosítják a Dombóvár és Gyékényes közötti vonalat. Az ünnepség befejezése előtt a beruházásban kiemelkedő munkát végzőknek miniszteri és vezérigazgatói elismeréseket nyújtottak át. FEJÜK FÖLÜL A TETŐT!? Az elnök és a műszaki vezető egyelőre nem tudja, miképp működhet majd tovább a kozmetikai szalon és a ruházati bolt. A Kaposvári Városi Tanács illetékes osztályától ugyan még nem kapták meg írásban a határozatot, miszerint az Ady Endre utcai említett két bérleményt november 28-val életveszélyessé nyilvánították, de a fejfájásuk nem ok nélküli. November 16-án ugyanis a két üzletben dolgozók jelezték a Szolgáltatóipari Szövetkezet vezetőinek, hogy az épület udvar felöli részét bontják és a tetőzetet — a tiltakozásuk ellenére — eltávolították. Érthető volt a csodálkozás Pásztori Sándor elnök részéről, akit mint a szövetkezet vezetőjét előzetesen nem értesített az Ingatlankezelő Vállalat, hogy az általuk bérelt épület udvari részének szanálását megkezdik. Tartva attól, hogy a raktárban levő ruhákat károsodás éri, az eladótérbe mentették a mintegy félmillió forint értékű árukészletet. S amitől tartottak, másnapra bekövetkezett: mind a kozmetikai szalon, mind pedig a ruházati bolt kiszolgálórészei beáztak. Óvatos becslés szerint százezer forint a kára a szövetkezetnek, amely az ősszel újította föl a kozmetikái szalont, illetve alakította ki a Munkásőr sorról ide költözött ruházati boltot. Igaz ugyan, hogy időközben az épület udvari része átmenetileg hullámpala-borítást kapott és a valószínűleg nem kellő körültekintéssel végzett bontás miatt ledőlt kéményt is helyreállították, ám a megroggyant épületrészt kényszerűségből gerendákkal kellett megtámasztani. Így érkezett el november 28-ának napja, mikor a tanács építési osztályának képviselői a helyszíni szemle során arra az álláspontra jutottak, hogy az udvari rész életveszélyes. Ezzel kapcsolatban fölvetésünk a következő: hogyan működhet majd a továbbiakban a két említett üzlet a nélkülözhetetlen raktár és egyéb kiszolgálóhelyiségek nélkül... Ámbár ki tudja? Az is lehet, hogy határozat születik, miszerint az említett gondokat végleg megoldják és arról a szövetkezetét is értesítik. Nem úgy, mint a bontás megkezdése kor... S. Gy. LETTORSZÁGI BESZÉLGETÉSEK Egy művészházaspár Rigában A rigaiak kevésbé zárkózottak, mint a szomszédos svédek, norvégok. Lakásuk ajtaja nyitva áll, szívük könnyebben kitárul, ha új barátra, ismerősre találnak. Így kerültem közelebbi kapcsolatba a köztársaság, sőt egész Szovjetuniószerte ismert művészházaspárral — Lilita és Peterisz Postazzsal. A férfi festőművész, felesége a szőnyegszövés, a gobelinek mestere. Mindketten elvégezték a Lett Művészeti Akadémiát, de az „akadémiai” jelleg egyáltalán nem érződik művészi látásmódjukon, alkotói módszereiken, festményeik, szőtteseik merőben modem és folyamatosan változó kifejezésmódján. Poteris voltaképpen, saját bevallása szerint is, belekóstol a század szinte valamennyi művészeti irányzatába. Ma már eljutott oda, hogy a köztársaság legtekintélyesebb művészegyéniségei közé sorolják, aki sajátos karakterű, új iskolát teremtett a lett piktorában. Lilita Postazs a lett nyelv ízes kifejezésével takácsművésznek vallja magát Ezt a mesterséget tanulta; a már klasszikusnak számító Rudolf Heimratnak — a lett művészi gobeüiiniiskola megteremtőjének javaslatára — kezdett el gobelinszövéssed foglalkozni. Két évtizedes alkotói tevékenységgel a háta mögött ma már ott tart, hogy a lett szövőművészet egyik kiemelkedő művészegyéniségeként emlegetik. — A gobelinszövésben ugyan a rajz a meghatározó, de fontos a színek, a viszonylag merev fonalak, szövetek, vásznak megmunkálása is — mondotta Lilita Postazs. Lilita mind a két területen Otthonos, ragyogó terveit nagy tökéllyel valósítja meg, maga végzi a munka minden fázisát. A színek öt- ven-száz év alatt fokozatosan elhalványoidnak majd, nagyobb hangsúlyt adva a rajznak, a kontúroknak, de a múzeumok még sokáig, évszázadokig megőrzik a gobelin valamennyi jellegzetes összetevőjét. Akinek viszont megadatik hogy a múzeumok behatárolt világa mellet, a mindennapi élet környezetrendszerében találkozhasson alkotásaival, annak kettős az öröme, mert ezrekkel és százezrekkel tudja érzékeltetni azt az örömöt amit a szépség, a megalkotott mű jelent számálra. Lilita Postazs gobelinjei ott láthatók a köztársaság számos középületében, de nagyon kapósak a magánvásárlók körében is. A szövés ősi művészet — vallotta Lilita Postazs beszélgetésünk során. — Olyan ősi, mint az emberiség, mint az ősi dalok, legendák világa, legszebb népdalaink kapcsolatba hozhatók a szövéssel, amely kezdettől fog va az asszonyok, lányok fontos feladatai közé tartozott. Ahogyan az ősi dallamok fennmaradták, úgy mentette át a szövés az emberi munka, a múlt ötvözetének ősi motívumait. Épp ezért a gobelin őrzi talán a leghívebPeteris Postazs: Halászok (festmény) ben a letűnt nemzedékek művészi tradícióit, természetesen művészileg újjáteremtve, újrafogalmazva. Később láthattam azt a készülő nagyméretű falisző- nyeget, amelyet a győzelem negyvenedik évfordulóján rendezendő köztársasági kiállításra szánt. Táncoló fiatal lányok életörömét szőtte gyapjú és anilinfesték segítségével csodás szépségű gobelimetűddé Lilita Postazs. Alkotásait nézve szinte érzi az ember a művésznő kezének melegét, szívének dobbanását. Nőalakjaiban tulajdonképpen saját magát ábrázolja, a győzelemmel és a szabadsággal élni tudó lett nők öntudatát, életét és életörömét. Vasvári Ferenc
